Sajtó 1995

| 2020 | | 2019 | | 2018 | | 2017 | | 2016 | | 2015 | | 2014 | | 2013 | | 2012 | | 2011 | | 2010 | | 2009 | | 2008 | | 2007 | | 2006 | | 2005 | | 2004 | | 2003 | | 2002 | | 2001 | | 2000 | | 1999 | | 1998 | | 1997 | | 1996 | | 1995 | | 1994 | | 1993 | | 1992 | | 1991 |


DAFKE

Ami megtörténhet, az meg is történik. Hogy lehet másképp, felejtsük el. Nincs értelme a cselekedeteknek, nincs értelme leírni, hogy nincs értelme a cselekedeteknek, semminek semmi értelme. Mindössze négy év telt el, és ez máris tudható. Mi történne, teszem azt, egy honi Watergate-botrány esetén? Lennének-e személyi konzekvenciák? Van-e értelme a tényfeltárásnak ilyeténképpen? A derűlátóbbak visszaszámolnak és egy élhetőbb kor eljövetelében bizakodnak, a realisták félve ismerik fel, azok ott mind a Deákné vásznából bújtak elő. Oda az ártatlanság kora, szökik az energia. Pedig kihívás akadt elég: alakulni és beszállni, kint maradni és alakítani. De nem, nem hagyják.

Mondok egy példát.

1991 augusztusa. A szovjet-orosz államcsíny és a felkent földi helytartó felejthetetlen magyarországi látogatásának napjai. Este van, vaksötét. Egy elhíresült nyolcadik kerületi utcában két fiatal lépdel, egyiknél vödör és bagarolos cipőkefe a másik karján átvetve plakátok. Megállnak, körbenéznek, majd avatatlan mozdulatokkal az Első Amerikai-Magyar Szőnyegkereskedés kedvezménnyel kecsegtető tacepaójára kenik a menzapiros papírlapot. Elsimítják a sarkokat, hátralépnek egyet, nem jól esik a neonlámpa fénye, hátralépnek még egyet, és ekkor beleütköznek a Nyilvánosság Klub ügyvivőjébe. Hárman olvassák a szöveget: Tilos Rádió, FM 95.5, MHz, 1991 Aug. 21. 16h. Azok ketten büszkék és beavatottak, a másik csóválja a fejét, értetlen és kissé gyanakvó.

Eközben valaki telefonon zaklatja a magyar politikai és szellemi közélet ismert alakjait valamint a művészvilágot, fejtenék ki véleményüket az induló kalózrádióról. A kérdezettek többsége készséges. Improvizálnak, mert hogy példátlan jelenségről kell nyilatkozniok. Vannak, akik gondolkodási időt kérnek, vannak, akik kapásból határolják el a gyerekcipőben bimbódzó demokráciát a jogtalanságtól. Egy nyitottságáról ismert véleményformáló például főz, kikéri magának, hogy otthon és ezért zavarják, kozmál a borjúragu, nem is érti, valóban fel van háborodva, nem is érti...

Nem telik bele egy hónap, és a Tilos Rádió átveszi a Nyilvánosság Klub Civil Kurázsi díját, mindössze néhány adás, és a nyitottságáról ismert véleményformáló belátja, tévedett, már érti, hogy fontos, sajnálja, érti, hogy miért, támogatja.

Aztán mindenki teszi a dolgát. A tilosok addig keresik maguknak a bajt, míg az grapefruitsárga és terminátorezüst bemérőkocsik képében meg is érkezik. Beindul a macska-egér, folyik rabló-pandúr. A paragrafusbubusok közben kiderítik, hogy a frekvenciamoratórium blöff, a 95.5-öt önkényesen birtoklók joghézagban tevékenykednek, legalitásuk megkérdőjelezhető ugyan, aki viszont ellenük eljár, törvénytelenül cselekszik. Mindenki médiatörvényre áhítoz.

Decens havi fixért éjt nappallá téve üldögélnek az ország házában a kultúrfelelősök, hogy aztán a finisben letaglózva jelentsék be a másik alkalmatlanságát. Szemrehányóak, mert a legszebb éveinket ránk pazarolják. Vannak sárosak, a többség sárosabb. A vasárnap esti Derrick előtt rendre megtudhatjuk, mekkora fegyvertény is az, hogy míg alattunk haláltáborok üzemelnek és köröttünk országok szakadnak szerte szana széjjel, addig a pannon lankákon csupán médiaháború dúl. Tarol a cinizmus. Finoman undorodunk, meg-megpördülő gyomorral.

