Sajtó 2000

| 2022 | | 2020 | | 2019 | | 2018 | | 2017 | | 2016 | | 2015 | | 2014 | | 2013 | | 2012 | | 2011 | | 2010 | | 2009 | | 2008 | | 2007 | | 2006 | | 2005 | | 2004 | | 2003 | | 2002 | | 2001 | | 2000 | | 1999 | | 1998 | | 1997 | | 1996 | | 1995 | | 1994 | | 1993 | | 1992 | | 1991 |


A Tilos újra pályázhat
2000.02.29.

Az ORTT kedden bejelentette a frekvenciapályázat eredményét. A 98 FM-en a Civil és Fiksz Rádió osztozik. A 88,8 FM-en nem hirdettek eredményt, hanem új pályázatot írnak, optimális esetben két hónapon belül.

Két rendkívül színvonalas, jogilag kifogástalan pályázat volt, a Civil és a Tilos Rádió pályázata, mindkettő nagyon magas pontszámot ért el. Mivel - bár korábban érkeztek erre vonatkozó jelzések - az eddig azonos frekvencián adó műsorszolgáltatók nem közös, hanem egymással versengő pályázatot nyújtottak be, választanunk kellett" - mondta Wéber János ORTT-tag (MDF) a döntést követő sajtótájékoztatón.

Az, hogy a Tilos Rádió meddig tudja még sugározni műsorát a jelenlegi frekvencián, a Civil és a Fiksz Rádióval való megállapodás függvénye - áll a Tilos közleményében, amely szerint senki se aggódjon, a viszony jó velük.

A 88,8 FM frekvenciáról, amelyre szintén pályázott a Tilos Rádió, nem született döntés. Az új pályázatot két hónapon belül kiírják, vagyis optimális esetben akár nyáron döntés születhet. Paskai László esztergomi érsek-bíboros nyilvánosan bejelentette, hogy támogatja a Mária Rádió pályázatát. A Mária Rádió egyik képviselője, Habsburg Mihály pedig azt nyilatkozta, hogy négy miniszter csatolt támogató levelet a pályázatukhoz.


TILOSON AD SZERDÁTÓL A B2-92 RÁDIÓ
Index - 2000.05.29.

Szerda estétől – péntek, szombat kivételével - naponta félórában a budapesti Tilos Rádió sugározni kezdi a Belgrádban betiltott B2-92 rádió műsorát. Az akció azonban csak augusztus utolsó napjáig tarthat, mivel ekkor eltűnik az éterből a Tilos Rádió műsora is.

Május 17-én a szerb kormányerők megszállták a B2-92 Rádió stúdióját és minden technikai berendezést lefoglaltak, a munkatársakat pedig kitoloncolták az épületből. A műholdas és Internetes sugárzást néhány óra alatt megszerveztük, de földi frekvencián azóta sem adunk, az egyetlen ilyen sugárzási lehetőségünk a Tilos budapesti 98-as megahertzen lévő frekvenciája lesz – közölte Marija Milosavijevics, a B2-92 munkatársa, a két rádió közös sajtótájékoztatóján.

A szerb független rádiós példaértékűnek nevezte a budapestiek segítségét, amire bármikor számíthat a befogadó Tilos is, ha hasonló helyzetbe kerülne. A napi 24 órában jelenleg is sugárzó rádió kilenc órás híreit fogják leadni a 98-as frekvencián, amelyet a háború elől elmenekült mintegy 50 ezer szerb hallgathat majd.

A Tilos Rádió vezetői azt is lehatározták, hogy szerveznek egy közös partit a szerbekkel, ahol a B2-92 Rádió zenei világát is megismertetnék a budapestiekkel.

A Tilos Rádió honlapján egyébként arra biztatja a független rádiók kedvelőit, hogy faxüzenetben tiltakozzanak a szerb hatóságok akciója ellen a Jugoszláv nagykövetségen. A Tilos Rádió szolidaritási akciója miatt az adó minden műsora fél órával később kezdődik.

A Külügyminisztérium közleményben üdvözölte a Tilos Rádió akcióját, amelyet Martonyi János külügyminiszter személyesen is példamutatónak értékelt. A nyilatkozat szerint a Tilos akciójával egyértelműen kiáll a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságának hatalmi korlátozásokkal szembeni maradéktalan tiszteletben tartása és érvényesülése mellett.

Augusztus 31-ig ad a Tilos Rádió

Rozgonyi Zoltán, a rádió ügyvezetője közölte: sajnos a szolidaritási akciónak augusztus 31-én jelenlegi formájában vége szakad, miután a Tilos ekkor sugározza utolsó adását az FM98-as meghertzen. Utána bizonytalan ideig csak az Interneten, illetve kábelen lesz hallható az adás.

Elképzelhető, hogy addigra elbírálja a médiahatóság ideiglenes frekvencia iránt beadott kérelmüket, végleges megoldást azonban az hozhat, ha a Tilos megnyeri a két ki nem osztott budapesti non-profit frekvencia valamelyikét.

Erről elvileg szeptemberig kellene döntést hoznia az ORTT-nek.


KEDD UTÁN KÁBELEN ÉS INTERNETEN AD A TILOS RÁDIÓ
Index - 2000.08.25.

Csaknem egymillió forint gyűlt eddig össze a hétfőn kezdődött és keddig tartó Tilos Maratonon. Az évente megrendezett akció a rádió legjelentősebb pénzszerzési forrása, illetve egy olyan közönségtalálkozó, ahol a műsorok aznapi készítőivel találkozhatnak a hallgatók, ezúttal a Ráday utcai Castro bisztróban. A Tilos egyébként augusztus 29-én éjfélig sugározza műsorait az FM98-as megahertzen, miután a pályázaton nem ők nyertek. Ezt követően az interneten, illetve néhány budapesti kábelhálózaton lesz hallgatható a rádió napi 12 órásról, 24 órásra bővülő adása.

Nem kapott frekvenciát a Tilos Rádió, így augusztus 29-én éjfélkor befejeződik időlegesen az adás földi sugárzása. Az eddig a Tilos, a Civil és Fiksz rádiók által használt hullámhosszon ugyanis a Civil és a Fiksz rádió indíthat 24 órás adást. A Tilos ezt követően hozzávetőlegesen háromszázezer budapesti háztartásban lesz fogható kábelen, illetve az interneten is sugározzák majd a 12 órásról 24 órásra bővülő adást. Weyer Balázs, a rádió kuratóriumi tagja az Indexet arról tájékoztatta: újrapályáznak a ki nem osztott non-profit frekvenciák elnyeréséért, de legalább tavaszig nem lesz földi sugárzása a Tilosnak.

