Sajtó 2004

| 2020 | | 2019 | | 2018 | | 2017 | | 2016 | | 2015 | | 2014 | | 2013 | | 2012 | | 2011 | | 2010 | | 2009 | | 2008 | | 2007 | | 2006 | | 2005 | | 2004 | | 2003 | | 2002 | | 2001 | | 2000 | | 1999 | | 1998 | | 1997 | | 1996 | | 1995 | | 1994 | | 1993 | | 1992 | | 1991 |


A szabad rádiók kiállnak a Tilos mellett
Indymedia.hu - 2004.01.01.

A Tilos Rádióban elhangzottak miatt kirobbant botrány kapcsán a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete év végi sajtótájékoztatóján kiállt a Tilos Rádió mellett. A szervezet hangsúlyozza a mikrofonhoz való hozzáférés fontosságát - a vélemény szabad kifejezése mindenek előtt -, valamint, hogy nem indokolt a Tilos Rádió elleni végletes, államigazgatási eszközökkel való fellépés követelése.

Alábbiakban mellékeltjük a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete által a Tilos Rádió ügyében kiadott sajtóközleményt.:

1. Könnyű hozzáférés a mikrofonhoz – a vélemény szabad kifejezése mindenek előtt

A közösségi rádiók tudatában vannak annak, hogy milyen veszélyeket rejt magában ez a rádiózási forma. A közösségi rádiózás egyik lényege, hogy könnyű hozzáférést biztosít a mikrofonhoz, így pótolva a kereskedelmi médiumok hátrányait (elidegenítés, kommercializáltság, stb.) E forma veszélye, hogy ez a könnyűség olykor a legnagyobb körültekintés mellett is teret ad olyanoknak, akik nem méltóak arra, ahogy ezt a műfaj nyugat-európai történetének néhány emlékezetes esete is bizonyítja.

2. A kockázat vállalása

Ennek ellenére a közösségi rádiók úgy gondolják, hogy az így nyert előny (a média nyitottságának fenntartása, a hozzáférés megkönnyítése, a közösségi tudat erősítése) van olyan fontos, hogy az olykor tűrhetetlen gondolatok vagy mondatok elhangzásának kockázatot érdemes legyen vállalni. A magyar és a külföldi közösségi rádiók legnagyobb kihívása évek óta annak a keresése, hogy hogyan lehet a nyitottságot és a szigorúbb kontrollt egyszerre érvényesíteni. E témában a szervezet hamarosan konferenciát szervez.

3. Nem indokolt a Tilos Rádió elleni végletes, államigazgatási eszközökkel való fellépés követelése

A Szarámaszer tagjai úgy gondolják, hogy az elhangzott mondat elleni tiltakozások jogosak, de túlzás a tiltakozást az egész rádióra kiterjeszteni. A Tilos Rádió hibája ebben az esetben az, ami legfőbb erénye is, azazhogy nagyon sokféle véleményt jelenít meg, melyek között gyakran vannak provokatívak. A kendőzetlenség azonban csak egy határig termékeny, azon túl felháborító. A Tilos elleni végletes, államigazgatási eszközökkel való fellépés jogilag sem indokolt és a teljes magyar közösségi rádiózás súlyos kárát látná.

4. Tanulságok mindannyiunk számára

A szervezet minden segítséget megad a Tilosnak, hogy képes legyen olyan működési modellt kialakítani, amely csökkenti működésének kockázatait, mert ennek sikeres megoldása hasznos tanulságul szolgálna minden magyar közösségi rádiónak.


Ami Tilos, az tilos
sajtoszabadsag.hu

Karácsony másnapján a Tilos Rádió reggeli műsorának vezetői újra és újra elhatárolódtak kollégájuktól. A dolog közvetlen előzménye: munkatársuk, Barangó, aki a nyolcvanas években még a QSS, e méltán népszerűtlen punkzenekar élén provokálta a régi rend híveit, azt mondta egy karácsony esti műsorban, hogy kiirtaná az összes keresztényt. A kijelentés valószínűleg elszáll az éterben, ha – bizonyára valamilyen fatális véletlen folytán – nem éppen szenteste hallgatja a rádió műsorát a Jobbik valamely szimpatizánsa. Másnap a Kossuth Rádió Krónikája már vezető hírként közölte, hogy az új párt – arra hivatkozva, hogy az elhangzott szöveg gyűlöletkeltő – feljelentette a Tilost a médiahatóságnál, és szankciókat követelt a rádió ellen. A Fidesz-MPSZ és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség ugyancsak tiltakozott a műsor miatt, és a rádió elhallgattatását sürgette. Az MSZP csatlakozott a tiltakozókhoz. A Tilos kuratóriuma később eltávolította Barangót a szerkesztőségből, és fegyelmi tárgyalást kezdeményezett.

A gyűlöletbeszéd mint morális pánik

Az ügy tényleges előzményei karácsony esténél is messzebbre nyúlnak vissza. Az országgyűlés szocialista és szabad demokrata többsége december elején fogadta el az eufemisztikusan csak gyűlöletbeszéd-törvényként emlegetett új cenzúrarendeletet, a jogszabály most Mádl Ferenc indítványa nyomán az alkotmánybíróság döntésére vár. A szabályozás kérdése hónapok óta napirenden volt, nem véletlen, hogy a közvélemény élénken reagált a gyűlöletbeszéd-gyanús esetekre. Most bekövetkezett az, amitől a jogszabálymódosítás liberális ellenzői tartottak: éppen a nemritkán antiszemita célzásokkal kampányoló jobboldal revolverezik a gyűlöletbeszéd fogalmával

Stanley Cohen morális pániknak nevezi azt a helyzetet, amikor egy jelenséget a sajtó felkap, és egy ideig napirenden tart. Ilyenkor a jelenség fenyegető veszélyként tudatosul a társadalom tagjaiban. Cohen ezt azért nevezi morális pániknak, mert a jelenség a legfontosabb értékeket látszik felborítani, a társadalom morális rendjét kezdi ki. Mindig a deviánsnak tekintett viselkedési formák tematizálódnak veszélyként: a tipikus morális pánikok a melegekhez vagy a kábítószerfogyasztókhoz kötődnek. Ilyenkor az ok-okozati elemzéseket közkeletű képek váltják fel, és a nagyközönség – lelkiismeretét megnyugtatandó – autoritatív megoldásokat sürget: a HIV-fertőzöttek regisztrálását vagy a kábítószerfogyasztás tiltását. A közfigyelem hatására megnő a jelenséghez kapcsolódó, regisztrált esetek száma (miközben a jelenség előfordulási gyakorisága nem növekszik feltétlenül), ami legitimálja a rend „helyreállítására” tett kísérleteket.

Ez történt a gyűlöletbeszéddel is: a közbeszédben megjelent deviáns vélemények nyomán morális pánik alakult ki. A társadalom és a nevében eljáró országgyűlés nem a gyűlöletbeszédet kiváltó okok felszámolásával, hanem hatalmi megoldással: a jogszabállyal és a kilátásba helyezett börtönbüntetéssel igyekezett orvosolni a problémát. Valójában azonban nem a problémát, csak a tünetét kezeli.

A gyűlöletbeszéd hatása

A gyűlöletbeszédről kibontakozott sajtóvitában megszólalt közírók alkotmányossági szempontból támogatták vagy ellenezték az akkor még csak tervezett jogszabályt. Hazai és külföldi jogi precedensekre hivatkoztak, és azt vizsgálták, hogy a jogszabálytervezet miként illeszkedik a demokratikus jogállami keretek közé. Nem vagy alig vizsgálták a kérdést a médiahatás-kutatás szempontjából. Érdemben nem foglalkoztak azzal, hogy a gyűlöletbeszéd valóban képes-e gyűlöletet szítani. Pedig az a kérdés, hogy a média befolyásolja-e az emberek gondolkodását és viselkedését, nem most merül fel először, és ma már empirikus adatok is segítenek a megválaszolásában.

A hatásvizsgálatok nem erősítik meg a média nagy hatásáról kialakult közkeletű vélekedést. Paul Lazarsfeld és munkatársai már a negyvenes években úgy találták, hogy plurális médiakörnyezetben a politikai kampányok alig változtatnak valamit az emberek politikai preferenciáin. Ők a média csekély hatását a személyközi kommunikáció nagyobb hatékonyságával magyarázták, vagyis azzal, hogy az emberek inkább az úgynevezett véleményvezérekre hallgatnak, mintsem a médiára. Ugyanezt a jelenséget Joseph Klapper a szelektív hatás elméletével magyarázta: az emberek – kerülendő a kognitív disszonanciát – egyszerűen eleresztik a fülük mellett azokat az információkat, amelyek nem illeszkednek kialakult világképükbe. Maxwell McCombs és Donald Shaw a napirendelmélettel magyarázta a média korlátozott hatását: a média nem azt szabja meg, hogy
mit gondoljunk, hanem azt, hogy miről gondolkodjunk.Bár más kutatók – köztük a magyar származású George Gerbner – nagy hatást tulajdonítottak a médiának, a kialakuló tudományos konszenzus nem látja bizonyítottnak ezt a tételt. Újabban, már a nyolcvanas években David Morley hívta fel a figyelmet a poliszémiára. Egy-egy jelet az emberek különbözőképpen értelmeznek: lehet, hogy elfogadják a célzott jelentést, de éppígy el is utasíthatják. „Az egyik ember elégedetten fogadja a kormányszóvivő legújabb gazdaságpolitikai bejelentéseit, a másik szíve szerint belerúgna a képernyőbe. Saját tapasztalatom – és valószínűleg az olvasóé – azt mutatja, néhány perc közös híradónézés elég ahhoz, hogy a hallottakról elinduljon a vita a barátok vagy a családtagok között.

[…] a képernyőről érkező üzenetek nem az információs elszigeteltség állapotában találnak bennünket. Találkoznak és ütköznek máshonnan […] kapott üzenetekkel. […] A médiából származó üzenetekre adott válasz is azon múlik, mennyire egyeznek, vagy esetleg ütköznek más üzenetekkel, más nézőpontokkal, amelyekkel életünk más területén kerültünk kapcsolatba” – írja Morley kutatásának összefoglalójában.[[1]](http://web.archive.org/web/20070216050205/http://tilos.hu/lib/tinymce/jscripts/tiny_mce/blank.htm#_ftn1 "_ftnref1") Az emberek, még ha ugyanazt a műsort nézik is, nem ugyanazt látják, tehát a média sem gyakorolhat rájuk egyforma hatást.

Mi következik a médiahatás-kutatás eredményeiből általában a gyűlöletbeszédre, és különösen Barangó inkriminált kijelentésére nézve? Nincs okunk azt hinni, hogy a döntően a televízióról készült hatásvizsgálatok eredményei a rádióra kevésbé volnának érvényesek. Ezek alapján azt várhatjuk, hogy a mediatizált gyűlöletbeszéd ténylegesen nem vált ki gyűlöletet, vagy csak a körülmények ritka összjátéka folytán lehet ilyen hatása. Így esetünkben sem feltételezhetjük komolyan azt, hogy a keresztények likvidálására felszólító kijelentés nyomán az emberek késztetést éreztek volna arra, hogy fegyvert emeljenek keresztény felebarátaikra.

A keresztények kiirtását indítványozó felhívást követő első reakciók megfelelnek ennek a várakozásnak. A megszólalók többsége sietett elvetni Barangó gondolatát, miközben egyetlen híradás sem szólt arról, hogy a műsor hatása alatt Magyarországon keresztényeket bántalmaztak volna. A gyűlöletbeszéd nem a gyűlölet elharapózásához, hanem – épp ellenkezőleg – a gyűlölet elutasításához vezetett. Nem mindegy tehát, hogy egy szöveg csak a szándéka szerint gyűlöletkeltő-e, vagy hatásában is. A szólásnak nem voltak káros következményei, ezért a szólás szabadságába történő beavatkozás is felesleges volt.

A Jobbik, a Tilos és a szólás szabadsága

Barangó rossz ízű kijelentése tehát sokakat felháborított, de épp ezért kérdés, hogy a rádió súlyos szankciói indokoltak-e. Hiszen a Tilos nemcsak elhatárolódott munkatársától, de – paradox módon a tolerancia fontosságára hivatkozva – ki is rúgta őt a szerkesztőségből.

A rádió munkatársai nem voltak könnyű helyzetben. Nyilván nem felejtették el, hogy az ORTT egyszer már elmulasztotta meghosszabbítani műsorszolgáltatási engedélyüket, és arra is emlékezhetnek, hogy a panaszbizottság nemrégiben meszelte el őket Puskin egy pikáns naplójegyzetének felolvasása miatt. Ám azzal, hogy nemcsak elítélték, de ki is rúgták saját munkatársukat, elfogadták a Jobbik és a többi jobboldali szervezet követelései mögött meghúzódó tekintélyelvű logikát is. A Tilos, amely 12 évvel ezelőtt még büszkén vállalta a Nyilvánosság Klub által neki ítélt „a demokrácia első szamizdatja” címet, mára mintha elfelejtette volna: a szólásszabadság nem azt jelenti, hogy azt mondjuk, amit szabad, hanem – épp ellenkezőleg – azt, hogy népszerűtlen gondolatokat is közzétehetünk, tekintet nélkül azok tartalmára. A rádióállomás nevében még mindig provokatív, de az eset arról tanúskodik: ma már visszariad attól, hogy politikai és morális kérdésekben a többségi véleménnyel szembeszegülő álláspontot képviseljen.

Ahelyett, hogy kiállt volna munkatársa mellett, kitaszította soraiból. Ráadásul most már teljesen fölöslegesen mosakodik: a keresztényellenesség bélyeget nem mossa le magáról.Elizabeth Noelle-Neumann hallgatási spirálnak nevezi azt a jelenséget, amikor a társadalomban kialakul egy olyan véleményklíma, amely elszigetelődéssel fenyegeti azokat, akik nem értenek egyet a domináns nézettel. A máskéntgondolkodók ilyenkor, tartva a szankcióktól, inkább a hallgatást választják. A többségi véleményt képviselők száma folyamatosan nő, miközben a kisebbségi vélemény képviselőié csökken – ezért beszél Noelle-Neuman spirálról.

Erre a jelenségre utal John Keane brit történész is, amikor a sajtószabadságról szóló monográfiájában így ír: „A belső cenzor figyelmeztet rá, hogy túl sok forog kockán: jó hírünk, családunk, karrierünk, munkahelyünk, a cégünk ellen indított per. Mosolyogva tesz lakatot a szánkra, remegni kezdünk, és kétszer is meggondoljuk. Megerősíti az uralkodó véleményt, és bátorítja a »gramofon elmét« (Orwell). Keze megérinti még a gyermekeinket és barátainkat is, s annak a művészetére oktatja őket, hogyan ne mondják ki azt, amit gondolnak. A cenzúra ott lakik testünk gesztusainak lomhaságában, óvatos és tiszteletreméltó öltözködésünkben és mindenekfelett az intellektuális gyávaságban, a szellemtelen humorban, a gyenge képzelőerőben és a lapos szavakba öltöztetett, színlelt véleményekben.”

Ilyesvalami történt most is. A Jobbik tagjai és a szabad szólás más ellenzői elégedetten dörzsölhetik a markukat.

Bajomi-Lázár Péter


Érvek és ellenérvek egy hírhedt kijelentésrõl
Acsarkodni tilos

Hetek Országos Közéleti Hetilap - 2OO4.01.02.

December 24-én az alternatív, közösségi rádiónak nevezett Tilos Rádióban az egyik műsorvezető azt mondta: "Kiirtanám az összes keresztényt". Ahhoz képest, hogy a nevezett rádió nem annyira hallgatott adó, mégis rekordgyorsasággal óriási botrány dagadt az inkriminált mondatból. A miséken Erdő Péter kérésére a katolikusok a rádiósok lelki üdvéért imádkoznak. Úgy tűnik, hogy a Tilos Rádió kontra Magyar Nemzet újságírói közötti "háború" fajult el odáig, hogy az elmúlt napok jószerével másról sem szóltak, mint mindeddig ismeretlen műsorvezetők kijelentéseiről.

A Tilos Rádió még a rendszerváltás első éveiben indult úgynevezett kalózrádióként, mivel nem volt frekvencia engedélye. Az elmúlt tizenkét év az illegalitás és a legalitás határán való egyensúlyozásról szólt az adó életében. Tavaly év végén az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) MSZP-s, SZDSZ-es és MDF-es tagja szavazatával nyerte el budapesti frekvenciáját a Tilos Rádió.

A rádió liberális hangvételű, nagyon sokszor foglalkozik olyan kisebbségi témákkal, mint például a homoszexualitás, a drog, illetve az etnikai kisebbségek ügye. A Tilos Rádióban több, azóta már médiakarriert is befutott újságíró kezdte a pályafutását.

A botrány napján az adott időpontban egy, a homoszexuálisok életéről szóló, melegek által szerkesztett műsornak kellett volna jelentkeznie, de az ünnepek miatti elfoglaltságok kapcsán egy napot cseréltek a Biciklis Század nevezetű műsor stábjával.Vranik Krisztián, a zenei szerkesztő úgy emlékezett vissza a napra, hogy Bajtai Zoltán "Barangó" már feszülten érkezett a stúdióba, mert ideges volt a Magyar Nemzetben egy korábbi adásuk miatt megjelent Bayer Zsolt cikkre, amely mindenféle mocsoknak, zombiknak, szénvegyületeknek állította be őket. "Sajnos a Barangó korábban sokat ivott. Másfél hónapja pedig már éppen kifelé tartott ebből a gödörből, ezért is engedték vissza a mikrofonhoz. Sajnos újra ittasan jött be, de úgy gondoltuk, hogy nem lesz baj belőle."

A műsor kezdetben gördülékenyen indult. A baj annál a résznél kezdődött, amikor az ünnepek alatt a televíziókban vetített vallásos filmekről kezdtek el beszélgetni.

Az Assisi Ferenc életéről szóló Napfivér, Holdnővér című film kapcsán Barangó kifakadt, és obszcén szavak közepette Assisi Ferenc szexuális élete – pontosabban annak hiánya – miatt megjegyezte, hogy "én nem tudok egy olyan vallást elfogadni, ami az ösztöneim ellen szól". A társai próbálták csitítgatni és meg is jegyezték, hogy "Senki nem is kényszerít rá, hogy elfogadd. Azért együtt tudsz élni velük fröcsögés és gyűlölködés nélkül." A részegnek mondott Bajtai Zoltán egy magyaros káromkodás közepette azt válaszolta: Kiirtanám az összes keresztényt! Huuu, ez kemény…" A kollégák rögtön a szavába vágtak, hogy "Ne, Barangó! Ettől most elhatárolódunk…" Bajtai zavarba jött, és annyit mondott: "Oooo… én is másként gondolom…" A többiek gyorsan zenét adtak be, és a műsor abba is maradt.

Vranik Krisztián azonnal ki is lépett a műsorból. Bencsik Gyula, a másik műsorvezető – aki a Kossuth Rádió munkatársa – a felfüggesztésre hivatkozva nem kívánt nyilatkozni lapunknak. Bajtai Zoltánnak pedig azóta folyamatosan ki van kapcsolva a mobiltelefonja.

A rádió kuratóriuma huszonnégy órán belül sajtótájékoztatót hívott össze, ahol bejelentették, hogy a rádió tagsága nevében a rádió kuratóriuma is elhatárolódik, és elnézést kér mindenkitől az inkriminált mondatért. Mint Csabai Gábor, a kuratórium elnöke elmondta: "Nem kívántuk az ügyet elmaszatolni. Kirúgtuk azt a szerencsétlent, a műsort pedig felfüggesztettük."

Az elnök kifejtette, hogy rádiózásuk jellege az olyanfajta élő műsorok egymásutánja, amelyben nincs főszerkesztés, szerkesztés, nincsenek szerkesztőségek, minden műsor a saját szerkesztősége is egyben. Szerinte: "ezzel sem tud mit kezdeni a közvélemény, amely más hierarchikus szervezetek felépítésén szocializálódott. Nem érti, miként létezhet egy olyan meglehetősen nagy konglomerátum, hiszen több mint százötvenen vagyunk, ahol nincs főnök, nincs megmondó ember, hanem mindenki a saját jó érzése, a saját véleményével megy a mikrofon elé. És közösen vállaljuk a felelősséget."

Az eset kapcsán Csabai úgy fogalmazott, hogy "a rádiózás tengerének olyan vékony a jege, amin mi folyamatosan működünk, most egy felelőtlen vaddisznó alatt beszakadt". Az eredetei tervek szerint a sajtótájékoztatón megszólalt volna Bajtai Zoltán is, de – mint a kuratórium elnöke elmondta – annyira kikészült, hogy képtelen volt a nyilvánosság elé állni. "Egy negyvenhárom éves ember ott zokogott előttem. Nem volt büszke és kevély arra, amit tett. Szerintem őszintén megbánta azt az inkriminált mondatát" – tette hozzá Csabai.

A karácsony esti program óta gyakorlatilag egy állóháború képe kezd kirajzolódni a Tilos Rádió és a Magyar Nemzet között. A Magyar Nemzet sérelmesnek találta a december eleji adásban a Jobbik keresztállításos akciója kapcsán elhangzott beszélgetést. A jobboldali újság által kifogásolt műsorban az állandó műsorvezetők mellett egy Zsuzsa nevű protestáns lelkész beszélgetett arról, hogy mennyire értelmetlen a keresztállítás, és azt
javasolták, hogy a fakereszteket üzenő falként vagy tűzifaként kellene hasznosítani.

