sajtó 2011
2011.10.26.
Itt lehet meghallgatni az adást!"Nem mindennapi találkozót szerveztünk meg az NMHH központjában. A 20 éves Tilos Rádió egyik munkatársa, Kádár Tamás és az őket kalóz időszakukban üldöző mérnök, Bató Tibor nyújtott békejobbot egymásnak mikrofonunk és kameránk előtt. Kiderült, hogy mindkét oldal nagyra becsülte a másik felet szakmai tudásáért, s az is, hogy egy régi bírósági tárgyalásról már ismerték egymást. A Tilos kalózkodásáról, a kalózrádiókról minden érdekesség, kevéssé ismert kuriózum kiderült A hely szerdán 11 órakor kezdődött adásából. "
Videó: Mátyus Attila
Az Index filmje a 20 születésnapról:
Ez a kiszolgáltatottság olyan, mint egy börtön
– interjú Papóval, a 20 éves Tilos Rádió ügyvezetőjével -
http://www.mohaonline.hu - 2011.09.05.
Hogy lett az underground megkerülhetetlen fogalma és mi a jövője az egykori avantgárd kalózadónak? Mi az, hogy közösségi rádió és milyen fenyegetésben élni? Csabai Gábor Papóval, a Tilos Rádió ügyvezetőjével beszélgettünk az adó 20. születésnapján a Dürer Kertben.MOHA: Hogy nézett ki a Tilos, amikor odakerültél?Csabai Gábor Papó: 2000-ben lettem rádiós, de már akkor nagyon régi hallgatója voltam az adónak. Mivel kicsi a város, csomó tilosos embert megismertem a bulikról, az utcáról, és végül így kerültem be. Ebben az évben járt le a 98.0-s frekvencia ötéves használata, amin a Civil és a Fix Rádióval osztoztunk, és mi úgy gondoltuk, hogy ideje egy önálló, 24 órás adást megpályázni. A frekvenciát végül nem kaptuk meg, de továbbmentünk interneten, s az addig 12 órásat felváltotta a 24 órás műsoridő. Akkoriban, s főleg a később egyébként is elég furcsa döntések születtek. Az egyik frekvenciapályázatunkon pl. a stábunk 18 ezer órás műsorkészítői tapasztalatát durván alulpontozták, mert láthatóan szubjektív és politikai megfontolások domináltak.
Csabai Gábor Papó: Tulajdonképpen ekkor alakult ki a jelenlegi műsorstruktúra: a reggeli, délelőtti sávban beszélgetős műsorok vannak, utána pár óra zene, majd a délutáni, esti hazafelé autózáskor volt egy újabb beszélgetős sáv. Ekkor hívtak meg engem, hogy csináljak műsort szerda reggel, ez lett a Szakácstolvaj.
MOHA: Nagyjából ebben az időben lett a kalózrádióból közösségi rádió? Egyáltalán mit jelentenek ezek a fogalmak?Csabai Gábor Papó: Nem egészen, a kalózkorszak csak az első két év volt, ’95-től már legálisan működtünk. A kalózrádió fogalma egyébként Hollandiából származik, ahol a srácok kihajóztak a felségvizeken túlra és onnan sugároztak. Itthon erkélyekről, víkendházakról, az Árpád híd melletti lakótelep nyolcadik emeletéről, autó csomagtartójából sugárzott a rádió. Volt olyan is, hogy az akkori Hírközlési Felügyelettel szemközti erkélyen voltak az antennáink, amiket egy zseniális technikusunk, Artner Iván kezelt. Ő még a MIR űrállomás Bajkonurnak küldött beszélgetéseit és videoüzeneteit is be tudta fogni (_az anyagból Barcs Miklós által Égi rovar címen készített film megnézhető Youtube-on_). 1993-ban informálisan üzent a kormány, hogy hamarosan legális frekvenciához is lehet jutni, ekkor a Tilos kiszállt az éterből, és végül ’95-ben más nonprofit rádiókkal közösen megkaptuk a 98 MHz-et. Kicsit talán különösnek, ezoterikusnak tűnt, amit a közszolgálati és kereskedelmi rádiókhoz képest csináltunk, így harmadik típusú vagy szabad, független adóknak is hívtak minket. A közösségi rádió definíciója az ezredforduló után lett általános, de amit a jelenlegi médiatörvény ezalatt ért, az sajnos nem rólunk szól.