Az átállás miatt előrehozták a rádió legnagyobb pénz szerzési akcióját, a Tilos Maratont. A Kinicsi utca és Ráday utca sarkán lévő Castro Bisztróban hétfő óta az aznapi műsorok készítői várják a hallgatókat. Az előző években néhány millió forintot jövdelmező akcióra azért van szükség, hogy a non-profit adó reklámok sugárzása nélkül készíthesse műsorait. Az idei marton különösen fontos a Tilos Rádió számára, miután a kábeles sugárzásra történő átállás jelentős anyagi erőforrásokat igényel, ráadásul éppen az átállás idején költözik a rádió új helyére, a Blue Box Moziba. Az idei – előrehozott – maratonon a hallgatók a mellet, hogy találkozhatnak kedvenceikkel, tájékoztatást kapnak arról is: az átállás után, hol és hogyan hallgathatják kedvenc adójukat.

A Tilos Rádió honlapján olvasható tájékoztatás szerint a modernebb hi-fi berendezésekkel oly módon hallgatható majd kábelen az adás, hogy ugyanolyan csatlakozót kell a rádióba helyezni, mint a televízióba. A lakások többségében azonban csak egy kábelcsatlakozó van, éppen ezért a Tilos Maratonon kábelelosztókat is be lehet szerezni, hozzávetőlegesen 1500 forintos áron.

Bogád Zoltán


A frekvenciapályázat

Február óta az Országos Rádió és Televízió Testület a ki nem osztott frekvenciák újrapályáztatásával. Mint ismeretes többek között a 88,9-es megahertzes frekvencia leendő használójáról nem sikerült megegyeznie az ORTT-ben helyet foglaló pártdelegáltaknak.

Körmendy-Ékes Judit ORTT-elnök az Indexnek korábban azzal magyarázta a késlekedést, hogy a pályázati kiírásoknak a Művelődési Közlönyben kell megjelenniük, ez pedig mulasztásos törvénysértések sorozatát eredményezi, a több hónapos átfutási idő miatt. A ki nem osztott budapesti frekvenciák pályázattervezetét például már a februári döntés napján újra kiírták, ennek ellenére csupán június közepén jelent meg a dokumentáció. Ha októberben megjelenik a pályázat, és azon nyer a Tilos, akkor is legkorábban tavasszal lehet újra földi frekvenciájuk.


CSEND – REND – FEGYELEM – MÁTÓL NINCS TILOS RÁDIÓ AZ FM 98-ON
Eco.hu - 2000.08.30.

Kovácsyék Nemzeti Felkelésének hihetetlen hangulatú Lefekvés kiadását követően kezdődött a Tilos utolsó adása, Simónádoriék Pillangója, amelyben a betelefonáló tömegektől a két műsorvezető alig-alig jutott szóhoz (tudom, hogy őket ismerve ez lehetetlennek hangzik, de ez volt). A fiúk ráadásul olyannyira agitálták a hallgatókat a stúdióban bulizásra, hogy a szófogadóbbaknak köszönhetően – a rádió meglehetős számú munkatársa mellett – hamarosan maximális határértéket ért el a stúdió m2/ember/cigarettafüst indexe. Az utolsó tíz másodperc artikulálatlan hangú visszaszámlálását követően elszabadultak az indulatok, az egymás vállán zokogástól a lerészegedésig minden szórakozási forma fellelhető volt. A stúdió szétszerelése és a Blue Boxba költöztetése azonnal megkezdődött, mint ahogy az internetes (és Budapest egyes kerületeiben a kábeles) adás is, ezt azonban az itt jelenlevők szilveszteri hangulatú sírva-vigadásuk közepette már nem várták meg, egy emberként tömörültek át a Titanic Állóhajóra utolsókat rúgni.

Persze nem elfelejtendő, hogy éjféltől az interneten és kábelen az eddigi 12 helyett 24 órában sugároz műsort a Tilos, ezt mindenki igyekezett szem előtt tartani (mely azért nem maradt szárazon), de ez nem nagy vigasz a reggel, munkába menet autóból rádiózó tömegeknek…. Persze semmi nem lehetetlen – amint az egy betelefonálótól elhangzott, egy laptop és egy mobiltelefon továbbra is fenntarthatja az illúziót: középosztály – ezúttal tényleg – vigyázz!

Rádióhallgatás, tudnivalók a kábeles műsorszórásról, a tegnapi nap teljes archivált anyaga, képek, műsorterv, miazmás: www.tilos.hu


A KEDD ÉJFÉLIG SZÓLT A TILOS RÁDIÓ A 98-AS FREKVENCIÁN
[origo] - 2000.08.30.

Kedd éjfélig lehetett Tilos Rádiót hallgatni a 98.0-s hullámhosszon. A Tilos februárban nem nyert frekvenciát az ORTT pályázatán, ezért kedden befejeződött a rádió adásának földi sugárzása. Éjféltől a Tilos már csak interneten és - Budapest egyes kerületeiben - kábelen hallható.

Mint arról korábban már beszámoltunk, a Tilos Rádió nem nyert a februári pályázaton, amit a 98.0 MHz-es FM frekvenciára írt ki az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT), ezért augusztus 29-én éjfélkor a Tilos Rádió befejezte a sugárzást ezen a frekvencián. A Tilos februárban pályázott a 88.8 Mhz-es frekvenciára is. Erről a frekvenciáról azonban nem döntött az ORTT. A Tilos Rádió, melynek több tagja az [origo]-t is kiadó MATÁVnet Kft. munkatársa, újra megpályázza a 88,8 MHz-es frekvenciát. Az ORTT egyelőre nem írta ki erre a hullámsávra a frekvenciapályázatot, ezért ha a Tilos nyerne is ezen a pályázaton, legkorábban tavasszal indulhatna újra a földi sugárzás.

Szerdán nulla órától a 98.0-s frekvencián napi 24 órában, osztott műsoridőben két budapesti közösségi adó, a Civil és a Fiksz Rádió fog szólni, amelyek eddig osztoztak a 98-as hullámsávon a Tilossal.

Augusztus 30-án 0 órától a Tilos Rádiót interneten és -Budapest egyes kerületeiben - kábelhálózat segítségével lehet hallgatni.


SZABADSÁG KÁBELEN ÉRKEZIK
Magyar Narancs - 2000.08.31.

