A TILOS RÁDIÓ másfél esztendeje
EGY ESTE TALPIG ILLEGALITÁSBAN
ÚJ MAGYARORSZÁG MAGAZIN - 1993.03.20.
Lüktető elektronikus űrzene mossa Budapest áporodott levegőjét. Fiatal, szőke hang krákog, majd lassan, tagoltan, kissé modorosan belesóhajtja a mikrofonba: "Itt a Tilos Rádió, a 95 pont 5-ön. A rádió a nemzetközi távközlési unió által be nem jegyzett hullámsávon sugároz. Adásukat egyetlen ország parlamentje sem támogatja. De azért írjatok" Aztán pillanatnyi csend, majd az alternatív rockzene egyik géniusza, Nick Cave ordít bele mennyei hangján az éterbe.
Tíz, mindenre elszánt fanatikus fiatal, illetve köréjük csoportosuló alkotógárda (barátaik, ismerőseik és szimpatizánsaik) immár másfél esztendeje tölti(k) meg az ultrarövid hullám egyik vékonyka szeletét élettel. A hivatalosan működ(het)ő, a többség igényéhez idomult, idomított és hozzácsontosodott rádiós alternatívájával. A Tilos Rádió elsősorban az alternatív és etno-zene, az experimentális művészetek és a különböző társadalmi kisebbségek rétegek fóruma. Az éterben szokatlan stílus persze a közízlés számára mosdatlan és fésületlen, de ez a sokszor mellbevágó őszinte megszólalás, az "üdítő, szlenges nyelvi faragványok „posztrokokó” leleményessége" akár a hivatalos és illedelmes állami rádió stílusára is megtermékenyíthetően hathat.
A lakás, melyből sugároznak természetesen konspirációs. Még tulajdonosa sem sejti, mi folyik benne. A parányi térben is viszonylag kényelmesen elfér a "stúdió" berendezése: A zenei szerkesztő körül - talán mondanom sem kell, hogy alternatív - CD-k és bakelit lemezek, valamint kazetták tornyosulnak. Középen foltos, kerek kártyaasztal, rajta mikrofonállvány, kékpettyes bögre és (vörös)bor. Az ajtón fekete álarcos nő fényképe. Mosolya kicsit hamiskás.
Bírom, hogy kiszíneztétek - kommentál mögöttem a szőke hang. - Utáltam, hogy olyan fekete.
Ma kevés dumát szeretnék, ha lehet, - szól ki, mintegy válaszkép a pult mögül a zenész", majd felteszi az East meets West nevezetű holland folkzenekar Hoy bobo hoy címü számát.
Amióta rádiózás van, azóta szabad rádiók is vannak. A kérdés igazából csak a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején vált fontossá, amikor is gomba módra szaporodtak az illegális kereskedelmi (kalóz) és közszolgálati (szabad) rádiók Eleinte szinte minden országban üldözték őket, de a médiatörvények fokozatos liberalizálása következtében mára a rendkívül színes európai rádiózás szerves részét képezik.
Magyarországon állítólag a kaposvári hully-gully adó, a ZOM volt az első úgynevezett szabad rádió. Középiskolások működtették hetente háromszor, néhány órán keresztül. Pécsett a tanulmányi időszak alatt rendszeresen szór az egyetemisták által üzemeltetett Szubjektív Rádió. Siófokon négy-öt hónappal ezelőtt Iokális kereskedelmi kalózadót alakítottak, amelyet betéti társaság formájában működnek, fizetik a bírságot és adóznak is bevételeik után. 8udapesten pedig-a Tilos Rádión kívül-a Sokol Rádió szólalt meg rövid időre, de - mivel a Frekvenciadagazdálkodási Intézet nagyon keményen rájuk szállt- kilenc hónappal ezelőtt felfüggesztette tevékenységét.
A Tilos Rádió 1991. augusztus 27-én sugárzott először. Eredetileg az első adást egy nappal korábbra tervezték de a pápalátogatás miatt gyakorlatilag az egész város le volt zárva, és így komoly esélye lett volna a lebukásnak. A plakátokat Iátva még a Nyilvánosság Klub egyik jeles aktivistája is a fejét rázta, s csak annyit mondott: ezt nem szabad csinálni.
Az első műsor gerincét az előző nap készített interjúkat adták. - emlékezik vissza a rádió egyik munkatársa. - Voltak, akik szimpatizáltak velünk - Mészöly Miklós, Sinkovits Imre -, voltak, akik hallani, sőt beszélni sem akartak erről - Kőszeg Ferenc, B. Tóth László-, mondván, jogállamban élünk, és voltak, akik egyéb szempontok miatt azonnal elvetették az ötletet. Torgyán JózseftőI többek között azt is megtudhattuk, hogy „kalózhajón nem lehet Európába jutni”.