MOHA: Miért?Csabai Gábor Papó: A közösségi rádiózás mindenhol három alappillérre épül: legyen független minden politikai ideológiától és párttól, gazdasági köröktől, nem pénzért, hanem önkéntes alapon dolgozzanak benne és legyen demokratikus belső működése. Ez egy kicsit idealista elképzelés, amit szeretnénk elérni, hiszen egyelőre a hazai, közösséginek mondott rádiók sem mind így működnek.
MOHA: De ilyen volt a rádió, amit Devecseren a vörösiszap-katasztrófa idején működtettetek.Csabai Gábor Papó: A Közös Hullámhossz nevű szabad rádiós kezdeményezésünk keretein belül jött az ötlet, hogy hozzunk össze egy segélyrádiót, amiben az információhiányban (is) szenvedő helyiek megtudhatják, hol kapnak ivóvizet, hol van éjszakai orvosi ügyelet, mit tegyenek az elhullott állatokkal, stb. A devecseri plébánia fogadott be minket, a Médiahatóság viszont csak lassan, bürokratikusan foglalkozott a sürgős kérelmünkkel, így kalózadóként indítottuk ezt is. Még a régi ORTT – akikkel ezer vitánk volt – is hamar reagált hasonló kérelmekre, most viszont nem érezzük, hogy partnernek tekintenének, a hatóság alig áll szóba velünk. A plébános mondta be a misék végén, hogy milyen frekvenciát kell hallgatni, és az ő „magas” kapcsolataival végül egy hét alatt meglettek a papírok, engedélyek.
Papó és a szülinapi torták. Fotó: 8T8, TilosMOHA: Húsz év után milyen szerepe van a Tilos Rádiónak a magyar médiában?Csabai Gábor Papó: A közösségi rádiózás olyan, mint egy társaság folyamatos kocsmai beszélgetése, ami a saját mindennapi életünkkel foglalkozik, szó esik benne a focivébéről, nagy eseményekről, de főleg olyan tartalmak jelennek meg, ami a nagy médiumokban nem. A műsorkészítésnek aktív részese a hallgató, beleszól a műsorba, szerkesztheti a témát, okosabb lehet a készítőknél is. A műsorvezető nem okosabb a hallgatónál, hanem inkább inspirál az együtt gondolkozásra. Ugyan nem biztos, hogy sikerül, de lényegében erre megy ki a „játék”.
MOHA: Ezzel nem vagytok egyedül, például a Klubrádió is ilyennek próbálja beállítani magát.Csabai Gábor Papó: Majdnem mindenki közösséginek akarja beállítani magát, hogy ne kelljen műsor-szolgáltatási díjat fizetnie.
MOHA: Mit sikerült elérni a 20 év alatt?Csabai Gábor Papó: Vicces, de az egyik legnagyobb érdem az, hogy megvagyunk és nem tűntünk el, mint néhány, rendszerváltás utáni, ígéretesnek indult cég. Akkor is kis rádió voltunk, napi megélhetési gondokkal, de a hallgatók szerették. Ez nem arról szól, hogy látványos, megkerülhetetlen szerepünk legyen, bár a budapesti kulturális életben azt hiszem, már így is meghatározó színfolt lettünk. Természetes, hogy van, amikor jól megy, vagy éppen úgy érezzük, hogy ellaposodtunk.
MOHA: Most milyen szakaszban vagytok?Csabai Gábor Papó: Most egy elég jó progressziós pályán vagyunk. Állandóan jönnek új műsorkészítők, akiknek nem nagyon tudunk már helyet adni, mert akkor valakit viszont ki kéne tenni a sávjából.