Bayer Zsolt publicisztikájában ezért ázalagnak, semmiknek, szénvegyületeknek, zombiknak nevezte a Tilos Rádiónak a Jobbik keresztállításáról véleményt alkotó m?sorvezetőit.

A karácsony esti műsorban – mint már tudjuk – érkezett a válasz. A bocsánatkérő sajtótájékoztatón viszont a Magyar Nemzet újságírója egy újabb inkriminált mondatra kérdezett rá. Szerinte ugyanis egy másik műsorban fattyúnak nevezték Jézust. A sajtótájékoztatón válaszként elhangzott, hogy valóban az egyik műsorban beszélgettek arról, hogy a Jézus korabeli Izraelben milyen élete lehetett azoknak, akiknek nem volt apjuk, vagy megesett lánytól születtek. A válaszadás közben az egyik kuratóriumi tag, Paizs Miklós, a Belga együttes énekese, jelenleg a buddhista teológiai főiskola hallgatója megjegyezte, miért kell félni az olyan meglepő kifejezésektől, minthogy fattyú. A vitából annyit közölt a napilap, hogy a Tilos Rádió álláspontja szerint Jézus fattyú.

Csabai László, a kuratórium elnöke úgy emlékezik vissza az esetre, mint a szövegkörnyezetből kiemelt egy-két mondattal való revolverezés mintapéldányára. A műsor – Bakács Tibor Settenkedő, aki egyébként teológiai végzettségű újságíró, vezetésével – arról szólt, hogy az Újszövetség szinte alig ír valamit Jézus gyermekkoráról, de akkoriban egy házasságon kívül született, vagy teherbe ejtett lány gyermeke fattyú volt a környezete számára. A környezete nem kapott angyali és isteni üdvözletet, amiről tudhatta volna, hogy ki az apja a gyermeknek. És milyen lehetett abban a környezetben megszülni és felnevelni egy gyereket, az emberek szemébe nézni.

Azóta több szervezet is tiltakozott a műsorok ellen. A Fidesz közleményben szólította fel az ORTT-t, hogy azonnal hallgattassa el a Tilos Rádiót. Herényi Károly MDF-frakcióvezető kijelentette: a Tilos Rádiónak be kellene fejeznie működését, pártja pedig az ORTT-hez fordul az ügyben. A kijelentés ellentétes a módosított Btk. rendelkezéseivel és a médiatörvénnyel is. A rádió műsorszolgáltatásának azonnali beszüntetését követelte az MKDSZ is. Hasonlóan foglalt állást a Jobbik Magyarországért Mozgalom, valamint a Honfoglalás 2000 Egyesület. A Jobbik jelezte, megteszi a szükséges büntető- és médiajogi lépéseket is, míg a Honfoglalás 2000 azt követelte, hogy az ügyészség hivatalból indítson vizsgálatot a kijelentés miatt, mert magukra nézve életveszélyes fenyegetésnek tekintik az elhangzottakat. Erdő Péter érsek is felemelte a szavát. Nyilatkozatában a bibliai ent István mártír példájához hasonlóan imádkozásra buzdított.

Csabai Gábor, a kuratórium elnöke arra kérdésünkre, hogy keresztényellenesnek tartja-e a Tilos Rádiót, azt válaszolta, abszolút nem, hiszen lelkészek is szót kapnak a műsorokban. Magánvéleményként elmondta: "Nekem az a bajom a jelenlegi kereszténységgel, hogy nem a hegyi beszédet, nem Jézus vélt vagy igazi személyiségének az üzenetét közvetíti, hanem egész egyszerűen csak külsőségeket. Az emberek templomba járnak, konfirmálnak stb., de eközben gyűlölködő az egész ország. Sőt az is előfordul, hogy megáldják a fegyvereket, keresztes háború és inkvizíció terheli a keresztény politikát. Nem szeretni kellene egymást, támogatni a hajléktalanokat, szolidárisnak lenni másokhoz? Amúgy ateista vagyok, de imádom a krisztusi személyiséget és az abból jövő tanításokat. Mert az egész egyszerűen az emberiség fölülmúlhatatlan értéke. Teljesen mindegy, hogy valós vagy kitalált alakokon nyugszik, ez nem érdekes."

Hazafi Zsolt


Kettõs mérce, de kinél?
Gusztos Péter (SZDSZ)

Megengedhetetlen nyilatkozat hangzott el a Tilos Rádióban, de tisztességes eljárás volt a rádió kuratóriuma részéről, hogy azonnal bocsánatot kértek mindenkitől, és elhatárolódtak az intoleráns kijelentéstől. Az viszont nagyon álságos, amit a jobboldali pártok művelnek az ügyben, mert a Vasárnapi Újság vagy az Éjjeli Menedékhely krónikusan antiszemita és kirekesztő műsorai ellen egyszer sem emelték fel a szavukat. Pedig a Vasárnapi Újság évek óta módszeresen uszít, s nem csak részeg munkatársuk ostobaságairól van szó. Az ember vagy minden intoleranciát elutasít, vagy inkább maradjon csöndben. Ostobaság az, hogy egy jobboldali politikus szellemi terrorizmusnak és a meleg körök támadásának nevezte a Tilos Rádió munkatársának kijelentését. A katolikus melegek éppen azon fáradoznak, hogy elismertessék magukat az egyházukkal, és nem azon, hogy kiszorítsák a keresztény gondolatokat a közéletből.

Révész Máriusz (Fidesz)

Nemcsak a felháborító karácsonyi adással volt baj, hanem a Tilos Rádióban rendszeresen hangzottak el keresztényeket gyalázó kijelentések. December elején a Jobbik keresztjei miatt rohantak ki minősíthetetlen módon, december 19-én arról értekeztek, hogy Krisztus egy zsidó fattyú volt. Nem egyszeri és elszigetelt jelenségről van szó. Sajnos a levegőben volt, hogy előbb-utóbb elhangzik egy hasonló mondat. Ezek a trágár, durva mondatok egyébként nem csak a keresztényeket, hanem a jó érzésű embereket is sértik. A kormánypártiak tisztességes állásfoglalás helyett folyamatosan Hegedűs Lóránttal próbálják ezt az ügyet elkenni. Két jelentős különbség van. Hegedűs Lóránt elfogadhatatlan dolgokat írt, de olyat azért nem, hogy bármely közösséget vagy csoportot ki kellene irtani. Tudtommal ennyire durva és szélsőséges kijelentés nem hangzott el az elmúlt években a magyar médiában. Ráadásul Hegedűs írása egy helyi kiadású lapban jelent meg, ezek pedig egy államilag kiadott frekvencián, államilag támogatott adón hangzottak el. Ezért szerintem egy kétségbeesett szerecsenmosdatási kísérlet az, amivel néhány kormánypárti képviselő és újságíró próbálkozik.

A Tilos Rádió kapcsán tetten érhető a szocialista-liberális oldal kettős mércéje, a toleranciáról alkotott sajátos képe. Demszky Gábor azt nyilatkozta erről a rádióról, hogy ez egy színfolt a budapesti kulturális életben, sőt korábban Tolerancia-díjban is részesült ez az adó. A trágár és közönséges nyelvezet, a kulturálatlanság, és az elmúlt napok szélsőséges kijelentései nem tekinthetők alternatív kultúrának.

A toleranciájukról pedig annyit, hogy úgy tűnik csak magukkal szemben kívánják meg a toleranciát, másokkal – például a keresztényekkel – szemben egyáltalán nem kívánnak minimális türelmet tanúsítani. Ugyanakkor, szerintem sajnálatra méltók azok a szerencsétlen műsorvezetők is, akik még szenteste is egy ilyen műsort képesek készíteni. Milyen karácsonyuk lehetett nekik?

Balogh László (MDF)

Nagyon zavaró számomra, hogy érdemi bocsánatkérés nem hangzott el a Tilos Rádió részéről. A kuratórium sajtótájékoztatóján furcsa kettőséget éreztem: hát a csuda vigye el, lebuktunk, ez nagy hiba volt, de azért mindenki menjen a francba, mert mi nem engedünk az elveinkből. Pedig itt az elvekkel van baj.

A Tilos Rádió már korábban is provokálta a más világnézetű embereket, hiszen a hónap elején a keresztet mint a kereszténység szimbólumát gyalázták. Ma Magyarországon akárhogy is nézzük, a nagy és kisegyházakat is beleértve, a vallásos magyar állampolgárok többsége keresztény. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a kereszténység gyalázása nem fér bele Magyarországon egy közszolgálatinak nevezett, közpénzből is finanszírozott – hiszen minisztériumi támogatásból is részesülő – nonprofit rádió arculatába. Az MDF mindig szolidaritást vállal bármelyik hitvilággal, amelyet támadás ér.

Megdöbbentő, hogy a karácsonykor vetített vallásos filmek – például az Assisi Ferenc életéről szóló – vágták ki a "biztosítékot" a Tilos műsorvezetőjéből. Persze álszent a kereskedelmi televíziók magatartása, hogy ha itt van az advent, akkor levetítenek egy-két vallásos jelleg? filmet. Egész éven keresztül kapjuk az elektronikus szemetet a televíziókból. S ha ezt adventkor kicsit mással próbálják kompenzálni, akkor ezt már valaki azonnal soknak tartja.

Ezért átgondolandónak tartom, hogy kapjon-e frekvenciát egy ilyen rádióadó. Az MDF soha nem azonosult a Hegedűs-nyilatkozattal. Az Éjjeli menedékhely ügye olyan ügy, amely mindenkit megdöbbentett. De ott egy nyilatkozó beszélt, nem a m?sorvezető jelentett ki valamit. Az MDF jogosnak tartotta az Éjjeli Menedékhely kapcsán a személyi konzekvenciák levonását. Mi azt mondtuk, ha személyi konzekvenciákat kell levonni, akkor mindenféleképpen azt kell megbüntetni, aki a műsort átvette.

De olyan kijelentés, ami a Tilos Rádióban elhangzott, sem az Éjjeli Menedékhelyben, sem a Vasárnapi Újságban, de még a Pannon Rádióban sem hangzott el. A magát liberálisnak mondó Tilos Rádió lépte át a Rubicont először a holokauszt óta Magyarországon; minthogy számukra egy valláshoz való tartozás elegendő a kiirtásra.

Újhelyi István (MSZP)

Elfogadhatatlan és tűrhetetlen, hogy egy műsorvezető ilyen kijelentéseket tegyen. Nemcsak egy ilyen alternatív rádióban, hanem a közszolgálati adókon és a kereskedelmi szférában egyaránt. Véleményem szerint az ORTT-nek kellőképpen szankcionálnia kell a Tilos Rádiót, de ezért nem kell betiltania. Számomra felháborító a jobboldali publicisták és pártkatonák kettős mércéje, amikor egyetlen riporter megbotlása miatt a rádió betiltását követelik, és a kormánypártok felelősségét emlegetik, miközben az általuk dédelgetett Kondor Katalin rádiójában rendszeresen hasonló gyűlöletbeszéd hangzik el. S miközben a Hír TV a Demokrata újságíróit védelmezi és szerepelteti, akik hasonló kijelentések "tulajdonosai". Mindenki láthatja, hogy számomra és számunkra nem pártpolitikai kérdés a gyűlöletbeszéd elítélése, hanem politikai minőség kérdése.

György Péter esztéta

A Tilos Rádiósok idióták voltak, de aztán mintaszerűen hozták rendbe a dolgot. Nagyon felháborító volt a kijelentés, de már az adásban nagyon korrekt módon a műsorvezető-társak elhatárolódtak az őrült mondattól. Amit azóta csináltak, a bocsánatkérés stb., az még korrektebb. Fantasztikus lenne, ha a szélsőjobboldaliak, amikor valamilyen aljasságot mondanak, akkor utána nem taknyolnának, hanem ugyanígy cselekednének. Jelesül kirúgnák például Bayer Zsoltot, aki egy ámokfutó, vagy Lovas Istvánt. Amit a Tilos Rádióval szemben a jobboldaliak csinálnak, az egy politikai trükk, melynek az a célja, hogy a saját gyűlöletbeszédükről eltereljék a figyelmet.


Ez is egy tilos akció
Magyar Hírlap - 2OO4.01.13.

A zászlóégetésbe torkolló vasárnapi tüntetést szervező Rákosmenti Polgári Körök vezetője százfős rendezőgárdával igyekezett biztosítani az esemény zavartalanságát. A szervezők közül senki sem számított atrocitásra. A polgári kör és a Jobbik felhívására több ezren tiltakoztak vasárnap Budapesten a Kinizsi utcában a Tilos Rádiónál az egyik – azóta elbocsátott – műsorvezető keresztényellenesnek minősülő otromba kijelentése miatt. A tüntetők azt követelték, hogy az ORTT azonnali hatállyal semmisítse meg az adó műsorszolgáltatási szerződését. A szónoklatok után a tömeg elvonult, de néhány száz ember még ott maradt, és indulatosan jelszavakat skandálva fenyegette a rádió munkatársait, majd egy kisebb csoport a bejáratnál elégetett egy izraeli zászlót és összetörte az MTI fotósának a fényképezőgépét. (A Hír tévét nem bántották, és jó minőségű képsorokat tudtak készíteni.)

Pesti Imre, a demonstráció egyik főszervezője kérdésünkre szélsőségesek provokációjának nevezte a zászlóégetést, amelyhez – mint mondta – a Rákosmenti Polgári Köröknek már csak azért sincs semmi köze, mert a tüntetés 16 óra 3 perckor véget ért, az izraeli zászló égetése pedig a híradások szerint háromnegyed öt után történt. Pesti Imre – aki állítása szerint egyébként csak hallomásból értesült a zászlógyalázásról – mélységesen elítéli a történteket, amelyek – mint mondta – nemcsak a kereszténység, de a polgári körök szellemiségétől is távol állnak. Hasonlóképpen elítélte a zászlóégetést Vona Gábor, a Tilos elleni tüntetést támogatóként jegyző Jobbik Magyarországért alelnöke is. Elmondása szerint ha tagjaik elítélik is adott esetben az Izrael által folytatott politikát, nemtetszésüket akkor sem hasonló módon fejeznék ki.

Nem látták, de nyomoznak Közösség elleni izgatás alapos gyanújával ismeretlen tettes(ek) ellen indított eljárást a rendőrség – közölte Gergényi Péter, Budapest rendőrfőkapitánya tegnap este tartott rövid sajtótájékoztatóján. A rendőrfőkapitány megerősítette: a Tilos elleni demonstráció legális volt, a helyszínt a szervezők és a rendőrök is biztosították. "A rendőri egységek ott semmilyen jogsértést nem észleltek, az izraeli zászló égetéséről és az összetört fényképezőgépről is csak később, az internetről szereztünk tudomást." Gergényi Péter hozzátette: ha a rendezők látják a jogsértéseket, minden bizonnyal felléptek volna azok ellen. "A tüntetésen másfél óra után befejeztem a munkám, visszamentem a szerkesztőségbe, amikor hallottuk, hogy a rendőrség az ott maradt kemény magot próbálja távozásra bírni" – mondta az MTI fotósa, aki néhány perccel a zászlóégetés után érkezett vissza a helyszínre. Mint mondta, a feldühödött tömeg megállás nélkül ordítozott és dobálta az épületet. "Egy többnyire idősekből álló, keresztet a magasba emelő társaságot szerettem volna lefényképezni, amikor a tömegből egy nagydarab férfi elkezdte a gépemet rángatni. A sálamat is tépte, nekem semmi bajom nem lett, a gép azonban használhatatlanná vált." A fotósnak kollégái és egy rendőr is segített, aki miután látta, hogy nem történt baja a fotóriporternek, szó nélkül elment. "Hiába kiabáltunk neki, hogy jöjjön vissza, mert a gépem tönkrement, vissza sem nézett. Később hallottam, hogy az esetet egy rendőr sem látta. Ez nem igaz." Az MTI munkatársa azt is hozzátette, az egyik szervező ekkor felszólította őket, gyorsan hagyják el a helyszínt, mert már nem urai a helyzetnek. Gergényi főkapitány közölte: a rendőrség arra kérte a fotóst, hogy mivel a helyszínen nem tett feljelentést, kedden tegye ezt meg – rongálásért.

Diplomáciai zűr nem várható

Izrael magyarországi nagykövetsége mélységes felháborodással értesült arról, hogy a Tilos Rádióban karácsony este elhangzottakat – melyet a külképviselet is elítél – a tüntetésen párhuzamba állították Izraellel – áll a követség tiltakozó jegyzékében. "Megengedhetetlen, hogy a XXI. század Magyarországán, amely hamarosan az Európai Unió teljes jogú tagja lesz, egy független, demokratikus ország zászlaját égessék" – szögezi le a nagykövetség, mely a tiltakozó nyilatkozatot tegnap tájékoztatásul megküldte a magyar külügyminisztériumba. Mivel az izraeli nagykövetség nem hivatalos jegyzékben tiltakozott, hanem "csak" közleményben, így jogi értelemben nem valószínű, hogy bármilyen következménye lenne a zászlóégetésnek. A Külügyminisztérium tegnap délutáni közleményében sajnálatát fejezte ki, hogy tüntetők egy kis csoportja izraeli zászlót égetett Budapesten, és mélységesen elítéli a bármely állammal szemben tanúsított hasonló magatartást. A Fidesz Magyar Polgári Szövetség kulturális tagozata közleményben ítélte el a zászlóégetést, kérve a hatóságokat, indítsanak eljárást a provokátorok ellen. Nyilatkozatban határolódott el az esettől a Sokszínű Magyarország Polgári Egyesület, Izraellel szembeni barátságtalan gesztusként, hangulatkeltő és kirekesztő cselekedetként értékelve azt. A zászlóégetőkről fénykép készült, s rendkívül üdvösnek tartanám, ha az illetők személyazonosságát az erre illetékesek megállapítanák, és velük szemben a törvény szigorával lépnének fel – mondta Hende Csaba, a polgári körök koordinátora.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) tegnapi közleményében megengedhetetlennek minősítette a tüntetésen történt zászlóégetést, de a Tilos rádióban december 24-én elhangzott keresztényellenes kijelentést is. A Mazsihisz aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy "a vészkorszak óta példátlan módon hazánkban zászlókat égettek egy tüntetésen", megjegyezve, a tüntetésre a résztvevőket a közszolgálati Magyar Rádió egyik műsorában toborozták. A Fiatal Baloldal – Ifjú Szocialisták (Fibisz) kezdeményezi a Legfőbb Ügyészségnél, hogy vizsgálják ki, történt-e bűncselekmény a Tilos előtti demonstráción, s ha igen, állapítsák meg, milyen felelősség terheli a szervezőket – mondta Zuschlag János. "A hitükben és érzésvilágukban megsértett tüntetők ezreinek törvényes megmozdulását megzavarta néhány provokátor: oda nem illő bekiabálásokkal és az izraeli zászló elégetésével kérdőjelessé tették a tiltakozók jó szándékát" – mondta Herényi Károly MDF-frakcióvezető. "Mindaz, ami a Tilos Rádió elleni tüntetést követően történt, a zászlóégetés, elfogadhatatlan az SZDSZ számára, minden ilyet elutasítunk" – hangsúlyozta Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke.

Bűncselekmény vagy sem? Bárándy György ügyvéd szerint a vasárnapi zászlóégetés – sajnos – nem bűncselekmény. A jogász szerint a garázdaság akkor valósul meg, ha valaki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Márpedig Bárándy szerint a zászlóégetés – ismerve a bírói gyakorlatot – nem tekinthető erőszakos cselekménynek.

A zászlóégetés alkalmas rá, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen, így az égető mindenképpen elköveti a garázdaság vétségét, ezt pedig a törvény három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni – véli Tóth Mihály büntetőjogász, egyetemi tanár. Szerinte a magyar zászló égetése vagy a címer meggyalázása kimeríti a nemzeti jelkép megsértését, de más nemzet jelképeire ez nem alkalmazható.

Identitáskeresés

"Marhaság" – reagált lapunknak Wildmann János teológus-közgazdász, az Egyházfórum vezetője Lovas István magát radikálisnak tartó publicista azon feltételezésére, miszerint itthon a magyar nemzetet és a kereszténységet gyűlölő kisebbség sanyargatná, gúnyolná és kiszorítaná a többséget. Wildmann szerint a kereszténység identitásvesztéséről van szó. "Sokan úgy vélik, ahhoz, hogy ismét megtalálják önmagukat, ellenségképre van szükségük." Mint mondja, ez semmiképpen nem menti fel a Tilos Rádió műsorvezetőjének ominózus megnyilvánulását. "Csakhogy ennek Lovas István kijelentéséhez semmi köze nincsen, két össze nem tartozó dolgot próbálnak meg összemosni" – véli a teológus.Külföldön nincs egységes büntetési gyakorlat Más államok zászlóinak, jelképeinek megsemmisítését, rongálását a német törvények két év börtönnel vagy pénzbírsággal büntetik. A francia törvényekben nem szerepel tilalomként a trikolór vagy más állam nemzeti lobogójának elégetése, ilyen tett önmagában nem minősül bűncselekménynek – áll a távirati iroda összefoglalójában. Belgiumban nincs törvény a nemzeti jelképek védelmére, ennek megfelelően nem tilos és nem is büntethető a zászlóégetés – legyen szó akár a hazai lobogóról, akár külföldi államok zászlóiról. Nagy-Britanniában valamely nemzet zászlajának elégetése önmagában nem bűncselekmény, akkor azonban igen – méghozzá súlyos –, ha a zászlóégetés indítéka fajgyűlöletre vagy erőszakra való uszítás. Lengyelországban pénzbüntetést, szabadságkorlátozást vagy egy évig terjedő szabadságvesztést von maga után az, ha valaki meggyaláz, megsemmisít, megrongál címert, zászlót vagy más állami jelképet. Szerbiában három évig terjedő börtönbüntetés is kiszabható a külföldi államok zászlajának megcsúfításáért.

