hitparádé

1997.06.17. Éljen a Kormány!

Horn Gyula éltetése, az abortusz kiterjesztéséről, nyugdijaseltüntető-rendszer, tudományosság és szocioetika, Hol hibázott Bokros Lajos?

1997.12.05. Mikulás

70-es és 80-as évek Mikulása; Makarenkó, mint Mikulás

A műsor, mint a Radio Stupidity jobutódja bemutatta és elemzés tárgyává tette a Magyarországon gyakorolt vallásokat, vallási jelleget hordozó jelenségeket. Kötetlen, mindig változó stílusú műsor volt, amely nem nélkülözte a finoman szarkasztikus elemeket sem, miközben természetesen teljes mértékben tiszteletben tartotta a különféle, egymás mellett élő értékrendszereket. A műsor elvi és gyakorlati alapjait a TeKi KaGyü teremtette meg. Az elmúlt évezredek során megszámlálhatatlan legenda született arról mit is takar ez a két szó: TeKi KaGyü. Istent és embert kutatók ezrei próbáltak a TeKi KaGyü mélyére ásni. Most rajtad a sor, válassz:

A Természetellenes Kilátástalanság Karmikus Gyülekezetének Kiáltványa Mire jó hát a lélegzetvisszafojtott meditáció? Mit néztek mereven az orrotok végén? Ostobák! Inkább örüljetek a szahadzsa öntermészetnek és ne részegedjetek le a lét italától!

  • Szaraha Mainapság a tanulók azért nem lelik föl a valóságot, mert neveken és szavakon kívül nem ismernek egyebet... Végigböngésznek különböző iratokat, spekulálnak kalkulálnak, majd fölcsipegetnek néhány frázist, hogy azután a maguk céljára forgassák.
  • Rinzai Mivel az utóbbi időkben /vagy talán már a kezdetektől fogva?/ számos egymásnak ellentmondó tévképzet és találgatás merült fel közösségünkkel kapcsolatban, ezért minden mibenlétünk felől érdeklődő és nem érdeklődő számára a következõket kívánjuk kinyilvánítani, a tőlünk telhető legrövidebb és legpontosabb megfogalmazásban:

A.
A Természetellenes Kilátástalanság Karmikus Gyülekezete /a továbbiakban TEKI- KAGYÜ/ A Tan Kapuja Buddhista Egyház egyik alapító közössége, annak a megalakulás pillanatától integráns része, s mint ilyen fenntartja magának a jogot az Egyházi Tanács munkájában és döntéseiben való részvételre.

  1. A TEKI-KAGYÜ tagja minden olyan személy, akit a közösség tagnak tekint és nyilvánít. A tagságnak nem előfeltétele bármely magyarországi vagy külhoni buddhista közösséghez vagy iskolához tartozás. Ennek oka a TEKI-KAGYÜ lét- szemléleti alapelveiben gyökérzik. A tagság megszűnése nem lehetséges.

  2. A közösségnek rendszeres bevétele, székhelye, hivatalos körpecsétje, írásban lefektetett regulája és belső hierarchiája nincs, és nem is lehet.

  3. A TEKI-KAGYÜ nem hivatalos, de kötelező érvénnyel használt emblémája a teknősbéka /felirat nélkül!/.

  4. A TEKI-KAGYÜ külső, világi céljai /a nem-világit lásd a Hitelvi résznél!/:

  • Tevőleges részvétel A Tan Kapuja Felsőfokú Buddhista Hittudományi Oktató- intézet oktatómunkájában és fenntartásában.
  • Az emberiség sokezeréves és legfrissebb, archaikus és modern kultúrkincseinek, mint a Dharmát számtalan felfogásban és megfogalmazásban hordozó szellemi produktumoknak az ápolása, aktuálissá tétele és terjesztése, alkotómunka formájában. /Szentiratok, különféle szövegek, versek, zeneművek, és így tovább, megalkotása vagy interpretálása./
  • A szabadgondolkodásnak, mint a tudatot sötétítő és tompító dogmatikus gondolkodás, fogalmakhoz, közhelyekhez, frázisokhoz ragaszkodás kikerülésének legbiztosabb eszközét nyújtani segítségképpen bármely rászoruló számára.
  • Tevőleges részvétel az Uszó Kolostor és szellemi elvonulóhely fenntartásában, továbbá elvonulások és ünnepek szervezése.
  • A spirituális giccs üldözése mágikus eszközökkel.
  1. A TEKI-KAGYÜ ügyeit senki nem intézi, mivel hivatalos ügyei nincsenek. Az éppen aktuális feladatokat az arra önként vállalkozó /vagy a közösség által kötelező érvénnyel megbízott/ személy végzi. Ugyanez érvényes A Tan Kapuja Buddhista Egyház tanácsának ülésein és annak döntéseiben való részvétel lebonyolítására. Az ügyvivő mindenkor ideiglenes, tevékenységének következményeit pedig az egész közösség viseli.