A második adásnapra már kiszállt a bemérőkocsi, s két hónap hajcihő és hercehurca alatt jöttünk rá, hogy mi valami nagyon fontos dolgot találtunk meg. Kiderült ugyanis, hogy a Németh-kormány által hozott Frekvenciamoratórium egy határozat csupán, mindenképpen alkotmányellenes, és az új, demokratikusan megválasztott nem foglalkozott vele, így gyakorlatilag hatalmi eszközökkel fagyasztották be a még kiosztható hullámsávokat. Amikor mi ezt elkezdtük, egyáltalán nem voltunk ennek tudatában. Csak csináltunk valamit, ami nekünk nagyon hiányzott. S úgy gondoltuk a szólásszabadsághoz ez is hozzátartozik
A "hőskorban" még csak hetente egyszer, majd néhány hét múlva már heti három alkalommal adunk - veszi át a szót a "zenész". - Sugároztunk korcsiból, szabadból, hegyről, erkélyekről és padlásokról. Éjszaka csúszós tetőkön antennát szereltük, s időnként Belmondo-filmbe illő módon, játszótereken átszáguldozva kellett menekülnünk a rendőrautók elől.
A bemérőkocsikat messziről fel lehetett ismerni. Voltak utcán álló őrszemek, minden meg volt szervezve, s ennek köszönhetően soha nem is kaptak el minket. Két feltételezett szerkesztő ellen ugyan eljárást indítottak, mely másfél évig húzódott, de elegendő bizonyíték hiányában felmentették őket.
Időközben elkezdődött az adás. Mi a konyhaajtóból szemléltük, ahogy a szőke hang a mikrofon felé hajol, s tudatja mindenkivel, hogy ma este - a programajánlat és egy interjút követően - a No Wave- sorozatban hallható lesz Fred Frith legújabb operája, s fél tizenegy magasságában szokásukhoz híven bemutatnak egy lemezt. Hogy melyiket, azt nem árulja el, de mint később kiderül, ő sem tudja. Izgalomra azonban semmi ok, hiszen addig még több mint három óra hátravan.
Körülbelül két hónap múlva azok, akik az elején elzárkóztak tőlünk, rájöttek, hogy amit mi csinálunk, az nagyon fontos. Ekkor kaptuk meg a Nyilvánosság Klub alapította Civil Kurázsi díjat is.
Foglalkozunk a homoszexuálisok, kábítószeresek, anarchisták, feministák, vegetáriánusok és a környezetvédők helyzetével. A modernizálódó magyar társadalomban ezek a nyugati demokráciákban már kiterjedt intézményrendszerrel, ideológiával és társadalmi bázissal rendelkező aIternatív mozgalmak idehaza jórészt elszigetelten, rossz kommunikációs és eleve elítélő társadalmi viszonyok között még meg sem szerveződtek igazán. Mi egyrészt meg szeretnénk könnyíteni számukra a kapcsolatteremtést, másrészt érték- és ízlésvilágukról, valamint problémáikról a "beavatatlanokat" is folyamatosan tájékoztatjuk. Ezenkívül ott vagyunk mindenféle antirasszista, diszkriminációellenes megmozduláson és tudósítunk. Ugyanakkor a Tilos Rádió - legalábbis mi úgy érezzük - izgalmas kulturális adóvá nőtte ki magát. A legismertebb szakemberek, esztéták nyilatkoznak nekünk, művészek, írók dolgoznak velünk. Garaczi Lászlónak és Parti Nagy Lajosnak volt sorozata nálunk. De megszólalt a rádióban Jeles Andrástól és Balassa Pétertől kezdve Szkárosi Endrén keresztül Szilágyi Ákosig és Karátson Gáborig sokan. Mert úgy vélik, ha egyelőre nem is mindig jó, amit csinálunk, de benne van egy civil típusú rádiózás lehetősége.
Miből tartjátok fenn magatokat? - kérdem, miközben a lábammal egyfolytában keresem a „legmelegebb” pontot a kegyetIenül hideg padlón.
Nagyon sokáig a saját zsebünkből finanszíroztunk. Aztán egyre-másra jöttek a támogatások magánemberektől, a Nyilvánosság Klubtól, és különböző fórumtól, amely fontosnak tartotta, hogy ez a rádió fennmaradjon. A kapott pénzt teljes egészében a technika és a hangtár fejlesztésére, illetve bővítésére fordítottuk.
Ennek ellenére folyamatos anyagi problémáink vannak. Időnként szervezünk támogató partikat, de ezek is csak ideig-óráig oldják meg a gondot.
Nyílik az ajtó s egy talpig fekete(ruhás) fiatal lép be rajta. ő a soron következő kulturális blokk egyszemélyes szerkesztője, műsorvezetője és meghívott vendége. Leül az ütött-kopott, szocreálos fotelbe, összerendezgeti a papírjait, majd elkezd beszélni. Különleges kiállításokra invitál vagy éppen igyekszik távol tartani bennünket. Szövegében időnként felbukkannak nők testrészek, művészek és alapítványok nevei. Műértő alapossággal boncolgat érett és kevésbé érett alkotókat, illetve aIkotásokat. Bár néha leplez, azért sokszor kíméletlenül leleplez művészinek mondott blöfföket, nevek után nyomuló sznobizmust, (baráti) hírekre alapozott értékítéletet. Mindezt a (hazai) rádiózásban szokatlanul közvetlen monológ formájában.