Nagyban megy a játék, s ez vitathatatlanul a tilosoknak kedvez. Ha biztosak nem lehetnek is soha, ha a helyzet bármikor megváltozhat is, úgy érzik, a Vas és Aczél országában már bevált s továbbra is létező kultúrszferológia szerint előrukkoltak a tűrt-kategóriába. És tényleg, ritkulnak a kudarcra ítélt kísérleteket a tettenérésre, megszűnnek a hamvába holt próbálkozások a hisztériakeltésre, a Tilostól nem zuhannak le repülőgépek és nem sülnek ropogósra inkubátorokban csecsemők - az éter urai mással vannak elfoglalva. Azért még rutinból lefolytatnak egy bírósági eljárást, ahol a felperes BM ellen kiütéses győzelmet arat a két feltételezett kolléga, azért még interpellál egyet a biboldófaló képviselő, aki az erős hazai piac gondolatával fekszik és kel: mindhiába.

A 95.5-ön szinte észrevétlenül szárba szökik a térség legjobb rádióállomása. Az ütőképes kis közösség műhellyé formálódik, kialakul a műsorstruktúra, szaporodnak a hallgatók - Magyarországon megszületik egy eladdig ismeretlen médiaforma, a harmadik típusú, közösségi rádiózás. A Tilost fővárosszerte hallják, országszerte elismerik, Európaszerte tudnak róla. A Tilosból inspirációt merítenek, és beindulnak más hasonszőrű rádiók. A Tilos munkatársainak száma eléri a félszázat, a holdudvar egyre tágul. A Tilos adásideje heti 12 óráról heti 140-re nő, az áldatlan vételi viszonyok ellenére 30.000 budapesti rádiókészüléken van beprogramozva a 95.5. A Tilos adója 40 wattos. A Tilosban mindenki ingyen dolgozik. A Tilossal szimpatizál a közélet, a Tilost fenyegetőnek találják a képben lévő politikai tömörülések, mert öntörvényű és működőképes és civil. A Tilos ezzel nem törődik, teszi a dolgát. A Tilos alapvető feladatának tekinti, hogy foglalkozzon a nagymédiában alulreprezentált marginális kisebbségek problémáival és örömeivel, hogy folyamatosan beszámoljon fontos és egyszeri rétegkulturális eseményekről. A Tilos kigyalogolja, lehessen neki és a hozzá hasonlóknak hely a nap alatt a törvényi szabályozásban, de nincs törvényi szabályozás. A Tilos vehemensen érvel a reklám-nélküli rádió létjogosultsága mellett, és nap mint nap bizonyítja, hogy nem hülyeség, amit állít, hisz a levegőbe beszél. A Tilos nem ücsörög a babérjain. A Tilosról lefoszlik az illegalitás bája, érzi a növekedés kényszerét, nagy és jó rádió akar lenni, kész a megméretésre. A Tilosnak kapóra jön, hogy 1993 nyarától a frekvenciatörvény életbe lépése miatt le kell állnia, mert rendezheti sorait, hogy a hivatalos ígéretek értelmében egy-két hónapon belül legálisan sugározhasson. A Tilosnak fáj, de felfüggeszti a működését, mert azt kockáztatja, hogy öt évig nem folyamodhat stúdióalapítási engedélyért. A Tilos pályázik a Művelődési Minisztérium által meghirdetett frekvenciák egyikéért. A Tilos megadja a hivatalos szerveknek az esélyt, hogy ha támogatólag nem is lépnek föl, legalább engedjék, viseljék el, tűrjék meg a két éve üzemelő non-profit, közösségi rádiót. A Tilos mögött felsorakoznak a kisebbségi mozgalmak és szervezetek, a civil jelen egésze. A Tilos türelmetlenül, de vár, és egyre bátortalanabbul fejtegeti, hogy olyan nincs, hogy pont a Tilos ne kapna, hogy ez már valóban több volna a soknál, hogy ez a méltánytalanság egyszerűen nem eshet meg...

