Peredy Mártával és Soltész Ágnessel beszélgetünk a Soteria Alapítvány "Menedék" programjáról
http://www.soteria.hu/index.php?module=news&action=list&fname=menedek-bemutatkozas&page=1&perpage=10
Az alapítvány "Menedék" programja keretében az otthon és menedék nyújtás terápiáján dolgozik olyan emberek számára, akik zavartak, környezetük számára zavaróak.
A Menedékház egy élet-tér, egy átmeneti Otthon, ahol békén hagynak, amíg nyitottak is rád. A házban lakóknak nincs terápia, sem foglalkozás. A gyakorlatban, ha van kapcsolat, akkor mindegy minek nevezik a folyamatot, ha van, akkor mentális és lelki segítség is van. Foglalkozások pedig nem szükségesek, hiszen minden igény és szükséglet egyénre szabott, így az egyetlen, amire szüksége lehet, az egy olyan környezet, ahol esetleg rájöhet, hogy mire van szüksége. Nyílván vannak keretek, hiszen közösség van, de van saját tered. Egyetlen, iszonyú erős szabály, hogy másokat nem szabad bántani, a szabadságunk addig terjed, amíg azzal nem korlátozzuk a másikat az ő szabadságában. Ez egy elég nehéz szabály, volt már példa arra, hogy összeférhetetlenség miatt kellett valakinek elhagynia a házat.
"Velem is megtörténhet" mottóval a lakók és az önkénteseik nagyja azért csatlakozott, mert tapasztalt hasonló élethelyzetet és rájött, hogy nincs olyan, hogy én vagy mi és ő vagy ők. Ha magamnak nem kívánnám ezt a helyzetet, akkor miért kívánnám másnak?