Ez a rádió szinte olyan, mint tízünk közös gyereke, - zökkenünk vissza a félmúltba -, folyton nő, egyre több baj van vele, egyre többet kell rákölteni, s egyre nagyobbak az elvárásaink vele szemben. Sajnos, eléggé kritika és reflexió nélküli közegben létezünk, mert a vételi nehézségek miatt még mindig túl kevés emberhez jutunk el. A kezdetekkor láttam olyan fiatalt, aki másfél órán keresztül két darab dróttal állt az erkélyen, csakhogy hallgathasson minket, de ez mégsem tartható hosszabb távon. Így az elvárást magunknak kell magunkkal szemben megfogalmazni. És ez nagyon nehéz.
Tavaly augusztusban aztán úgy éreztük, hogy most már tovább kell Iépnünk. Hallhatóbbá kell válnunk. El kell jutnunk az emberekhez, hogy elfogadtassuk magunkat velük Ne csak szakemberekkel tudjuk elhitetni, hogy képesek vagyunk alternatív budapesti rádiót csinálni. Kidolgoztunk hát egy ütemtervet, amely szerintünk működőképes modellnek tűnik.
Amikor majd föloldják a moratóriumot, két eset lehetséges: vagy kaptok frekvenciát, vagy nem.
Arra gondolni sem merünk, hogy mi van akkor, ha nem kapunk Ez teljességgel méltánytaIan lenne. Másfél éve csináljuk, s ez alatt az idő alatt letettünk valamit az asztalra. Mi nem akarunk támogatást kémi a hivatalos szervektől, csak azt szeretnénk, hogy hagyjanak minket békén. Dolgozni. Majd mi megtaláljuk azokat a módozatokat, amelyek alapján éltben tudunk maradni.
Tegyük fel, hogy megkapjátok frekvenciát. Ennek azonban az üzemeltetésen kívül egyéb anyagi vonzatai is vannak. Gondolok például a különböző jogdíjak fizetésére.
Nem vagyunk kalózok. Még ha Sir Francis Drake technicizált utódai sokak számára szimpatikus és romantikus hősök is, de mégiscsak anyagi megfontolásokból fosztogatnak. Mi természetesen akarunk jogdíjakat fizetni, és szolgáltatóként kívánunk működni. Úgy hisszük ugyanis, meg tudjuk csinálni a fából vaskarikát. Nevezetesen olyan rádiót, amelyben nincsen reklám.
Újabb vendég érkezik. Kezében egy CD-lemez, mely szinte még nyomdameleg. Rajta a már korábban beharangozott mű: Fred Frith új operája. Mielőtt feltenné, hosszasan beszél a zenei anyag hátteréről, előadójáról, hangulatáról és várható lélektani hatásairól. A szobát kibélelő csendben közel extatikus állapotban és a mosatlan zöldes függönyre szegezett tekintettel próbálja láthatóvá-hallhatóvá tenni előadásának tárgyát. Aztán felcsendül vagy inkább felzajlik az enyhén szólva is különleges zene. Jobban mondva zajkollázs. Egymástól nem csak eltérő, de el is ütő zenei stílusok forgácsaiból összekevert melódiák, alkotórészeire bontott és bádogkannában egyberázott akkordfüzérek teszik próbára a hallgatók ideg és hallórendszerét.
Tevékenységünk finanszírozására kitaláltunk egy több lábon álló struktúrát, amely eltarthatja a rádiót anélkül, hogy a hallgató ki lenne téve az agresszív, állelkes hangú, bármikor beléhasító reklámnak - térünk vissza a fülünknek kellemesebb világba - Nyugaton léteznek olyan rádiók, amelyeket kizárólag hallgatóik tartanak el. Mivel azonban e mi célközönségünk eléggé rossz anyagi helyzetben van, nagyon kevesen tudják támogatni az ügyet. De ha minden lakásba eljutunk, akkor esetleg többen belenyúlnak a zsebükbe és ötszáz, ezer, esetleg tízezer forintot is áldoznak arra, hogy az adó az éterben maradhasson.
Ezen kívül különböző projekteteket kívánunk megvalósítani, amelyek a marginális helyzetben levő csoportokon, társadalmi rétegeken kívánunk segíteni. Ezeket a projekteket akár alapítványok, akár hivatalos szervek támogathatnák. A harmadik lehetőség a kibontakozóban levő alternatív médiaháló. Kölcsönösségi és viszonossági alapon rengeteg dologban tudnánk segíteni egymásnak, gondolok itt anyagok cseréjére, események megszervezésére. (Bár ezeknek nem biztos, hogy vannak anyagi vonzatai is.) S végül, talán a legjárhatóbb út, ha akár mi, akár barátaink, akár szimpatizánsaink olyan koncert-sorozatokat szerveznek, zenei válogatásokat adnak ki, melyek a rádió nevéhez kötődnek, és így azok bevétele a mi kasszánkba folyik.