Minthogy lapunk munkatársai közül néhányan személyesen is részt vettek annak az intézménynek a működtetésében, amelynek hulltán most borongani fogunk, előre szólunk: itt egy elfogult cikk következik, ha valaki nem akar elfogult cikket olvasni, az lapozzon tovább, vagy ha már mindent elolvasott, akkor köszönjük a figyelmét, viszontlátásra a jövő héten. A Tilos Rádióról lesz ugyanis szó (viszont a félreértések elkerülése végett szögezzük le azt is, hogy alant a Nari vezércikke következik, nem a rádió álláspontja). Arról az adóról, amely e hét elején egyelőre befejezte földi sugárzását, és amelynek munkatársai kábé lapunk megjelenésével egy időben józanodnak ki a Dunán tartott tort követő szomorú mámorból.

Bár a Tilos csak most tűnt el az éterből, halotti bizonyítványát idén februárban állították ki: akkor, amikor az Országos Rádió- és Televízió Testület, a modern magyar parlamenti demokrácia legtrehányabbul működő intézménye visszadobta a rádió pályázatát az általa addig használt 98 megahertzes frekvenciára. A döntést az akkor épp távozó ORTT hozta, mandátumának utolsó napján. A testület két nem kereskedelmi frekvenciára írt ki pályázatot: az egyiket a politikamentes Civil és Fiksz rádió kapta, a másikért a katolikus Mária Rádió, a roma C Rádió és a Tilos versenyzett. Az a tény, hogy az ORTT csak két frekvenciát szánt a négy rádiónak, már önmagában is a politikai szféra provokációjaként értékelendő: a cél a nonprofit adók egymás ellen fordítása volt. Hogy a február végi szavazáskor melyik ORTT-tag kire adta a voksát, nem tudjuk, hiszen a szavazás titkos volt; és végül is miért pont ettől a hét csinovnyiktól várnánk el azt, hogy nyilvános felelősséget vállaljanak bármely döntésükért. Annyi bizonyos, hogy a Tilos bukásában nem csak a nemzeti-konzervatív oldal játszott szerepet: a szavazásra az MSZP két delegáltja, Révész T. Mihály elnök és egy bizonyos Kardos nevű nímand el se ment. (Tiltakozásul, állították később: nem fogják elhinni, a szavazás első körében esett méltánytalanságok ellen.) Azt gondolni tehát, hogy a rádiót a Fidesz vagy a jobboldal nyírta ki, csak erős leegyszerűsítéssel lehetne. A Tilost közös erővel iktatták ki az éterből a pubik, Orbán Pubi, Horn Pubi, Torgyán Pubi házi- és kézipubijai, legfeljebb a szart igyekezett egyik a másikára kenni. És bár a rádió - amely 1993-ban feladta a kalózlétet - továbbra is a demokratikus intézményrendszer keretei között igyekszik helyet találni magának, és ismét pályázni fog a megmaradt nonprofit frekvenciára, és jóhiszeműen nem akar politikát látni az ORTT februári döntésében, mégis nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy a pályázat, a pontozás, a szavazás, az újabb pályázat mézesmadzagja csak mise en scéne volt, a tiltás demokratikus körülményekhez adaptált koreográfiája, a "kuss legyen, én beszélek" intézményesítése. Hogy a Tilost, azt az adót, amelynek műsorkészítői semmilyen gazdasági vagy politikai érdekcsoporthoz nem kötődtek, hisz ingyen - önszeretetből, magamutogatásból, szertelen közlési vágytól vagy valami titkos megszállottságtól hajtva, egyre megy - cseszték el heti egy, két, három órájukat egy stúdiónak nevezett büdös lukban, a Podmaniczky utcában, azt a médiumot, ami a politikáról is beszélt, de ahová nem szólhatott le politikus, amit nem lehetett pártközpontokba idézni baráti elbeszélgetésekre, ami nem kényszerült bele semmiféle szívességkereskedelembe, és ezért kezelhetetlen volt, szabad, pont annyira, amennyire a műsorkészítői és választott vezetői képesek voltak szabadok lenni, ezt a rádiót és vagy negyvenezer hallgatóját tehát betiltották.

Mert ők, csak ők jöhetnek a földi hullámhosszokon és a műholdakról; ők jönnek AM-mikrón és az antennákon, az ő fizetett alkalmazottaik szállják meg az internetportálok vitafórumait, ők jönnek augusztus huszadikán az égből, ők rendelnek meg interjúkat saját magukkal a saját lapjaikban, ők beszélnek a szószékeken, majálisokon, lakossági fórumokon, ők tömik tele exkluzív kiállítású, fényes papírra nyomott szemetükkel a postaládákat.

Ha hagyjuk.

A Tilos Rádió arra vár, hogy az ORTT - ha késve is, de - eleget tegyen kötelezettségének, és kiírja az új pályázatot a 88,8 MHz-es nonprofit frekvenciára. A döntés törvényben lefektetett határideje 2001. áprilisa. A Tilos Rádió addig is kábelen, a 103,7-es hullámsávon és interneten folytatja a műsorszolgáltatást.


AZ ELHALKULT TILOS
HVG - 2000.09.02.

Lapunk megjelenésekor már hiába tekernek a 98 megahertzes rádiós hullámhosszra az elmúlt években erre szokott esti-reggeli Tilos Rádió-hallgatók. A sokáig maguk is illegalitásból sugárzó egykori éterbetyárokból mára médiaszemélyiségekké lett műsorkészítők a frekvenciák pályázati versenyében csatorna nélkül maradva gyakorlatilag a számítógépes világhálóra és a kábelhálózatokra kénytelenek visszavonulni. Amit csináltak, azért mégiscsak szóra érdemes.

Na mesélj! Csak nem ennek kapcsán szeretnéd elmondani, hogy... ­ nyögi kéjesen a mikrofonba a Simó, majd emelkedő intonációval elismétli ugyanezt vagy még tízszer, ekképpen fojtva bele a szót a telefon túlvégén megszólalásra váró hallgatóba, aki végül is, a búgó hang tanúsága szerint, egy idő után megunja a műsorvezetői szívatást. Na, na, na mivanmá, hálló! Ja, köszike, szevasz, amúgy sem érdekelt...; ­ reagál a hallgatói sértődésre "a Nádori. Efféle adrenalinstimuláló közjátékok gyakran tarkították az egykori, hatóságok hajkurászta kalózból öt éve legális szabad adóvá avanzsált Tilos Rádió egyik igen hallgatottnak tartott, Pillangó Első Látásra című, szerda reggeli műsorát.