Napi 25OO hallgató

Tilos Kulturális Alapítvány által működtetett rádió 1991. augusztus 21-én kalózadóként indult Budapesten. 1995-tôl 2000-ig stúdióengedéllyel földi frekvencián működött, majd 2003-ig csak kábelen és interneten volt fogható. Az adó a médiahatóságtól hét évre elnyert földi frekvencián tavaly márciusban kezdte meg műsora sugárzását. A Gfk Hungária és a Szonda Ipsos adatai szerint a fővárosban fogható Tilos naponta két és fél ezer emberhez jut el.

LINKGYŰJTEMÉNYEK A FENTI TÉMÁKKAL KAPCSOLATBAN:
magyarhirlap.hu

index.hu


Undor
Magyar Hírlap - 2OO4. január 13.

Tilos Rádió-ügyben, ami vasárnap a Kinizsi utcában történt, csak még jobban megerősíti annak a fiatalembernek az igazát, akit a minap hallottam az egyik URH-adón. Megszólaltatták a Zsigmond király főiskola hallgatóit, akik a közelmúltban tanulmányúton jártak Brüsszelben, az Európai Parlamentben. A fiú elmondta, hogy minden vágya ott dolgozni az európai honatyák között, mert igencsak undorodik a politikától. A meglepett riporter kérdésére, hogy akkor miért dédelget ilyen álmokat, azt felelte, itt valami félreértés lehet, mert ő csak a magyar politikától undorodik. Szegény gyerek – gondoltam –, tele van illúziókkal, majd odakint kiábrándul.

Most vasárnap délután aztán rájöttem, hogy ilyen élményben ott csak nagy ritkán lehet része. Már tudniillik abban, hogy az egyik periferikus rádióban elhangzik egy megengedhetetlen mondat, és abból nyomban országos botrány kerekedik. Untig elégszer hangzott el, hogy hiszen a részeg fickó elnézést kért, ki is rúgták azon nyomban… De már régen nem erről van szó. Azok a szervezett és országos szerepet játszó politikai erők, amelyek túljátszották elégtételi követeléseiket – tiltsák be véglegesen a Tilost – természetesen nem felelősök azért, amit néhány száz megvadult tüntető végül elkövetett, egészen az izraeli zászló elégetéséig. Ami azonban kérdés marad: hogyan is került a csizma az asztalra? Egyáltalán miért vittek magukkal egyes tüntetők izraeli zászlót, és ha már vittek, eleve számítani lehetett rá, hogy el is fogják égetni. Érthető, sőt üdvözlendő is, hogy egyes polgári körök, a tüntetés szervezői utólag maguk is fölháborodnak, provokációt emlegetnek, és elhatárolják magukat a történtektől. Még az is csaknem bizonyos, hogy őszintén teszik, ők nem ilyen végkimenetelre számítottak. De… Ideje volna a fikciónak a végére járni.

Van egy publicistagárda – vezéralakjuk most vasárnap az egyik fő szónok volt –, amely sorozatos megnyilatkozásaiban, ha burkoltan és csak célzottan is, már a Fideszt kárhoztatja, hogy hozzá hasonlatosan nem engesztelhetetlenül radikális, s nem vallja vele együtt, hogy "nulla tolerancia".

Homályos megfogalmazása ellenére egyértelmű volt most is az a tudatosan kihegyezett mondat, hogy "Magyarország a világon az egyetlen, ahol a kisebbség nyomja el a többséget". A zászlóégetők megértették, kikre is vonatkozhatott, és utána ehhez képest a tettük logikus volt. A késő esti órákra meg is döbbentek azok, akik a tüntetést akarták ugyan, de a legvégét már szívesen elengedték volna.

Fölháborodásukat, elítélő szavaikat őszintéknek fogadhatjuk el, különösen, ha levonják az elkerülhetetlen következtetést is. Érthető, ha időnként bennük is fölforr az indulat, szándékosnak vélik, hogy politikai ellenfeleik minduntalan arra szólítják föl őket: "határolódjanak el". És ha egyszer-egyszer megteszik, mindig akad fanyalgó, aki ezt is kevésnek tartja.

A vasárnapi fölfordulást követő konzervatív bírálatok, különösen most, az európai választási hadjárat kezdetén, akár annak a jelei is lehetnek, hogy fölismerték, veszélyes játszani a tűzzel. Fölismerték, hogy a mindenre elszánt szélsőjobboldaliaknak a legkisebb alkalom is elég féktelen ösztöneik szabadon engedéséhez. De addig is, amíg a kedélyek lecsillapodnak, érdemes idézni Jacques Delors-nak, a hajdani Európai Közösség egykori elnökének minapi szavait. Delors azért illetékes kimondani azt, amit mond, mert kereszténydemokratából lett szocialista. Úgy ítéli meg, hogy minden vezető politikai erő a centrumot szeretné megnyerni, de végül megragad a maga szűk táboránál, s légmentesen elzárkózik a szemben állóktól. És amíg ez így marad, a politika – ahogyan a zsigmondista fiatalember kifejtette – valóban undort kelthet az emberekben. S elriasztja nemcsak a széplelkeket, hanem a még ennek ellenére bizakodókat is.

Várkonyi Tibor, a szerző publicista


Tilos!
168 óra - 2OO4. január 14.

Szerettelek, Tilos. Kolumnányi publicisztikában tiltakoztam tervezett betiltásod ellen '98 novemberében. Azt írtam rólad, te vagy a fiatal értelmiségiek rádiója, amelybe mindenki olyan magától értetődő természetességgel szólhat bele bármikor, hogy az számomra maga a csoda. Tetszett, hogy hangodban nem volt tekintélytisztelet, méltóságteljesség, öblögetés, és magatartásodban nem volt ravaszkodás, mögöttes szándék. Bizony, Tilos, lelkesedtem érted. Különösen a reggeli műsorért.

Azért az okos, élénk, nyitott, érvelő, ironizáló, vitázó, hülyéskedő pörgésért. Ámulva figyeltem: a programkészítő és a betelefonáló hallgató mintha ismerné egymást. Mintha egy padban ültek volna valaha az iskolában. Mintha egy klubba járnának esténként, mintha olyan telefonikrek lennének, akiket ez a közös vonal véglegesen összekapcsol.Igaz, Tilos, a vadulásoktól már akkor is idegenkedtem. Szóvá tettem, hogy szóhasználatod, szlenged, olykor goromba, trágár kiszólásaid, a sugárzott zenék némelyikének alpári szövege, a néha üres dumák és frivol fecsegések taszíthatják azokat, akik szelídebb beszédhez, szolidabb társasághoz szoktak.Reménykedtem, Tilos, azt gondoltam, majd kinövöd.

Hogy kinő majd abból a társaságból és szubkultúrából marketingfőnök, cégvezető, nagyvadakat űző-terelő oknyomozó újságíró, főszerkesztő, kreatív igazgató, főmufti az elektronikus médiában vagy szupermen valamely sikeres reklámügynökségnél, de úgy képzeltem, hogy visszaülve a mikrofonhoz, a stúdió aktuális fenegyerekeivel együtt tudni fogod, hol a határ.

Tévedtem, Tilos.

Tévedtem, habár már akkor sem ájultan, hanem kicsit rossz előérzettel írtam le, hogy te nem félsz semmitől. Sem a kifinomultak kritikájától, sem a kényes ízlésűek averziójától, sem a pártoktól, sem a politikától.Bátor voltál, Tilos. Azt sugalltad, hogy a nyilvánosság ne a hatalom kegye legyen, hanem a polgári lét természetes velejárója. Így gondoltam én is, így hiszem azóta is. Bíztam benned, biztattalak - és féltettelek. A túlzott zavartalanságtól, az állandó rögtönzésektől, a konvenciók gyakori átlépésétől, az élesre fent mondatoktól, a szellemesnek szánt fesztelenkedéstől, az arányérzék hiányától, a szájhősködéstől, attól, hogy netán azt hiszed: mindent szabad.

Emlékszel, Tilos?

Azt írtam: mindent vegyél komolyan, ami összefügg az emberi szabadságjogokkal, a demokráciával, de kezeld önmagad öniróniával. Értsd pontosan a világot, és légy laza. Tájékozódj arról, hogy mi történik, de próbáld megérteni azt is, hogy miért. Ne fogadd el a látszatokat, legyenek kérdéseid, kétségeid. Legyen véleményed. Legyenek érveid a véleményed elfogadtatásához, de legyen bátorságod ahhoz is, hogy elfogadd az ellenérdekűek valóban meggyőző ellenérveit. Lehetsz monomániás, de akkor is toleráld a "más véleményt". Lehetsz pimasz, de nem lehetsz pofátlan. Lehetsz nagyképű, de nem lehetsz fennhéjázó.

Beleugathatsz bármibe, de számíts arra, hogy leugatnak, ha hülyeséget beszélsz.Igen, Tilos, hülyeségre számítottam. Arra nem, hogy egyszer majd - akár csak egyetlen órára is - kocsma lesz a stúdióból. Persze, tudom, észbe kaptál, elhatárolódtál, bocsánatot kértél. De az a karácsonyi bornírt bődülés sajnos nagyon is beleillett a "diskurzusba", abba a szövegkörnyezetbe, amely nem volt egyéb, csak mocskos szájú jópofáskodás. Nem az első. Volt már hasonló. Pedig a kezdet kezdetén így lelkesedtem: "Úgy hívják: Tilos. Azt jelenti: szabad!"

De ha most úgy hiszed, ezt is szabad, akkor azt mondom: tilos! Sajnálom, Tilos, hogy ide jutottál, sajnálom, hogy ki kell mondanom: csak egyikőtök rúgott be, de jó lenne, ha valamennyien kijózanodnátok. Hogy a lazaságból ne legyen nyegleség, a karakánságból kretén krakélerkedés. Talán fölködlik végre: a felnőttkor nem egyszerűen a kamasz komiszkodások, idétlenkedések és gyermeteg csibészkedések folytatása; a liberalizmus nem azt jelenti, hogy bárki szabadon provokálható; a szabadelvűség nem ad szabadjegyet a szellemi toporzékoláshoz.Tudod, Tilos, a politikai másik oldal gyűlöletbeszéde nem igazolhatja a te bántó, sértő, megengedhetetlen kijelentéseidet.

A barátok is hiába bagatellizálják a karácsonyra bekészített totálbrutált: nem mentség sem a te alkoholos állapotod, sem a kettészakított idegzetű ország izgalmi állapota.Láthatod, Tilos, hogy az ellened irányuló harag és felháborodás miként eszkalálódik. Láthatod, hogy a jobbszélről indított attakban ott sereglenek a fékezett habzású polgárok együtt a fékezhetetlenekkel, a militáns médiabrigádokkal, a hecckampányok szervezőivel. És láthatod a veled rokonszenvezők kényszeredettségét, zavartságát, szégyenkezését is. Azokét, akik soha nem féltek kimondani, hogy tilos politikai beszédben kötéllel fenyegetőzni, hőzöngő és uszító szövegben lámpavasat emlegetni, lelkiismeretlen lelkészként kirekesztésre buzdítani, védőügyvédként a bírónő származását firtatni, futballpályák lelátóin náci jelszavakat ordítozni. A kirekesztők izraeli zászlót égetnek a Tilos Rádió bejárata előtt, és persze ez is tűrhetetlen, ez is tilos. De most, Tilos, rólad van szó, és a te történetedről. Van, aki elhallgattatni szeretne, és van, aki csak megérteni. Van, aki azt mondja, nincs bocsánat, van, aki szinte máris megbocsát. Szerintem önmagadnak nem lesz könnyű megbocsátani. Azt, hogy hasonlítani kezdtél azokra, akiktől különbözni szerettél volna. Kár. Érted is, Tilos.

Mester Ákos


Hajrá Magyarország, hajrá Tilos Rádió!
Magyar Hírlap - 2OO4.01.14.

Arról írtam a Népszavában 2001 tavaszán, hogy az akkori miniszterelnök kedvenc rádióműsorában egy lelkes listakészítő szélsőjobboldali újságíró különös tartalmú és hangvételű – persze névtelen – olvasói levelet ismertetett. A jegyzetíró a legcsekélyebb mértékben sem jelezte, hogy a közszolgálati médiában tevékenykedő újságíróként a levél tartalmától némi távolságot tart, amikor fölolvasta többek között az alábbi, Horváth Aladárnak, a Roma Polgárjogi Alapítvány vezetőjének címzett sorokat. "Ha az ön néptársa megtámad az utcán, de én leszek a gyorsabb, úgy azt, ami megmarad belőle, szívesen leteszem alapítványuk irodájának küszöbére… Ha viszont (…) sikerül megölnie, akkor feltennék egy költői kérdést. Mit szólna ön ahhoz, ha végrendeletemben meghagynám, hogy barátaim ez esetben mint felbujtót, önt öljék meg, vagy bénaságomat, más rokkantságomat okozó támadás esetén hasonló sérülést okozzanak önnek? Ugye, hogy nem is olyan jó érzés halálos fenyegetettségben élni?"

A Vasárnapi Újságról 2001 júniusában az ORTT kimondta, hogy rendszeresen megsérti a médiatörvényt, s gyűlöletkeltésre alkalmas. Az ORTT határozata szerint a műsorfolyam nemcsak a zsidósággal, hanem a romákkal, illetve más csoportokkal szemben hasonlóan előítéletes. A figyelmeztetés megállapítja: nem kiragadott idézetek, hanem a műsor egészének hangvétele, szellemisége sérti a médiatörvényt.

Barangó megengedhetetlen mondata után a rádió azonnali betiltását követelő politikusok és szervezeteik egyszer sem hallatták hangjukat a Vasárnapi Újság gyűlöletkeltő, kórosan antiszemita adásai miatt. A közszolgálati rádió eme szégyenfoltjában a hazai jobboldal politikai védelmét élvezve folyik a tudatos, módszeres, kisebbség elleni uszítás. Nem arról van tehát szó, hogy valaki részegen betéved a stúdióba és ott őrültségeket beszél. Nem, itt a szerkesztés alapelve az antiszemita logika.

A Tilost betiltani akarók némák voltak a Hegedűs-ügyben, cinkosai voltak a "lelkésznek", akinek a pártja négy éven keresztül élvezhette az Országgyűlésben a Fidesz-frakció bátorító tapsát. A betiltást követelők közt bizonnyal nagy számban akadnak, akiknek kedvenc hetilapjuk Orbán Viktor kedvenc hetilapja, amely időnként holokauszttagadó írásokat közöl, nemrégen pedig lehozta azt a beszédet, amelynek antiszemita kitételei miatt egy német kereszténydemokrata képviselőt kizártak a CDU-ból.

Nem kérdés, hogy a Tilos Rádió szigorú büntetést érdemel, de a betiltását követelni durva túlzás. A betiltás hívei nem csupán azt a bizonyos mondatot akarják szankcionálni, hanem a Tilos szellemiségét, mert ez az, ami nem tetszik nekik. Harrach Péter szerint "meg kell tisztítani a médiát". Árulkodó Boross Péter szóhasználata is: "Le kell csapni." A jobboldal szíve szerint a neki nem tetsző ízlést és gondolatokat száműzné a magyar médiából. Ez pedig támadás a sajtószabadság ellen.

Kirekesztő szövegek

sajnos máshol is elhangzanak. A lényeg az, hogy milyen reakció követi őket. A német kormány azt a magas rangú tábornokot is menesztette, aki levélben gratulált a zsidóellenes retorikát használó képviselőnek. A bírónő zsidó származása felől érdeklődő fajvédő ügyvédtől való – kötelező – elhatárolódás örömteli volt, de a hazai jobboldal még sok-sok hasonló gesztussal adósa a magyar társadalomnak.

A Tilos Rádió példát mutatott. Azonnal megvált a menthetetlen mondat gazdájától, és többször megkövetett mindenkit, akit az megbántott. Csabai Gábor főszerkesztő szerint a magyar médiában ezután nem maradhat büntetlen egyetlen gyűlölködő megnyilvánulás sem.

A "kereszténység" "védelmében" "tüntetők", akik rendőri asszisztencia mellett, bizonnyal a szeretet nevében izraeli zászlót égettek, fotóriporternőt inzultáltak, és hógolyókkal dobálták a rádió ablakait, persze nem hallják meg Csabai Gábor szavait. Ôk a 2001-ben névtelen levél mögé bújva Horváth Aladárt halálos vagy rokkantságot okozó bántalmazással fenyegető "vasárnap reggeli publicistát" hallják, aki most nulla toleranciát hirdet, és a "nemzeti erőforrások totális birtoklásáért folytatott harcról" beszél egy többpárti demokráciában. Fiatal liberálisként hiszem: nem jöhet el az ő országuk.

Ha a Tilos-ügy hozzásegíti hazánkat ahhoz, hogy minden egyes közösség, legyen az rádió, civil szervezet vagy politikai párt, a Tiloshoz hasonló gyorsasággal legyen kénytelen elhatárolódni a kirekesztő véleményektől és kivetni soraiból e vélemények képviselőit, jobb lesz itt élni. De ehhez elengedhetetlen, hogy a jobboldal végre képes legyen (politikai) "rezervátumba" zárni – a nácikat.

Hajrá Magyarország, hajrá Tilos Rádió!

Gusztos Péter, a szerző országgyűlési képviselő (SZDSZ)


Sátáni történetek
Magyar Hírlap - 2OO4.01.

Nem értem, hogy egy országban, ahol a leköszönő pénzügyminiszter is Belzebubot emlegeti, azaz komoly, mélyreható gazdasági elemzés helyett Robert Burns Az ördög elvitte a fináncot című versét olvassa föl búcsúzóul a tisztelt Házban, mit csodálkozunk, ha egy józan, szimpatikus fiatalember áldozatul esik a Sátán mesterkedésének.

M. Giorgio Richárdról beszélek természetesen, a Tilos Rádió előtti tüntetés egyik zászlóégetőjéről, aki ellen két társával együtt bírósági per folyik. Orvos szakértőt akarnak kirendelni hozzá, ahelyett hogy ördögűzőt alkalmaznának. Holott napnál világosabb, hogy ami MGR-rel történt, az meghaladja földi tudásunkat, elég, ha eszünkbe idézzük, mi a helyzet MGR kabátjával és sapkájával. A fehér kötött sapkával és a világos dzsekivel, amelyben MGR-t a tévében zászlót égetni láttuk, sőt ő is abban látta viszont a képernyőn magát, de egyik ruhadarabról sem tud semmit. Ami nem értelmezhető másként, mint hogy a fiatalember hosszú, fekete bőrkabátban, hajadonfőtt indult el a Rákosmente Polgári Kör hívására, hogy a vérszomjas Barangótól határozottan, ám méltóságteljesen megvédelmezze keresztény testvéreit, de a Kinizsi utcában már világos kabátban és sapkában volt. Igaz, hogy a Tilos Rádiónál egy számára ismeretlen, "konszolidált" férfi kerek, fehér, mentolos cukorkával kínálta meg, melynek hatására – mint MGR vallomásából tudjuk – hamarosan "tombolt, zúgott a feje, megfordult a világ, megfeszültek az izmai, és élénkséget érzett", sőt engedelmeskedve a cukorkás unszolásának, hazafias felindulásból meggyújtotta a minden eshetőségre odahozott izraeli zászlót, ám nincs az az addiktológus, aki ismerne tudatmódosító szert, amelytől valakinek a lódenkabátja hirtelen nercbunda lesz, kifehéredik a sapkája, és bármilyen zászlót eléget, ami a keze ügyébe kerül, legyen bár ugandai, kínai vagy magyar.

Giorgio egyvalamit tud, de azt határozottan. Provokáció áldozata.

Érdekes módon a polgári körök Nagy Szellemi Főnöke ezt már akkor kijelentette, amikor MGR még nyeglén odanyilatkozott, hogy a zászlóégetést rendőrök is látták, mégsem szóltak semmit. Ez volt az az idő, midőn még a Rákosmente Polgári Kör vezetője is békülékenyen tárgyalt a Tilos Rádióval, ám másnapra megkeményedett hangon már ő is provokációt emlegetett. Közben kiderült, hogy MGR sem nyegle. Sőt hazatérve a tüntetésről, a tévében "rémülten figyelte a bestiális embert", saját magát, akitől annyira elborzadt, hogy édesanyjának kellett injekcióval, gyógyszerrel megnyugtatnia. Más szóval, a tudatmódosulás nemcsak egy emberen és nem is csak egyszer játszódott le, hanem mintegy varázsszóra söpört végig a polgári keresztény táboron, mikor a Nagy Szellemi Főnök üzent. Aki valahogy sejti, hogy ha ebben az országban minden komolyan értelmezhető ok nélkül izraeli zászlót égetnek az utcán, az ő köreiben, ott vagy az antiszemitizmust sikerült besöpörni a szélsőjobbról, vagy provokáció történt.

Tehát provokáció történt.