B. /Hitelvi rész/
A TEKI-KAGYÜ - A Tan Kapuja Buddhista Egyház hitelvi szabályzatával teljes összhangban - az üresség- és a csak-tudat-tan tanításaira épülő tantrikus közösség, amely bár a világ valamennyi múltbeli, jelenlegi és eljövendő megvilágosodottját és valóban szellemi iskoláját magáénak tekinti, magához mégis /a szembetűnő hasonlóság révén/ a 84 Mahásziddha mitikus személyével fémjelzett szahadzsjána vonalat érzi legközelebbinek.

  1. A közösség - sokak számára elsőnek talán furcsának ható nevében is - a fent említett két igen jelentős szellemi áramlat új, aktuálisabb megfogalmazását akarja kifejezni:
    a/ Így a természetellenes jelző a tudatnak az öntudatlan, ösztönöket és sorsot hordozó vak emberi természet fölé emelkedését és annak megregulázását jelenti a jógácsára elvei alapján.
    b/ A kilátástalanság elnevezés pedig a fogalmakon, kategóriákon, elveken - vagyis a belátás birodalmán - túli ürességre, a létezés valóságának megfogalmazhatatlanságára utal, amely is teljes összhangban áll a mádhjamika, illetve a súnjaváda alapvető létszemléletével.

  2. A fentiekkel párhuzamosan, ám azt némileg még kiegészítve, a közösség önelnevezése kifejezésre akarja juttatni az emberi létezés alsóbb régióinak, a tudat bugyrainak állapotai, illetve létformái iránti végtelen részvétet /karuná/, amely a közösség tagjainak praxisában a bodhiszattva-ideál alapján középponti helyet foglal el.

  3. A közösség tagjai a legteljesebb mértékben egyéni utat járnak, mert a legbelső /leglényegibb/ történések külsődleges eszközökkel megoszthatatlanok. Ami e személyeket közösségként köti össze, az elsősorban a hasonló viszonyulás a világhoz és a külső létezéshez. Ez mindenek előtt a gondolkodás és érzésvilág behatárolásának elutasításában, a korlátolt látásmód és magatartás elleni szellemi fellépésben, s a megrögzült - ennélfogva kirekesztő - értékrendek és értékítéletek tagadásában realizálódik. Ezek motiválják a már ismertetett világi célok közös megvalósítását is.

  4. A TEKI-KAGYÜ elvet mindennemű vallási külsőséget, mert azokat az önösség, a gőg és a vágyak sokszor nem tudatosított kiélésének, szándéktalan megnyilvánulásának tartja.

  5. Ugyanígy elveti a közösség minden tagja a szektás vallásosság, a másokat minősítő és megítélő hamis hitbuzgalom minden megnyilatkozását.

  6. Ugyanígy elvet mindennemű elitista gondolkodást, a szellemi törekvőket és nem- törekvőket saját önös szempontból felosztó, és ezáltal sem a buddhista, sem pedig más ezoterikus vagy exoterikus szellemi úttal össze nem egyeztethető arisztokratikus szemléletmódot. Mert ahogyan a lényegi történések nem kívül zajlanak, ugyanúgy az igazi tekintély és hierarchia sem annak másokkal való éreztetéséből, hanem a szellem kiáradó erejéből valósul meg.

  7. A TEKI-KAGYÜ potenciális mesterként kezel minden létezőt, legyen az emberi, állati vagy egyéb létformában megjelenő lény, vagy akár személytelen jelenség, történés. Ezért egyetlen ma élő, régen meghalt vagy eljövendő személyiséget nem tekint kizárólagos tanítónak. Ez természetesen nem zárja ki a nagy emberi tanítók életének elismerését és tetteik tiszteletét.