Az augusztus végén az éterből a frekvenciaosztási vajúdások okán kénytelen-kelletlen kivonult rádiócsatornán egyébiránt nem csupán az említett páros provokálta olykor hasonlóképpen a nagyérdeműt. Keddenként például Superman és Vidéki Béla halmozottan cinikus adomáit és hangban elkövetett huligánkodását hallgatva kezdték a napot éveken át a 98 megahertzre kattant budapestiek, míg a hétvégének a gerlebúgású Csejdy András hallgatófaggatással egybekötött péntek reggeli kommentárjain acélozódva futhattak neki. Ráadásul úgy, hogy bárki bármikor bármilyen témában betelefonálhatott, vállalva annak ódiumát, hogy a verbálisan már-már túlságosan is jól fejlett "tilososok" pár pillanat alatt porig alázzák a korántsem kesztyűs kézzel adjusztált hallgatót.

Akik közül talán keveseknek lehetett teoretikus megalapozottsága a tekintetben, hogy az ominózus rádió által sugárzott műsor nem csupán ­ mint első hallásra tán vélhető volt ­ holmi intellektuális jampeckodás. A "technológiát" egyébként az angolszász médiaterminológiában leginkább talk-radiónak hívják, ami főként a telefon közbeiktatásával interaktívvá tett beszélgetőműsort takar. A műfaj lényege a hallgatókkal folytatott élő és főként cenzúrázatlan párbeszéd, amelyet Magyarországon a Tilos honosított meg. Erre hajazó úttörő kísérletek persze voltak korábban is, például Szilágyi János Halló, itt vagyok! címen leadott éjszakai csevegései. Ezek azonban a beszélgetések többnyire érdekes tartalmától és a moderátor kétségtelen szakmai színvonalától függetlenül csak rendszerspecifikus tematikai és formai korlátok közt csörgedezhettek.

"A Tilosban nem alkalmaztunk semmiféle szűrőt, nálunk csak az egyetlen vonal kapacitása rostálta meg a betelefonálni vágyókat" ­ mondják ennek kapcsán a "tilososok", akik a szakma egyik irányzatának alapszabálya szerint úgy vélik, "csak akkor artikulálódhatnak a különböző vélemények, ha valódi érvütköztető disputa alakul ki a felek, vagyis a hallgatók és a műsorkészítők között". Efféle, a hallgatók bevonásán alapuló feltáró beszélgetéseket az Európában már évtizedek óta sugárzó, úgynevezett harmadik típusú ­ értsd: a se nem kereskedelmi, se nem közszolgálati, hanem szabad, más néven közösségi ­ rádiók űznek. Igaz, a hatvanas évek radikális baloldali mozgalmaiból kinőtt, a hetvenes évektől aztán fokozatosan depolitizálódott, egy-egy kisebb etnikai, vallási vagy lakóközösség, netán szubkultúra tagjai által működtetett, a hallgatóikkal kvázi szimbiózisban élő, hangsúlyozottan reklámmentes rádióadók sem feltalálói, legfeljebb továbbfejlesztői az ilyesfajta műsor gyanánt az éteren át folyó disputáknak.

A módszer egyik előképének ugyanis az olyan, az ötvenes évek némely ó- és újvilági, zenét szolgáltató kereskedelmi adóit mondják, mint például az 1948-ban indult, a francia határon kívülről főként Franciaországba sugárzó, ám később angol nyelvű műsoraival nem csupán a francia állami rádió, hanem a brit BBC monopóliumát is megtörő, őseredeti Radio Luxembourg volt. A némi "hullámzással" a vidám magyar barakkba is behallatszó "Luxi" lemezlovasai azt a korszakos újítást vezették be, hogy nem csak levélben, hanem telefonon is elfogadták a slágerrendelést, mi több, a hívókkal pár érdektelen és banális kérdés erejéig el is fecserésztek. A műfaj ezzel még csak egyetlen formai elemében született meg. Ahhoz, hogy igazi szakmai durranás lehessen belőle, kellett valamiféle tartalmi muníció is. Ez lett a politika, nevezetesen a hatvanas évek diák- és kisebbségi mozgalmai.

1968 májusában "a Luxembourg vagy a Radio Monte-Carlo munkatársai közvetítőkocsijaikkal ott állnak Párizs utcáin, és egyenes adásban közvetítenek a tüntetők és a rendőrség közötti összecsapásokról. Míg a hivatalos tömegtájékoztatási csatornák egyáltalán nem vagy elfogultan számolnak be az eseményekről, a diáklázadások vezetői, főként Daniel Cohn-Bendit és Alain Geismar, a mindenhol jelen lévő rádiósoknak köszönhetően hamarosan médiasztárokká válnak" ­ írja az új rádiós módi születésének egy másik fázisáról Bajomi-Lázár Péter Közszolgálati rádiózás Nyugat-Európában című, nemrég megjelent könyvében. A médiaszociológus ráadásul arra az új dimenzióra is felhívja a figyelmet, hogy az események sodrában a diákvezetők, sőt a tanárok, de még a politikusok is gyakran e rádiók közvetítésével üzengetnek egymásnak, élőben.

Talán nem véletlen hát, hogy a hagyományos rádiózást meghaladó új rádiók a hullámsávokat és az ott szóba hozható témákat monopolizáló, s olykor még az ott elhangzottak hangnemét is meghatározni kívánó állam ellen lázadók mondanivalóját sugározták az éterbe. A hetvenes években először csak szórványosan, majd az évtized második harmadától egyre nagyobb számban szólaltak meg az óvilági kalózrádiók. Működtetőik, a környezetvédő, anarchista, bevándorló, meleg vagy épp feminista, esetleg a szerzői jogdíjak rabigája ellen lázadó csoportok ­ hasonlóan a Tilos Rádió kilencvenes évek elejéig tartó illegális időszakában tanúsított magatartásához ­ dacoltak a hatósági zaklatásokkal, házkutatásokkal, adászavarásokkal, s bujkálva bár, de folytatták gerillaharcukat, egészen a hullámsáv-monopóliumok nyolcvanas évek elején bekövetkezett nyugat-európai felszámolásáig. (Ugyanezt az utat járta meg, a megfelelő történelmi fáziskéséssel, 1991. augusztus 21-étol egészen 1993 nyaráig a Tilos is, amely azután a hatóságokkal kötött kvázialku folyományaként majdnem két évig hallgatott, s csak a hivatalosan kiosztott frekvencia "kézhezvétele" után szólalt meg újra.)