Miféle? Istenem, kinek mi tetszik. Ruhaváltozás nélkül legkézenfekvőbb lett volna egy szocialista, egy liberális, üsse kavics, egy cionista, de a mafla MGR mindent összezavart. Marad a sátáni verzió. Az Ördög mesterkedése, aki nem hagyja élni ezt a balsors tépte, nyomorult országot. Még a végén kisül, hogy Barangót is az Ördög itatta le kábító szeszekkel, hadd provokáljon, közben a ruháját lecserélte galíciai kaftánra, csodálkozott is erősen Barangó, de hiába. Senki se látta.

R. Székely Julianna. a szerző Pulitzer-emlékdíjas publicista, lapunk főmunkatársa


Az vesse rá az első követ…
Magyar Hírlap - 2OO4.01.19.

Végre egységesnek mutatkozott ez az árkokkal elválasztott Magyarország. Vállvetve marasztalták el a Tilos Rádió műsorvezetőjét.

Majd megindult, ma is tart, az üggyel foglalkozó írások, rádió- és tévéműsorok garmadája. Ezekben már nincs egység, ki-ki meggyőződése alapján értékel. Jobbról a legkevesebb a Tilos Rádió bezárásának a követelése, balról a másik oldal korábbi gyűlöletbeszédeit emlegetik.

Jó volt találkozni a gyűlöletes mondatot követően Erdő Péter nyilatkozatával. Az esztergomi érsek a keresztény szellemiség, az imádságos, megbocsátó szeretet jegyében szólt. Minden vélemény fontos, de a legnagyobb hazai történelmi egyház prominensének az álláspontja nem csak a konkrét ügyben bizonyult irányadónak. Megfelelő távolságot tartva az aktuálpolitikától, példamutatóan szuverén teológiai álláspontot képviselt. Ebben a mederben igyekszik haladni a három történelmi keresztény egyház vezetőjének közös nyilatkozata is. Magam semmiképpen sem szeretném bagatellizálni az ügyet, vitatni, hogy a szerencsétlen mondat mögött, bár jelentéktelen, de létező társadalmi csoportok vélekedése áll. A kereszténység kezdete, Heródes király és Néró császár óta él a törekvés a keresztények likvidálására.

Nem becsülöm le tehát a gondot, mégis úgy vélem – ha a kereszténység alatt Krisztus egyházát értjük –, hogy ez a történet nem a názáreti Jézus követőiről szól. Sokkal inkább a politikai kereszténységnek nevezhető társadalmi jelenségről. Egy új keletű politikai mozgalom céljaira használta fel a keresztet, amelyet az adventi időszakban támadott a vétkező műsorvezető rádiója.

De ahogy az lenni szokott, már az ügy szinte teljesen elvált az eredeti gondtól, teljesen az aktuálpolitika része lett. Erről szól a tüntetés, a zászlóégetés, a magyarázkodás, a vádaskodás.

A rendszerváltozás után némileg érthetően feléledt a politikai kereszténység kísérlete. A kereszténység egyetemes mivolta ellenére politikai programmá vált a "nemzeti" és a "keresztény" fogalmak összekapcsolása. Ez azóta is – főleg választási kampányok idején – kísért, bármennyiszer bebizonyosodott, hogy a szélsőségektől eltekintve keresztény ember többféle politikai gondolkodás híve lehet. A kereszténydemokrácia konzervatív politikai irányultságot jelent.

A Tilos Rádió ügye is az erős magyar kereszténydemokrata párt hiányáról üzen. Ezért nyomulhatnak be az üres helyre szélsőséges politikai erők. Az egyház népe nem veheti magára a fenyegetést, mert nem neki szól. Ha mégis ezt tenné, szembesülhetne azzal, hogy az egyház történelme arról is üzen, hogy Krisztus megvédi az övéit, az őáltala kijelölt szenvedés pedig belső békességet teremt.

Véget ért az államegyházak, az egyház politikai hatalmának az időszaka. Nem az első századok keresztényüldözése tér vissza, hanem reménység szerint egy olyan polgári, európai élet felé tartunk, amelyben valóban természetes, személyes jog az egyházi közösséghez tartozás. Ahol az egyház a társadalom fontos intézménye, de nem a politikai hatalmi szféra része. És természetes szabadságjog a vallástalanság is, amelynek akár szélsőséges megnyilvánulásai sem keltenek nagyobb megrázkódtatást.

Végül tegyük fel az egykori egyházi ébredés annyira jellemző kérdését: hát Jézus mit szól hozzá? Nem nehéz a válasz. Akárcsak egykor a bűnös asszonnyal, most a bűnös műsorvezetővel áll szemben a teljes korabeli társadalom, kövekkel a kézben, ítélkezésre készen. Végre van egy vitathatatlan bűnös, röpülhetnek a kövek. Óh milyen erős a morál!

És Jézus azt mondja, az vesse rá az első követ, aki még nem vétkezett. Az vesse rá az első követ, akinek a szívében még nem volt gyilkos indulat mások, másként gondolkodók, más nézetet vallók iránt.

Frenkl Róbert, a szerző az evangélikus egyház világi elnöke


'Ungartum Erwache!':
Trotz nationalistischer Psychose ist nicht 'Kerneuropa' die Lösung
Von Magdalena Marsovszky
hagalil.com - 2004.01.28.

"Es gibt viele Länder auf der Welt, in denen die Mehrheit die Minderheit unterdrückt, aber nur ein Land, in dem es die Minderheit mit der Mehrheit tut, und das ist Ungarn", rief der Redner, Publizist beim öffentlich-rechtlichen Kossuth-Radio, am Sonntag, dem 11. Januar 2004 der aus mehreren Tausend Teilnehmern bestehenden vor Wut schäumenden Menge einer Demonstration zu, als deren 'Höhepunkt' sogar eine israelische Fahne verbrannt wurde.

"In Ungarn", fuhr er fort – "knebelt, verspottet und erdrückt die die ungarische Nation und das Christentum hassende Minderheit nunmehr seit fünf Jahrzehnten die Mehrheit". Dass die Demonstranten die Meinung des Redners teilten, brachten sie durch gelbe, auf ihre Brust genähte Stoffkreuze zum Ausdruck, und sie verteilten auch kleine Holzkreuze untereinander. Als dann ein anderer Redner, ein Schriftsteller, zur "berechtigten Selbstverteidigung" gegenüber der Regierung aufrief, konnte sich die Menge kaum mehr zurückhalten und skandierte "Es reicht!", "Mörder, Mörder!", "Dreckige Juden!", "Ratten!", "Geht nach Hause, nach Israel!", "Ihr wollt uns vernichten"!, "Ria, Ria, Hungaria!" und "Nieder mit Medgyessy!". Der ungarische Kulturkampf, der nunmehr seit über einem Jahrzehnt andauert, ist wieder einmal voll entbrannt und schlug, wie in den letzten Jahren öfters, in Gewalt um – vorerst jedoch nicht gegen Menschen. Drei Monate vor der EU-Erweiterung ist die Stimmung im Land derart explosiv, dass sich selbst Politologen wundern, wieso es noch nicht zu größeren Zusammenstössen kam.

Anlass der hassvollen Demonstration war ein ebenso hassvoller und verheerender Satz, der am Heiligabend 2003, ausgerechnet in einem der ganz wenigen freien Radios Ungarns, dem legendären Tilos-Radio zu hören war. Er lautete: "Ich würde alle Christen ausrotten". Der an sich winzige Sender, der bereits Anfang der 90er Jahre als Alternative zum staatlichen Nachrichtenmonopol in Budapest illegal gegründet
wurde, daher auch der Name 'tilos', auf Deutsch 'verboten', hat sich über die Jahre dadurch einen Namen gemacht, dass er sich uneingeschränkt für die Gleichberechtigung der Unterdrückten in der Gesellschaft, gegen jegliche Ausgrenzung und gegen jeglichen Rassismus einsetzt, was in Ungarn nicht so selbstverständlich ist. Obwohl der aus eher jüngeren und freien Redakteuren bestehende Stab seinen Weg schon immer vor allem über Tabubrüche und eine provokative Rhetorik "aus der Froschperspektive" bestritt, wurde dem Sender die Seriosität eigentlich nie abgesprochen. Bis heute. Jetzt wurde Tilos die zweithöchste Strafe, eine Sendepause von einem Monat auferlegt, übrigens die höchste Strafe in der Mediengeschichte Ungarns, zudem fordert die gesamte 'bürgerliche' Opposition weiterhin den sofortigen Lizenzentzug.

Obwohl der Medienaufsichtsrat mit dem Urteil endlich eine gnadenlose Härte im Zusammenhang mit dem viel diskutierten 'Hate-Speech-Gesetz' postulieren wollte, erzeugt es nach Ansicht von Fachleuten eher eine weitere Rechtsunsicherheit im Land. Denn zur gleichen Zeit ist es selbst im öffentlich-rechtlichen Rundfunk Woche für Woche und seit Jahren möglich, antisemitische Hetze zu betreiben.

Zum besseren Verständnis muss man weiter zurückblicken. Die Tilos-Mitarbeiter waren ihrerseits deshalb aufgebracht, weil Mitglieder einer rechtsradikalen Bewegung in der ersten Adventwoche überall in Ungarn, so auch auf großen Plätzen Budapests mit öffentlicher Genehmigung Holzkreuze aufgestellt hatten. Diese seien unter den in Ungarn herrschenden Umständen kein Ausdruck der Nächstenliebe, sondern schlicht provokativ, deshalb erklärten sie sich aus Solidarität allesamt zu Juden, womit sie gegen den wachsenden Antisemitismus im Land protestierten.

Nachdem der ominöse Satz gefallen war, wurde der Provokateur sofort aus dem Studio geschickt, die anderen distanzierten sich stotternd und betroffen von ihm, baten um Vergebung und erklärten am nächsten Tag in einer Pressekonferenz, der nämliche Kollege, der übrigens betrunken gewesen sei, sei noch am selben Abend suspendiert worden. Doch alle Versuche, die Wogen zu glätten, schlugen fehl.

Die Medien wurden von einer ganzen Flut von Protestschreiben der 'bürgerlichen Rechten' übersät, man sprach von "Christenverfolgung", vom "Aufruf zum staatlich subventionierten Christenhass", vom "Dschihad gegen das Christentum", und die so genannten 'zivilen Bürgerkreise' begannen gleich, die anfangs erwähnte Demonstration vor dem Gebäude zu organisieren, in dem die Redaktionsräume von Tilos-Radio untergebracht ist.

Die Konstellation der 'zivilen Bürgerkreise' ist eine außerparlamentarische oppositionelle kulturelle Bürgerbewegung. Zu deren Gründung rief der Verlierer der letzten Parlamentswahlen auf, jener nationalkonservative und auch in Deutschland mehrfach ausgezeichnete Viktor Orbán, der zwischen 1998 und 2002 das Amt des Ministerpräsidenten innehatte. "Gründet immer mehr zivile Bürgerkreise", ermunterte er im Mai 2002
seine Anhänger, die "bereitstehen sollten, um handeln zu können, wenn die Zeit kommt!". Ihre regelmäßigen Demonstrationen gegen eine "Gleichschaltung von links" werden seitdem von einem Büro mit eigener Homepage und einer Mailingliste koordiniert, und ein auf der Homepage angezeigtes Demokratiezentrum nimmt über eine Hotline auch Beschwerden aus der Bevölkerung entgegen. Die Losung der 'Bürgerlichen Einheitsfront', die in den letzten zwei Jahren nach dem Motto "Ein Lager, eine Fahne" zu einer zivilen Massenbewegung angewachsenen ist, heißt "Vorwärts Ungarn!".

Sie ist ein gemeinnütziges kulturelles Netzwerk, das durch seine Veranstaltungen zur Demokratie erziehen möchte, denn, so sagt Viktor Orbán, die Demokratie bliebe nur dann lebendig, wenn man sie täglich pflege, wenn man sich für ihre Werte tagtäglich einsetze. Daher rief er dazu
auf, verstärkt Printmedien der 'bürgerlichen Werteordnung' zu kaufen, und er selbst stellt sich oft für mehrstündige Interviews in seiner Lieblingssendung im öffentlich-rechtlichen Kossuth-Radio zur Verfügung. Doch die Mehrzahl der Printmedien der 'bürgerlichen Werteordnung' haben einen deutlichen rechtsradikalen Touch, und die erwähnte Lieblingssendung betreibt nach Meinung von linksliberalen Journalisten "öffentlich-rechtliche Judenhetze". In letzter Zeit zeichneten sich Viktor Orbán und seine 'zivilen Bürgerkreise' auch im Zusammenhang mit Demonstrationen und Unterschriftensammlungen gegen die Einstellung einer öffentlich-rechtlichen Fernsehsendung aus, in der ebenfalls antisemitische Hetze an der Tagesordnung war. Wollte man das Ziel der 'Bürgerbewegung' zusammenfassen, hieße es kurz: 'Rettung des Ungartums'. Gemeint ist eine Rettung in erster Linie in kulturellem Sinne, denn nach der Auffassung vieler würden die kulturellen Eigenheiten des Landes nach der EU-Intergration in einem kulturellen 'Einheitsbrei' aufgehen. In zweiter Linie wird die Rettung aber als Schutz der 'wahren Ungarn', die sich auch als 'wahre Christen' definieren, vor den "Feinden der Nation" im eigenen Land verstanden. Das ist aber die gesamte ungarische politische Linke. "Die Nation", sagte Orbán ebenfalls nach den verlorenen Wahlen, "kann sich nicht in der Opposition befinden". Dieser "um uns herum herrschende vorübergehende Zustand" werde bald wieder vorbei sein, fügte er vor Kurzem hinzu.

Diese Paraphrase auf den Wortgebrauch der realsozialistischen Machthaber, die über 40 Jahre von den "in Ungarn vorübergehend stationierten sowjetischen Truppen" sprachen, und die Rhetorik des Redners der Demonstration, der über eine 50jährige Unterdrückung durch die Minderheit sprach, entspricht der Gesamtkonzeption der 'bürgerlichen Rechten'. Erstens suggeriert sie der Bevölkerung eine permanente und gradlinige Kontinuität von der stalinistischen Diktatur bis zu der gegenwärtigen sozialliberalen Medgyessy-Regierung, den "Postkommunisten", wie sie genannt werden, zweitens bedeutet sie eine Anspielung an die Fremdbesetzung Ungarns. Dabei werden Bezeichnungen verwendet wie 'Liberalbolschewik', 'Kosmopolit', 'internationaler Mensch', und 'Seelenfremder', 'Freund, verlängerter Arm der Globalisierung', brüsseltreuer 'Brüsselit', dies ist die Abwandlung des ehemaligen moskautreuen 'Moskowiten', oder aber auch einfach 'Bankier'. Nimmt man jedoch diese Bezeichnungen im Gesamtzusammenhang des 'bürgerlichen' Diskurses und im Vergleich mit den aus der Antisemitismusforschung bekannten Stereotypen genauer unter die Lupe, sind sie Codes der antisemitische Hetze.

Der Antisemitismus ist in Ungarn nach 40 Jahren unterkühlter Erstarrung gleich nach der Wende 1989/ 90 wieder aufgetaut, und bestimmt seitdem immer mehr die konservative 'bürgerliche' Rhetorik im Land. Sein Ausgangspunkt ist jedoch nicht der Antijudaismus. Er ist eine kulturelle Haltung, ein Identität-Antiidentitätsproblem, und das heißt, dass er sich nicht nur gegen Juden oder vermeintliche Juden richtet, sondern gegen all denjenigen, die gegenüber dem Mythos "des Ungars Blut getränkten Heimaterde" den Kosmopolitismus, Urbanismus und Intellektualität verkörpern.

Da dieser Teil etwa die Hälfte des Landes ausmacht, ist Ungarn in den letzten Jahren zum gesellschaftspsychologisch geteilten Land geworden. Es entstand ein Kulturkampf, der inzwischen zum geistigen Bürgerkrieg ausgeartet ist. Die gegnerischen Seiten akzeptieren einander nicht in der demokratischen Ordnung, und versuchen, sich gegenseitig aus dem öffentlichen Diskurs zu drängen. Es entwickelten sich im Land zwei Parallelgesellschaften, die sich gegenseitig bekämpfen. Jede Seite hat ihre eigenen Medien, was die Segmentierung der Gesellschaft noch weiter intensiviert und auch noch die letzte Möglichkeit eines Diskurses tötet.

Im 'bürgerlichen' Diskurs spielt der nationale Narzissmus eine große Rolle. Ständig wiederkehrendes Thema ist die Neurose vor dem 'Verschwinden des Ungartums', die aus der Lage eines Landes resultiert, das auf der 'Verliererseite der Geschichte' noch immer mit dem Fiebertraum des Verschwindens seiner nationalen Existenz kämpft. Somit ist der Ausgangspunkt für eine Hetze vielfach der vermeintlich nötige nationale Selbstschutz. Um das Gefühl der Bedrohung leichter ertragen zu können, wird zunehmend die eigene Größe betont und das eigene – im ethnischen Sinne verstandene – Volk heroisiert. Über Klischees, Legenden, eine apokryphe Geschichtsschreibung also, wird in den 'bürgerlichen' Medien die vermeintliche jahrtausende alte Homogenität der Kultur des ungarischen Volkes begründet und seine Größe und Erhabenheit über andere Völker unterstrichen. Die eigene Heroisierung erfährt nicht selten mit Hilfe der christlichen Kirche eine zusätzliche göttliche Legitimation.

Die gegenwärtige sozialliberale Medgyessy-Regierung scheint mit der Wucht, mit der sich die kulturell-nationalistische Bürgerrechtsbewegung nähert, nicht fertig werden zu können, und sie kann auch der kriegerischen Psychose keinen Einhalt gebieten, deshalb meinen wohl manche, wie im Falle des Tilos-Radios, zu verbaler Selbstjustiz greifen zu müssen. Zwar wird von der Regierungsseite gerade heftige Überzeugungsarbeit geleistet, um die Mitglieder des Verfassungsgerichtes gegenüber dem 'Hate-Speech-Gesetz' positiv zu beeinflussen, doch selbst wenn es gelingen würde, das Gesetz zu verabschieden, ist man sich gewiss, dass gegen Codierungen keine Paragraphenmedizin gewachsen ist.

Bekanntlich entfaltet Kultur seine Wirkung in einem Bereich, in dem man sich bestimmten Problemen nicht mit rechtlichen Paragraphen und politischen Maßnahmen nähern kann, im Bereich der Bewusstseinsbildung. Deshalb ist auch die Ausgrenzung als kulturelle Haltung nicht mit irgendwelchen juristischen Mitteln zu bändigen. Sie fiele in den Zuständigkeitsbereich einer demokratisch orientierten Kulturpolitik. Die Kulturpolitik
ist jedoch seit den Jahren des Realsozialismus, als sie als Herrschaftsinstrument eine strategische Funktion in der 'Erziehung zum sozialistischen Menschen' hatte und die Richtung der kulturellen Werthaltung mit monopolistischer Gewalt vorschrieb, nicht demokratisiert worden. So erfährt aber das Völkische eine immer tiefere und dramatischere Einbettung in die gesellschaftliche Betrachtungsweise des Landes. Nur so ist auch zu erklären, dass vor Kurzem vom Budapester Strafgericht in zweiter Instanz ein kalvinistischer Priester rechtskräftig freigesprochen wurde, der in der Zeit seines Mandats als Abgeordneter im Parlament vor zwei Jahren in der rechtsradikalen Zeitung 'Erwache' folgende Zeilen veröffentlichte: "Die Hergelaufenen aus Galizien zerfraßen und zerfressen die Heimat.

Vom Ufer des Jordans kommen sie wieder an das Ufer der Donau, um dem Ungar einen weiteren Tritt zu geben. Wir haben das Urrecht, wir sind die rechtmäßigen Besitzer unserer tausendjährigen Heimat! Höre also Ungar die einzige zum Leben führende Botschaft unserer tausendjährigen christlichen Staatlichkeit: Grenze sie aus! Denn: tust du es nicht, dann tun sie es mit dir!"

Die Radikalisierung der ungarischen Gesellschaft ist sicherlich auf die mangelnde Demokratie zurückzuführen. Doch sie lässt sich auch mit der Tatsache in Verbindung bringen, dass in den letzten Jahren kapitalstarke, allen voran deutsche und amerikanische multinationale Unternehmen ganze Wirtschaftszweige aufkauften und mangels einer örtlichen Zivilgesellschaft und Interessenvertretungen für das Entstehen eines wilden Kapitalismus sorgten. Dies hat gerade im Bereich des öffentlich-rechtlichen Fernsehens eklatante Folgen. Es wäre ja in verarmten Landesteilen, in denen keine anderweitige Kultur konsumiert werden kann, auch für die Stärkung der Zivilgesellschaft verantwortlich, ist jedoch statt dessen - infolge seiner finanziellen Situation - einem andauernden Wettbewerb mit den kapitalstarken (ausländischen) privaten Anbietern ausgesetzt, weshalb es gezwungen ist, seine Programmstrukturen nach diesen zu richten. Dies führte in den letzten Jahren zu einem Niveauverfall von nie gesehenem Ausmaß beim öffentlich-rechtlichen Fernsehen.