  8. A TEKI-KAGYÜ tagjai praxisának leglényegibb gyakorlati eleme a személyes élet indíttatásainak maradéktalan, de mindvégig tudatos beteljesítése. Mert a legtökéletesebb praxis a minden pillanatban felvállalt élet, és a teljes őszinteség önmagunkhoz. E folytonos meditáció mellett mi szükség lenne hát a mindennapi léttől különválasztott rítusokra és gyakorlatokra?

  9. E fentieknek megfelelően áll a TEKI-KAGYÜ praxisának középpontjában a tíz tökéletesség /bodhiszattvabhúmi/ elérése, különös tekintettel az odafordulás /abhimukhi/, azaz részvétel és tiszta kiváncsiság, a kérdezni tudás képességére.

  10. Minden szellemi törekvés egyetlen értelme és célja a halál tényére adandó válasz. A TEKI-KAGYÜ ezt az öntermészet felvállalásával, tudatosításával, és az ennek révén való megszabadulással kívánja megadni.


Bakos József 1992. május 21-ikén el nem hangzott beszéde a Tan Kapuja Buddhista Egyház gyűlésén a TeKi KaGyü-ről.

Hívek! A "Természetellenes Kilátástalanság Kagyü Közössége", röviden TEKI Kagyü olyasmi-e, ami megbotránkoztat Titeket vagy sem? Ha igen, nem csupán arra kell gyanakodni, hogy Tilopa rothadt halának bűze máig érződik? Hogy a bűzben "név és formához" való ragaszkodás ismerszik fel? Gondoljátok meg Hívek, hogy Tilopa, aki forrása a Kagyünek, maga Avadhuta volt, "olyan mint a semmi, nem gyűlöl semmit, nem szégyell semmit, nem imád semmit, teljesen elkülönült mindentől, elszakított minden családi, társadalmi és VALLÁSI (!) köteléket."

De ezzel nem mondhatjuk azt, hogy Tilopához kötődünk, hogy a Kagyühöz kötődünk. Hogy is lehetne kötődni a kötetlenhez, hogyan is lehetne időben létrejött hagyományt összekeverni - mint amilyen a Kagyü nyolc alrendje is - az időtlen Tradícióval, hogyan is lehetne a praszangika szemléletet vitákba kényszeríteni, mikor annak valódi funkciója az Upáyayána, az út, mely maga is üres, s ezért minden eszköz (upáya) jó neki, mely a Felébredéshez vezethet. S mi nem vezethet ab ovo Ahhoz? Ha a nem-felébredésben elszortírozzuk mi lehet alkalmas és mi nem, akkor pusztán a nem-felébredést gyakoroljuk, s nem-felébredés logikáját követjük, gyorsan fordítsuk meg: s ez, így (tat) is lehet út, s úton jövés/menés (tatháta). Ahogy Mandzsushrí bodhiszattva mondja a "Saptasatikában": "Tathatá nem lészen és nem marad abba levése; eképpen látom a Tathágatát. Tatháta nem található sehol, semmilyen helyen; eképpen látom a Tathágatát. Tatháta sem múlt, sem jövő, sem jelen; eképpen látom a Tathágatát. Tatháta nem emelkedik ki sem kettősségből, sem nem-kettősségből, eképpen látom a Tathágatát. Tatháta nem tisztátalan, sem tiszta, eképpen látom hát a Tathágatát."

Közösségünk ezzel nem azt az álláspontot képviseli azonban, amit Tathátavádának neveznek, pusztán arra való utalást fogad el, ami a "tat"-ban ez/ben, ilyen/ben a mindig aktuális itt és most-ban nyilatkozó szellemet, a bodhicitta epifániáját nyilvánítja. Tat, tat.

Hogy a via nagtionist nem puszta és folytonos tagadásként értjük, arra biztosíték, hogy ez az azonnal negatív definíció lenne...

De ha - semmit ezzel nem rögzítve! - mégis látni akarunk a TEKI-ből valamit, mondjuk azt, hogy a korai Kagyü praszangika szemléletét érzi legközelebb magához. Az Ádi-gurut benső mesterként fogadja el, s hiszi egy valódi, meg nem nyilatkozó mester-fonal létét: de ez azoké, akiket pl. a yen Pu-tei-ként, Han-san-ként és Shih-te-ként ismer, akiket a tibetiek zhig-po-ként ismernek, isteni őrültekként, lunatikus szentekként (dpa-bo), akik soha nem institucionalizálhatóak. Közösségünk sem tesz ilyen irányba lépéseket. Sőt, "csak" nevek ők, kiket most és itt (tat) neveztünk meg: létük, svabhavájuk, csak ennyi... Semmi. És üres. És ez nem kevés. Ez annyi, hogy van a neveket adó.