A Tilos Rádió, úgy tűnik, téved. Ami megtörténhet, az meg is történik. A bürokraták a pályázatokból befolyt 10.5 millió forintból összekuporgatott közalkalmazotti fizetésükért öt hónapja nem adnak hírt magukról. Közben látványosan "elpuccsolták" a közszolgálatot, és remény sincs arra, hogy az elkövetkező bő egy évben új állomások létesüljenek.

De valamit hajlamosak elfelejteni. Azt, hogy egy kis-közösségi rádió elindításához csupán egy diplomatatáska méretű adóra (kábé 40.000 Ft) és néhány elszánt emberre van szükség. Széles e hazában mindkettőből akad elég. És ha nem lehet, mert nem hagyják, akkor azért kell, mert muszáj.

Csejdy András


A rövid felnőtt

Fennállása óta (1991 augusztus 21) olyan nekem a Tilos Rádió, mint a lakmuszpapír: a hozzá való viszonyulás, ha elutasítják vagy pont ellenkezőleg, amikor támogatják, avagy épp fordítva, kvarcpontosan minősíti a másik felet. Példákból egész stóc áll rendelkezésre, tele a pallás, csurig a spájz.

Már az indulás ténye megosztotta a véleményezőket. Alig kezdett formázódni az újdemó, ellenállásban acélosodott polgári engedetlenek fordítottak hátat a közelmúltjuknak, és azzal a lendülettel veszítették el kapcsolatukat a jelennel: belső emigráns polgári aktivista szerkesztő fejtegette meggyőző erővel, hogy ez a pimasz rakoncátlanság nem fér össze a jogállammal, Nobel-esélyes magyar író zárkózott el az alkotmányban garantált szólás- és véleményformálás szabadságát bizonyító médiafricska kommentálásától, szellemes kezdeményezéseiről híres, lendületes, fiatal párt gyorsan komolyodó vezére rótta meg kulturális ügyeket támogató alapítványuk felelősét, mert tízezer forinttal segíteni merte az ideiglenesen felszerelés nélkül dolgozó alkotóközösséget.

Ez mára magántörténelem, néhányak belügye, adalék a szálkásan bontakozó átmenethez. A szerkesztő úr nem szerkeszt, a Nobelt mások kapják, a pártführer színt váltott és végérvényesen úgy maradt. A Tilos pedig kora ősztől legálisan ad napi tizenkét órát a 98.00-as ultraröviden.

1995 november 30-án a Műcsarnokban megnyílt egy kiállítás, Létezés tanúi címen, amit a szarajevói Obala Art Center rendezett, s ami része az épületben működő

Soros Alapítvány Kortárs Művészeti Központ által szervezett Szarajevó - Ostromállapot rendezvénysorozatnak. A város művészeinek háború alatt készült munkáit másodszori kísérletre sikerült csak Budapestre juttatni. A megnyitóhoz kapcsolódtak rendezvények, egy huszonöt éves frontharcos költő kényelvű verseskötetének bemutatója, felolvasó-est a Narancs könyvek-sorozatban megjelent antológiából, előadások, találkozók, és, lakmuszpapír a magnéziumoldatba, másfél tematikus adásnap a Tilos Rádióban, közösen a 93 óta sugárzó Radió Ziddel, amelynek lebonyolítására a rendezvényszervezők a becsengetés előtt nagyon záros határidővel kérték fel a Tilost.

A műhely habozás nélkül igent mondott, és nekikezdett összeállítani az adásnapot: interjúkat egyeztettek, szakértőket vettek rá, osszák meg a területükön szerzett tapasztalataikat a hallgatókkal, bővült az ex-jugoszláv lemezpark, éjszakánként vágták a nagyatádi menekülttáborban készült anyagot, segített, ki hol érte, mert egyrészt hitt a téma fontosságában, másrészt egy nappal az adás előtt kiderült, hogy Dayton ide, UNPROFOR oda, a Zidesek nem kapnak útlevelet, a várost nem lehet elhagyni, Szarajevóban jogfolytonos az ostromállapot.