A nyolcvanas évekre szökött végül szárba a sajátos szabad rádiós közlési forma: a javarészt ­ a hagyományos értelemben ­ képzetlen, köznapi nyelven, szlengekkel, olykor "illetlenségekkel" tűzdelve kommunikáló műsorkészítőkkel. No meg a műsorba kedve szerint "belepofázó" hallgatóság direkt adásba kapcsolt telefonos purparléival, a nagy hírgyárak érdeklődési köréből kiszorult "infókkal" és az alternatív slágerkonszernek helyett főleg a slágermanufaktúrákban készült zenékkel.

Ez a voltaképp kényszerből erényt fabrikáló megszólalási mód olyan hatékonyra sikeredett, hogy a bombasikert azonnal érzékelő amerikai kereskedelmi adók nyomban adaptálták is, majd saját kisrádióik interaktív hagyományaival kiegészítve talk-radio név alatt a nyolcvanas évek közepétől professzionálisra kommercializálva át is hangszerelték. A siker titka ­ mint azt a hazai szabad rádiós mozgalom teoretikusaként is számon tartott, négy éve elhunyt szociológus, Lázár Guy is írta a közösségi rádiókról szóló egyik tanulmányában ­, hogy a kalózkodás "megteremti a spontaneitás és a pillanatnyiság élményét", s ezzel a frissességgel igencsak megnöveli a tévézés előretörése miatt akkoriban már-már leírt rádió hatását.

Nem véletlen tehát, hogy a klasszikus szabad vagy kalózrádiók lazaságához szokott európai fülnek a külsőségeiket tekintve akár ismerősnek is tűnhetnek az ilyen ­ részben a hallgatottsági mutatók kényszerében született ­ megnyilvánulások, mint amilyenek az életében mítosszá lett amerikai Howard Sternbol szakadtak ki: "Hallgatom, uram. Mondja csak el, miért is bukik a fiúkra, cserébe én is beszámolok arról, hogyan szoktam magamhoz nyúlni. Sot, ha nem zavarja, íziben bele is vágok. Mindenekelőtt azonban tudnia kell, a főpolgármesternek prosztatarákja van!" Hasonló, a mikrofon útján elkövetett pofánvágásnak szánta egy másik talk-radio-sztár, Rush Limbaugh, amikor heti rendszerességgel jelentkező adásában így csapott a lecsóba: "Ugyan már, nekem ne mondjad, hogy az a négerkomáló, buzipártoló, drogüzér Clinton nem tette tönkre Amerikát! Szállj ki a vonalból, de gyorsan! Ki a következo telefonáló?"

Az amerikai terminológiában Sokkoló Jancsiknak (Shock Jocks) nevezett médiasztárok sajátos hangütésével azonban ki is merül a hasonlatosságok sora. Azaz van még egy formai elem: a két idézett rádiós sztár sem használ úgynevezett élőszűrőt, vagyis a műsorkészítő stábok vonalvégen ücsörgo tagjai nem kérdezik ki előzetesen a telefonálókat, csupán a jobbakat kiválogatva. Ehelyett kizárólag a nevüket tudakolják meg, hogy aztán "beadva" őket egyenesbe, a sztár név szerint szólíthassa őket.

Persze egyfajta technikai szájkosárral ­ állítják a rádiós mindentudók ­ mégiscsak elejét veszik a jelentős, perbeli anyagi veszteséggel vagy törvényi retorziókkal mérhető bakiknak. A televíziós show-manként is ismert Stern még a kilencvenes évek elején bevallotta, hogy a hallgatókkal folytatott disputák csak nyolc másodperc késleltetéssel kerülnek ki az éterbe, lehetőséget biztosítva arra, hogy ha esetleg olyan szavak hangzanának el, amelyeket még a műsorvezető is valamiért közölhetetlennek minősítene, le lehessen keverni. E fogás azóta a kereskedelmi rádiós világban általánossá lett.

Az persze már csak a tömegkommunikáció globalizálódásának a fintora, hogy a fentiek szerint amerikanizált műfaj éppen a jenki kultúrhódítás jegyében került vissza az európai rádiós fősodorba. Az óvilági szabad és kalózrádiók java azonban mindmáig őrzi a reklámmentességen és cenzúranélküliségen alapuló hagyományokat. Legyen szó akár a lehalkított Tilos Rádió által mostantól kénytelen-kelletlen és hangsúlyozottan, ám ki tudja, hogy milyen hosszú ideiglenességgel vállalt internetes vagy kábeles sugárzásról is.

Vajna Tamás


TÖRVÉNYTESZTELőK
Élet és Irodalom - 2000.09.08.

Az ORTT döntésének értelmében augusztus 30-a óta hallgat az 1991-ben kalózadóként indult budapesti Tilos Rádió, amely alternatív témáival úttörő szerepet vállalt a magyarországi nyilvánosság kitágításában. Hívei szerint a Tilos a civil tömegkommunikáció egyik legerősebb bástyája, szélsőjobboldali kritikusai szerint pedig "az SZDSZ-féle anarchista balliberalizmus szócsöve". A Podmaniczky utcából most a Blue Box moziba és az internetre, illetve kábelre költöző kultuszrádió azonban megváltozott körülmények között is működik tovább, kitartó hallgatói szerint botorság lenne temetni.

Annyi persze bizonyosnak látszik, hogy 2001 elejéig némiképp parkolópályára kerülhet az öt éve a 98,00 MHz-en napi 12 óra zenét, vitát, interaktív beszélgetéseket, kortárs elektronikus tánc- és népzenét, közéleti és kisebbségi műsorokat sugárzó rádió. Bár a Tilos nevében nyilatkozók nyilvánosan nem igazán akarnak számolni az őket eléro politikai bosszúval, az köztudott, hogy informális beszélgetéseken, a kormányzó pártokhoz közelálló Magyar Demokrata hasábjain, a parlament folyosóin régóta szó volt a Tilos "kinyírásáról", s ha valamiben, akkor a Tilos Rádió margóra szorításában igazi konszenzus alakult ki a kormánypártok, a kormányt ez esetben is teljes mellszélességgel támogató MIÉP és a függetlenségéről, megzabolázhatatlanságáról és szókimondásáról híres Tilost kezdetektől fogva bizalmatlanul méregető MSZP között. A téma szakértői szerint a rádió mostani tetszhalálát nemcsak vezetői "kompromisszumképtelensége" okozta tehát, hanem az is, hogy a "médiaszakértőit" az ORTT-be delegáló politikai elit nem tudott mit kezdeni a mai magyar politikai és a kereskedelmi médiakontextusba beilleszkedni képtelen adóval.

