mementó Artner Iván

Artner Iván
(1967-2007)

Artner Iván zenészként és technikai zseniként is sokat hozzátett a hazai underground zenei élethez. Basszusgitározott a kultpunk Flash egy viszonylag stabil felállásában, az alterpop 2. Műsor együttesben, és egyszer a Kontroll Csoportban is, annak 1991-es "utoljára az életben" koncertjén, a NapNap fesztiválon; és még számtalan együttesben, pl.: Új Nem, Embersport, MariaHilfe!

Szenvedélyes és nagyon profi "rádióamatőr" volt. A Tilos Rádió illegális korszakában ő oldotta meg, hogy adhasson a rádió. Képes volt dél-amerikai partoknál állomásozó olajszállítók rádióüzeneteit, sőt, a Mir űrállomásról Bajkonurba küldött videóképeket is elfogni. Ez utóbbiakat közkinccsé is tette:

1995-ben, a Balázs Béla Stúdióban gyártották a fenti, Égi rovar című filmet, melyet a hetven órányi gyűjtött anyagból Barcs Miklós (Flash) vágott össze negyven percesre. A filmet máig vetítik itt-ott, többek között külföldi fesztiválokon is.

A Flash énekese nem emlékezett pontosan, mikor játszott Artner Iván a zenekarban: nagyjából 1994-95-től 98-99-ig. Játékstílusát így jellemezte a Quartnak: nagyon keményen játszott, "odanyomta, amit kellett", és a számok megírásában is részt vett. Szerinte a rádióamatőrködés nem hobbi, hanem hivatás volt Artner Iván számára; elmondta, hogy az utóbbi években azzal foglalkozott, hogy pályájukról letért orosz műholdak jelét fogta be és továbbította az illetékes orosz hatóságoknak, hogy azok visszahozhassák az elkóboroltakat. Barcs Miklós személyes kapcsolatukról azt mondta: még akkor is, ha évek után találkoztak, olyan volt, mintha tegnap beszéltek volna utoljára. Ezen a felvételen Artner Iván basszusgitározik:

Bodoky Tamás az Indexen felidézi, hogy Artner Iván "_otthonról, Linuxon netezett, mikor nekünk még egyetemi számítógéptermek nagy hatalmú rendszergazdái osztották a gépidőt_". Csejdy András úgy emlékszik Artner Ivánra, mint aki a legrázósabb helyzetekben is megnyugtatólag hatott a környezetére és aki nélkül a Tilos ötletéből nem lett volna működő rádió. Nulla forintból oldotta meg, hogy a Csörsz utcai stúdióból átlőjék az adást egy magaslati pontra, ahonnan kezdetben egy ételhordó méretű eszközről sugároztak. De hiába riogattak kreténségekkel a szervek, hogy a sugárzás megzavarja az inkubátorok működését és bezavar a légi irányításba, az üzembiztos működést Iván garantálta; ahogy azt is, hogy a hatóságok elől bujkáló vagy menekülő rádiósok váltott helyekről adhassanak. A rádióban nem beszélt - később, rövid ideig részt vett a Speedlight című műsorban -, nem játszott zenéket, de tökéletesen illeszkedett a Tilos kialakulóban lévő szellemiségébe, egy volt ő a csapatból. Mikor a Tilos két év illegalitás (1991-1993) után beszüntette adását, hogy legális frekvenciára pályázhasson, vagyis mikor már a rendszeren kívül állás helyett a rendszer alakítása lett a cél, a rádiós hacker új feladatokat keresett és talált magának.

vers Ivánról, Ivánnak:

Elment a Vándor, az örök időutazó.
Szembe száguldott a széllel,
Vágtatott a dübörgő géppel.
Reflektor szemekkel szemezve
Ment előre, ment szembe.

Arca nyugodt, szemhéja sem rebben
Az élet titka ott rejtezik
A pityegő gépekben.
S Ő mindentudón fekszik az ágyon
Az intenzív osztályon.
Körötte hangok jönnek, mennek,
Elsuttogott imák csodáért esedeznek….
Aztán egyszer csak nincs tovább
Elment a Vándor, az örök időutazó
A számítógép memóriájában feljajdul a jel,
Az álom csillagok közé lebegve emelkedik fel.
A csend, a végtelen csend,
Az elhaló zajok között üzent
Elment a Vándor, az örök időutazó.