Ennek dacára végigcsinálta a Tilos a programot, és kitalált még valamit mellé, egy mozgó, provokatív gesztust, amellyel ráirányíthatta a figyelmet a műsorra. Reggel héttől este hétig egy kidekorált, ponyvás, katonai teherautó járta a főváros utcáit, egyik oldalán Esterházy bon-mot-jával ("Mindig Szarajevó van. De nem mindig lőnek."), a platóról elementáris erővel szólt mindaz, ami a stúdióban történt, másrészt az, ami a teherautón berendezett ministúdióban született. Hökögött a bús pesti nép, voltak, akik több sarkon át követték a lépésben dübörgő járművet, taxisok kurvaanyáztak a forgalom feltartása miatt és rendőrök kötekedtek megállás nélkül. Ez a kocsi aztán egy-egy órára leparkolt három másért fontos köztéren, a kollégák rádiótelefonon és fülkéből tudósítottak a fejleményekről, és a helyszíneken különböző események vették kezdetüket. Délelőtt 10-től a Moszkva téren gyülekező életveszteseké volt a terep, egy mikrofon segítségével töbszáz watt-tal fejthették ki a véleményüket Szarajevóról, illetve arról, miként vonatkozik ez az ő életükre; ebédidőben, délután 1-kor négy performanszer adott elő a Vörösmarty téren; este pedig, közvetlenül a kiállításmegnyitót felvezetve, a Tilos munkatársai diákat vetítettek egy kifeszített vászonra, zenét alá a stúdióból kevertek, időnként pedig, betöltve a kifogástalan akusztikájú történelmi teret, a járókelőkkel készült rövid beszélgetések remegtették meg Gábriel Arkangyal kezében a koronát.

Mindezek megvalósításához a Tilos Rádió támogatásért fordult a Soros Alapítványhoz és az alaprendezvénynek otthont adó Műcsarnokhoz. Mindkét helyről pozitív visszajelzés érkezett, a Soros által megítélt összeg, a teljes költségvetés kétharmada, az esemény előtti héten a rádiósok rendelkezésére állt, a maradékról pedig folyamatosan egyeztetett a múzeumi vezetés. A Beke-titkárság egzakt leírást kért az utcai eseményekről, forgatókönyvet akart arról, mi fog látszani, hallatszani a teherautóról és körüle. Mivel költségvetési intézményről van szó, egy ideig azt lehetett gyanítani, ilyen náluk a dolgok menete, aztán egy éjszaka belecsöngött a telefon jelen sorok szerzőjének a lakásába, és kezdetét vette egy örkényi beszélgetés, akut kelet-európai abszurd.

Beke László tétován kért, részletezném motívumra pont, ami lesz. Elmondtam hozzávetőleg, de, magyaráztam, a dolog természetéből adódóan nagy szerepet fog játszani a spontaneitás, a helyzetekből adódó, kiaknázandó tragikum meg komikum, mert, ugye, előre bejósolhatatlan, ki mit fog mondani nekünk és rólunk a Moszkva téren. Kérte, akkor inkább meséljek arról, ami az ő portája előtt várható. Mondtam, az attól függ, mit szólnak elképzelésünkhöz az idelátogató szarajevóiak, mindent tőlük teszünk függővé, még a hangzó effektek milyenségét is, hogy ízlésesnek tartják-e, ha gépfegyverropogás és bombasüvöltés dominálja azt az órát. Kérte, ezt semmi esetre se tegyük, gondoljunk bele, mennyire összetett és bonyolult ez az egész, meg aztán ott a a Szerb Követség is. Mondtam, hogy ebbe mi belegondoltunk és megértjük, de bennünket csöppet sem izgat, ha a külképviselet alkalmazottai találva érzik magukat, vagy a műjégpályára, esetleg a Gundelbe igyekvők zavarban lesznek egy órán át. A neuralgikus pont a potenciális szponzor számára a Vörösmarty tér maradt. Arra volt kíváncsi, hogy nem lesz-e túl provokatív, amit a művészek művelnek. Azt akarta, adjak erről neki személyesen garanciát. Hogy a Tilos nevében vállaljak felelősséget azért, az előadások nem fogják sérteni semmilyen állam érzékenységét. Hogy hassak oda, ne durvázzanak. Elvégre békefolyamat van kibontakozóban. Minek akkor kavarni a kedélyeket.

Álltam a szoba közepén, le volt esve az arcom, és azt hittem, rosszul hallok. Philip Roth legújabb regényének az elején telefonon értesítik barátai Amerikában az írót, hogy egy Philp Roth nevű író Jeruzsálemben sajtótalálkozókat és előadásokat tart azokból a témákból, amikkel ő foglalkozik.

