Kyle Gann és a Disclavier (3) - Hyperchromatica (2) + Dennis Johnson - November

kyle_gann

a mai adásban először kyle gann, a zene tröténet szempontjából igen fontos munkájáról fogok beszélni. bár ennek nincs köze a
disklavier-khez, reprodukáló zongorákhoz, így alapvetően a műsor tematikájához sem, mégis úgy gondolom, fontos erről beszélni. gannek köszönhető, hogy dennis johnson egykor elveszett, 1959-ben szólózongorára írt, "november" című minimalista kompozícióját a világ megismerhette, és evvel megváltoztatta korábbi ismereteinket a minimalista zene kialakulásáról.  
la monte young, 1958-ban komponálta "trio for strings" című darabját, aminek hatására 1959-ben dennis johnson megírta a "november" című minimalista szólózongora darabját. ezt később átdolgozta. ennek egy részletét 1962-ben kazettára vette fel. a "november", amiről ezen a kazettán kívül gyakorlatilag semmi nem maradt meg, volt ihletője young 1964-es "the well-tuned piano" című művének. gann a mű létezéséről 1992 körül szerzett tudomást, amikor írt egy cikket la monte young zenéjéről, és a "the well-tuned piano" kapcsán felkereste youngot.  young az 1960-as években hosszú, drón hangzású műveket írt, amiért megkapta "a minimalizmus atyja” elnevezést. young ekkor adott glannek egy 120 perces sziszegő, nem túl jó minőségű kazettát valami lassú, halk zongorazenével. a hangmagasság csúnyán ingadozott. young dennis johnson 1959-es "november" című darabjaként adta gannek a kazettát, bár a kazettán 1962-es dátum szerepelt. a zene rendkívül nyugodt és meditatív volt, és 112 perc után hirtelen megszakadt. valójában a kazetta más részein is előfordult néhány hang kimaradás. a szalagon a háttérben mormolás hallatszott, időnként a távolból egy kutya ugatása hallatszott. 
dennis johnson 1938. november 19-én született los angelesben. dennis johnson, la monte young és terry jennings főiskolai barátok, az ucla zenei hallgatói voltak. élénk zenei vitátákat folytattak, ugratták egymást és kísérleteztek. la monte young 1957-ben az ucla-n találkozott először johnsonnal, amikor átsétált a épületen, és hallotta, hogy valaki a próbaterembenn éppen webern "variations for piano" című darabját gyakorolja. kinyitotta az ajtót, hogy megnézze, ki zongorázik, és dennis johnson volt ott.
young, johnson és jennings voltak az eredeti minimalisták, akik szigorúan lassú és statikus zenét alkottak évekkel azelőtt, hogy steve reich és philip glass csatlakozott volna a mozgalomhoz. 
egy berkeley-koncerten johnson vezényelte john cage 1954-ben írt "imaginary landscape no 4 for 12 radios" című művét. 
egy alkalommal johnson odaadott la monte youngnak egy papírt, amelyre a 'listen' szó van ráírva. johnson azt állította, hogy alkotott egy, a zeneszerzőtől teljesen független darabot, amelyben a diákok közösen élik át a zene véletlenszerűségét és határozatlanságát, alétrehozott új hangok izgalmát. 
la monte young és jackson mac low 1963-ban megjelent "an anthology" című könyve tartalmaz egy humoros kézzel írt levelet, amelyet csupán dennis néven írta alá a szerző. ez természetesen dennis johnson volt, akinek volt egyfajta kamaszos humora. bár nem adja meg a teljes nevét, a kézírás megegyezik a "november" partitúrájának kézírásával.