Es ist wenig bekannt, dass gerade "die Art, in der die Integration bisher verlaufen ist, den Demokratisierungsprozess in Mitteleuropa nicht nur nicht gefördert, sondern ihn sogar verhindert und den Integrationsgegnern weitere Argumente geliefert hat", meint der englische Nationalismusforscher Schöpflin. Er warnt, dass "die Integration wohl mit einem kulturellen Schock einhergehen wird. Der wird in manchen Fällen in Fremdenhass und im Ablehnen von allem Neuen in Erscheinung treten – das heißt im Zunehmen der Aktivität der neuen radikalen Rechten". Denn "lokale Diskurse wurden außer acht gelassen. Ohne einen normativen Dialog zu führen, wurden den Anwärterländern Ideen, Regeln, Werte und Konzeptionen aufgegeben, die zwar von ihnen akzeptiert, jedoch nicht internalisiert und integriert wurden. Zu alledem unterstützt der Westen gewisse paternalistische Attitüden im Zusammenhang mit Mitteleuropa, so dass sich die Frage stellt, ob die Art und Weise, wie die EU mit den Anwärterländern über die Erweiterung verhandelt, nicht zum Export des demokratischen Defizits der Union führt und ob die EU nicht unbewusst dazu beiträgt, dass der liminale Zustand des Postkommunismus bestehen bleibt".

Unter diesen Umständen muss die Frage gestellt werden, ob in solchen Fällen der erhobene Zeigefinger oder Tendenzen zur Abgrenzung wie die 'Kerneuropa-Konzeption' helfen, oder ob es nicht endlich an der Zeit wäre, dass sich der westliche Teil Europas einen Dialog mit seiner eigenen östlichen Hälfte beginnt.


Tilos-kampány a betiltás ellen
Magyar Hírlap - 2OO4.01.22.

Válaszokat keres a Tilos A Tilos Rádió kampányt indított, melynek keretében arra kérik szimpatizánsaikat: fogalmazzák meg különböző hordozókra (pl. matricára) a "tiltásra reflektáló üzenetet". A pályamunkákat a rádió nyilvánosan kezeli, és internetes szavazást követően dönt sorsukról. A döntést a szavazás és az értékelések alapján a Tilos Kuratóriuma hozza majd meg - közli a rádió honlapján.

A felhívásban az is olvasható: "olyan országban élünk, ahol 89 előtt a legszabadabb dolgokat tiltották a legerőszakosabban. A rendszerváltás azonban ahelyett, hogy nyilvános diskurzusokban, vitákban oldotta volna fel a diktatúra tilalmait, először tanácstalanul toporgott, majd a szükségszerűen bekövetkező értékválságra az erős kéz politikájával válaszolt."

A rádió szerint vélhetőleg ennek a hagyománynak, "ennek a tudatlanságnak a következménye az, hogy alig másfél évtizeddel a tűrt - tiltott - támogatott kultúrpolitikai felosztásra épülő kommunista rendszer leváltása után ismét ezrek vonulnak az utcára, hogy valami betiltása, elhallgattatása mellett tüntessenek. Valószínűleg ennek tudható az is be, hogy a társadalom legkülönbözőbb intézményei is ugyanolyan tanácstalanok és megosztottak a tiltás kérdésében, mint az utca embere."

Utolsó figyelmeztetés egy mondatért

Még december 24-én a rádióban hangzott el egy kijelentés ("kiirtanám az összes keresztényt") az egyik műsorvezető szájából, melynek hatására a médiahatóság több szankciót hozott a rádió ellen.

Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) a szokásosnál szigorúbb 30 napos adásfelfüggesztés mellett a Műsorszolgáltatási Alap pályázataiból 6 hónapra való kizárással sújtja a Tilost.

A rádió azonban a harmadik szankciót sérelmezi a leginkább. Az úgynevezett írásbeli figyelmeztetés értelmében a jövőben egy hasonló vagy enyhébb ügyben is azonnali hatállyal végleg felmondhatja az ORTT a Tilos Rádió műsorszolgáltatási szerződését.


Szilencium
Magyar Hírlap, 2OO4.01.22.

Csak a teljesen naiv, szeplőtelen lelkek hihetik, hogy az ORTT tegnapi döntésével (harminc nap sugárzási tilalom és utolsó figyelmeztetés) végre elcsitul a Tilos Rádió karácsonyi botránya. Az alapítvány kuratóriumi elnökének igaza volt, amikor első csüggedésében túlságosan is súlyosnak mondta a médiahatóság verdiktjét, és bizonyosan jogorvoslatot fognak kérni a bíróságtól.

A másik oldalról viszont az várható, hogy a testület leszavazott Fidesz- és MDF-küldöttei, akik pártjuk álláspontjának megfelelően a teljes elhallgattatást követelték, nem lesznek elégedettek a radikális igény elutasításával. Jön az új hadjárat, a lelkek birizgálása. Holott nyilvánvaló, nem lett volna a drasztikus harminc nap és a komor utolsó figyelmeztetés sem, ha az egész ügy nem kap hisztérikus hátteret. Jó, sok tucatszor és őszintén elhangzott, tényleg végtelenül súlyos és otromba volt, amit az a civil Barangó elkövetett, a bűnbánat is őszintének látszott, de aki világra szóló balhét akart, azt úgysem elégítette volna ki semmi. Csak az, ha a Kinizsi utcát, vagyis a Tilos stúdióját porig rombolják, és még a mikrofonállványok helyét is sóval hintik be.

Ilyen légkörben, bár nem éppen nagy vitézségre vall, megszeppennek az ORTT más beállítottságú tagjai is, szomorú szívvel, de megjuhászodva megszavazzák a harminc napot stb. Megfejelve az igazi főbe kólintóval, a pályázatokból való hat hónapos kizárással. Ez csaknem egyenlő a bezárással, mert elreteszeli az anyagi forrásokat. De mint mondtuk, az ultráknak semmi nem drága, és nagy meglepetés volna, ha a betiltást végsőkig követelők zokszó nélkül elfogadnák ezt a szigorú döntést.

Az sincs rendben, hogy a túlbüntetett, mondhatni csaknem lehetetlenné tett Tilos Rádió nem nyugodhat, mert változatlanul – ha nem még durvábban – záporoznak majd rá a támadások. S ha tombol majd tovább a hisztéria, akkor lesz csak igazán tilos a Tilos.
Az egzisztenciális félelem ugyanis nagy úr: a médiahatóság örökké felemelt mutatóujja (ön)cenzúraként tilthatja a szabad (nem a botrányos!) véleménymondást is.

Ne így legyen!


Vége: újra adhat a Tilos
Index/Magyar Hírlap Online, 2OO4.01.28.

A Fővárosi Bíróság felfüggesztette az ORTT döntésének végrehajtását: csütörtökön újra adhat a Tilos Rádió.A Fővárosi Bíróság szerdán felfüggesztette az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) a Tilos Rádiót sújtó határozatának végrehajtását.

Az ORTT korábban a rádiót a szokásosnál jóval szigorúbb, 30 napos adásfelfüggesztésre, és a Műsorszolgáltatási Alap pályázataiból 6 hónapra való kizárással sújtotta. Az úgynevezett írásbeli figyelmeztetés értelmében pedig a jövőben egy hasonló vagy enyhébb ügy miatt is megszünhetne a közösségi rádió.

Mint ismeretes a Tilost azok után büntette a médiahatóság, hogy a rádióban december 24-én elhangzott az a mondat, hogy "kiirtanám az összes keresztényt."

A Tilos több esetben is bocsánatot kért a kijelentésért és eltiltotta a további rádiózástól a kérdéses műsorvezetőt. A rádió igazságtalannak ítélte a szigorú büntetést, ezért bírsághoz fordult az ORTT határozatának felfüggesztése érdekében.

"A Tilos Rádió alapelvei közé tartozik az önkéntes jogkövetés, amit sajnos nem tapasztalunk az összes minket támadó részéről. Ez az, ami nem először kényszerít minket arra, hogy bírósághoz forduljunk, mert békés szándékaink ellenére nem kívánjuk eljátszani az áldozati bárány szerepét" - indokolták döntésüket.

A rádió a döntés alapján csütörtökön éjfélkor újra sugározni kezd a 90,3-as frekvencián - mondta Csabai László az Indexnek. A rádió kuratóriumi elnöke szerint éjszaka az ilyenkor szokásos műsorrend szerint zenét fognak sugározni, reggel héttől pedig a szokásos beszélgetős műsorral, a Nemzeti felkeléssel jelentkeznek.


És a keresztények?
ÉS - 2OO4.02.02.

Nézem a tévében Hajdu Istvánt, az ORTT elnökét - akit, ha jól emlékszem, az MSZP jelölt erre a posztra -, bejelenti, hogy harmadszori nekifutásra sikerült végre megszavazniuk a Tilos Rádió ellen a leheto legszigorúbb szankciót. Ezen a ponton ráadásul szükségét érzi, hogy hosszú kitérobe bonyolódjék, elmagyarázza, hogy a jogi szakértok egyértelmu véleménye szerint az a bizonyos karácsonyi affér nem szolgáltat elegendo alapot a Tilos elnémítására, majd arcát elárasztja a kiegyensúlyozottság és a megfelelés tudata, mint aki biztos abban, hogy minden jóakaratú ember elvárásának eleget tett. Nézem Hajdu Istvánt, aki hosszú rádióelnöki regnálása alatt mindig féltve óvta a kenetteljes gyulöletszításban élenjáró Vasárnapi újságot és adófőszerkesztővé nevezte ki majdani utódját, a pártállami jelentoember gyanújába keveredett Kondor Katalint, aki azóta Fidesz-közeli rádióelnökké avanzsálódva immár öntudatosan gyakorolja a pártos elfogultság és a közszolgálatiság sajátos magyar elegyét, többek közt az adófizetok pénzén toborozva tüntetoket a Tilos Rádió elé, amire az ORTT-nek nincs egy szava sem. Nézem Hajdu Istvánt, a legfőbb médiahatóság bölcs és sokat megélt fejét, s döbbenten állapítom meg, hogy a leghalványabb lelkiismeret-furdalás - mondjuk inkább így: rossz közérzet - sem fedezheto fel viselkedésében. Még akkor sem, amikor a riporter bátortalanul megpendíti a kérdést, hogy úgymond egyesek szerint más adók is szítottak már gyűlöletet e hazában, s jó, ha egyáltalán kaptak némi ejnye-bejnye dorgálást érte, nemhogy harminc napos letiltást, utolsó figyelmeztetést és ehhez hasonlókat. Hajdu hamisítatlan úriemberként elhárítja a kicsinyes újságírói cikizést, utóvégre ő tényleg csak a saját elnöki muködése alatt történtekről beszélhet...

Eszembe se jut, hogy a Körmendy-Ékes Judit által elnökölt, kizárólag az akkori kormánypártok kurátoraiból álló ORTT ékes dolgait a mostani elnökön kérjem számon, s arra is legfeljebb utalnék, hogy Hajdunak tagadhatatlanul megvan a maga felelőssége Vasárnapi újság-ügyben, azaz ezúttal nem a politikai szereplok politikai megfontolásairól vagy motivációjáról kívánok szólni, hanem valami egészen másról. Utóvégre vállalt és rejtett politikai érdekeltsége mindenkinek lehet, akár (politikai) felettes és ösztön-énje is - hogy az agyoncsépelt szólamoktól némiképp eltéro kategóriákkal operáljak -, amelyek egy Hajdu Istvánt is ellentétes késztetésekkel láthatnak el. Aligha kétséges ugyanis, hogy a mai közéletünket átható gyűlöletbeszéd, még ha idonként kísértetiesen idézi is a harmincas-negyvenes évek szóhasználatát, társadalom-lélektanilag nézve, a pártállami évtizedek mentalitásában gyökerezik. Magyarán, nem mondok újat, máig nem ért véget a Kádár-korszak. Mi tagadás, a Fidesz-éra hatalomgyakorlási sikere ezen is alapult, a civil kurázsi hiányán, az egzisztenciális félelmekkel teli társadalom sakkban tartásán, az egyéni kiszolgáltatottság tudatosításán - és természetesen mindennemű csatlósi attitűd sietős megjutalmazásán. Ehhez képest a politikai szlogenek világa, amely egyébként is csak "külcsín", s jószerivel a háttéralkuk vagy a kulisszák mögött folyó üzleti háborúk elfedésére szolgál, nem sokat nyom a latban. Ezeket az összefüggéseket meghagyom tehát a politikai elemzőknek.

Azzal is tisztában vagyok, hogy minden közszerepet vállaló férfiú ezerféle módját ismeri saját lelkiismerete elhallgattatásának, mégis nehéz elképzelnem olyan emberi lényt, aki semmiféle lelkiismerettel nem rendelkezik. Vagy nem azon múlik-e a társadalom egészsége, hogy egy adott ponton felébred tagjaiban a lelkiismeret? Igen, a felébredő lelkiismeret a pontos kifejezés, hisz ez a különös belső emberi jószág a legéberebb lényekben is el-elszunyókál, talán épp azért, hogy a megfelelő pillanatban annál eroteljesebben követelje a magáét, figyelmeztessen, megálljt kiáltson. Azt hiszem, ha magunkba nézünk, mindnyájan emlékszünk életünk egy-két ilyen pillanatára. Hajdu István is. Legalábbis ennek valamiféle jelét kutattam minden rezzenéstelenségével is elégedettséget sugárzó arcán. Úgy tunik, hiába.

Mirol van szó?

Létezik egy nonprofit adó, amely sokáig ki volt tiltva az éterbol - noha interneten azért hallgathattuk -, amely mondjuk, jellegzetes posztmodern attitudbol cenzúrának tekint mindenféle szerkesztoi kontrollt, talán még a helyesírási szabályzat betartását is, következésképp bárkit odaenged a mikrofonhoz, és amit az illeto mond, az egyenesen adásba megy. Ez a Tilos Rádió, jellegzetes ifjúsági szubkultúra, rétegadó, amelyet lehet szeretni vagy nem szeretni (magam egy-két emlékezetes Tilos-dokumentummusort tartok számon, ám azok tudatosan megkomponált-megszerkesztett adások voltak), lehet felelotlennek tartani, sot mi több, ez a Tilos-féle médiafelfogás eleve "borítékolja" a jövoben okozandó különféle - egyéni - sérelmeket, de túl ezen a meghatározó politikai erőket éro esetleges "támadást" is, és nyilván itt van a kutya elásva. Az a keseru gyulölettel teli kijelentés ugyanis, ami karácsony este a Tilos hullámhosszán elhangzott, s amit az illeto részeg fiatalember, aki kiejtette a száján, a következo percben már maga is megpróbált visszaszívni - világosan kitunik ez az adásról készült jegyzokönyvbol, amelyet Debreczeni József idéz a január 17-i Népszabadságban -, noha felháborító és elítélendo, egyszeruen nem mérheto a megfelelo jobboldali fórumokon koncepciózusan és szisztematikusan szított gyulölethadjáratokhoz (Pannon Rádió, Vasárnapi újság) vagy akár ifj. Hegedus Lóránt keresztyén lelkész által hirdetett és soha meg nem bánt kirekesztő antiszemita szózathoz, ahogy ezt szintén maga Debreczeni fejtette ki, még az ORTT határozata elott, érezhetoen mindenekelott a jobboldal erkölcsi hitelét féltve.

Valóban, az erkölcsi hitelesség és az erkölcsi érzék kérdése, az a bizonyos "nem veszi be a gyomrom", úgy tunik, egyetlen közszereploben se merül fel. A magyar politikai elitnek mindent "bevesz a gyomra", a politikus mifelénk már rég nem ember, egyszerűen pártkatona, aki mindent "parancsra tesz", azaz nincs saját erkölcse. Annyira megszoktuk ezt, hogy nem is csodálkozunk rajta. Balázsi Tibor például a Magyar ATV Jobbközép adásában (január 23.) világosan kifejti, hogy az ORTT Tilos-ellenes határozata háromszoros biztosítékot is tartalmaz a rádió kinyírására. Egyrészt, mert az "utolsó figyelmeztetés" után bármibe beleköthet a legfőbb médiatestület, s azonnali hatállyal felbonthatja a szerzodést, másrészt azáltal, hogy fél évre kizárták a Tilost az ORTT-pályázaton elnyerheto támogatásokból, gyakorlatilag megfosztották egyetlen anyagi forrásától is, harmadrészt - legalábbis Balázsi szerint - a Tilossal kötött szerzodésnek van egy pontja, amely szerint ha harminc napra felfüggesztik az adó muködését, az addig kapott támogatásokat is vissza kell fizetnie. Balázsi nem érti hát a Fidesz médiapolitikusát, aki a határozat után is "sajnálkozik" azon, hogy nem bontották fel a Tilossal kötött szerzodést, ami törvénytelen lett volna, így viszont törvényesen, elegánsan és kivédhetetlenül padlóra küldték a rádiót. Aha, esik le az a bizonyos érme az agyamban. Így már értem, a baloldali kurátorok miért teljesítették oly buzgón a jobboldaliak által követelt maximális szigor követelményét, meg sem kísérelve, hogy hatásukra a nagyérdemu médiahatóság akár csak egyetlen nappal is "mérsékelje" a szankciót. Ezzel ugyanis esetleg hozzájárultak volna a Tilos életben maradásához.

Valahonnan nagyon ismeros ez a jobb- és baloldali összefogás médiaügyben. Nem valami hasonló történt az egykori TV 3 kinyírásakor? Az 1996-97-es ORTT-pályázat nem kevésbé ékes eredményére gondolok, amikor a Baló György nevével fémjelzett Írisz TV, minden esélyessége ellenére, a jelek szerint egy kulisszák mögötti politikai egyezség következtében nem kaphatott csatornát. A TV 3, mint tudjuk, az Írisz "kísérleti adása" volt, s így alighanem túlságosan is tanúsította a politika szereploinek, hogy az elvárt mértékben nem manipulálható, ezért kellett elvéreznie. Jó fél esztendo múltán a bíróság elégtételt szolgáltatott az Írisznek, de addigra az már rég kinn volt minden lehetséges médiavizekbol. Ennyit arról, hogy a Tilos Rádió kuratóriuma bírósághoz fordul.

Miért kerestem akkor én Hajdu István arcán a "lelkiismeret" meg holmi "erkölcsi érzék" jeleit? Balázsi szavaiból kitunik, hogy Hajdu kiválóan ellátta a maga feladatát. Minden valószínuség szerint azért ültették az elnöki székbe, hogy az efféle feladatokat becsülettel elvégezze. El is végezte, neki tiszta a lelkiismerete. Mondhatnám, ha Hajdu a szó általam használt értelmében rendelkezne erkölcsi érzékkel, alkalmatlan lenne az elnöki poszt betöltésére. Úgyhogy most, Balázsi Tibor arcát figyelve a képernyon, már meg sem fordul hasonló csacskaság a fejemben, csupán azon tunodöm: ez az ember tényleg nem veszi észre, hogy miközben azon fáradozik, hogy megnyugtassa hallgatóit, azzal, amit elárul a magyar politikai élet valóságáról, véletlenül se fog senkit megnyugtatni? Se a jobboldaliakat, se másokat. Mert a maga politikusait - javíthatatlanul! - mindegyik oldal szeretné erkölcsösnek látni.

Eljutottam hát a régi közhelyhez: erkölcsi érzéket és erkölcsi erot politikusok háza táján ne keress! De akkor hol? Lehangoló és kétségbeejtő az a szervilizmus, amellyel a társadalom félrenéz, amikor a szeme láttára követ el nyilvánvaló igazságtalanságot egy hivatalos szerv. Miféle ország ez és miféle társadalom? Tudjuk, honnan olyan ismeros ez az alattvalói reakció, a Kádár János-i "gulyáskommunizmus" idejébol. Helyben vagyunk. Még szép, hogy egy-két ember tiltakozik, még szép, hogy a Nyilvánosság Klub elore felemelte a szavát. Így volt ez a pártállami érában is. De a társadalom, amelyet arcul köptek - hisz már rég nem a Tilosról szól a történet -, köszöni, nem kíván felháborodni. A keresztények még kevésbé.

Holott ezúttal nem is annyira az úgynevezett liberális értelmiségnek kellett volna protestálnia, hanem azoknak a keresztényeknek, akiknek még ma is mást jelent a kereszténység, mint a karácsonyi kereszteket (?) állító Jobbik agresszív farizeusainak; azoknak, akiknek egyszerűen sérti az erkölcsi érzékét vagy teszem azt, hitbéli meggyozodését a politikai jobb- és baloldal "szent szövetsége", a napjaink politikai arénájában egyre jobban elharapózó keresztényi gyulöletet, a megtorlást, a bosszút, a mások szenvedésének kigúnyolását zászlajára tuzo politikai konjuktúra. Vagy minek nevezzem a Tilos elleni tüntetés sárga keresztet (!) viselő "keresztény" tüntetőit, akik ráadásul Gyulay Endre püspök áldásával vonultak fel a Kinizsi utcában, akár a hajdani keresztes vitézek, hogy meghallgassák a "nulla tolerancia" antiszemita hordószónokait? Igaz, tegyük hozzá, Erdo Péter prímás más hangot ütött meg, amikor arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak szegény fekete bárányért, s bár alighanem ez a legtöbb, amit egy intézményes egyház fejétol várhatunk - ki tudja, pro domo lehetett is némi üdvös hatása, hutötte a politikai manipulátorok által felszított kedélyeket -, ám kifelé, a szekuláris világ fülével hallva, ez sem több merő demagógiánál.