Tudat hasad.

Tényleg nem akartam elhinni, hogy ez a Beke, az a Beke, aki a hatvanas évektől az élen járt, művészettörténészként ott bábáskodott a születő magyar experimentális akciók bölcsőjénél, tartotta a gyertyát Hajas Tibornak, Erdély Miklóssal együtt alapozták a nyugat művészetével ritka párhuzamos hazai törekvések elméletét, aki a progresszió értelmezője, segítője, esztétája három évtizede, az artvilág Balassa Pétere.

Krónikus lépcsőházi beszélgetőként arra futotta, hogy bizonytalanul éreztessem vele az értetlenségemet. De nem voltam elég kemény. Nem ígértem semmit, de nem kúrtam rá a kagylót. Abban maradtunk, egyeztetünk, tényleírunk, forgatókönyvelünk, amint lehet valami biztosabbat tudni a művészi szándékról.

Kell-e mondani, nem lehetett. Telt az idő, készült a Tilos és készültek a mutatványosok, amikor az utolsó pillanatban, a projekt kezdete előtt néhány órával szenvtelen faxüzenet csúszott ki a gépből, rajta műcsarnoki fejléc, mely szerint az intézménynek a rádió eseményen való részvételét nem áll módjában anyagilag támogatni.

Beszédes példa ez arról, miként képes kioltani egymást pozíció és értelem, hatalom és meggyőződés, hogyan torzít magához a struktúra hozza elő valakiből a beszari bürokratát.

Természetesen minden az előzetes tervek szerint történt, talán jobban is sikerült az utcai demonstráció a vártnál. Beke László főigazgató erről már csak hallomásból értesülhetett, ha egyáltalán, mert a teendői külföldre szólították. Lapzártáig arról sincs tudomásunk, hogy bármely állam bármely diplomatája megbántottságának adott volna hangot.

Legfeljebb szégyellték magukat, ha megnézték a Létezés tanúi című kiállítást.

Csejdy András


Szabad a Tilos

Szeptember elsejétől legálisan sugározhatja műsorát a Tilos Rádió. Két másik rádióval közösen kapták meg a régóta áhított frekvenciát és az engedélyt:

A Csejdy András és Simó György által jegyzett rádió 1991 és '93 között működött kalózrádióként, majd '93 augusztusában önként felfüggesztették működésüket.

Gondolván, a frekvenciamoratóriumnak úgyis egy-kettőre vége lesz, s mivel a Tilos speciális kulturális igényeket elégít ki, bizton remélhetnek ők is egy kis szeletet a nagy médiatortából. Ám nem így történt, a politikusoknak eszük ágában sem volt a moratóriumot feloldani, így a Tilos, a tavaly nyári pár napos adáskísérletét leszámítva két évig hallgatásra kényszerült. Most végre megvan az engedély, de ezzel a kezükben sem változtatnak a szerkesztők a kalózidőkből megszokott jellegen.

A Tilos nonprofit adó. Műsorával azokat a rétegigényeket szolgálja, melyek eddig többnyire kiszorultak a magyar médiából. Aki annak idején fogni tudta a Tilos adásait, az tudja, hogy a műsoridő nagy részében zenét szolgáltatnak, mégpedig olyan zenei irányzatok képviselőit szólaltatják meg, melyek nem kapnak nagy teret más adókban: etnót, dzsesszt, alternatív rockot és - igen - komolyzenét is. A műsoridő kisebbik hányadát pedig kisebbségekről, kulturális témákról, környezetvédelemről szóló műsorok teszik ki.

A Tilos Rádió az FM 98-on lesz hallható, mindennap este 10-től reggel 10-ig, szeptember elsejétől. Helyileg egy, a VI. kerületi önkormányzattól bérelt lakásban lesz a stúdió, és az adás reményeik szerint egész Budapesten hallható lesz majd, de a belterületeken mindenképpen.

Bóna Zsuzsa


__ Holnaptól: új éteri korszak
Hangszobrok és multi-kulti rádióműsorok__
Népszabadság - 1995.08.30.

Négy éve, egészen pontosan 1991. augusztus 21-én új médiakorszakot jelző esemény történt Budapesten. Ezen a napon szólalt meg először a Tilos Rádió.