johnson youngnak adott levele 

1959-ben az ucla-n adták elő johnson "november" című darabját, amely arra inspirálta youngot, hogy öt évvel később, 1964-ben megírja  híres "the well-tuned piano" című darabját. johnson tizenkilenc éves volt ekkor, la monte young pedig huszonkettő.  johnson más munkáiról annyit lehet tudni, hogy előadta a "din" című darabot, amelyben egy elsötétített teremben legalább negyven, a közönség között elhelyezkedett előadó, különböző hangokat adott ki tapsolással, sikoltozással, lábcsoszogással és így tovább. egy kritikus a koncert után megkérdezte, hogy az együttes része-e a zennek. johnson így válaszolt: 'nem, de a zen bennünk van'. ismert még a "the second machine" című műve, amely young "four dreams of china" című művéből vett négy hangmagasságra épül. ismert még egy másik, "109-bar tune" című műve, egy akkordváltásokra írt jazzdarab.
johnson később írt egy másik darabot "the second machine" címmel, de 1966-ban abbahagyta a komponálást egy másik nagy szenvedélye, a geometria miatt. 'volt egyfajta széthúzás köztem és young között', mondja johnson.  'elköltözött new yorkba, és ez ideális környezet volt számára. eltelt egy kis idő, mire én is átmentem oda, de addigra ő már befutott, és komponáltt. ekkorra én már nagyjából elszakadtam a zenétől, és matematikát tanultam. még arra is megpróbáltam rávenni őt és a feleségét. marian zazeelat, hogy tanuljanak meg bizonyos geometrioi fogalmakat. megpróbálták, de fel kellett adnunk! pedig én gyönyörűnek gondoltam a geometriát.' egy idő után johnson felhagyott a zenével, és évtizedekig gyakorlatilag semmilyen feljegyzés nem található rólal.szinte semmi nem maradt tőle, a  youngnak adott levélkén kívül és a kazettán kívül. de továbbra pletykáltak arról, hogy a "november" hossza állítólag megegyezik a "the well-tuned piano" tényleges hat órányi hosszával. 

dennis johnson (fotó: marilyn brodwick)