A politikával és az üzlettel szemben változattan az álláspontunk: minden politikai és gazdasági érdekcsoporttól függetlenül fogunk rádiózni. Ugyanakkor a napi politikától való távolmaradás, az ilyen jellegű témák mellőzése a rádióban szerintünk mélységesen politikai lépés, hasonlatos ahhoz a meggondoláshoz, ami a hetvenes évek végén a civil társadalom elméletének kidolgozásához juttatta el a lengyel társadalomtudósokat. A Magyarországon megfigyelhető politikai apátia nem egyszerűen a jelenlegi politika elutasítása (ami egészséges gesztus lenne), hanem a politikának, mint olyannak az elvetése az emberek részéről, mely e rendszeresen (és rendszertől függetlenül) igyekszik logikáját a társadalom egészére kiterjeszteni. A Tilos Rádió nem politizál, mert a politikán kívül kíván gondolkozni a dolgokról, amelyek a társadalom egyes rétegeit foglalkoztatják. Úgy gondoljuk, nem nekünk kell a politikára reflektálnunk, hanem éppen fordítva: a politikusoknak kell minket figyelniük. A kilencvenes években a civil társadalmi gondolat egyetlen lehetséges értelmezése a politikától való öntudatos függetlenedés programja.
Kilépek a deresedő éjszakába. Miközben a buszmegállóban várakozom, egy fiatalemberre leszek figyelmes. Nem tudom, nem ismerem, de érzem, hova siet. Behúzott nyakkal, hóna alatt iratcsomóval. Most még te tetőtől talpig illegalitásban.
Jávorszky Béla SzilárdTilosban
Ideák, I. évfolyam 4-5. szám.
Néha vele kelek, néha vele fekszem. Hallgatható. A műsorai és a muzsikák tetszenek, talán lehetünk néhány ezren, akik így vagyunk ezzel. Példa arra, hogy amit saját hobbijaként saját örömére csinál az ember, az örömet okozhat másoknak is. Egy bolt, ahol sok olyan dolgot lehet megkapni, amit máshol nem, és a kiszolgálás is baráti. Ráadásul ebben az esetben a nyerészkedés igénye nélkül. A technika "kalózai", akik nem elvesznek, hanem adnak. Hol van már a többi rádióadó, egyre lustább vagyok átkapcsolni, pedig, ha nagyon elvétve, de ott is találok hasonlót. Csak az a sok görcs, intrika, okoskodás, médiadagasztás ne lenne! Ezen a frekvencián mindezek helyett a kultúra és bizonyos gondolatkörök egy szeletét kaphatom meg. Műsort adni - remélem - furkálások nélkül, gondolkozni anyázás nélkül, csak azért, mert emberek vagyunk, és nekünk ezt is meg kell tenni.
A nonprofit alapon működő Tilos Rádió az ultrarövid hullámon foghatod a 95.9 MHz-en, minden nap este 6-től folyamatosan másnap délig, Budapest területén. A rádió stúdiójában beszélgettem a Tilos Rádió egyik munkatársával (a továbbiakban TREM).
Kedvcsinálóként azok számára, akik még nem hallgatták a Tilos Rádió adásait, mondj valamit arról, hogy milyen műsoraitok vannak, milyen zenét adtok.
Több, mim másfél éve adunk. Az első pillanattól kezdve másfajta zenét akartunk sugározni, mint a kereskedelmi rádiók. A rockzenén belül főleg az alternatív vonalat adjuk, de ezen kívül sok a népzene, beszámolunk a külföldi újdonságokról, hazai koncerteket adunk le felvételről. Van egy orosz underground sorozat, vannak no-wave lemezbemutatók, keddenként pedig elsősorban jazz zenét hallani a Közgáz Vizuális Brigád műsorában. Ami a szöveges részeket illeti, bizonyos témákat előnyben részesítünk. Ilyenek például a kisebbségek ügyei, az alternatív kultúra és mozgalmak, de ezen kívül Parti Nagy Lajos a Naplóban megjelenő írásai is elhangzanak. Általában nem közismert embereket szólaltatunk meg, nem politizálunk, legfeljebb egy-egy beszólás erejéig. A rádió főleg fiataloknak szól, hiszen fiatalok csinálják.
Mi a célotok? Miért fogtatok bele a rádióba?
Csak. Egyébként nagyon szeretnénk meggazdagodni ebből, de ez még senkinek se sikerült.
Miben különböztök, és miben akartok különbözni a hivatalos rádióktól?