Az adó rebellis hangját az ifjabb hallgatók körében rokonszenv, hivatalos berkekben viszont botrány fogadta. A műszaki bemérő kocsik csakhamar "lefülelték" a tilos éterbe behatoló Tilost, megtalálták az adást megszólaltató fiatalokat; akik nem akartak mást, csak véleményüket elmondani, ízlésüknek érvényt szerezni. Igaz, engedélyek nélkül. Éveknek kellett eltelniük, hogy a korszakváltás igényét az állam is elismerje.

Hiszen az 1993-ban meghirdetett helyistúdió-pályázaton a Tilos - addigra már két, hasonló elveket valló társrádióval együtt - nem kapott frekvenciát. Haragudtak rá. Pedig a működtető csapat felhagyott a hatóság riogatásával, mert a törvény szerint éteri "kalózként" nem számíthatott engedélyre. Törvényesíteni akarták kapcsolatukat közönségükkel, hiába. Helyettük illedelmesebb budapesti igénylőknek jutott a meghirdetett néhány hullámhossz, akik azonban mostanáig némák. A Tilos viszont szeptember 1-jétől, holnaptól megkezdi napi tizenkét órás rendszeres adását azon a frekvencián, amelyet a tavalyi, második pályázaton mégiscsak elnyert, két társsal, a Civil és a Fiksz Rádióval együtt.

Megjegyzendő tehát: péntek délelőtt tíztől a Civil Rádió adása szól majd este tízig, akkor a Tilos csapata veszi át a mikrofont és egész éjszaka, másnap reggel tízig sugározza műsorát. A harmadik önkéntes, alternatív rádió, a Fiksz csak később kapcsolódik hozzájuk, addig -szerdától szombatig - napközben a Civil, de minden estétől reggelig a Tilos műsora hallható a 9800 MHZ FM-, vagyis URH-sávon.

A jelek szerint a két adó programja sok tematikai hasonlóságot, de hangzásban, rádiós magatartásban sok különbözőséget is mutat majd. Hasonlóság például, hogy mind a Civil, mind a Tilos Rádió saját magazinműsorokkal jelentkezik, kisebbségi csoportokról kíván szólni, és sajátos zenei kínálatot is nyújt.

Az önmeghatározásról szólva a Tilos kilenc tagú ügyvivő csoportjához tartozó Czabán György és Csejdy András a civil, a közösségi és a nonprofit jelzőknél állapodik meg. ők ketten olyan éteri "főcsapásnak" nevezik a programot, amelyet - reményeik szerint- hamarosan a fiatal hallgatók tömegei követnek. Műsoruk "vállaltan szubjektív" lesz, természetes hangvételű, nem tartalmaz reklámot vagy kommersz telefonos játékot. Szakítanak más konvenciókkal is: nem 'mondanak óránként híreket, időjárásjelentést. "Civilhíreket" azonban - a Civil Rádióhoz hasonlóan - közölnek majd, sőt tervezik, hogy rácsatlakoznak az Internetre és kisebb külső hírszerkesztőségre. Egymásba úsztatott hangokból, zajokból készült hangjátékokat, "hangszobrokat" terveznek bemutatni. Zenében semmiképpen sem kötelezik el magukat egyetlen irányzat mellett, a "multi-kulti" hívei, vagyis mellőzik a kereskedelmi adók top-listáit, és az egyébként nehezen megismerhető muzsikát részesítik előnyben. A Tilos rendszeres műsort szán cigányoknak, feministáknak, homoszexuálisoknak, zöldeknek, antirasszistáknak, állatvédőknek, drogosoknak. A műsorokat olyanok vezetik majd, akik jól értenek az adott témakörhöz. Szeretnének beszélgetni kevésbé ismert, de érdekes emberekkel, akiknek közük van a kultúrához, nem a másutt sztárolt értelmiségieknek kínálják fel a mikrofont. Postacímük: Budapest 1922, Pf. 150. Egyébként a hatodik kerületi önkormányzattól kapott három szobában rendezkednek be, a Podmaniczky utca és a Teréz körút sarkán lévő épületben. Költségeiket alapítványi támogatásból fedezik, a későbbiekben számítanak a hallgatók adományaira is.