MOHA: Ez alapján alakulhatnának új rádiók, nem?Csabai Gábor Papó: Igen, de az anyagi és más problémákat félretéve se nagyon megy nekik. Sokan sikeresen végigcsinálva a pályáztatás, rádióalapítás stációit döbbennek rá, hogy mekkora feladat is óráról órára, napról napra, hónapról hónapra értelmes tartalommal megtölteni a műsoridőt.
MOHA: A mostani felívelő szakasznak lehet, hogy a politikai környezet ad motivációt? Elég sok tilosos arc van benne különböző civil kezdeményezésekben.Csabai Gábor Papó: Ilyen szempontból azt hiszem, hogy ez egy nagyon deviáns korszak. Azt is feltételezem sajnos, hogy komoly veszélyeknek vagyunk kitéve. A nem politikai értelemben vett liberális, szabadelvű gondolkodás – akárhogy is – egyben ellenzékiséget is jelent ma, s akik így gondolkodnak, most valósággal fürdenek a témákban. Nem jó viszont, ha egy közösségi rádió olyan felettes hatósággal rendelkezik, akik egy mozdulattal elhallgattathatják őket. Ők írták a médiatörvényt, ők írnak ki frekvencia- és működési pályázatokat, velük kell szerződni, majd ők ellenőriznek és szankcionálnak is. Ilyen mértékű kiszolgáltatottság mellett élni olyan, mint egy börtönben. És ott mindig a foglyok maradnak alul.
MOHA: A Tilos történetét végigkísérték a botrányok, az ORTT-től a 2004-es keresztényellenes kirohanáson át a legutóbbi Ice T-ügyig.Csabai Gábor Papó: A Barangó-féle szöveg sem lett volna olyan komoly, de politikai körítést kapott. (A rádió egyik műsorvezetője részegen azt mondta: „Kiirtanám az összes keresztényt”. A többi műsorvezető azonnal elhatárolódott tőle, de jobboldali szervezetek tüntetést tartottak a Tilos ellen, ahol izraeli zászlót égettek – a szerk.) Nagyon fontos hivatkozási alap lett annak a jobb- és szélsőjobboldalnak, akiket annyiszor vádoltak kirekesztéssel, antiszemitizmussal, hogy minden bizonnyal reszketve várták, hogy visszavághassanak valamivel. Kis híján ráment erre a rádió. Viszont az is tény, hogy az eset egyértelműen cezúra lett a közösségünk életében. Ennek tudható be, hogy azelőtt kb. havonta jártunk az ORTT panaszbizottsága elé hallgatói feljelentések miatt. Az ügy után aztán valahogy nem volt több panasz.
MOHA: Mennyire féltek a hatalomtól?Csabai Gábor Papó: Egyelőre bírjuk a Médiatanács szóbeli ígéretét: „nem kell betojni a médiatörvénytől, az élet megmutatja, hogy majd értelmesen fogjuk használni”. És eddig valóban nem zártak be senkit, „nagy” ügyek tényleg nem voltak, azonban van olyan érzése az embernek, hogy épül az erődrendszer és lassan bezárul a fal.
MOHA: Ennek mi a jele?Csabai Gábor Papó: Sok, de mi igyekszünk csupán a közösségi médiát illető paragrafusokra koncentrálni. A médiatörvény az EU minisztertanácsának állásfoglalásával ellentétben nem veszi figyelembe, hogy itt független önkéntesek dolgoznak és egyfajta közszolgálatiságot erőltetnek ránk. A Kossuth rádió ezt persze meg tudja tenni. A Tilos még valahogy megpróbál a nap 24 órájából 16 óra ilyen tartalmat adni, de sok kisebb közösségi rádiótól teljesen életszerűtlen ilyet elvárni. A Lánchíd, a Mária és a Katolikus Rádió egyből megkapta a közösségi titulust, pedig a világon sehol nem lehetnének azok.