Annyiban egyedülálló ez e dolog, hogy nem tartozik az eddigi kategóriákba. Nem vagyunk közszolgálati rádió, nem szeretnénk híreket mondani, vagy egy műsorprogram kötöttségeit betartani. Az különben is komolyabb hátteret igényelne, mi viszont önkéntes alapon csináljuk az egészet. Reklámokat sem szeretnénk sugározni. A reklámokat az újságokban ál lehet lapozni, a rádióban viszont a számok között a Iegidiótább hirdetéseket kell végighallgatni. Szerintem sokan nem szeretik azt. Mindez lehet, hogy a végünket jelenti, hiszen amíg nincsen a rádiózást szabályozó törvény, addig a fennhatóság anyagi alapját nehéz előteremteni. Ugyanakkor Európában sok-sok példa van ilyen rádióra, és igény is van rájuk.
Láttok esélyt az adó legalizálására?
Nem teng túl bennünk a törvénytisztelet, de nem is vagyunk híjával. A partizánkodós nagyon sok energiát igényel. Nincs több esélyünk a törvényes működtetésre, mint bárki másnak. Ha viszont frekvenciát kapunk, akkor jobb műszaki színvonalon tudunk majd dolgozni.
Van-e tudomásotok más szabad rádióról?
Igen. Pécsett működik egy iskolai jellegű adó, hetente kétszer egy órában. Több vidéki városban is vannak próbálkozások. A Tilos Rádió bekapcsolódott a Szabad Rádiók Európai Szövetségébe. Szabad rádiók kell, hogy legyenek. még ha nem is kalóz módon.
Mit üzensz a rajongóknak?
Egy csiga is Iehet fontos.
BZ (vendégmunkás)
TAKE THE MONEY AND RUN
Budapest Week - 06.1993.
Tilos radio got tired of waiting for the Government to pass its frequency law on new radio stations and broke the moratorium by broadcasting as a pirate operation. That was 22 months ago. Now, as the deadline for a frequency application approaches, it has to decide whether to go professional and commercial, or stay illegal and alternative. Katalin Szephegyi asked the broadcasters about their present situation.
Is Tilos Radio still tilos ( forbidden)?
Absolutely. Until May 15. We were illegal according to the frequency moratorium. That was frequency was law supposed to take effect. But the president of the republic handed the draft over to the constitution jury for interpretation. There are a lot of unused frequencies on FM, but they still won’t give us a frequency. We have also heard that the number of unavailable frequencies, unlike the amount of paper, are limited.
I heard that from the beginning you were chased by the authorities from apartment to apartment, and so you had to record all your programs in advance.
That is right. Now only our fans chase us. All our programs are strictly live.
In what other ways has Tilos Radio changed in the last two years?
Compared to three days a week in the beginning, we now broadcast 6pm-noon Monday to Thursday, and practically round the clock Friday to Monday. The structure gets looser and looser as midnight approaches. A couple of regular programs are Punk Half Hour and Buddhist Conversation, but we’re mainly a music station, everything from hard rock to folk. You won’t here the official news on Tilos Radio.
Who are your audience?
The music is chosen by young people mainly for young people. We don’t have classical music regularly, but we may do soon. It’s hard to pick up Tilos outside Budapest, but the determined can hear us 40 kilometres away, I’ve been told. You just need a good antenna.
Where do you get your money from? You don’t have any advertising.
Everyone at the station works as volunteers. Paying them a salary would cost us about Ft 600.000 a month. We get money from different and well-known foundations which cannot be named. Private people support us. We have received money in pubs, from unknown fans, and much larger amounts from several eccentric millionaires. Once a fat, shabby man handed me Ft 100.000 from the glove compartment of his car. I haven’t seen him since. We have on several occasions, received Ft 20 to 30.000 from different people, but we can’t count on these donations for our survival.
Why do broadcasters not get caught?
It is funny, but there is not enough legal evidence against us. You are only a Tilos Radio person if you are caught with the transmitter device in operation, sending out a Tilos Radio program. It costs them a hell of a lot of money to detect our signal point, and even if they get in the studio, we can just turn all the transmitters off.
So are you staying Tilos?
Our plan is to be legal and to be the best radio station in Hungary. Actually, other stations are already stealing the music we broadcast. We would like to secure paid jobs for our colleagues. Becoming legal would also make it possible for us to publish tapes with our with our own music, that is, compilation tapes with music that is very hard to find in Hungary. This month is the deadline for applying for a frequency. But if we ever get it, it raises a lot of questions. What does it mean for a radio to become professional? We want to work with the same people. We have to take care to keep the same spirit. We hope it won’t become a rat-race for money.
If you become legal, will you keep your name?
We have been thinking about that a lot. One suggestion for a name was Piros Radio ( Red Radio). This radio is non-commercial, and will stay as such. We will only advertise ourselves. We won’t end up like a Czech and Polish stations, which have become commercial. We would welcome many other stations, because this is the only way good radio can exist. But we will create the best one in Hungary!
FREKI ÉS A TÖBBIEK
(Csapataink harcban állnak)
Magyar Hírlap, FÓRUM - 1993.08.11.