A kezdet és a vég

"1991-ben mindenki fel volt pörögve, majd' mindenki nekikezdett valaminek, mi a rádiózás mellett döntöttünk. Volt az egésznek egyfajta pionír bája" - így az alapító Csejdy András, aki határozottan állítja, hogy kezdetben szó sem volt oppozíciós szerepről, kritikai attitűdről. "Egyszerűen mást akartunk, mint ami volt. A letűnt rendszer arról szólt, hogy mindig megmondták, meddig mehetünk el. Mi meg kihasználva a kor adta lehetőségeket, addig próbáltuk kitolni a határainkat, ameddig csak lehetett. Azt is mondhatnám, hogy nem törvénytisztelők, hanem törvénytesztelők lettünk." Csejdy szerint a korai Tilosra nagy hatással voltak az alapítók külföldön szerzett tapasztalatai. "Amit kint láttunk, abból semmi nem valósult meg akkoriban itthon. Nem volt anarchista közbeszéd, nem volt zöld mozgalom, nem volt homoszexuális érdekvédelem, nem foglalkozott senki sem a romák ügyével. De megmondom őszintén, először gőzünk sem volt arról, hogy miképp teremtsünk e témáknak fórumot."

A rádió bölcsője a Tilos az Á elnevezésű, akkoriban kultikusnak számító szórakozóhely volt. Maga az ötlet is Németh Vladimírtól, a hely tulajától származott. Csejdy szerint azonban nagyon hamar kiderült, hogy "a dolog túlnő pár fiatal értelmiségi lelkesedésén, az 1 wattal szóló adón, meg azon, hogy nap mint nap a Frekvenciagazdálkodási Intézet emberei meg a rendőrök elől kelljen menekülnünk. Lépést kellett tartanunk, úgyhogy a mohikánkodásnak 1-2 év alatt vége lett."

Erre az időre esik a médiatörvény kidolgozása is. Szakértők szerint az, hogy nemcsak a közszolgálati és kereskedelmi médiumokat, hanem a harmadik típusú rádiózást is kodifikálta a törvény, elsősorban a Tilos Rádió éterbetyárkodásának volt köszönhető. Na meg a politikai és médiahátszélnek, hiszen akkoriban - tűnjön ez ma bármilyen furcsának is - a Tilos Rádió által képviselt elvek érvényesüléséért éppen az egykori Fidesz fővárosi politikusai, Molnár Péter és Tímár János kavarták a legtöbbet. A jobboldali sajtóorgánumok ma előszeretettel írnak arról, hogy a rádiósok illegalitása, Szabó családként való bemutatkozása, a rendőrök elol való menekülése nem volt több előre gyártott legendánál, de Csejdy csak mosolyog ezen. Szerinte ugyanis az anonimitás egyáltalán nem az álcázás eszköze volt: "A rádió több volt nálunk. Dehogy akartunk mi bujkálóst játszani. Szerintem mindannyiunkat ismertek, talán még az ujjlenyomatunk is megvolt a rendőrségen. Az Antall-kormánynak egész egyszerűen nem kellett egy külföldi botrány, mert hogy komoly sajtóvisszhangja lett volna, az biztos."

Közben persze nagyot fordult a világ. A rádiósok is felhagytak a kalózkodással, hiszen lehetőségük nyílt legálisan is pályázni frekvenciára, először 1993-ban (ekkor persze még nem volt ORTT, hanem a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egyik főosztálya foglalkozott az üggyel). Végül csak 1995-ben kapott frekvenciát a Tilos, augusztustól adott az FM98-on. Weyer Balázs ügyvivő szerint "ekkortól kevésbé radikális, de nagyon fontos és szervesen egymásra épülő változások korát élte a rádió". Mintegy fél év alatt teljesen átalakult az arculat: bejöttek az interaktív műsorok, elkezdődött a kalózkorszakban még ismeretlen betelefonálósdi, és ez teljesen megváltoztatta a struktúrát. Közben a rádió kultúraszervezőként is megjelent, a rádión kívüli aktivitása is megnőtt, elsősorban partyorganizátorként. Nevük lett külföldön, bekerültek a független rádiózás nemzetközi vérkeringésébe, 1997-ben elindult a rádió e-mailes levelezőlistája, "ami egyfajta önálló életet élő háttérközössége lett a Tilosnak", 1998-tól pedig a neten is fogható a rádió. Először 1998-ban hirdette meg az ORTT a frekvenciapályázatot, de akkor egy technikai hiba miatt diszkvalifikálták magukat a versenyből. Szerencséjükre akkor nem hirdettek győztest. Másodszor 1999 őszén írták ki a pályázatot, sok más frekvenciával együtt. A Tilos kettőn is elindult. 2000 februárjában az FM 98-at a Civil és a Fiksz közös pályázata nyerte, a 88,8-ra kiírt pályázatot pedig eredménytelennek ítélte a testület.

Szelektív tolerancia?

Ha a Tilos megszűnéséről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a rádió ellen dolgozó politikai és médiaközeget. A Tilos Rádió "ellenségeit" egy személyben, ellenfelei szerint azonban óriási kedvvel megszemélyesítő Molnár Balázs szerint a Tilos Rádiót vezető emberek önfejűsége, politikai függősége vezetett a rádió elhallgatásához. Molnárt - aki a Demokrata és a Vasárnapi Újság munkatársa - többen "provokátornak" tartják, aki internetes törzsasztalok vitafórumaitól a kormányközeli médiáig mindenhol kritizálja a Tilost, de ezt ő határozottan tagadja. Molnár Balázs, aki elmondása szerint csak azt szerette volna elérni az ORTT-hez címzett beadványaival, hogy "a rádiósok ne köpjenek a kiegyensúlyozott tájékoztatás elvére. A kereskedelmi rádiók persze ugyanolyanok, mint ők, csak azok még a látszatát is kerülik az objektivitásnak, és pártpolitikai alapon szerkesztődnek. Még szerencse, hogy a közszolgálati rádióban van egy Vasárnapi Újság" - vélekedik Molnár, aki szerint "a Tilos a szelektív toleranciát gyakorolta, közben pedig militáns módon megsértett mindenkit, aki nem az ő elveik szerint éli az életét." A kormányközeli szimpátiáit nyíltan vállaló Molnár, aki nemegyszer jelentette fel a rádiót az ORTT panaszbizottságánál, úgy látja, "a Tilos egy nagyon jól meghatározott kör kizárólagos rádiója, mely kör tagjai ráadásul a baloldali mainstream média vezető személyiségeiként tevékenykednek. Betegesen felsőbbrendűnek érzik magukat." Kérdésünkre, vajon mennyire munkált politikai meggyőződése, pártszimpátiája és esetleges szakmai féltékenysége a Tilos-ellenes akciókban, Molnár, aki korábban évekig vezette a Tiloshoz hasonló zenéket sugárzó Publikum rádiót, elmondta: "nekem a közszolgálati rádiók állnak közel a szívemhez. Én soha nem csinálnék olyan rádiót, mint a Tilos." A már említett internetes törzsasztalok közönsége azonban többször adott hangot meggyőződésének, hogy Molnár feljelentései "alamusziak". "Már miért lettek volna alamusziak? A nevemmel, nyíltan vállaltam a feljelentéseket. Öt beadványból hármat megnyertem, s ezt sikernek értékelem" - így Molnár, aki elmondása szerint egy időben naponta hallgatta a Tilost.