Az utóbb alakult Civil Rádió a Budai Vigadó épületéből (Corvin tér 8.) szól majd. Fenntartását a Tiloshoz hasonlóan támogatásokból kívánja fedezni, de korlátozott mértékben reklámot is sugároz. Szervezője, Péterfi Ferenc a műsorban kedvezményezett társadalmi csoportok között a lakásbérlőket és a fogyatékosokat is említi. Ezenkívül a Civil - egyebek mellett - műsort tervez a pesti kávéházakról, kocsmákról és lelki problémákról is, stúdiója adásidőben mindig nyitva lesz azok számára; akiknek mondanivalójuk van.

Mindkét rádió önkéntesekkel dolgozik. A Tilos csapatában harmincan, a Civilében nyolcvanan készülődnek. Valamennyien - ahogy a Tilos Rádió szóvivői fogalmaznak - "mániákusan elkötelezettek" egy új rádiós megszólalás iránt. Amire nálunk is eljött az idő. Péntektől új éteri korszak kezdődhet.

Varsányi Gyula


Civilek az éterben
Három szabad rádió indul holnap

ÚJ MAGYARORSZÁG - 1995.08.31.

Amióta rádiózás van, azóta szabad (más néven közösségi) rádiók is vannak. Nálunk ez a fogalom még eléggé új, pedig Európában a közszolgálati és kereskedelmi adókkal szemben ők jelentik a civil szféra legfontosabb megnyilatkozási és kommunikációs lehetőségét. Az első szabad rádiók még a hatvanas - hetvenes évek fordulóján bukkantak fel az öreg kontinens éterében, s bár a kezdetekben a hatóságok szinte minden országban üldözték őket, a médiatörvények fokozatos liberalizálásával mára a rendkívül színes európai rádiózás szerves részét képezik. A frekvenciamoratórium folyamatos feloldása után hazánkban az elmúlt évben több ilyen jellegű adó kezdte meg működését, s holnaptól az URH, sávban a 98.0 hullámhosszon Budapesten is végre-valahára megjelennek a civilek az éterben.

A most megszólaló közösségi adók közül a legnagyobb múltra a Tilos Rádió tekint vissza, mely a Németh-kormány által kihirdetett frekvenciamoratórium miatt illegálisan - 1991. augusztus 21-én sugárzott először. Az első műsor gerincét az előző nap - a pápalátogatás alatt - készült interjúk adták. Voltak, akik már akkor is szimpatizáltak velük -Mészöly Miklós, Sinkovits Imre -, voltak, akik hallani, sőt beszélni sem akartak a témáról - Kőszeg Ferenc, B. Tóth László -, mondván, hogy jogállamban ez az akkor még polgári engedetlenségnek számító cselekedet nem helyes, Torgyán József szerint pedig "kalózhajón nem lehet Európába jutni”. A másnapi adásnapon már elindultak a bemérő kocsik is, látványos, Belmondo-filmekből ismerős akciókat sem nélkülözve folyt a "hajsza”, de sem akkor, sem hónapokkal később nem sikerült a hatóságoknak még csak az adó közelébe sem férkőzniük. A kezdeti ellenállás egy idő után alábbhagyott, s a "civil Kalózok" tevékenysége nem sokkal később a Nyilvánosság Klub által alapított Civil Kurázsi díját is elnyerte.

A Tilos Rádió bevallottan alternatív kulturális adó. Készítői számára a legfontosabbak a mindenkori közösségek, így műsoraikban foglalkoztak a környezetvédők és a vegetáriánusok helyzetével éppúgy, mint a homoszexuálisok, a kábítószeresek és az anarchisták problémáival, hiszen a modernizálódó magyar társadalomban ezek a nyugati demokráciákban már kiterjed intézményrendszerrel rendelkező alternatív mozgalmak idehaza jórészt elszigetelten, rossz kommunikációs és eleve elítélő társadalmi viszonyok között még meg sem szerveződhettek igazán.