Nem titkolom, azt vártam, hogy akad egy-két olyan keresztény értelmiségi - vannak még ilyenek?, mostanában mintha többen több alkalommal is hallatták volna a hangjukat e minőségükben -, akik éppen a sértett fél erkölcsi fölényébol kiáltanak végre megálljt a keresztény hagyományok szellemével nyíltan visszaélő jobboldalnak. Vagy elment a hangjuk? Mitől? Csak nem a jövő miatt érzett szorongástól? A vallásos felfogás enyhén szólva is gyenge társadalmi támogatottságától? Attól, hogy maguk is jól látják, a jobboldal újkeletű tömegbázisa felettébb "pogány" indíttatású? A félelemtől, hogy nincs más szövetséges a láthatáron? Miközben ők tudják a legjobban, hogy az úgynevezett történelmi egyházakat a "pogány" jobboldallal való hallgatólagos szövetség egyszer már - úgy hat évtizede - alaposan jégre vitte. Egyébként is, nem olyasmi-e a hit és a meggyőződés, amiért utolsó igazként is ki kellene állnia az embernek? Nincsenek illúzióim. Amit most a keresztényeken kérek számon, azzal minden valószínűség szerint a mai magyar társadalom bármely csoportja vagy rétege, ha hasonló támadás éri, adós marad. Tudniillik láthatóan iszonyúan jólesik itt mindenkinek megköveznie Barangót, a részeg állatot, az árulót, a törvényszegőt, a házasságtörőt. Még hogy az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való? Ugyan már, felebarátaim, ugyan már!

Pályi András


Mit lehet tenni, ha semmit sem lehet?
beszelo.c3.hu -  2OO4. február 3.

Kétségtelen, tenni kellene valamit annak érdekében, hogy az alpári uszításnak, az ordas hazugságoknak és az aljas rágalmaknak ne legyen hitelük. De mit lehet tenni? Ebben fölöttébb bizonytalan mindenki. Ennek a bizonytalanságnak az az oka, hogy a tények, legyenek bármily nyilvánvalók, hatástalannak tűnnek. Bírság, bíróság, „adminisztratív eszközök” úgyszintén. Mit lehet tenni azzal a közeggel, amelyben a hazugság és rágalmazás becsület és dicsőség dolga, s amelyben a hitelességet erősíti mindaz, aminek a tárgyi valóság szerint hitelvesztéshez kellene vezetnie? Attól tartok, semmit. Legalábbis semmit, aminek közvetlen és látható hatása van. Azért lehet tenni valamit, hogy ez a közeg minél szűkebb és elszigeteltebb legyen, s minél kevésbé befolyásolja kedves hazánk életét. E közeg mérete és dinamikája a magyar demokrácia egyik sorskérdése. Az állításainknak van valamilyen céljuk és van valamilyen viszonyuk a valósághoz. Ha az állításainkat kizárólag a cél szentesíti, és a valósághoz való viszonyuk érdektelenné válik, akkor a tényekkel már nem lehet nekünk ártani. Kérdés, hogy ennek a tézisnek az érvénye meddig terjed, de erről majd később.Az elmúlt hetek a tények hatástalanságáról és a rágalmak sérthetetlenségéről szóltak.

Az esetek:

A Tilos-ügy. Ez az ügy két részből áll, egy kis botrányból meg egy nagyból. A kis botrány az volt, hogy egy kontrollálhatatlan műsorban egy önkontrollját vesztett, részeg egyén egyre vadabb dolgokat mondott, s a folyamat csúcspontján, szembeszállva társaival, akik éppen arról akarták meggyőzni, hogy azért ő is el tudja fogadni gyűlölködés nélkül a keresztényeket, kirobbant belőle, hogy ő bizony kiirtaná őket. Amennyire valami evidens lehet, annyira evidens volt, hogy ennek a mondatnak a szörnyűségével mindenki tisztában van. A kimondása után öt másodperccel már az is tisztában volt vele, aki kimondta. A következő napokban és hetekben boldog-boldogtalan azzal foglalkozott, hogy ezt az evidenciát demonstratív módon kifejezze. De hiába foglalkozott ezzel a boldog is meg a boldogtalan is: a polgári jelzőt bitorló sajtó a vele szemben álló tábor egészére rákente a keresztényirtás szándékát.

A Barangó, úgymond, csak kibökte, amit a többiek magukban gondolnak. Az elhatárolódás mögött lényegi azonosulás rejtőzik. Ez az antiszemita tüntetésbe torkolló rágalomhadjárat volt az igazán nagy botrány. Egy folyamatos, félévszázados keresztényüldözéssel vádolt táborral szemben hirdették meg a „zéró toleranciát”. Ezzel a „zéró toleranciával” Kövér László hevesen egyetértett. A rágalomhadjárat azzal folytatódott, hogy a tüntetés utáni zászlóégetés provokáció volt. Ezt a tényt a tüntetés másnapján főcímben rögzítette a Magyar Nemzet. A provokációt az ellenlábas politikai erőkhöz kötötte Hende Csaba és Áder János. Kövér László szerint: „valóban provokáció történt, olyan, amelyre valakik felbíztattak valakit. Már az Erzsébet hídi történések óta egyértelmű, hogy az MSZP-nek, arra a számára leküzdhetetlen fölényre, amivel a polgári oldal rendelkezik saját táborának a fegyelmezett mozgósítása terén, egyetlen lehetséges válasza van: meg kell próbálni ezeket a méltóságteljes, higgadt megmozdulásokat… szélsőséges csürhe randalírozásaként beállítani. Ehhez elég egy – már bocsánat – hülye, vagy álhülye, mint például Söjtörön, aki persze nem biztos, hogy magától volt hülye… […] Mintegy már meg is előlegezte Medgyessy Péter, hogy mi is fog történni a Tilos Rádió elleni tüntetésen.

Megint csak megszólalt a D-209-es, és nem hisszük el, hogy mindez a véletlen műve lenne.” Medgyessy azzal „előlegezte meg” a történteket, hogy a tüntetés előtt néhány nappal kijelentette: kormánya polgárháborús állapotokat örökölt a Fidesztől. (Magyar Demokrata, 2004. január 22.) Mint látjuk, Kövér László a maga részéről befogadta a Söjtörön tüntető MIÉP-et a méltóságteljes polgári oldalba, ami nagyon is rendjén való. Egyszer majd a Fideszből kiavult Kövér Lászlót is be fogja fogadni a méltóságteljes MIÉP. Kövér az egyik provokációt visszavezeti a másikra: „egyre többen vannak, akik már abban is kételkednek, hogy a Tilos Rádióban elhangzott és a keresztények kiirtására vonatkozó mondat csupán egy részeg ember agyműködésének »botlása« lett volna. Ha visszatekintünk az elmúlt hetekre, hónapokra, akkor azt látjuk, hogy folyamatos provokáció zajlik, folyamatos inzultusok érik a nemzeti, keresztény érzelmű, értékrendű, gondolkodású embereket és közösségeket.” (Uo.)Kitérő: „Sokszor éreztem hátrányát annak, hogy nem vagyok hívő” – mondta Kövér egy interjúban a rendszerváltás hajnalán. „Könnyebb annak, aki hisz, lelki problémákat megoldani, mert a hitetlenségből az is fakad, hogy minden relatív. Nincs egy abszolút pont, amihez az ember kötni tudná magát. Ez elég elviselhetetlen bizonyos szituációkban.”

(Ellenzéki kerekasztal, Richter Anna interjúkötete, Ötlet Kft. 1990, 101. o.)

A lelki problémák megoldását tovább nehezíti, ha az ember olyan frakciótársak között ül, akik kivörösödve ordítják az ellenfél szónoka felé, hogy „Ateista!”. S olyan csahostársak között igyekszik érvényesülni, akik „szánandóan fogyatékos értelmű”, „korcs kedélyű”, folyamatosan bujkáló és hazudozó „moszatemberekként” írják le azokat, akik nem hisznek Istenben. (Bayer Zsolt, Magyar Nemzet, 2003. július 12.) Nehéz ép lélekkel olyan csapat élén gyalázni az ellent, amelyben gyalázat olyannak lenni, amilyen vagyok… (A kitérő kitérője: első fokon hatszázezer forint kártérítés megfizetésére kötelezte a bíróság Veér Andrást, aki egy cikkben azt állította Kövérről, hogy mentálisan beteg. Veér orvosi kamarai tagságát e cikk miatt még korábban felfüggesztették. Azt hiszem, ez a minimum, amit ez az SZDSZ-közeli pszichiáter megérdemel. Három eset lehetséges, egyik roszszabb, mint a másik: a) Kövér nem beteg mentálisan, Veér politikai haszonlesésből felelőtlenül és felületesen távdiagnosztizált, már ha ilyen diagnosztizálás egyáltalán lehetséges; b) Kövér nem beteg mentálisan, Veér ezt tudja, de politikai haszonlesésből hazudott, kihasználva, hogy szakmai tekintélye ezt a hazugságot hitelesíti; c) Kövér beteg mentálisan, Veér pedig politikai haszonlesésből felrúgta a beteggel szembeni orvosi magatartás minden szabályát, a beteg érdekeire való tekintet és bármiféle illetékesség nélkül hozott nyilvánosságra egy szenzitív tényt. Azt gondolom, hogy Veér ezért a cikkért nem kapta meg az akkor – 2001-ben – ellenzéki véleményformálóktól az őt megillető megvetést.)Vissza: Meglett a Tilos szálláshelyén bujkáló titokzatos provokátor, aki egyáltalán nem bujkált a Tilos szálláshelyén, semmi köze a szocikhoz, oda tartozik, ahová a többi zászlóégető… A provokáció vádja összeomlott, és mégsem omlott össze. Kidőltek alóla a tények, de ott maradt a levegőben. Mint az illuzionista asszisztensnője, aki alól eltolták az asztalt.Magányos tett – tömeges vád – tömeges megtorlás: ez pogromlogika. (…)

Révész Sándor


Mandzsúriai emberünk
Beszélő - 2OO4.02.03.

Régi vita tárgya, hogy a helyes cselekedet mögött megbúvó motiváció milyen mértékben befolyásolja a tett erkölcsi értékét. Annak, akit éppen az éhhaláltól mentett meg egy gazdag ember adománya, valószínűleg édes mindegy, hogy a gazdag ember belső meggyőződésből adakozott-e, vagy azért, hogy bekerülhessen a híradóba. Az erkölcs mibenlétének elemzésekor azonban ez megkerülhetetlen kérdés. M. Giorgo Richárd kétséget kizáróan helyesen cselekedett, amikor a Tilos Rádió előtti tüntetésen tanúsított viselkedéséért elszégyellte magát, és nyilvánosan bocsánatot kért.

Szégyenérzete, amit Para-Kovács Imre Magyar Hírlap-beli publicisztikájában „fontos lépésnek” nevez (2004. január 25.), akár annak a jele is lehet, hogy M. Giorgo Richárd is úgy tartja, hogy az antiszemitizmus nem válik éppen díszére egy magára valamit adó embernek. Arról nem tudok véleményt alkotni, hogy a szégyenérzete belső meggyőződésből fakadt-e, vagy ügyvédi tanácsra, netán – ahogy egyes erkölcsrelativisták mondhatnák – a társadalmi és kulturális konvenciók nyomására alakult ki benne. Mindenesetre bocsánatkérését a cukorkás történet hitelteleníti. Szégyenkezni amiatt szoktunk, amiért felelősséget vállalunk. Ha egy cukrosbácsi megétette, akkor nincs miért szégyenkeznie, hacsak azért nem, hogy egyáltalán ott volt.

Magára valamit is adó ember persze nem áll elő ilyen történettel. A huszadik században viszont már megszokhattuk, hogy az emberi képzelet csak halovány visszfénye a rettentő valóságnak. M. Giorgo vallomása ugyanis felidéz egy másik történetet, ami viszont igaz, és a legkevésbé sem szánalmas, ám annál hátborzongatóbb. Úgy látszik, a hidegháború démonai, még ha csörgősipkában is, de még mindig köztünk kísértenek.

Az Index január 27-i tudósítása szerint M. Giorgo Richárd azt vallotta a bíróságon, hogy a tüntetésen „odalépett hozzá egy konszolidált kinézetű férfi egy nő társaságában, és uszodai ismeretségre hivatkozva elővett egy kulturált kinézetű, felirat nélküli, csavaros tetejű cukorkás dobozt, és megkínálta egy kis, kerek, lapos, mentolos ízű cukorkával”. (…) Nem rágta meg, hanem, „mint templomban az ostyát, nyelvére helyezte”, és – „szopogatta”. Nem tudta, mennyi idő múlva jelentkezett a hatás. „Kezdetben fájt a feje, ingerlékeny, stresszes, ideges lett … nem átlagemberhez méltó, Pinokkió-szerű mozgást” végzett. A zászlóégetést megelőzően a rejtélyes férfi odalépett hozzá, és „most légy hazafi” buzdító szavak kíséretében kezébe nyomta a szövetet, és ő, mintha parancsra várt volna, „meg is fogta azt a valamit, amiről csak később tudta meg, hogy zászló volt. Édesanyja úgy emlékezett vissza, hogy aznap fia ziláltan érkezett, nem tudta, hogyan került haza, kabátját, sapkáját, kesztyűjét elvesztette, cipőjét másnap találta meg a kutya a kertben. Giorgo arca zöldes sápadt, pupillája tág volt, szeme fehérje pedig olyan színű, mint a halpiacon a nem igazán friss halak húsának színe. A gondos anya intramuszkulárisan injekció beadására kényszerült, amitől a beteg jobban lett.A szöveg topológiai boncolgatása (konszolidált/kulturált kinézet, uszoda, templomi ostya) fölösleges. És persze nem igazán életszerű, hogy valaki meg nem nevezett tartalmú ampullákat és injekciós tűt tart a kredencben, minden eshetőségre készen, majd különösebb előképzettség és diagnózis nélkül beadja a tüntetésről hazaérkező gyermekének.

De engem most nem is ez érdekel, hanem a vázolt tünetegyüttes: a beadott drog hatására M. Giorgo elvesztette öntudatát, és e kvázi-hipnotikus állapotában hajtott végre sugalmazott utasításokat. Mit nem adott volna Dr. Sidney Gottlieb, a CIA – nevezzük így – „kutatás-fejlesztési” részlegének vezetője, ha annak idején nekik sikerül előállítaniuk azt a szert, amivel ilyen hatást lehet elérni?

Mert az 1950-es és ’60-as években megpróbálták. BLUEBIRD, ARTICHOKE, MKULTRA. Kódnevek, melyek a CIA 1949-től 1963-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal folyó, számos területre kiterjedő titkos kutatási programjait jelölték. E programokra, mint sok más, a CIA berkein belül folyó turpisságra, a Watergate-botrány után felállított szenátusi testület, a Church-bizottság derített először fényt. A fennmaradt dokumentumok szerint a hírszerző ügynökség az 1940-es évek végétől folytatott olyan kutatásokat, melyek célja olyan szerek és eljárások kikísérletezése volt, amelyek lehetővé teszik emberi tudat és viselkedés befolyásolását, totális ellenőrzés alá vonását, sőt, a legambiciózusabb elképzelések szerint a programozását is. A kutatások a legkülönfélébb tudatbefolyásolási technikák és eljárások teljes körét felölelték, beleértve a különböző természetes és szintetikus drogok alkalmazását, az elektrosokkot, a hipnózist, illetve mindezen módszerek legváltozatosabb kombinációit. A CIA fedett pénzalapokból és vele együttműködő alapítványokon keresztül tucatnyi amerikai egyetem, kórház, klinika és kutatóintézet ezirányú kutatási programjait és tudósait, orvosait, pszichiátereit fizette oly módon, hogy esetenként a kutatást végzők sem voltak tisztában az általuk végzett munka valóságos céljával.

A legsúlyosabb etikai problémát az okozta, hogy az elérendő cél természetéből fakadóan az elvégzett emberkísérletek jelentős részét olyan alanyokon kellett végezni, akik nem önként vetették alá magukat a kísérleteknek, és egyáltalán nem voltak tisztában a „kezelés” voltaképpeni céljával, sőt, számos esetben azzal sem, hogy egyáltalán tesztelik őket. Könnyű belátni, hogy az előzetesen tájékoztatott önkéntesek várható reakcióit döntően befolyásolta volna, hogy tudomásuk van arról, hogy valamilyen „szert” kapnak, és hogy az okozza viselkedésük megváltozását. Azok az orvosok, akik beavatottaknak számítottak, mint például Dr. Samuel Thompson, később hazafias elkötelezettségüket hozták föl mentségként: meg kellett tenni a haza érdekében. A programokra viszont éppen egy be nem avatott áldozat, Frank Olson öngyilkossága, illetve annak utóélete hívta fel a figyelmet.

Becsületükre legyen mondva, az ügynökség emberei egymáson is kísérleteztek. Az ’50-es években például ismert volt egy olyan ügynök, aki csak a magával vitt borosüvegből volt hajlandó inni a házibulikon, amit végig a kezében tartott, nehogy kollégái észrevétlenül „anyagot” csempésszenek az
italába, hogy azután elemezzék a reakcióit. Frank Olson azonban nem a CIA embere volt, hanem a hadsereg vegyi kutatólaboratóriumának munkatársa. Sidney Gottlieb egy összejövetel alkalmával maga csempészte Olson italába a tesztelni kívánt LSD-adagot. Olsonra a kábítószer végzetes hatással volt: rosszul lett, és a rosszullétéből napok múltán sem tudott magához térni. Paranoiás rohamok gyötörték, amiket csak fokozott, hogy természetesen halvány fogalma sem volt arról, hogy egyre súlyosabb neurotikus rohamait, melyeket saját elméje megbomlásának tüneteként észlelt, valójában a beadott szer utóhatása idézte elő. Olsont állandó orvosi felügyelet alá helyezték, de „őrei” éberségét kijátszva, néhány nappal később kiugrott egy New York-i szálloda tizedik emeletéről.Mindez, mint az John Marks A „mandzsúriai jelölt” nyomában című, először 1979-ben kiadott könyvéből kiderül, 1953 novemberében történt. 1

Az incidens ugyan okozott némi fennakadást, a program azonban még majdnem tíz éven át folytatódott, Olson halálának körülményeire pedig csak húsz év elteltével derült fény. A „tudatmódosítás”, az „agymosás” és az „igazságszérum” előállításának lehetősége a második világháború óta izgatta az amerikai titkosszolgálatokat is. Ebben nemcsak a hírszerzés és a kémkedés elemi érdekei játszottak szerepet – e foglalkozás örök kérdése, hogyan lehet saját ügynökeink megbízhatóságát ezer százalékig biztosítani, és hogyan lehet leleplezni a befurakodott ellenséges kettős ügynököket, sőt hogyan lehet az ellenséges ügynököt, szakszóval, „visszafordítani” –, hanem a náci (és japán) fanatizmus és tömegpropaganda ijesztő megnyilvánulásai. Már ekkor fölmerült a gyanú, hogy az ellenséges hatalmak olyan tudatmódosító, agymosó technológiák birtokában vannak, amelyekkel akár tömegeket is képesek manipulálni.

Hasonló aggodalmakat vetettek föl a szovjetunióbeli koncepciós perek: mivel érhették el, hogy a vádlottak faarccal, minden ellenkezés nélkül beismerjék a legképtelenebb vádakat? Mivel az amerikaiak értelemszerűen nem hittek a kommunizmus eszméjének bűvös erejében, ezért „racionálisabb”, vagyis józan ésszel is belátható magyarázatot kerestek a jelenségre: a vádlottakat minden bizonnyal különböző drogokkal és hipnózissal hozták önkívületi állapotba. A hidegháború kitörésekor, amikor újraalapították a háború után megszüntetett amerikai civil titkosszolgálatot (a CIA elődszervezetét), a tudatbefolyásolás problémája is újra az érdeklődés homlokterébe került. Ennek magyar vonatkozása is van, a Mindszenty-per. Az még többé-kevésbé belátható volt számukra, hogy a koncepciós perek során végül is kommunistákat törtek meg korábban. Ám megdöbbentek, amikor azt látták, hogy hasonló történik az erős jellemű és hitében végsőkig elszánt katolikus főpappal is. Egy korabeli CIA-memorandum szerint a hercegprímást „valamiféle ismeretlen erő” segítségével manipulálták. A legvalószínűbb magyarázatnak a kábítószerezés és a hipnózis tűnt.