Csejdy András szerint nagyon hízelgő rájuk nézve, ha a Demokratában negatív kontextusban szerepel a nevük. "Mi nem aktuálpolitizálunk. Engem speciel kurvára nem érdekel, mi az a balliberális és mi az a jobboldali. Mi reggel buszvezetőkkel, alanyi költőkkel, 70 éves idős asszonyokkal, sofőrökkel, házmesterekkel, melegekkel, heterókkal beszélgetünk, ez az, ami érdekel, és nem az, hogy hallgatóink hova ikszelnek a fülkében négyévente." Weyer Balázs pedig egyenesen azt mondja: a látszat ellenére a Tilosnak nincsenek igazi ellenségei. "A rádiót igazából az utóbbi években kizárólag Molnár Balázs támadta, az igaz, hogy több ember helyett is. Alapvető funkciója volt, hogy borsot törjön az orrunk alá, hogy az ORTT panaszbizottsági üléseire citáljon bennünket, hogy valótlanságokat állítson minden elképzelhető fórumon a Tilosról." A Tilos Rádió ügyvivője szerint egyébként "a frekvencia elvétele vastagon politikai döntés volt, bár csak annyira, amennyire bármilyen más frekvencia osztása-megvonása esetében. De a rádió munkatársainak életét nem a politikai diskurzus foglalja le - teszi hozzá Weyer. - Tagjaink csak a legritkább esetben beszélnek egymás között politikáról. Köztünk majdnem kizárólag a rádióról van szó. Nem tudunk egymás pártpreferenciáiról, s a közkeletű vádakkal ellentétben a 120 rádiós között 8-9 ember dolgozik az úgynevezett "hivatalos" médiában, a Tilost irányító kuratóriumban pedig két újságíró mellett egy filmes, egy villamosmérnök és egy borkereskedő található. Ennyit a balliberális médianyomulásról" - mosolyog Weyer.

Nonprofit profit

A napi munkát, koordinációt végző rádiósok és a még mindig a '90-es évek elejének hőskorszakában élő, kizárólag műsorokat "gyártó" alapítók véleménye eltér a nonprofit rádió további működéséről. A szervezésben élenjáró Rozgonyi Zoltán szerint a megszűnés réme felveti a strukturális változtatás igényén túl a nonprofit fogalmának újraértelmezését is. "Egyértelműen a professzionalizálódás felé kell elmozdulnunk. Ez a rádió üzenetét nem fogja érinteni, a zenéjét is békén hagyja, de egész egyszerűen rá kellett jönnünk, hogy ingyen képtelenség bizonyos munkákat elvégeztetni. Egy operatív testületre van szükség, amely zsírprofin elvégzi a rá kirótt feladatokat" - hangsúlyozza Rozgonyi. Amikor a Tilos egzisztenciális helyzetéről kérdezem, Rozgonyi az 1 százalék-Tilos-party-pályázatok, alapítványok-Tilos Maraton "négylábú" financiális bázis negyedik pillérét emeli ki. "Hallgatóink - fiatal menedzserektől nyugdíjas nénikig, brókerektől tudományos kutatókig, gimnazisták a szüleikkel, vékony pénztárcájú családok - ilyenkor járulnak hozzá személyesen is működési költségeinkhez. Ezek a találkozások megható módon mutatják meg az irántunk érzett hallgatói szeretetet."
A heti több zenés órát kreáló, és a csatorna amolyan zenei felelősének számító Palotai Zsolt szerint azonban helyzet több mint kellemetlen. Ugyanakkor úgy látja, van megoldás mindenre: "Egykoron úgy csináltunk műsort, hogy kiraktuk a mikrofont a kertbe, a hallgatók meg élvezték a madárcsicsergést, a bogarak zaját. Csinálunk mi műsort megváltozott körülmények között is." "Ha jövőre kapunk frekvenciát, ebből a kis szünetből akár még jól is kijöhetünk" - bizakodik Weyer is, aki nem osztja az alapító anyák és apák többségének amúgy nagyon is érthető depreszszióját.

Szóval volt-lesz egy olyan hazai, kulturális-közéleti presztízzsel rendelkező, egyelőre nonprofit rádió, amely több mint 120 munkatárssal, közel 100 ezres lemezgyűjteménnyel képes 24 órás műsort készíteni, közben képes ezreket mozgósítani a partyjaira, világsztárokat csalni Budapestre. A kábel- és internethelyzet persze most még idegen rádióstól, hallgatótól egyaránt, de egyrészt nyilván meg lehet szokni, másrészt meg ott a hatalmas lehetőség: a Tilost el lehet vinni a vidéki nagyvárosokba. Közben meg pályáznak teljes erőbedobással. Egyszer már becélozták a 88,8 MHz-et, most megpróbálják újra. Az ORTT egyelőre nem írta ki erre a hullámsávra a frekvenciapályázatot, de van rá esély, hogy még az idén hivatalosan is pályázni lehet, ami akár azt is jelentheti, hogy tavasszal újból megindulhat a földi sugárzás.