"Nyomasztó és ellentmondásos érzés most hallani az éteri csendet. Hogy nem csak nekünk lehet az, a postafiókunkba érkező levelekből pontosan tudható. Akkor pedig folytatnunk kell. Önkéntes elhatározásból letettük a fegyvert, mint mondjuk egy kolumbiai kokainbáró: úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk a frekvenciaosztás kormány diktálta játékszabályait, annak ellenére, hogy elvi és gyakorlati jellegű kifogásaink számosak. Határeset, amiben határoznunk kellett, s nem kis aggodalommal választottuk a biztos vérbe fulladás helyett ezt a bizonnyal kevésbé romantikus, ám magunk és hallgatóink számára hasznosabb megoldást: Mert nem legendát szeretnénk csinálni, hanem rádiót."
Alább a hazai közéleti bábszínház egy különös figurájának, a Tilos Rádiónak természetéről, sorsáról, múltjáról és jövőjéről lesz szó. Azért most, mert a Tilos Rádió augusztus 8-án vasárnap éjfélkor - két év folyamatos működés után - ideiglenesen felfüggesztette adását. Azoknak, akik belefásultak a hazai médium-pankráció kisebb-nagyobb fordulataiba, ez a hír egy a sok apró között. Nekünk - vagy harmincunknak -akik az elmúlt két évben a Tilos Rádiót működtettük és sok (talán néha túl sok) jelentést és jelentőséget tulajdonítottunk ennek a tettünknek, nyomasztó és ellentmondásos érzés. Messze nem lehetünk bizonyosak abban, hogy két év után számunkra is értelmes módon fejezzük be a kalózháborút. Mindenesetre úgy érezzük, alkalmas a pillanat arra, hogy a magunk módján újra eldadogjuk, miről szól a Tilos - és nem csak nekünk.
Azok számára, akik csak az újságokból hallottak a Tilosról, a rádió csak az úgynevezett médiumháború egyik mellékszálaként jelent meg: a magyar szamizdat sajátos örököseként vagy ifjú lázadóként egy hátsó szándéktól vezetett, indokolatlanul merev és tiltó kormányzat ellenében. A kézenfekvő szerepleosztások mögött azonban elsikkadt a lényeg: a Tilos Rádió szétfeszíti a demokratikus Magyarország nyilvánosságának mesterségesen. szűkre és kényelmetlenre szabott kereteit. A mi fejünkben ez a rádió több törvényt átugrani bátor rózsasándorok csapatánál: a Tilos Rádiónak másmilyennek kell majd lennie a legális körülmények között is. (Máshogyan rádiózni.) Ma Magyarországon a rádiózás többségében rugalmatlan és akadémikus, köszönhetően korábban kialakult hivatalos státusának. Olyan kijelentések, mint "a magyar hallgatók alapvetően a bariton hangszínt preferálják", még a természetszerűleg hivatalos nemzeti adókon is anakronisztikusak és ostobák. A rádiózás az egyik legrugalmasabb és - személyesebb tömegkommunikációs műfaj, s a tv-vel szemben éppen személyre szabottsága és bizalmassága teszi versenyképessé. A mára kialakult magyar elektronikus-médium-sivatagnak legfőbb baja éppen a haveri rádiózás meg nem születése, nem pedig a politikai egyensúlyban vagy annak megbomlásában játszott szerepe. Százszámra kellene kis stúdióknak dolgozni szerte az országban, félbolond exhibicionistákkal, komolykodó népművelőkkel, elektronikus lelkipásztorokkal, és sok, nagyon sok rakkendrollal. Ehelyett van a három patetikus nagy adó és egy pár, igazi versenyre nem kényszerített kereskedelmi állomás. Hogy milyen szomorú ez így, az a legtöbbünknek fel sem tűnik, hisz ennél mindig is csak, kevesebb adó volt ebben az országban:
A Tilosban emberek próbálnak meg beszélni. Bakiznak, néha káromkodnak, sokszor értelmesen tesznek egymás után szavakat, s ha minden jól megy, a keresetlenségből nem lesz manír. Pénz és megbízás nélkül tesznek össze napi tizennyolc óra műsort, feltehetően azért, mert szeretik: magukról beszélnek, olyan dolgokról, amik érdeklik őket - és nyilván másokat is. Néhányunknak a rádió kísérlet: hangszobrok épülnek esténként, melyekben a Dallas néhány összefüggéséből kiszakított mondatát fonja körül a Muzsikás és az amerikai rapperek másutt össze nem férő hangszerelése. őrült beszéd, és van benne rendszer. (Máshogyan élni.) A Tilos arról szól, hogy az álmok nem hazudnak: összejött harminc ember a magyar nyelvterület és a társadalom legkülönbözőbb pontjairól: harminc ember, akik megtanulták tisztelni egymást mindazért, amit együtt csinálnak. A Tilosban a kocsmai alkalmazottak feltörekvő szépírókkal, a munkanélküli zenebolondok az e cikket is jegyző médiumokoskodókkal. ülnek be a stúdióba műsort készíteni.