Hívek! Azonban ha még mindig akartok a nevekről tájékozódni, legyen: legyen úgy, hogy a "kilátástalanság" a nem-valódiság tovább ki-nem látása, meg-nem-nevezése, amivel a névadó is visszavonja magát, ahogy a visszavonás is még nem való, ezért visszavonatik, s lesz(nek) üres(ség). Ahogy volt(ak) s van(nak).

S legyen úgy, hogy a "természetellenes, csak a mindennapi természetes belátásnak, de akár kilátásnak is megfordulása, a mindennapi élményvalóságnak", a gyermekparadicsomnak vége. Vagy legyen úgy, hogy amiképpen egyes vonalak a Felébredett azon mozdulatára vezetik vissza kvalifikációjukat, melyet "virágfelmutatásnak" neveznek, nos tehát legyen úgy, hogy mi a Felébredettnek ezen nevesítéshez fordulunk vissza:

"Ó jaj, minden undorító!
Ó jaj, minden visszataszító!"

S mert minden eszközt jónak tartunk, ami ébreszt, ez csak arra mutat, hogy nem akarunk a legrövidebb ösvény, a nyílegyenes ösvény mellé sem spirituális vendégfogadókat, misztikus pihenőhelyeket beiktatni. Pusztán azt a színtelen, azt a sem nem vonzó, sem nem taszító, azt a szundikálás felől megragadhatatlan, tehát akár unalmas, akár hasznosíthatatlan, akár játékrontó, sőt botrányosan még csak botrányra sem alkalmat adó Felébredést pendíti meg, ami maga csoda, az egyetlen csoda: hogy tudniillik egyáltalán létezik más, másról való tudás, mint a szundikálás. Hogy létezhet a végesben a végtelen fogalma. Még akkor is, ha a fogalom nem azonos. Semmivel sem azonos. Hívek! Közösségünk nem akar hát senkitől semmit! Mégcsak a láthatatlan mesterek láncát sem akarja kizárólagosan nyakába akasztani. Mert ott vannak ők minden eredeti indulásban és megérkezésben, sőt mindenben. Mert ez egy, egyetlen olyan mozdulat és tudás és igazi elszánás és hagyomány, amit "mindenki" tud, s amit Sákyamunki hagyománoktól megszabadult, teljesen önmagára maradt és alapozott mozdulata prezentál: leülni ama Fa alá s addig fel nem kelni, míg meg nem ébred. Csak ennyiről van szó. Ezért hagyta ott a jóga mestert, s ezért hagyta ott a számkhya mestert, ezért hagyta ott az aszkézist, ezért hagyták ott első tanítványai. Mi több, ezért hagyta el Márá. Mert ami izgalom, milyen intellektuális kielégülés, miféle önigazolás, időhúzás, indoktrináció, hierarchizálásra eshetőség, kvalifikációk találhatók itt? Semmilyenek. " Egy varjú leszállt egy kőre. Azt hitte, valami zsíros falat lehet. Mikor pedig a varjú semmi jóízűre nem talált, tovarepült. Miként a varjú a követ, úgy hagyjuk el mi is, miután megkísértettük, Gautamát, az aszkétát, mivel már nem leljük benne kedvünket."

Hívek! Ne botránkozzatok meg Tilopa büdös halán túlzottan, Hívek, botránkozzatok meg e halon, legyen így avagy úgy, még mindig csak név és forma az.

És a Dharma ott fú, ahol akar. Még akár a TEKI Kagyüben is. Ha mindebből még mindig nem elég világos, elmondjuk hát, hogy éppen ez a szemlélet (Upáyajána) van olyan tágas, mint az üres égboltozat, van olyan tágas tehát, hogy akár ritualisztikát is magába fogadjon, hogy yidamok tiszteletét is felvállalja, hogy a fekete sapkás Hbrug-pák gyakorlataitól az anuttarayoga-tantrán át a puritán cha-no yuig (teaszertartás) mindent megengedjen. egy hát akinek a nyílegyenes ösvény is túlkonceptualizálttá vált, amiképpen a tantra érezte így cca. l500 évvel ezelőtt az addigi "upáyákkal", s létrehozta a nyílegyenes ösvényt, nos aki kísérletezni akar, mert új kondíciók, akár soha nem hallott feltételek közé "nevezte" be magát, kísérletezzen hát akár a TEKI-vel is. Hátha lesz TEKI Kagyü. Hívek! Hallgassátok: "- Ne foglalkozzatok a Beérkezett halotti szertartásával, Ananda. Inkább saját üdvötökre gondoljatok, saját üdvötökön munkálkodjatok, saját üdvötöket szolgáljátok ernyedetlenül, kitartó buzgalommal."
AUM AH HUM


A teremtésrűl
Hierakonpolisz lelkei, a megragadók, a zo tagjainak őrei a pusztításban.

