Élet És Irodalom
Károlyi Csaba: Lazán szabad - 2024.08.23.
► Tilos Rádió, Majom a vízben – irodalmi rádióműsor, olvasókör. Minden második hétfőn 17.00–18.30
Jó lenne itt egy könyvklub, írtam Czabán György ötletére helyeselve (Szabadrádió, ÉS, 2022/36., szept. 9.), azóta már van is. Szó volt mostanában Tar Sándorról, Kabai Lórántról, Cormac McCarthy életművéről (nem Cormack, hanem Cormac), hallhattunk Ivo Andrić és Saša Stanišić regényeiről, mert sorozatot kezdtek a szomszédos népek irodalmáról.
.
A magyar rádióadók közül minden bizonnyal a Tilos Rádióra gondolva jut eszünkbe a legkevésbé a „tilos” fogalma. Hisz a szabadság érzete a rádió egész szellemiségét áthatja. A műsorok, a bennük szereplő civilek, a zenék és a beszédhangok mentalitása felszabadító. Nem szorítják meg ezt a harmadik típusú, nonprofit közösségi rádióadót sem a hagyományos közszolgálati, sem a kereskedelmi elvárások. A műsorkészítők lelkesen és ingyen „dolgoznak”, nem is dolgoznak – jókedvűen beszélnek, amiről szeretnek, örömmel beteszik a zenéket, amiket szeretnek. Komolyan van véve mindenki egyénisége, komolyan van véve a lazaság is. Például a rádió hírei a szokásos hírek alternatíváját kínálják: lehet, hogy valakinek egy ritka tudományos felfedezés a nap híre.
A rádiónak nemcsak törzsgárdája van, hanem törzsközönsége is, létezik betelefonáló, aki mobilt ragad, ha Széky János azt mondja, azért késik a vendége, mert nem jár valamelyik pesti villamos, de melyik, mert ő itt áll a megállóban, és tényleg nem jön. Székynek különben remek műsora van hétfőn 10–12 közt, a Sznobok órája, de arról nem írhatok, mert a kollégám, pedig múlt héten Szerbhorváth Györggyel beszélgetett a szerbiai helyzetről, majd Borsik Miklóssal (szintén kollégám, róla sem írhatok) furmányos új verseskötetéről, a Futárlíráról. (Széky maga válogatja és indítja el a jobbnál jobb zenéket, aztán vagy elindulnak, vagy nem, ha nem, azonnal van nála másik.)
Van másik nálam is: a Majom a vízben, dadaista irodalmi olvasókör. Négy ember szeret olvasni, könyvekről beszélgetnek. Néha valaki nem ér rá. Néha valaki rég olvasta a könyvet, nem mindenre emlékszik. Néha vendéget is hívnak. Ha nem fejezik be a témát, két hét múlva folytatják.
Jó lenne itt egy könyvklub, írtam Czabán György ötletére helyeselve (Szabadrádió, ÉS, 2022/36., szept. 9.), azóta már van is. Szó volt mostanában Tar Sándorról, Kabai Lórántról, Cormac McCarthy életművéről (nem Cormack, hanem Cormac), hallhattunk Ivo Andrić és Saša Stanišić regényeiről, mert sorozatot kezdtek a szomszédos népek irodalmáról.
„2024. augusztus 12-én Ágabagó, Saci, Barangó és Ápoló Krusovszky Dénes – kortárs költő, író, közíró, rádiókritikus, kisváros-elhagyó, Bécsbe-költöző – két regényéről beszélgetnek” – így a beharangozó a honlapon. Ágabagó most hiányzott (egyébként februárban lett meg az ó-ra végződő tilosos beceneve, kábé mikor Saci csatlakozott, akit lehetne Sacónak hívni, de nem). Múltkor meg Saci a végén került csak meg, mert Spanyolországban volt, és a technika, ugye.
Krusovszky két regénye közül végül csak az elsőről, az Akik már nem leszünk sosemről beszélgettek most, 26-án folytatják a Levelek nélküllel, akkorra az írót is meghívták. Ápoló fölvezette a témát, mit kell tudni Krusovszkyról, a díjait is említette, de nem jutott el még hozzá a könyvhétre megjelent új verseskötet, az Életrajzi kísérletek, ajánlom, most olvasgatom. Viszont az ezt megelőző 2020-as Áttetsző viszonyokból megkaptuk az ütős nyitóvers profi felolvasását. Szó esett a regény öt részéről, az első rész narratív horogjáról, Ápoló még a tüdőgondozó legfontosabb „ápoltjának” nevét is megfejtette: Aszalós – aszalódik a vastüdőben. Még arra is figyelt, a vidéki főorvos milyen autóval jár 1986-ban, azt hitte volna, Volkswagen, pedig nem, mert Opel.
Elhangoztak olyan megjegyzések is, amelyeknek nem tudtam örülni, de ez legyen az én bajom, avagy az én szabadságom. Mikor szó volt róla, miket mondott a kritika a regényről, megütötte a fülemet, hogy „a kritikáktól mindig ideges leszek”. Mikor fölvetődött a kérdés, mi ez, nevelődési regény, generációs regény stb., akkor elhangzott, hogy „miért kell skatulyázni”. Nem kell, csak segíthet a megértésben, gondolom. Egy bejátszás után, melyben a regény szerintem is legjobb jelenetéből hallottunk részletet (mikor az „ápoló” fürdeti a félig béna Ágnest), azért Saci megvédte a mundér becsületét, mondván: a kritikusok is ki szokták emelni ezt a jelenetet. Köszi, Saci!
Sok jó szempont előkerült, tartalmas volt a beszélgetés. Érintették a politikát is. A regénybeli Reflex kinyírása a régi Origóra utal. Mit tehetsz egy kisvárosban (vagy elmész, vagy megrohadsz, vagy öngyilkos leszel, vagy átveszed cinikusan a hatalmat). Ahogy 1986-ban ott van Csernobil, úgy 2013-ban Trump, a menekültválság, a romagyilkosságok, a hamis ’56-os emlékművek. Megdicsérték az Iowa Citytől Bécsig eljutó regény helyszínleírásait: Debrecen és Hajdúvágás atmoszférájának megteremtését (utóbbi mintája Hajdúnánás). Saci elemezte kicsit a címet, mely a megvalósulatlan életlehetőségekre utal, kiből mi lett, mi nem lett, mi lehetett volna. 1986-ról megállapították, nem tudtuk, hogyan lesz vége, mi lesz a vége, majd megjegyezték, hogy „most megyünk belefele egy hasonló helyzetbe”. „Ne, ne, ne!” – hangzott el ekkor. Pedig lehet, hogy de. Folyt. köv.
A végén Batman betelefonált: annyi mindent elmondtatok, de azért érdemes tovább olvasnom a regényt, ugye? Igen.