Korábban azt gondoltuk, ha majd legálisak és profik leszünk fizetni fogunk magunknak a melóért. Aztán a Nagy Fehér körbekérdezett néhányunkat, és kiderült, hogy egyikünk sem vágyik erre: csak jobb körülményeket szeretnénk, kicsit több lehetőséget, hogy mondjuk bemondhassuk a stúdió telefonszámát, meg hogy ha bekrepál egy mikrofon, legyen egy fiók, ahonnan előkerül a másik. Hogy megrendelhessünk néhány újságot, körbe faxolhassunk az országon és másutt, híreket vadászhassunk a magunk mezein. És körbeérhessen minket néhány tízezer hasonszőrű. Vagy csináljunk még egypár olyan bulit; mint az idei volt: a dugig tömött Toldi moziban punkok és szemüvegükkel tüntetők együtt ülték és tapsolták végig a Muzsikást és Dreschéket. Ha hinni lehet nekünk, akkor ez a két év bebizonyította, hogy közösségi rádiózás valóban létezik.
Lehet tömegkummunikálni érzelmi alapon, lehet teljes szigorral mellőzni a reklámokat, lehet odafigyelni, hogy el ne kurvuljunk. Létezhet olyan rádió, ahol az számít bűnnek, ha valaki pillepalackot vásárol, nem pedig az, ha interjúkészítés közben megiszik egy üveg sört. (Másról beszélni.) Ez volna az egyszerűbb. Annak idején, 1991-ben, hétfőn, szerdán és pénteken négy--négy órát sugárzott a Rádió. Azóta nagyon sokan érkeztek és nagyon kevesen távoztak: a műsor egyre több időt követelt magának. Hónapok óta mindennap volt adás, naponta tizennyolc óra (gyakran több is, ha a DJ-t elkapta az ihlet). Két év alatt kialakult a heti műsor rendszere, állandó adások zöldekről, melegekről, kábító-szeresekről, hajléktalanokról és a természet hangjairól, Szarajevóról és irodalomról és képzőművészetről és a no ware-ről, alternatív vallásosságról és népzenéről, anarchistákról és romákról, csavargókról és a barátainkról, akik épp megjöttek vagy épp indulni készülnek. Zene keveredik minden szó alá, világzene és orosz avantgárd, komolyzene, arab rai, irokéz harci dal, egyszámos magyar házi zenekar vagy olasz komcsirock.
Kérdés persze, hogy mindez passzol-e majd a Minisztérium rendeletéhez, mely a Magyar Közlönyben a nem kereskedelmi, helyi rádióknak jutta-tandó frekvenciák elosztásának szem-pontjait sorolja elő. A magunk részéről igennel szavaznánk: környezetvédelmi kérdések, illetve a szociális viszonyok, a helyi közösségek, egyházak, nemzeti és etnikai kisebbségek iránti érdeklődés, saját gyártású műsorszámok vagy a műsorszolgáltatás. folyamatosságára szolgáló garancia ügyében tűrhetően állunk, noha kétségtelen, hogy nem fogunk minden helyi közösségnek szenvedélyévé válni. Azért kellene a másik tizenöt pesti rádió, és ha mind működnénk és végre tudnánk beszélni egymás mellett, akkor kezdenének alakulni a dolgok. Ez az állandó üvöltés és hiány, ez azért tényleg nem tesz jót - hogy a médiumtörvény befulladása iránti kifogásunkat ebbe a vasárnapi formába öltöztessük.
A médiumtörvény a mi szempontunkból azért lett volna fontos, mert esélyt teremtett volna a független rádiózás legális formáinak megteremtéséhez. A törvényjavaslatban. szerepelt a korlátozott vételkörzetű rádiókat a nagy közszolgálati és kereskedelmi jellegű rádióktól megkülönböztető kategória. Reklám, politikai pártoktól és gazdasági érdekcsoportoktól való függés ebben a kategóriában tilos lenne, s cserébe a rádiók kedvezményezettek lehetnének a frekvenciadíj és egyéb füstadók fizetésekor. Kis, lelkileg és anyagilag önfenntartó csoportoknak, gimnáziumi, egyetemi háztömb körüli és bélyeggyűjtő-rá-dióknak, meg persze minekünk lenne egy ilyen forma kitalálva. Ha lenne.
Nyomasztó és ellentmondásos érzés most hallani az éteri csendet. Hogy nem csak nekünk lehet az, a postafiókunkba érkező levelekből pontosan tudható. Akkor pedig folytatnunk kell. Önkéntes elhatározásból letettük a fegyvert, mint mondjuk egy kolumbiai kokainbáró: úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk a frekvencia-osztás kormány diktálta játékszabá-lyait, annak ellenére, hogy elvi és gyakorlati jellegű kifogásaink számosak. Határeset, amiben határoznunk kellett, s nem kis aggodalommal választottuk a biztos vérbefulladás helyett ezt a bizonnyal kevésbé romantikus, ám magunk és hallgatóink számára hasznosabb megoldást. Mert nem legendát szeretnénk csinálni, ha-nem rádiót. De ha a hatóság nem fogja betartani a maga állította szabályokat, pillanatnyi habozás nélkül vonjuk majd fel újra a halálfejes zászlót (ez nem vicc, tényleg van nekünk). "Csapataink harcban állnak. De mindegy."