Két évvel ezelőtt függesztették fel rend- és formabontó ténykedésüket, azután, hogy a parlament elfogadta a frekvenciatörvényt, mely kimondja: aki engedély nélkül sugároz, öt évig ki van zárva a pályázatokból. Holnap este tízkor viszont legálisan szólalnak meg. A műsorok zömét - mintegy nyolcvan százalékát - ezúttal is a zene adja. Filozófiájuk: "legyél sokféle, hallgass sokféle zenét. Ahány zenét el tudsz viselni, annyiféle ember -vagy." Ennek megfelelően az -autentikus népzenétől kezdve a dzsessz mélyebb rétegein keresztül az alternatív zenei világ klasszikus és új hajtásáig minden műfaj megjelenik náluk, általában egymásba fűzve. Adásukban még véletlenszerűen -sem fordulhatnak elő kereskedelmi reklámok Anyagi bázisuk így; természetesen roppant ingatag, munkatársaik társadalmi munkában dolgoznak, s ahol tudnak, pályáznak.

A Tilos Rádióval egy hullámhosszon, általában napközben sugároz majd a Civil Rádió, mely az elmúlt másfél év alatt több alkalommal is jelentkezhetett kísérleti adásokkal az éterben.

Munkatársai szintén önkéntesek, főiskolai és egyetemi hallgatók, népművelők, szociológusok és szociológiai munkások. A rádiót működtető Civil Rádiózásért Alapítványt több alulról szerveződő társadalmi egyesület hozta létre; s igazából még ők is keresik a civil rádiózás ismérveit. Biztos, hogy nem kereskedelmi, nem kormányzati, nem önkormányzati adót akarnak, s elsősorban helyi, a tömegkommunikációból kiszorult ügyekkel kívánnak foglalkozni. Ahogy Péterfi Ferenc, az alapítvány elnöke megfogalmazta: egy kicsit polgárias magatartást szeretnének elérni. Hogy az emberek a helyzetük urai legyenek, hogy össze tudjanak fogni egymással érdekeik védelmében.

A holnaptól indulható harmadik szabad rádió a Fiksz, mely különböző bürokratikus folyamatok miatt csak néhány hét múlva kezdheti meg adását, vasárnaponként reggel tíztől este tízig, hétfőn és kedden pedig déltől este tízig. A Fiksz 1992. március 8-án tűnt fel először illegálisan az éterben, azóta több engedélyezett adás van a hátuk mögött. Mint Cs. Kádár Péter, a rádió” vezetője lapunk érdeklődésére elmondta, elsősorban azt szeretnék megmutatni, hogy szabadnak lenni milyen jó, hogy bármikor, bárhol leülhetünk, bármiről beszélgethetünk, csak az a lényeg, hogy beszélgessünk. Érezzük úgy magunkat, mintha vendégségben lennénk egymásnál. A hangsúly az intimitáson, a személyes jellegen van. Legfontosabb műsoraik a vak, illetve gyengén látó hallgatókhoz szólnak, mint például az Olvasófül, melyben vállalkozó kedvű fiatalok olvassák fel kedvenc novelláikat. A Közép-Európában is unikumnak számító Malenkij Rock című műsoruk az orosz rockzenével szeretné megismertetni az érdeklődőket. Minden adásuk élő lesz, közte több kamarakoncert, s a zömében középiskolásokból és egyetemistákból álló csapat várja az aktív hallgatók telefonos reakcióját.

Jávorszky Béla Szilárd


Szeptember 1-jétől Legális a Tilos Rádió

A Tilos rádió szeptember 1-jén este 10 órakor kezdi meg immáron legális. sugárzott műsorát. E tevékenységre a nem kereskedelmi rádiók számára kiírt frekvenciákat elosztó pályázat második fordulójában kapta meg az engedélyt. Mindezt a közösségi rádió munkatársai jelentették be sajtótájékoztatójukon. A korábban különböző lakásokból sugárzó Tilos rádió 1991-ben jelent meg az éterben kalózrádióként, majd.’93 augusztusában szabad elhatározásból függesztette fel működését:

A Tilos nem közszolgálati, illetőleg nem is kereskedelmi rádió: A csapat az említettektől eltérő jellegű műsorokat szerkeszt majd a jövőben is, a reményeik szerint a továbbiakban is jó minősítést kapnak majd .a hallgatóktól. A műsorok 80 százalékában zenét szolgáltatnak; az adásidő kisebbik hányadának „főszereplői" pedig a kisebbségek, a kulturális; területek, a környezetvédelem képviselői.

A Tilos a VI. Kerületi Önkormányzattól bérelt helyiségben lelt otthonra, munkatársai változatlanul ingyen tevékenykednek. Az adás este 10-től délelőtt 10-ig fogható az FM 98-as hullámhosszon - jelenti az MTI.