Két 40-50 év közötti, éltük felénél járó más társadalmi, anyagi, politikai, felekezeti háttérből érkező riportalany beszélget egy asztal mellet a szintén félúton járó riporterrel.
Arról, hogy hogyan érkeztek el a mai napig, mi
volt az útjuk első felének a története, tanulságai, mi predesztinálta
őket, hogyan váltak azzá, akik. Miképp lett valaki buszvezető,
közmunkás, asztalos, író, színész, tanár,stb.
Boldog-e vagy elégedetlen azzal ahol most tart? A műsor második felében megbeszéljük majd, hogy mit szeretnének elérni az életük, az életük-karrierjük második felében. Hová szeretnének elérni 20 év, 40 év múlva, hogyan
látják magukat, az országot, a világot, mik a rövid, közép és hosszútávú
terveik.
Legutóbb 40 éve fordult elő, hogy többen születtek Magyarországon, mint
amennyien meghaltak.
A hetvenes években, a 2000-es évek harmincévesei az úgynevezett
Ratkó-unokák, a Ratkó-gyerekek gyerekei a mai 40-50 évesek adják a mai
Magyarország gerincét a munkaerőpiacon. Az 1974-es és az 1975-ös év
demográfiai csúcsot hozott, majd ez a korosztály az általános iskolát
ugyan még a pártállam idején végezte, de középiskolai tanulmányaik
nagyobb része már a rendszerváltás utánra esett. Életük, történeteik a
rendszerváltás utáni Magyarország igazi története. Nagyon aktív
korosztály: alig tízezren vonult ki a munkaerőpiacról, és csak
hat-hétezer köztük a munkanélküli. A többiek – 160 ezren – dolgozók.