MOHA: Mit tudtok lépni egy ilyen helyzetben?Csabai Gábor Papó: Tesszük a dolgunkat és rádiózunk. Az egykori vagány fideszes gyakorlatot alkalmazzuk, hogy úgy csinálunk, mintha jogállamban élnénk. Kénytelenek vagyunk túlélni a megalázó helyzetet, hogy iszonyú régóta csináljuk, vezetjük a közösségi rádiók szervezetét, nemzetközileg elismertek vagyunk, itthon viszont meg sem kérdeznek a minket érintő törvényekről. Döbbenetes az is, hogy 50% magyar zenét kéne adnunk. A világ zenéjének kb. 1 ezreléke a hazai és ennek is nagyjából egy ezreléke az, ami a Tilos Rádióban leadható. Ez a világ zenéjének egymilliomod része és ezzel kéne feltölteni a műsor felét. Tudjuk, hogy a hallgatóink nem ezt igénylik. Ráadásul egy valóságos magyar zenei keltető állomás vagyunk: tőlünk indult az Irie Maffia, a Zuboly, az Amorf Ördögök, az Erik Sumo, a Belga, a Ludditák, a PASO és még sorolhatnám. A stúdióban zenél a Técsői Banda, Grencsó, Lajkó Félix, a Ladánybene, Szalóki Ági és még rengetegen. A népzenei műsorunk a magyar muzsika mellett sok más érdekes kultúrából is merít, de mellette a Kossuth-díjas Éri Pityunk és Vida Tóni csinálja a közszolgálati Kossuth népzenei műsorát. És akkor nekünk akarják előírni, hogy mennyi magyar zenei tartalmat sugározzunk? Ez szakmaiatlan, íróasztal melletti döntés.
MOHA: Nagyjából mekkora a Tilos közönsége? Gondolom, van egy belterjes belső kör, majd a hallgatók, a bulilátogatók.Csabai Gábor Papó: Nem tudjuk, mennyien vagyunk, de ahogy mondod, olyan, mint a hagyma héjai. Vannak a megszállottak és vannak, akik nem hallgatják, de tilosos pólót hordanak. Mindenesetre a Tilos több és kevesebb is, mint egy „normális” rádió. Kevesebb, mert eddig például nem mondott híreket és időjárás-jelentést, de több is, hiszen egy laza, de fontos társadalmi, kulturális kohéziót is jelent: stimuláló, gondolkodtató, cselekvésre ösztönző közeg, ahol az erővonalak olykor alig láthatóak, de a rendszer összezár, ha valami baj van.
MOHA: Van olyan határ, amikor azt mondanátok egy hatalomnak, hogy eddig és netovább, nem tesszük azt, amit mondtok?Csabai Gábor Papó: Nem tudjuk, hol ez a határ, de reméljük, nem jön el.
MOHA: 20 év alatt a magyar underground sokkal nagyobb lett, több irányba ágazott. Hogy tud friss maradni a Tilos?Csabai Gábor Papó: Volt és lesz olyan pillanat, amikor mi mutattuk, mutatjuk az irányt. Mi kezdtük el játszani a partizenéket, ma pedig minden második sarkon van egy klub, ahol dübörög az éjszakai zene. Mi voltunk az első interaktív rádió, mára sokan felfedezték ezt maguknak. Aki folyton arra utazik, hogy róla szóljon a címlap, az önmagát és a közönségét is becsapva színészkedik. Az őszinte dolog az, ha néha fönt vagyunk, néha szürkék vagyunk, néha – merjük bevallani! – szarok vagyunk. Az a fontos, hogy vegyük észre magunkon, hogyan állunk és próbáljunk eszerint cselekedni. Az, hogy 20 év után is ilyen őszinte és „fapados” módon bent vagyunk a köztudatban, fontosak vagyunk az embereknek és ők is nekünk, hogy nem fogyott el a mondanivalónk, ez magában egy eredmény. Ha majd nekünk is egy üvegpalotánk lesz a sugárúton és szobor áll a ház előtt, szólj majd ránk, hogy „valami gáz van, gyerekek!”.
Halász Áron