1
ők védik a Rettenetes arcút.
Tűz.Tűz.

Üdvözölve legyetek,
az ő két országának megragadói,
végtagok őrei a pusztításban!
Én vagyok a Hierakonpoliszbeli,
aki megszülte kígyótokat.
Én vagyok a bennetek lévő világosság.
Átjárom az Ősvizet a Szélistennel.
Én vagyok, aki megbékíti szívét. Az Úrnőt kísérve,
én vagyok, aki megélesíti az eget,
én vagyok, aki erővel bír a sötétségben,
hatalmasabb ütőerő, mint a Hatalomisten maga.
Enyémek azok, urai a dolgoknak.2

Én vagyok az ő védelmezője a sötétségben,
az őszeméből kilépő iszonyat.
Most jöttem Abüdoszból és megleltem az ő vizeit.
Aláereszkednek azok és az ő kettős lelkeinek férgei is,
a nagy bárkába.
Alászáll ő is imádatban a Féktelenség Fejének3 képmására
és az ő vállaikra.
Én vagyok Abüdosz elöljárója,
aki megkötözte annak szarvát a küzdelemben.
Enyém a megtisztult út.

Bika-kígyóvá, Összefonó-kígyóvá válni.
Én vagyok az Összefonó-kígyó.

4

A Bika-kígyó, ki irányít,
ki elnyelte hét tűzkígyóját,
ki megalkotta hét nyakcsigolyáját,
s ki rendbeteszi hétszeres Kilencességét,
melyek uruknak szavára hallgatnak. <
Az én anyám a Pelikánmadár,
én vagyok az Ő fia.
Jöttem, hogy mirrhát lélegezzek be,
hogy mirrhát vegyek magamhoz,
kígyószemeim5 mirrhává legyenek,
ujjam körmei mirrhává legyenek.
Elragadtam isteni voltotokat,
ti istenek!
Szolgáljatok nekem,
mert én adományozom életmintáitokat.
Én vagyok az Életmintákat Adományozó.Fordította: Farkas Attila Márton (Agniadatta Wolframbodhi)

1
ncw: vihar,tombolás

2
hrwt: ügyek, dolgok, szükségletek

3
tp-nhnh, istendeterminatívummal, egyéb magyarázójel nélkül. A nhnh ige jelenthet bika általi felöklelést, oroszlán általi eltiprást, de valaminek való örömet is. De lehet a nh: védelmezni ige reduplikált származéka is,ebben az esetben: Védelem Ura. Szerintem ez nem valószínű.

4
ncw, vagy ncy kígyó. Talán a nc kötelet sodorni igéből, ncy más magyarázójellel: kötélverõ. A fenti szöveg indokolná ezt a megoldást

5
Csábító a gondolat, hogy az indiai Kundalinire, vagy más ezzel rokon keleti képzetkörre asszociáljunk


Barkochba
Li-Po zen-mester gyakran meglátogatta barátját, egy másik kolostor vezetőjét, Chao-Ma zen-mestert. Mind a ketten jó kedélyűek voltak és szerették a játékban is kipróbálni tudásukat. Li-Po az egyik alkalommal azt ajánlotta Chao-Manak, hogy versenyezzenek, melyikük tudja hamarabb kitalálni, amit a másik gondolt. A játékot Chao-Ma kezdte.
- Gondoltam valamire - mondta Chao-Ma.
- A "Zen"-re gondoltál? - kérdezte Li-Po
- Igen, eltaláltad - ismerte be Chao-Ma.

Egy másik alkalommal Li-Po azt ajánlotta Chao-Manak, hogy versenyezzenek, melyikük tudja hamarabb kitalálni azt, amit a másik gondolt. Chao-Ma kezdte a játékot:
- Gondoltam valamire - mondta Chao-Ma.
- A "valamire gondolásra"gondoltál? - kérdezett rá rögtön Li-Po.
- Bizony arra - felelte Chao-Ma.