"Egy materialista, pénzhajhász korban, amikor mindenki nyafog, hogy nem fizetik meg, itt mindenki boldogan teszi a dolgát - pénz nélkül. Ez annyira korszerűtlen dolog, hogy már bájos. Ez a rádió éppen ezért nem űzi el magától az alapítóit. Tudja vállalni azokat az elveket, amelyeket évekkel ezelőtt is vállalt. Mert itt még 10 év után is azt mondasz, amit akarsz, hiszen egyedül magadnak és a közösségednek tartozol felelősséggel. Ezért nem eladó a Tilos Rádió név, ezért fogjuk, fogják tovább folytatni" - vélekedik Csejdy András, aki nem zárja ki, hogy "egy teljesen megváltozott világban át kell adni a stafétabotot a fiatalabb, tehetségesebb rádiósoknak. Abba kell tudni hagynunk, hogy rutinból semmiképpen se menjen a munka. De a rádió ettől még megy tovább."

Prieger Zsolt


HOMMAGE A TILOS
Élet és Irodalom - 2000.09.08.

Vannak határvonalak, amelyeknél megállunk és elidőzünk kissé. Az ilyen határvonalak többnyire valaminek a végét jelzik, amely körül ott sereglik a kötődését nem palástoló, sőt büszkén hirdető embertömeg. Aztán ha ráadásul személyesen van módunkban megtapasztalni és befogadni a szeretethullámokat, egészen biztosan mi is elérzékenyülünk, kiváltképp, ha tudjuk: közös ügy az, aminek a torjára készülünk, a dédelgetett kedvencet sérelem érte, nehezen kiheverhető baleset. A távolság, mint üveggolyó, elgurulni látszik, az idea, a filozófia, a szabadság eszménye gellert kapott, sokak egyetlen biztos napirendi pontja a naptárból ezennel kihúzatott. A könnyek és vállveregetések súlya talán semmire nem elegendő, talán mindenre. Az indoknélküliségben van a hatalom ereje, a soha meg nem nevezett támpontokba, az ismeretlen szándékokba, a szellemiség nélküli koncepciótlanságba könnyű görcsösen menekülni és a kihívásokkal szemben struccpolitikát folytatni. De ez gyengeség is - és leginkább az. Nem lehet a végtelenségig, remegve, gyáván gátakat szabni és lesöpörni azt, ami tizedik éve él és jól működik. Akik ezt nem veszik figyelembe, biztosan nem is sejtik, hogy az önmagából táplálkozó, spontán létrejött szerveződésekben mekkora erő lakozik. A kitörési pontok megtalálása, a túlélni akarás soha nem volt és nem lesz akadály; amirol nincsen szó, az attól még van, így jobb, ha beszélünk róla. A kérdés ezentúl az, hogy milyen formában tehetjük.

A Tilos Rádió augusztus 21-én múlt 9 éves, de ünneplésre nem volt ok, hiszen az addigi helyén, a 98 Mhz-es földi sugárzású budapesti URH frekvencián rá egy hétre be kellett fejezni az adást: magyarán a Tilos ekkor eltűnt az éterből. Ezzel nemcsak egy rádióadó hallgatott el; az utolsó, katartikus adáspillanatokat követő adólekapcsolás és utána a fehérzaj az elmúlt 10 évben megszülető és működő kezdeményezések, az új lehetőségekkel élni akaró társaságok, az úgynevezett harmadik szektor emblematikus hangfoszlánya. Vajon mi fog történni a Magyar Naranccsal, a Mediawave fesztivállal (és még sorolhatnánk)? Miképpen kell újra frekvenciáért pályázni, hogy az elérhető maximális pontszámon túl a kurátorok a rendelkezésükre álló 2 szubjektív pontot is odaítéljék? Van-e jelentése annak, hogy a Műsorszolgáltatási Alap a homoszexualitással és droggal foglalkozó tematikus műsorokat nem támogatta, más műsorokat igen? Vagy egyszerűen miért pártdelegáltak döntenek olyasvalamiről, ami teljesen más pályán focizik, és logikájából eredően nem tudnak vele mit kezdeni? Rengeteg olyan kérdés van még, amikre csak bizonytalankodó válaszokkal szolgálhatunk. És ez így nem jó!

A jövőben minden bizonnyal számos kultúrszociológiai tanulmány születik majd a Tilos Rádióról. Hálás feladat elemezni a nyilvánossággal folytatott interaktív diskurzusok jelentőségét, a közvéleményre gyakorolt hatását, a kultuszteremtési képességet és ily módon az értékközvetítést. A műsorok nem a velük szemben támasztott igények alapján készültek, hanem éppen fordítva: saját eszközeikkel alakították a közízlést és hoztak létre újat a semmiből. Hiába tanítják az egyetemen Habermast és Ortega y Gassetet, igazából ráérezni, miképpen polarizálódik egy nagyvárosi társadalom és hogyan kell ehhez a nyilvánossághoz fordulni, csakis a gyakorlatban lehet. A vélelmezett szabadságfok kiaknázásához nem elegendő csupán az állami szerepvállalásból ezért vagy azért kimaradt területekkel foglalkozni. Természetesen szükséges lehet egy műsorstruktúrába baba-mama klubot, kerékpárosok félóráját vagy lakásbérlők fórumát beiktatni, részleteiben ezeknek a nagy médiában úgy sincsen terepük. Csakhogy nettó értékükön kezelni az ilyen témákat nem érdemes, kontextusba helyezés nélkül az ebből készült rádióműsor az érdektelenségbe fullad. Az önálló formanyelv, a közeg és az álláspont kialakítása tehát magától értetődő, természetes hozadék. Nem véletlen, hogy a Tilos adásaiba betelefonáló hallgatónak nincsen "jéé, szerepelek a rádióban" érzése, sokkal inkább otthoni hangnemben folynak a beszélgetések.

Nem tudni, hogy milyen speciális csillagegyüttállás eredménye a közönségbarát, kortárs kultúra taccsra kerülése és milyen pimasz magatartás szerint követhet el mulasztásos törvénysértést a nonprofit frekvenciák kiírásának halogatásával a médiahatóság. Azt is nehéz elképzelni, hogy hallgatók milyen megfontolásból utalnak egy rádiónak évről évre több mint négymillió forintot az adójuk egy százalékából, más alkalommal pedig miért adakoznak készségesen egy héten keresztül hasonlóan nagy összeget. A Tilos Rádió a hallgatóira támaszkodva működik, és egészen biztos vagyok abban, hogy ha más lehetőség nincsen, a rádióhallgatási szokások megváltoztatásával és újraértelmezésével is ragaszkodni fognak a rádiójukhoz, akár kábelen, akár interneten. Mert tudják, hogy a Tilosnak ebben a városban még feladata van.

Végső Zoltán