Szabó Péter Szabó György
Némaság és csönd a Tilos Rádióban
1993.08.11.
Önmagára mondta ki az ítéletet a független civil rádió, a Tilos.
Vasárnap éjféltől nem sugároz műsort. Hallgatásának oka, hogy szerkesztői is beadják Pályázatukat, mert életteret, azaz frekvenciát szeretnének az éterben.
Ha nem nyerünk, vagy pedig valamilyen suskust tapasztalnánk az elbírálás körül - mondta S. Gy., azaz a Szabó család egyik tagja-, újra megszólalunk.
őket mi így ismerjük, a Tilosból a Szabó család szólt hozzánk két éven át, mostanában már napi 18 órán át sugározva reklámmentes, alternatív műsorukat. Reményeik szerint hallgatásuk csak október közepéig tart, mert akkorra eldől, lesz-e hivatalosan is csatornájuk a magyar levegőben Amennyiben újra megszólalnak a Tilosban, és újra indul az égi háború a hatóságuk és köztük. Persze a legrosszabbra is készülnek, mint az említett családtag mondta, nem engedik se elkobozni, se lezárni az adójukat, megakadályozzák.
Várják az adakozó kedvű hallgatókat, akik elvárás nélkül segítenek: a 150 postafiókba, Budapest 1922 címre küldjék el támogatásukat. Reklámosok és szponzorok kíméljék őket. Elvük szerint nem eladók - sem perceik, sem óráik.
(b.e.)Szabad vagy kalóz rádió?
HVG - 1993.08.21.
Értesüléseink szerint a Diák-sziget rádióadóját kipróbált amszterdamiak működtetik majd, állítólag a Tilos Rádió által ideiglenesen szabadon hagyott hullámhosszon. Talán nem véletlenül, hiszen a holland főváros ad otthont a világ (legalábbis a lélekszámhoz képest) legtöbb független, köztük "kalóz" adójának. Interjúnk Chris Swarttal, az amszterdami "Patapoe" kalózadó munkatársával készült.
HVG: Ön szerint mi az, hogy "szabad rádió"? Chris Swart: Olyan adó, amely alulról szerveződik, amelyet nem cenzúráznak, és lényegében minden gazdasági vagy politikai nyomástól független. Működhet legálisan és illegálisan. Én Amszterdamban mindkét típusú rádiónál dolgoztam már, és talán a legmeglepőbb tapasztalatom az volt: milyen kevés pénz elegendő egy rádió működtetéséhez. Az egyik kalózadónál például néhány éve az adásidő óránként mindössze 2-2,5 guldenbe, vagyis körülbelül másfél dollárba került. Igaz, a rádió munkatársai ott nem kaptak fizetést, sőt háromhavonta még ők fizettek 25 guldenes hozzájárulást a költségekhez. Ezenkívül legfeljebb a hallgatók adományaira, "a rádió javára" szervezett rendezvényeknek az esetenkénti 2-3 ezer guldennél nem nagyobb bevételeire, valamint az amszterdami Rádió Kávéház havi mintegy 100 guldenes hozzájárulására számíthattak. Mindez elég volt ugyan a fennmaradáshoz, profi szakemberek alkalmazásához azonban már nem.
HVG: Miben áll a különbség a legális és az illegális szabad rádiók között?
C. S.: Hivatalosan abban, hogy van-e engedélyük, s hogy kaphatnak-e állami támogatást. Szerintem azonban a fő különbség a dolgok zamatában, a műsorok stílusában rejlik. Az illegális adókra általában a nagyobb kísérletező kedv a jellemző, náluk több az avantgarde elem. Ez a magyar Tilos Rádióra is áll, amely állítólag most folyamodik hivatalos engedélyhez, ám kérdés, hogy vajon legális rádióként is fenn tudnak-e maradni.
HVG: A legalitás megszűnése tán a szabadság elvesztéséhez vezetne?
C. S. : Egy engedélyezett adónak nehéz lesz szabad rádióként működnie. Hiszen a pályázóknak rendelkezniük kell bizonyos anyagi háttérrel és rádiós szakmai tapasztalattal. Ezek a kívánalmak akadályt állítanak azok számára, akik csak azért kezdenének vagy kezdtek bele máris az egészbe, mert úgy érezték, hogy rádiózni muszáj és rádiózni jó. Az említett feltételrendszer csak unalmas rádiócsinálást tesz lehetővé. Márpedig a szabad rádió éppen attól válik izgalmassá, hogy bizonyos körülmények között olyanok is készítenek benne műsorokat, akik különben abszolút amatőrök, vagyis semmilyen korábbi rádiós tapasztalattal nem bírnak, s ezért kicsi a valószínűsége annak is, hogy agyonhasznált ötleteket alkalmaznának.
TAKÁCS JUDIT