A koreai háború egy kevéssé ismert vonatkozása csak fokozta a gyanút, hogy az oroszok tudatmanipuláló csodaszerek birtokában vannak. Az történt ugyanis, hogy a fogságba esett amerikai katonák 70%-a esett áldozatul az „agymosásnak”, azaz tett nyilvánosan olyan nyilatkozatot, amelyben elítélte a háborút és/vagy beismerte, hogy az amerikaiak vegyi és biológiai fegyvereket is bevetettek, 15%-uk pedig teljes körű együttműködést vállalt fogva tartóival. Ennél is nagyobb megrökönyödést keltett, hogy ezek a katonák a szabadulásuk és hazatérésük után sem vonták vissza nyilatkozatukat. Vagyis nyilvánvalónak tűnt, hogy olyan kezelésnek vetették alá őket, amelynek segítségével hosszabb távra is sikerült őket „beprogramozni”. A hadifogolytáborok kínai területen, Mandzsúriában voltak, ahol bizonyíthatóan szovjet szakértők is segítették a kínaiak munkáját. Innen az elnevezés: a „mandzsúriai jelölt” vagy ügynök, vagyis olyan beprogramozott ember, aki adott esetben nemcsak kémtevékenységre, hanem politikai gyilkosságok elkövetésére is felhasználható.A CIA 1949-ben indította az első programot, melynek kettős célja a „titkos szovjet technológiák” feltérképezése, valamint hasonló eljárások kidolgozása volt. Az egyik legígéretesebb szernek az LSD látszott. Az LSD-t Albert Hofmann svájci kémikus, a Sandoz gyógyszergyár kutatója fedezte föl, még 1943-ban. A CIA 1949-ben figyelt föl az LSD-vel kapcsolatos kutatásokra. Őket természetesen nem a gyógyászati alkalmazás érdekelte, hanem az, hogy a szer segítségével hogyan lehet az emberi tudatot ellenőrzés alá vonni. Tesztelték a szert olyan embereken is, akikről gyanították, hogy beépített szovjet kémek vagy kettős ügynökök. A vizsgálatok során kiderült, hogy a szer valóban alkalmas esetenként (l. Olson tragédiáját) igen súlyos következményekkel járó tudatzavar előállítására, de arra, amire szánták, a legkevésbé sem. Nem használható sem igazságszérumként, sem pedig arra, hogy embereket programozzanak. A kutatások egyetlen történelmileg figyelemreméltó mellékterméke az LSD mint kábítószer meghonosítása, ezáltal az 1960-as évek hippikultúrájának megalapozása volt az Egyesült Államokban. A kísérletek egyik résztvevője nem volt más, mint Timothy Leary, akkor fiatal pszichológus professzor, aki a ’60-as évek egyik nevezetes drog-prófétája lett. Gregory Bateson antropológus és filozófus, Margaret Mead első férje 1959-ben Harold Abramsontól kapta az első adag LSD-t, Abramson pedig a CIA által támogatott Macy Alapítvány megbízásából végzett LSD-kutatásokat. Bateson volt az, aki a kísérletezésbe bevonta barátját, Allen Ginsberget.

Bateson ez időben a Palo Alto-i Veterán Kórházban dolgozott, ahol Dr. Leo Hollister folyatott újszerűnek ígérkező drogteszteket, szintén a CIA pénzén. Egyik diákja és önkéntese Ken Kesey volt, a Száll a kakukk fészkére című könyv világhírű szerzője, mely művet éppenséggel a kísérletek során szerzett élmények ihlettek. A kutatások, akárcsak a többi, hipnózissal, elektrosokkal és más eljárásokkal folytatott kísérletsorozat, viszont teljes kudarcba fúltak. Ráadásul az is kiderült, hogy sem a kínaiak, sem az oroszok nem rendelkeznek semmiféle veszedelmes manipuláló csodaszerrel (legalábbis, ahogy mondani szokás, a leghalványabb erre utaló bizonyítékot sem sikerült föllelni). 2

Az említett CIA-programok történetének valószínűleg legbecsületesebb (ha nem az egyetlen becsületes) memoranduma már 1953-ban rávilágított arra, hogy ilyesfajta szerekre és trükkökre valójában semmi szükség. A jelentés szerzői, Dr. Harold Wolff, a kor világhírű neurológusa és kollégája, Lawrence Hinkle, a Cornell Egyetem orvosi fakultásának professzora Allen Dulles CIA-igazgató megbízásából elemezték a „kommunista agymosási és vallatási technikákat” a rendelkezésre álló adatok és információk alapján.

A két tudós többek között részletes mélyinterjúkat készített korábbi kommunista vallatótisztekkel és egykori foglyokkal egyaránt. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy a sztálini kor politikai rendőrsége valójában a terror – a fizikai kényszer, a pszichológiai nyomás, az elszigetelés, a megalázás és a kiszolgáltatottság – hagyományos eszközeit alkalmazta példátlan és hatékony brutalitással. Szűkös információik dacára képesek voltak alapjaiban ma is helytállóan rekonstruálni a kor vallatási technológiáját és eszközeit. Mindez a kor vallatási jegyzőkönyveinek ismeretében a kutatók számára ma már nem újdonság, de akkor természetesen senki nem hitt nekik. Legalábbis a CIA kutatórészlegénél nem. A „mandzsúriai ügynök” árnya még hosszú ideig kísértett. Sokan a Kennedy-gyilkosságokat is ezzel hozták összefüggésbe. Ismert volt, hogy Lee Harvey Oswald fiatalabb korában megjárta a Szovjetuniót, és komolyan fölmerült a gyanú, hogy ottjártakor beprogramozták, hogy adott jelre gyilkoljon. Több mint egy évtizeddel később, talán éppen a vonatkozó CIA-programok napvilágra kerülésének hatására, Carter elnök maga rendelte el a börtönben lévő Sirhan Bisharan Sirhan, Robert Kennedy gyilkosának pszichiátriai vizsgálatát, többek között annak megállapítására, vajon nem „mandzsúriai ügynökként” követte-e el tettét.3John Marks a következő megállapítással zárja könyvét: „Nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy az emberi tudat ellenőrzését biztosító technológiát soha nem fedezték föl, noha szeretném úgy hinni, hogy az emberi szellem legyőzte a manipulátorokat.” (I. m. 223.)

Én sem állíthatom, hogy ilyen szert vagy eszközt azóta sem találtak föl, de osztozom a szerző hitében: Az ember ellenállását meg lehet törni – ehhez nincs szükség rejtelmes sugarakra és pirulákra –, de nincs olyan eszköz vagy módszer, amellyel észrevétlenül, tudatán kívül olyasmire lehet rávenni, ami ellenkezik hajlamaival, akaratával és meggyőződésével. Ez minden, a XX. században megismert szörnyűség ellenére talán mégis megnyugtató. Ahhoz pedig eddigi ismereteink szerint szintén nem kellenek titokzatos pirulák, hogy az embereket rávegyük olyan cselekedetekre, amelyek nem ellenkeznek hajlamaikkal.

Mink András

Jegyzetek

1. A eset és a CIA-programok részletei: John Marks: The Search for the “Manchurian Candidate”. W. W Norton & Company, New York/London, 1991. Marks a Külügyminisztérium munkatársa volt, mielőtt felfigyelt volna többek között Olson esetére. Az 1970-es évek közepén a Freedom of Information Act alapján jutott hozzá a több ezer oldalnyi fennmaradt iratanyaghoz. Az iratok túlnyomó többségét, főként a kísérletek részleteit taglaló jelentéseket Richard Helms CIA-igazgató utasítására megsemmisítették. A fennmaradt iratok másolatai tanulmányozhatók a washingtoni The George Washington University Gelman Könyvtárában található National Security Archives kutatótermében.

2. Érdemes itt megemlíteni az ügy másik magyar vonatkozását, amely szintén annak a jele, milyen erős volt az amerikaiakban az agymosással kapcsolatos obszesszió. 1956 után a CIA égisze alatt magyar emigránsokat, ’56-os szabadságharcosokat is vizsgáltak, természetesen ezúttal nem

gyógyszeres vagy más kezelés keretében. Arra keresték a pszichológiai/pszichiátriai magyarázatot, hogyan volt lehetséges, hogy a kommunista propaganda „totális agymosásának” kitett magyar fiatalok egyszer csak fölkeltek, és megdöntötték a kommunista rendszert. A vizsgálat 1957-ben újabb szakaszba lépett. Ekkor már azokra koncentráltak, akik számukra érthetetlen okból úgymond meggondolták magukat, és kérték visszatérésüket Magyarországra. Az erre vonatkozó dokumentumok szintén megtalálhatók a National Security Archives állományában.

3. Sirhan Sirhant 1969-ben halálra ítélték, de még mielőtt végrehajtották volna az ítéletet, 1972-ben Kaliforniában eltörölték a halálbüntetést. Az 1976-os pszichiátriai vizsgálatára vonatkozó jelentés a National Security Archivesban olvasható. Érdekes még, hogy a vizsgálatot végző pszichiáter a kérdésben egyébként nem tudott egyértelműen állást foglalni.


A Fidesz újra az ORTT-hez fordul a Tilos miatt
Magyar Hírlap - 2OO4.02.04.

"Itt a Tilos, hol a piros?" - címmel közöl, a Magyar Nemzetre hivatkozó írást a Fidesz honlapja. Eszerint szerdán a Tilos Rádióban felolvastak egy hallgatói SMS-t, melyben az áll "_Orbán Viktor egy köpönyegforgató, fasiszta patkány, ne dőljünk be neki! Pusztuljanak az egyházak! Éljen Barangó!_"

A műsorvezetők az üzenet tartalmától még a műsorban elhatárolódtak. A Fidesz, melynek honlapja szerint a Tilos Rádió "keresztényellenes kijelentéseiről ismert", újra az Országos Rádió és Televízió Testülethez kíván fordulni, mert szerintük a műsorszolgáltató "súlyosan sértő kifejezésekkel illette Orbán Viktor miniszterelnök úr személyét, valamint az egyházakat: ezáltal a magyar keresztény-keresztyén közösséget."

A Fidesz szerint a Tilos "tudatosan provokálja" a "polgári gondolat" követőit, valamint "tudatosan tiporja sárba a médiatörvényt." A Fidesz szóvivője, Révész Máriusz szerint a történtek nem tekinthetők "a véletlen művének". Csabai Gábor, a Tilos Rádió kuratóriumának elnöke közölte: a műsorvezető a hallgatói SMS-üzenettől elhatárolódott. Mint mondta, a Tilosnál ajánlások vannak érvényben arra vonatkozóan, hogy mi hangozhat el adásban, és mi nem. A hallgatói üzenetekkel az elmúlt években nem volt probléma.


Újabb botrány a Tilos Rádió kapcsán
azeste.hu - 2OO4. február 4.

Műsorvezető: Simon András: - A Fidesz újra a médiahatósághoz fordult, amiért a Tilos Rádió szerda délelőtti adásában beolvastak egy SMS-t, amely a párt közleménye szerint, idézem: "súlyosan sértő, uszító kifejezésekkel illette Orbán Viktor volt miniszterelnököt, valamint az egyházakat." A rádió kuratóriumi elnöke azonnal közölte, hogy a műsorvezetők nyomban elhatárolták magukat az üzenettől. Itt van Csabai Gábor, a Tilos Rádió kuratóriumának elnöke, jó estét kívánok.Mv.: - A Fidesz újra a médiahatósághoz fordult, amiért a Tilos Rádió szerda délelőtti adásában beolvastak egy SMS-t, amely a párt közleménye szerint, idézem: "súlyosan sértő, uszító kifejezésekkel illette Orbán Viktor volt miniszterelnököt, valamint az egyházakat." A rádió kuratóriumi elnöke azonnal közölte, hogy a műsorvezetők nyomban elhatárolták magukat az üzenettől. Itt van Csabai Gábor, a Tilos Rádió kuratóriumának elnöke, jó estét kívánok.

Csabai Gábor, a Tilos Kulturális Alapítvány kuratóriumának elnöke: - Jó estét kívánok.

Nekem úgy tűnik, hogy Ön jobban szereti ezt a rádiót, mint ahogy ez a rádió szereti Önt. Ön nem így érzi?

Erre most nem válaszolok, lehet, hogy igaza van. Az eset valóban megtörtént, és nagyon kellemetlen, ez egy nagyon békés, nagyon jól felkészült műsor, nem is számítottak semmiféle atrocitásra, és a műsorban annyira hozzá vannak szokva a hallgatói jelentkezésekhez, akár telefonon, akár interakcióban, SMS-ben, hogy ártatlanul belefutottak a következő éppen befutónak a felolvasásába. A műsorvezető meg is akadt közben, akkor olvasta először a szöveget, és még kicsit dadogott is, és azonban, mikor elhangzott, rögtön mind a ketten érezhetően, akár újra meg is lehet hallgatni sok helyen ezt az adást, felháborodva visszautasították ennek a tartalmát, elhatárolódtak tőle...

Jó, de egy ilyen SMS-t nem kell beolvasni...

Nem kell beolvasni, így van. Önnek teljesen igaza van, hibáztak, amikor ezt az SMS-t fölolvasták, nem kellett volna, egy kicsit megfontoltabban kellett volna viselkedni, de a Tilos Rádió hozzáállása, illetve a műsorkészítők, akik abba a pillantba a rádiót képviselték, azok kimondták azt, amit erről gondolnak, elhatárolódtak tőle, szó szerint azt mondták, hogy ezt a hülyeséget pedig hagyjátok abba, majd, tanulva az esetből, azt is elmondták, hogy többet ilyen tartalmú közleményt föl sem olvasunk. Ilyen nem is volt egyébként a rádió történetében, ilyen provokatív, undorító mondat nem hangzott még el így a hallgatók szájából se, és SMS-en sem.

Mondja, a szerencsétlen Barangó-eset után nem, nem ültek le, nem beszéltek át valami szakmai minimumokat, nem csináltak maguknak egy olyan sorvezetőt, hogy, pláne most, amikor borotvaélen táncolnak, hogy elkerülhetők legyenek az ilyen...

Megköszönöm a kérdését, mondhatnám, minden este ülésezünk, és ezzel foglalkozunk, nagyon sokat tettünk és teszünk azért, hogy, annak érdekébe, hogy a rádióban ilyen dolgok ne hangozzanak el. Mint mondtam: talán ezzel a műsorral még soha semmi probléma nem volt, őnekik a, a felkészültségük, és a tartalmi hozzáértésük nem indokolta volna, hogy őket külön figyelmeztessük bármire is. Én azt hiszem, hogy belefutottak ebbe a dologba, és meggondolatlanok voltak. De a véleményüket, és a rádió véleményét bárki meghallgathatja a Tilos website-ján is, illetve több internetes fórumon is, azt hiszem, a Magyar Nemzet online-on is kinn van ez a műsorrészlet, ahol világosan kiderül, hogy, a hallgatók számára, hogy mit gondoltak a Tilos műsorkészítői erről.

Mindettől függetlenül Önt mégiscsak abba a helyzetbe hozták, egész rövid időn belül másodszor, hogy, hogy kénytelen körbejárni, és elmagyarázni, hogy mi történt, és azt gondolom, hogy azért ez mégiscsak méltatlan. Jó, lépjünk tovább. Mit, nyilván ehhez nem, nem tud mit hozzáfűzni, már csak betyárbecsületből sem. Mit fog tanácsolni most, tehát mint a felügyelő kuratórium vezetője, mit fog mondani, hogyan tovább?

Természetesen ezzel az üggyel is nagyon komolyan és keményen fogunk foglalkozni, és külön nyomatékosan föl fogjuk hívni a, a műsorkészítők figyelmét, ahogy eddig is, hogy semmiféle provokációnak ne üljenek föl, bizonyos témákat kerüljenek, nem jó most ezzel foglalkozni, hogy SMS-eket így, meggondolatlanul, egyből nem szabad fölolvasni, először nézzék át, hogy ennek a tartalma vállalható-e, hiszen ebbe az esetbe ez nem volt az.

Igen, csak mi a garancia arra, hogy megfogadják a tanácsát? Hiszen azt mondja, hogy minden este üléseznek, és minden este megszabják azokat a kritériumokat, amelyek mentén haladnak. Mi a garancia arra, hogy miközben itt beszélgetünk, nem robban fel egy újabb időzített bomba a Tilosban?

Ebben is igaza van. Meg, be kell látni, hogy ezek az élő műsorok, bizony, olyanok, hogy a műsor hevében, a műsor égő vitái közben az ember olykor meggondolatlan. Hogyha lenne húsz-harminc másodperce, vagy fél perce, akkor nyilván sok minden nem hangozna el.

Igen, csak, tudja, nagyon sok, tehát élő műsorok százait készítik ebben az országban, országos és kicsi helyi rádiókban.

Azt nem.

És nem fordult elő még ilyen.

A Tilos Rádióhoz hasonló műsorokat sehol nem készítenek. Ezt, aki a 90,3-en keresztül meghallgathatja. És ennek a műsor, ezeknek a műsoroknak igen nagy a kockázata, és tényleg nagyon sokat teszünk az utóbbi időbe azér, hogy a műsoraink, azok békésebbek, és ne ilyen nagy felháborodást keltőek legyenek. Azt gondolom, hogy ez egy, először fordult elő, hogy egy ilyen provokáció befutott a képernyőre, bizony a műsorkészítő hibát követett el, a vál, vállaljuk a következményeket, természetesen, hogyha lesz.

Köszönöm szépen, hogy eljött.

Én is köszönöm szépen.

Csabai Gábor


Még nem úszta meg a Tilos Rádió
Magyar Hírlap - 2OO4.02.13.

Az Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT) tegnapi ülésén úgy határozott, hogy nem indít közigazgatási vizsgálatot a Tilos Rádióban a múlt héten felolvasott Orbán Viktort és az egyházakat gyalázó hallgatói üzenet miatt. Ám a szankción még gondolkodnak. A BRFK nem szüntette meg a nyomozást a Tilos Rádióban karácsonykor elhangzottak ügyében.

A médiahatóság nem szavazta meg azt a fideszes indítványt, hogy induljon közigazgatási vizsgálat a Tilos Rádióban elhangzott hallgatói SMS kapcsán. Erdős Zsuzsanna (Fidesz) és Wéber János (MDF) a kezdeményezés mellett voksolt, Tímár János (SZDSZ) és Hajdu István elnök ellenezte azt, míg Ladvánszky György (MSZP) tartózkodott. Azt viszont megszavazta az ötfős testület, hogy sürgősségi eljárásban foglaljanak állást az ügyben. A grémium az ORTT-irodától jövő szerdai ülésére szakvéleményt kért, annak ismeretében határoz a szankcióról. Ez akár a betiltás is lehet.

A tagok úgy döntöttek, nem fellebbezik meg azt a bírósági döntést, amely felfüggesztette a médium műsorszolgáltatási jogának 30 napos szüneteltetéséről szóló ORTT-döntést. A büntetést azért szabták ki januárban a rádióra, mert az egyik műsorvezető szenteste keresztényellenes kijelentést tett.

A Tilos Rádió élő adásban tartott sajtótájékoztatót tegnap reggel. Közölték a hallgatókkal, hogy a támadások eddig nem tapasztalt összetartó egységgé kovácsolták a műsorkészítőket, akik a szólás- és a véleménynyilvánítás szabadságáért kívánnak küzdeni. A rádió kuratóriumának lemondásakor a héten felállt válságmenedzsment bejelentette, hogy az átalakítások mind a műsorokat, mind a rádió belső szerkezetét és döntéshozatali mechanizmusát is érinteni fogják.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetése az utolsó utáni pillanatban nem hagyta jóvá a Tilos Rádióban elhangzott mondatok miatt indult nyomozást megszüntető határozatot. Pedig a nyomozás vezetője információink szerint – az ügyészség szóbeli utasításának megfelelően – aláírta a január 5-én közösség elleni izgatás alapos gyanúja miatt indított eljárás megszüntető határozatát. Ez alapján számolt be lapunk tegnap az eseményről. A hírre reagálva azonban több cáfolat is napvilágot látott.

Kozák László a BRFK szóvivője tegnap ugyanakkor elismerte: az ügyészség szóban valóban arra utasította a rendőrségi nyomozás vezetőjét, hozzon határozatot az eljárás bűncselekmény hiányában történő megszüntetéséről. Ám álláspontjuk szerint ez nem határozat, csupán határozattervezet volt. Így a nyomozás vezetőjének felettese ezt nem írta alá, hanem – anélkül, hogy érdemi határozattá válhatott volna – ezt megküldték az ügyészségnek. A BRFK arra vár, hogy az ügyészség írásban is utasítsa a rendőröket a nyomozás megszüntetésére.


Para-Kovács Imre: Irodalmi lépegető
Magyar Hírlap - 2OO4.03.11.

Kalász Márton és választmánya teszetosza taktikázása meghozta eredményét, immár megközelíti a százat azoknak a száma, akik a Magyar Írószövetség keretein kívül képzelik el a jövőjüket. Nem mintha ez bármilyen szempontból is lényeges lenne, csupán méltó lezárása annak a sunyi kompromisszumkeresésnek, amely megpróbálta egy akolban tartani a magyar irodalom képviselőit annak ellenére is, hogy némelyek önként kiiratkoztak a kést és villát használók táborából, hogy egyes tagjai folyamatosan és tudatosan játszadoznak az etnicizmus és antiszemitizmus beteg hangszerén.

Döbrentei Kornél, alternatív Kossuth-díjas költő, műfordító a Tilos Rádió előtt rendezett tüntetésen elérkezettnek látta az időt, hogy rámutasson a magyarság igazi problémájára, ami szakállas elnyomók képében telepszik reá, a demonstráló tömeg pedig boldogan ismerte fel a nem túl szellemesen körülírt gonoszt, és önfeledt Mocskos zsidók!, Mocskos zsidók! skandálásba fogott legott. A tömeg az olyan, hogy bizonyos hívószavakra üvöltéssel reagál, a szónokok pedig elég pontosan tudják, hogy mivel lehet a csürhét ugrasztani. A tömeg nem hülye, például senki sem kiabálta azt, hogy Télapó!, Télapó!

Parti Nagy Lajos ekkor gondolta úgy, hogy nincs több keresnivalója a szövetségben, majd nem sokkal később így döntött Nádas Péter és Bojtár Endre is.

Az írószövetség ezt követően a kilépések kérdéséről szándékozott értekezni a választmányi összejövetelen, és értekezett is, mire további tagok hagyták el az impotens és gyávaságába belehülyült szervezetet.

Félreértés ne essék: a kilépők nem azért vetettek véget tagságuknak, mert nem akartak egy levegőt szívni az önnön nagyszerűségétől megbokrosodott Döbrenteivel, mindössze azt szerették volna elérni, hogy a legnagyobb magyar írószervezet legalább jelezze: az író beszédében kifejtett véleménye túlmegy a tolerálható szinten, ezért emelt szintű ejnyebejnyében részesíti, és megkéri, lehetőleg kerülje a jövőben a hasonló színvonalú és tartalmú megnyilatkozásokat.