Li-Po meglátogatta barátját Chao-Ma mestert, majd elkezdtek barkochbázni.
- Gondoltam valamire - kezdte a játékot Chao-Ma.
- Engem ugyan nem csapsz be - szólt rá Li-Po-, nem gondoltál semmire..
- Tényleg így van - vallotta be Chao-Ma.

Amint megérkezett Li-Po, barátjához, Chao-Ma zen-mesterhez, azonnal elkezdtek barkochbát játszani.
- Gondoltam valamire, találd ki - mondta Chao-Ma.
- Egy barna, rühes kutyára gondoltál, amint éppen a tegnapi tésztalevest lefetyeli? - kérdezett rá egy kis idő után Li-Po.
- Nyertél - ismerte el Chao-Ma.

Chao-Ma hellyel kínálta barátját, Li-Pot, majd elkezdtek barkochbázni. A játékot Chao-Ma kezdte el.
- Gondoltam valamire- mondta Chao-Ma - találd ki, hogy mire gondoltam!
- Arra gondoltál, hogy úgyis ki fogom találni. Nemde? - kérdezte Li-Po mester.
- Most már arra - felelte Chao-Ma.

Li-Po meglátogatta Chao-Mat. Mikor elhelyezkedtek az asztalnál, Chao-Ma megkérdezte Li-Po mestert:
- Barkochbázunk?
- Jó - válaszolta Li-Po
- Gondoltam valamire, találd ki! - mondta Chao-Ma.
- Találd ki te, te gondoltad! - válaszolta Li-Po.

Li-Po meglátogatta Chao-Mat.
- Barkochbázzunk - ajánlotta Chao-Ma.
- Jó - felelte a vendég.
- Na, gondoltam - kezdte a játékot Chao-Ma.
- Mire gondoltál ? - kérdezte Li-Po.
- Egy sasra.
- Akkor "sas"? Kérdezett rá Li-Po.
- Eltaláltad, az! törődött bele Chao-Ma.

Egy látogatás alkalmával Li-Po és Chao-Ma hosszan beszélgettek. Egyszer csak azt mondta Chao-Ma:
- Barkochbázzunk, jó? Li-Po hajlott arra, hogy játszanak, ezért a következõket válaszolta:
- Barkochbázzunk! Gondolj valamire!
- Gondoltam - mondta Chao Ma.
- Tárgy? - kérdezte Li-Po.
- Már nem tudom - felelte a másik.

Li-Po és Chao Ma zen-mesterek szerettek játszani.
- Barkochbázzunk? - kérdezte az egyik.
- Jó. Én gondolok - mondta a másik.
- Gondolj az örök megismerésre - ajánlotta az egyik.
- Az jó lesz, azt ki tudod találni - egyezett bele a másik..

Li-Po és Caho-Ma játszani kezdtek. -Barkochbázzunk! Ajánlotta az egyik zen-mester.
- Jó, de én gondolok - mondta a vendég.
- Rendben - egyezett bele Chao-Ma -, gondolj a kolostor kapujára.
- Kész vagyok. Kezdheted - válaszolta a másik zen-mester.
- A kolostor kapujára gondoltál? - kérdezte a házigazda.
- Igen - felelte Li-Po szerényen.

Li-Po megérkezett Chao-Ma mesterhez a másik kolostorba. Megérkezése után nemsokára barkochbázni kezdett a két mester.
- Ki gondol elõször? - kérdezte az egyik.
- Az Én gondol elõször - válaszolt a másik.

Li-Po és Chao-Ma zen-mesterek bár elég nagy távolságra éltek egymástól, mégis gyakran meglátogatták egymást, mert igen szerettek barkochbázni. Chao-Ma, barátja megérkezése után rögtön megkérdezte:
- Barkochbázunk?
- Igen. Nyertél, már be is fejeztük - mondta Li-Po.

Dobossy Antal és Tenigl-Takács László


búcsúzunk

Végigolvastad ezt a lefolyóiratot?
Úgy döntöttél, hogy utálni fogod?
Vagy netán tetszik neked?
Te, nem vagy te sznob, Te?
Te azt hiszed, hogy bármit is számít, hogy te mit gondolsz vagy mit érzesz?
Hogy mit okfejtesz okvetlenül?
Te azt hiszed, hogy számít ez valamit se, hogy mi mit érzünk, érzigélünk?
Ez egy ilyen világ se?