Az írószövetség választmánya erre sem volt képes, sőt megismételte a korábban már kifejtett, elképesztően szervilis és gerinctelen nézetét, miszerint virágozzék minden virág, kilépni rossz dolog, ők pedig nem szeretnének dönteni semmilyen kérdésben, mert dönteni nehéz, ráadásul a későbbiekben esetleg még rá is kérdezhet valaki, és akkor magyarázkodni kell. Nem lehetne ezt az egészet megbeszélni fehér asztal és vörös bor mellett? Nem.

Férfias hozzáállás.

A tegnapi napon 84 író jelentette be kilépését a szövetségből, 84-en voltak, akik viszont döntöttek: nem csinálják tovább, mivel minden esélyük megvan rá, hogy a szervezet keretein kívül is írók maradnak, viszont tagként ezentúl viselniük kellene azt a szégyent, amelynek kivívásában nem működtek közre. Persze, lehet azzal jönni, hogy Esterházy Péter, Fejtő Ferenc, Radnóti Sándor, Balla Zsófia és még megannyi társuk csupán azért vállalták ezt, hogy egy kis figyelmet csikarjanak ki az igazán nagyok, például Döbrentei Kornél és Gyurkovics Tibor mellett, és az oldalvizükön akarnak beemelkedni a magyar népi köztudatba, azonban ez rendesen visszalökné a jobboldali médiastáb elmeállapotának megítélését, pedig a mostani pozíciójuk sem valami fényes. Lehet kukorékolni, hogy ezek nem igazi magyar írók, mert a magyar író rímel, és rendes történeteket ír, amelyben a főhős az utolsó lapokon ránehezedik a főhősnőre, és nem utolsósorban néha kicsit bizony zsidózik.

Esetleg következhet néhány – elszigetelt és spontán – könyvégetés, szigorúan a tüntetés meghirdetett időpontja után, amikor tudvalevőleg már minden rendes tüntető hazament, és helyére beáramlott a balliberálisok által irányított és manipulált csőcselék.

A nemzeti könyvespolcokon pedig elnyújtózhatnának végre az Orbán Viktor-kötetek és a kifestőkönyvek.


Első fokon pert vesztett a Tilos
Index - 2OO4.05.1O.

Helyben hagyta a Tilos rádió műsorszolgáltatási jogának harmincnapos felfüggesztését, valamint az írásbeli utolsó figyelmeztetést megfogalmazó ORTT-döntést a Fővárosi Bíróság hétfőn, nem jogerős, elsőfokú ítéletében. A Műsorszolgáltatási Alap pályázataiból való kizárásra azonban nem volt joga a médiatestületnek.Marad a hamincnapos felfüggesztés, érvényes az írásbeli "utolsó figyelmeztetés", mondta ki a Fővárosi Bíróság hétfőn a Tilos rádió és az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) ügyében. A bíróság szerint megalapozott volt az ORTT januári döntése, amellyel a rádió harmincnapos kényszerműsorszünetéről és az "utolsó figyelmeztetésben" való részesítésről rendelkezett. Az ORTT döntését a rádióban decemberben elhangzott, keresztényellenesnek mondott kijelentések előzték meg. A pályázatoktól nem tilthatják el Név nélkül nyilatkozó források közölték, a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Műsorszolgáltatási Alap pályázataiból való féléves kizárás - ami szintén a Tilost sújtotta volna - nem tartozott az ORTT hatáskörébe, mivel az nem közigazgatási, hanem polgári ügy. A Tilos rádió vezetéséhez közel álló, neve mellőzését kérő nyilatkozó elmondta, minden bizonnyal fellebbeznek a döntés ellen. Ha élnek a lehetőséggel, a határozatot a jogerős döntésig nem kötelesek végrehajtani. _Januárban függesztették fel az ORTT-határozatot _A Fővárosi Bíróság január 28-án függesztette fel az ORTT azon határozatának végrehajtását, amely harminc napra megvonta a Tilos rádió műsorszolgáltatási jogosultságát, így az adás másnap 0 órakor újraindult. A Tilos rádió műsorszolgáltatási jogosultságát néhány, decemberben elhangzott, keresztényellenesnek nevezett kijelentés miatt függesztette fel a médiahatóság. A rádiót emellett hat hónapra kizárták a Műsorszolgáltatási Alap támogatásából és "utolsó figyelmeztetésben" részesítették. A Tilos rádióban az egyik műsorvezető tavaly szenteste azt mondta: "kiirtanám az összes keresztényt". 2003. december 9-én a karácsonyi köztéri keresztekről szólva a rádióban az hangzott el: "mennyivel keresztényibb cselekedet lett volna ezeket a fákat fölaprítani, fölhasogatni, és szétosztani a szegény emberek között".

Ítélethirdetés után sem az alperes, sem a felperes jogi képviselőjét nem sikerült az MTI-nek elérnie.


Óvatos változások a Tilos rádióban
Index - 2OO4.05.25.

A rádió Szabó családját felváltotta a régi tilososokból álló kuratórium. Szerkesztőbizottság is alakult, de feladata nem a szerkesztés lesz. Megpróbál összeszedettebb lenni a rádió, nyilatkozta a Tilos Rádió egyik munkatársa az Indexnek a hétfőn tartott közgyűlését értékelve. A nagyszámú rádiós részvételével zajló gyűlésen a Tilos Rádió megválasztotta új kuratóriumát, amely az eddigiekkel szemben már nem öt, hanem hat taggal rendelkezik. A rádió működésében az új elemet a most először megválasztott szerkesztőbizottság jelenti, amelynek tagjai ellenőrzik majd, hogy a műsorok a tervben leírt módon folynak-e. A szerkesztőbizottságnak ugyanakkor "közvetlen tartalmi kérdésekbe kérdésekbe nincs beleszólása".

Régi gárda

A Tilos új kuratóriumát egyébként már két alkalommal próbálták, sikertelenül megválasztani. A döntést sürgette, hogy a rádiót február 10-e óta válságstáb vezette, miután az előző kuratórium az elnök, Csabai Gábor lemondása után feloszlott. A Papóként műsort vezető elnök azután távozott posztjáról, hogy a közgyűlés nem fogadta el: a rádió átalakításáig csak zenét sugározzanak. Csabai a karácsonyi, a keresztények kiírtását emlegető műsorvezető botránya után állt elő javaslatával. Bár a szélsőséges kijelentést tevő műsorvezető bocsánatot kért, majd lemondott, Csabai új működési rendet is szeretett volna kidolgozni a zenei szünet ideje alatt, hogy a rádió elkerülhesse a szellemiségével összeegyeztethetetlen kilengéseket. A kényszerszünet ötletét a rádió többsége azonban nem támogatta, ami végül a kuratórium lemondásához vezetett. A most felállt kuratóriumba több régi Tilos rádióst is beválasztottak, így a tagok közt van az előzőekben is tisztséget vállaló Szekfű Balázs, továbbá az Origo főszerkesztője, Weyer Balázs, Bodó Balázs, Csejdy András, Kiskádár Tamás és Rozgonyi Zoltán.

A Szabó család óvatos változást akar

A szerkesztőbizottság tervét és munkarendjét az ideiglenes, magát Szabó családnak nevező tanács dolgozta ki, tudtuk meg informátorunktól. A terveket már egy hónapja elfogadták, és a hétfő éjjeli közgyűlésen már csak jóváhagyásuk történt meg. A szerkesztőbizottság választja ki az elkövetkezőkben adásba kerülő műsorokat és tőle várják a gyengébb produkciók kiszelektálását is. A hétfős szerkesztőbizottság - amelynek tagja többek közt a magánperformaszáról is ismert Paizs Miklós, Pálos György, Vida Antal és dj Gonnok - nevével ellentétben tartalmi kérdésekben nem lesz kompetens. Feladatuk, hogy figyelemmel kísérjék, a tervekben szereplő és műsorstruktúrájú adások mennek-e a rádióban. A szavazáson résztvevők úgy vélték, a rádióban óvatos változások zajlottak le, nagyobb reformokra azonban nincs igény.

Adok-kapok

A Tilos Rádió adok-kapok fedőnévvel rendezi meg május 25-től rendes évi adománygyűjtő akcióját. Az egyhetes, programsorozattal összekötött rendezvény célja, hogy a rádiósok felhívják a hallgatók figyelmét a nonprofit alapon működő Tilos támogatására. A rádió munkatársai lapunknak elmondták, hogy átlagban évi működési költségek tíz százalékához járulnak hozzá a hallgatók.


Molnár Péter: A gyűlölködő műsorok tilalmának érvényesítése
ÉS - 2OO4.06.

Az Alkotmánybíróság 1999 után ismét megerosítette, amit először 1992-ben fogalmazott meg: A büntetojog csak akkor tilthatja a gyulölködést, ha annak következtében nyilvánvaló és közvetlen veszélyhelyzet keletkezik.1 E mércével kapcsolatban még tisztázandó: Egyéni jogok eroszak általi veszélyeztetésére vonatkozik-e, vagy az eroszak veszélye nem feltétele annak, hogy megvalósuljon az uszítás buncselekménye. Ami egyértelmu: A különbözo közösségek nyilvánvaló és közvetlen veszélyt nem okozó megsértésének a beszéd tartalmán alapuló büntetojogi szankcionálása alkotmányellenes, mert a szólásszabadsághoz fuzodo jogunk önkényes csorbítására adna lehetoséget, ami a gyulölködok, a szabadság ellenségeinek malmára hajtaná a vizet.

A közbeszélgetés nyilvános terei azonban nem állnak kivétel nélkül a gyulölet szószólóinak rendelkezésére. A magyar rádió-televízió törvény szerint a musorszolgáltatás "nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyulölet keltésére" és "nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére."2

A közszolgálati musorszolgáltatók pedig különösen kötelesek tiszteletben tartani a különbözo közösségek méltóságát, kultúrájuk bemutatásával erősítve a toleranciát, és tudatosítva a társadalom sokszínűségének értékét.3

Az Európai Unió határokat átlépo televíziózásról szóló irányelve szerint "a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a műsorszolgáltatásuk nem tartalmaz származási, nemi, vallási, vagy nemzetiségi alapú gyűlöletkeltést."4 A modern kommunikációs eszközök között egyedülállóan, egyideju tömeghatást kiváltó rádió- és televízió-musorok tehát nem válhatnak a gyulöletbeszéd hangerosítoivé. De mivel a beszéd tartalmán alapuló korlátozásról van szó, azt csak különös körültekintéssel és óvatos mértéktartással lehet a szólásszabadság sérelme nélkül alkalmazni.

A rádió-televízió törvény gyűlöletkeltő musorokat tiltó rendelkezéseit - a közszolgálati musorszolgáltatások esetében a közmédiumok kuratóriumai mellett - az Országos Rádió Televízió Testületnek (ORTT) kell érvényesítenie. A hallgatói, nézoi panaszokat az ORTT Panaszbizottsága bírálja el. A Panaszbizottság háromtagú eljáró tanácsai a nyilvánosság erejével gyakorolhatnak nyomást a gyulölködésnek teret adó rádiókra és televíziókra, a közvéleményt tájékoztatva elmarasztaló állásfoglalásukról.5

Egyéb eszköz azonban, a törvény idézett bekezdéseinek sérelmét kifogásoló panaszok esetén nem áll rendelkezésükre.6

Maga az ORTT viszont, hivatalból eljárva, a következo médiajogi szankciókat alkalmazhatja: figyelmeztetés, azaz felszólítás a törvénysértés megszüntetésére, kötbér, illetve bírság kiszabása, a musorszolgáltatás legfeljebb harminc napra történo felfüggesztése, a műsorszolgáltatási jogosultság megvonását megelozo utolsó figyelmeztetés, végül a műsorszolgáltatási jogosultság megvonása.7

Ezek, az Országgyulés által törvénybe iktatott, és az ORTT mérlegelésére bízott jogkövetkezmények a szólásszabadságot alkotmányellenesen korlátozva is alkalmazhatók. A médiatestületnek - a valóban gyulölködo adások elleni fellépésre szorítkozva8 -, az Alkotmánybíróság alapjogok korlátozására vonatkozó gyakorlatának9 megfeleloen, minden esetben a gyűlöletbeszéd rádió- és televízió-musorokból való kiszorításához feltétlenül szükséges, arányos, és a cél elérésére alkalmas legenyhébb szankciót kell választania. Ebbol következoen a szólásszabadság alkotmányellenes korlátozására való törekvést fejez ki a Tilos Rádió ügyében hozott ORTT-határozat (Tilos-határozat) azon megfogalmazása, amely szerint a médiahatóság a gyulöletkelto musorok ellen "mindenkor fel kíván lépni a törvény adta leheto legszigorúbb eszközökkel, bármely műsorszolgáltató is kövesse el azt"10 [kiemelés tolem - M. P.]. Az ORTT a legszigorúbb eszközöket akkor veheti igénybe, ha a szólásszabadságot kevésbé korlátozó jogkövetkezmények nem elégségesek a gyűlölködő műsorok tilalmának érvényesítéséhez.

A médiatestületnek eljárása során a szólásszabadság mellett - a Tilos-határozatból vett elobbi idézetbol is kitunoen - a törvény elotti egyenloség elvét szintén tiszteletben kell tartania: A különbözo tartalmú, de hasonlóan súlyos jogsértést megvalósító gyűlölködések miatt - az adott rádió vagy televízió reakcióját is figyelembe véve - hasonló mértékben kell korlátoznia a gyulöletbeszédnek teret adó musorszolgáltató szólásszabadságát.

A törvénysértés súlyosságát az eset összes körülményét mérlegelve kell megítélnie. Ilyen körülmények többek között a következok: A megfogalmazás durvasága. A gyulölködés által elért közönség nagysága. A kijelentő, a felszólító vagy feltételes mód. A musorszolgáltató reakciója az elhangzottakra, illetve látottakra, tekintettel arra, hogy a médiahatóság által alkalmazott szankció célja - a büntetés mellett - elsosorban a további jogsértések megakadályozása, amit nyilvánvalóan befolyásol az a tény, hogy maga a rádió- vagy televízió-társaság miként viszonyul a saját jogsértéséhez.

Az ORTT nyilvánvalóan nincs könnyu helyzetben: Személyes érzékenysége szerint mindenki mást érezhet a rádió-televízió törvény megsértésének, illetve nagyobb mértéku megsértésének. A műsorokban megjelenő gyűlölködés mégis megfeleloen szankcionálható, tárgyszeru szempontok és a hasonló ügyekben hozott döntések figyelembevételével, a szólás szabadságát és a jogegyenloséget tiszteletben tartva. Ezek a követelmények azonban nem érvényesülnek az ORTT gyakorlatában.

A viszonylag kis hallgatottságú Tilos Rádióban 2003 karácsonyán különösen durva szó használatával, de feltételes módban elhangzó gyulölködés után a rádió vezetése minden lehetséges fórumon bocsánatot kért a történtekért, elbocsátotta érintett munkatársát, és alapvetoen átdolgozta alapszabályát annak érdekében, hogy hasonló eset a jövoben ne fordulhasson elo. Mindezek alapján teljesen aránytalanul korlátozta a szólásszabadságot, és a törvény elotti egyenloség elvét is sértette az ORTT, amikor - 2003. december 9-én és 19-én hallható más musorrészletek mellett - elsosorban a december 24-én elhangzott keresztényellenes mondat miatt, a médiahatóság gyakorlatában példátlan büntetéssel sújtotta a kis költségvetésű, túlnyomórészt önkéntes közremuködok munkájára épülo, nonprofit alapon, közösségi adóként muködo Tilos Rádiót.11 Erre nem adhatott alapot sem a jogsértés súlyossága, sem az, hogy a médiahatóság több musorrészletet is jogsértonek ítélt.

Az ORTT 2001-ben hozott határozatában maga állapította meg: A Magyar Rádió "Vasárnapi Újság c. musorfolyama rendszeresen súlyosan sérti"12 a rádió-televízió törvény gyulöletkeltést tiltó, illetve a tájékoztatás kiegyensúlyozottságát előíró rendelkezéseit,13 az egyik musorrészlet esetében "rendkívül súlyosan", jóllehet közszolgálati adóként fokozott törvényi követelményeknek megfelelve, éppen sokoldalú tájékoztatással és a különböző csoportok közötti tolerancia erosítésével kellene példát mutatnia más musorszolgáltatók számára is. Az ORTT írásbeli figyelmeztetésben szólította fel a közrádiót a jogsértő magatartás megszüntetésére.

Ugyanez a szankció a Tilos Rádió esetében csak az egyik alkalmazott jogkövetkezmény volt. Pedig a Tilos Rádió esetében az írásbeli figyelmeztetés a törvény szerint egyben utolsó figyelmeztetésnek is számít, ami frekvenciája elvesztésével fenyegeti a közösségi adót. A Magyar Rádió utolsó figyelmeztetése viszont értelemszeruen fel sem merülhet, hiszen mint közszolgálati műsorszolgáltató, a törvény erejénél fogva rendelkezik musorszolgáltatási jogosultsággal. Az írásbeli figyelmeztetés tehát összehasonlíthatatlanul súlyosabb jogkövetkezmény a Tilos Rádióval szemben, mint a közrádió esetében. Emellett, az ORTT által a Tilos Rádióra kimért további szankciók - a musorszolgáltatás 30 napos (a lehetséges leghosszabb ideju) felfüggesztése, és a Musorszolgáltatási Alapból történő, nonprofit adók számára létfontosságú támogatásból való 6 hónapos kizárás - önmagukban is páratlanok. A Tilos Rádió fellebbezése nyomán, a Fovárosi Bíróságon az ORTT jogtanácsosa kifejtette, hogy a Tilos Rádióval szemben alkalmazott szankciókat önmagukban kell megítélni, nem pedig az ORTT által más, hasonló esetekben kiszabott szankciókkal, vagy éppen azok mellozésével összevetve. Ezen az alapon azt sem lehetne megkérdojelezni, ha egy roma férfit hosszú évekre bebörtönöznek olyan cselekmény elkövetésért, amiért nem roma csak megrovást kap, vagy még azt sem.

Mindezek ellenére, a Fovárosi Bíróság csak jogtechnikai ok miatt mérsékelte a Tilos Rádió büntetését: Jogsértonek ítélte a Musorszolgáltatási Alap támogatásaiból való kizárást, mivel ezt a törvényben nem szereplo - hanem a rádió és az ORTT közötti szerzodésbe foglalt - szankciót a médiahatóság csak polgári peres úton érvényesíthetné.

Az elso fokú ítélet kihirdetése során szó sem esett arról, hogy figyelembe veendo lett volna a hasonló jogsértések jogkövetkezményeivel való arányosság szempontja. Az eljáró bíróno a június 18-án kézbesített megszövegezett ítéletben14 is csak a peres felek érveit összegzo részben említi: A szankciókat egyébként is jogsértoen aránytalannak és eltúlzottnak tartó Tilos Rádió, "az alperes (az ORTT) más musorszolgáltatókkal szemben alkalmazott gyakorlatára tekintettel" is kifogásolta a kiszabott büntetést, az ORTT szerint viszont, a médiahatóság "más musorszolgáltatókkal szembeni gyakorlata" nem vizsgálandó a médiahatóság határozatának megítélésekor. Az ítélet - anélkül, hogy a továbbiakban kitérne erre a vitatott kérdésre -, az ORTT Fovárosi Bíróságon képviselt álláspontjának megfeleloen, önmagában értékeli a Tilos-határozatot.

A Fovárosi Bíróság az alkalmazott jogkövetkezmények arányosságát alátámasztó ténynek tekinti azt, hogy a Tilos Rádió közleményben ismerte el a súlyos jogsértést. A non-profit adó terhére írja azt is, hogy az csak a karácsonyi musorrészletet követoen kezdte meg "a felelos szerkesztoi rendszer kialakítását, illetve a felelos musorkészítést biztosító, garantáló szerzodéses keretek megteremtését." Ez az értékelés nem veszi figyelembe a közösségi musorszolgáltatás azon alapveto sajátosságát, hogy a musort önkéntesek készítik. Nincs tekintettel arra sem, hogy ha a jogsértés felelosségteljes - a rádió muködési kereteinek mélyreható átalakításához vezeto - elismerése mintegy igazolná a hasonló ügyek összesített szankcióit is messze meghaladó büntetést, akkor az adásba került gyulöletbeszéd cinikus, akár további gyulölködéssel terhelt tagadása indokolna enyhébb elbírálást.

A Sajtószabadság Központ médiaelemzo munkatársa, Monori Áron hívta fel a közvélemény figyelmét arra, hogy a Hír TV 2004. április 3-i adásában antiszemita jegyzet hangzott el.15 A nonprofit rádióknál minden bizonnyal szélesebb nyilvánosságot eléro Hír TV-ben közölt, kijelento módban megfogalmazott jegyzet durvasága összességében nem maradt el a Tilos Rádió-beli mondattól. Bocsánatkérésrol, vagy a televízió vezetése által alkalmazott bármiféle intézkedésről viszont hallani sem lehetett. Az ORTT reakciója mégis várat magára. Minden bizonnyal már nem sokáig, hiszen a médiahatóság - mint a Tilos-határozat idézett részében olvasható - "mindenkor fel kíván lépni" a rádió- és televízió-musorokban megjeleno gyulöletbeszéddel szemben, "bármely musorszolgáltató is kövesse el azt".

(A szerző az ORTT Panaszbizottságának tagja.)