gann évekig őrizte ezt a régi kazettát, gondolkozott rajta és időnként meghallgatta. egészen a 2000-es évek közepéig nem volt megfelelő technológia a felvétel digitalizálásához, és az ésszerű átíráshoz. végre 2007-ben sikerült ezeket megtenni. a kazetta a hatórás műből mindössze 112 percet tartalmazott. johnson segítsége nélkül ezt nem lehetett teljesen értelmezni. serencsére daniel wolf zeneszerző megadta gannek johnson kaliforniai címét és telefonszámát. johnson elküldte gannek a mű kissé zavaros és helyenként önellentmondásos kéziratának egy példányát, hat oldalnyi dallam táblázatot és az összeillesztésükhöz szükséges ábrákat. telefonon elmondta, hogy ő 1938 végén született, tehát 20 vagy 21 éves lehetett, amikor a "novembert" írta, és 23, amikor terry jennings anyjának házában felvette.
az ingadozó hangmagasság miatt a szalag helyes átírása a kotta nélkül kockázatos művelet lett volna. az átírás és a kotta összehasonlítása tisztázta a tényleges hangmagasságokat. hónapokba telt a kazettáról leírni az összes hangot, beleértve néhány erőteljes akkordot is, amelyeknek a hangmagasság hullámossága nem engedte, hogy pontosan illeszkedjen a zongorához, de megérte. gann egyre többet tudott meg abból, hogyan dolgozott johnson a darabon. amennyiben a "november", valóban 1959-ben íródott, újraírja a minimalizmus korai történetét. 
a "november" előtt young és jennings rendkívül lassú atonális zenét írt, aminek csúcspontja young 1958-as, tizenkét hangból álló darabja, a "string trio" volt, amiben több percig kitartott hangokat és akkordokat használt. a "november" g-moll hangnemben indult, és így az új minimalista stílus legkorábbi tonális darabja volt, és az avantgárd klasszikus koncertzenébe visszahozza a tonalitást. ezen túlmenően a "november" volt az első darab, amely apró motívumok ismétlődésén keresztül haladt, ami ma már steve reich és philip glass munkái révén a leggyakrabban a minimalizmushoz köthető technika. a "november" az első több órás statikus vagy repetitív darab. (young korábbi "string trio"-ja egy megszakításnélküli, körülbelül egy órás darab volt. ez az első ismert darab, amely additív eljárással készült, azaz két hanggal kezdődik, megismétli azokat, és hozzáad egy harmadikat, megismétli azokat, és hozzáad egy negyediket, és így tovább. a technika néhány évvel később vált híressé steve reich és philip glass '60-as évek végi zenéjében. röviden, a "novemberben", egyszerre van jelen a legtöbb olyan elem, amelyet ma minimalistának gondolunk. young és jennings csak lassú, elnyújtott idejű hangokat használt. feltételezve, hogy a "november" valóban 1959-ben készült, úgy tűnik, dennis johnson egyszerre alkotta meg a minimalizmust minden alapelemével, miközben az eredeti darab, amelyben ezt megtette, majdnem fél évszázadra feledésbe merült.
a "november" kézzel írt kottája egy rejtvény. két oldalnyi, először római, majd arab számmal, gyakran soron kívül írt "motívumokat” tartalmaz, sok áthúzással, alternatív lehetőséggel és a zeneszerző saját magának feltett kérdéseivel. ezeket három további oldal követi, amelyeken johnson csak részsikerrel próbálta elemezni improvizációját és pontosabb lejegyzést készíteni. a jegyzetek között található apró megjegyzések, azt mutatják, hogy papíron gondolkodott, és meglehetősen humorosan vitatkozott magával. a partitúrával együtt johnson egy megjegyzést küldött gannek a következő leírással:
'itt van a teljes "partitúra”, ha ezt lehet annak nevezni. "motívumokból” és szabályokból áll, és hogy egy-egy motívumot milyen motívumok követhetnek – legalábbis ennek kellene lennie, de attól tartok, hogy ez nem teljesen egyértelmű. az 1-15. tételek 1970-1971 körül készültek. úgy gondolom, hogy az a + b oldalak arra tesznek kísérletet, hogy az átmeneteket egyértelműbbé tegyék – vagy esetleg leírják az átmeneteket úgy, ahogy a felvételen előfordulnak, de ez soha nem lett befejezve, így a leginkább a darab meghatározója a felvétel kell, hogy legyen. a darabot nem teljesen fixnek, hanem kissé improvizatívnak szántam. az adott átmenetek az improvizáció szabályai szerint alakulnak. a motívumokra szánt időre, a motívumok ismétlődésének számára vonatkozóan nincsenek szabályok - ezek a motívumok ismétlődnek a szalagon.

dennis johnson levele la monte youngnak

nem sokkal ezután gann felhívta johnsont, és bár rossz egészségi állapotban volt, megerősítette, hogy a gannek küldött partitúra, utólag készült, hogy megkísérelje leírni azt, amit néhány évvel korábban előadott. a fenti leírás arra utal, hogy 1970-71-ben készült. mindazonáltal a partitúra tisztázta a szalagon levő anyag nagy részét, bár továbbra is maradtak problémák. a magnókazetta több szempontból is problémás volt. az első oldal 65 perc zenét tartalmazott, a második pedig csak 47 percet. mivel a kazetta nagyon régi volt, így megnyúlhatott. emiatt lehet a magnó lassabban játszotta le, emiatt a lejátszás sem volt zökkenőmentes.  az "a" oldal tizenharmadik percében van egy 52 másodperces szünet, és amikor a zene folytatódik, úgy tűnik, hogy visszaugrik a nyitó anyagba. a kotta ezen részének logikája azonban azt jelzi, hogy lehetséges a nyitó motívumhoz való visszatérés. úgy tűnt, hogy a "b" oldal ott folytatja, ahol az "a" oldal abbahagyta. a hangminőség gyenge, a hangmagasság gyakran hullámzó, ami azt jelenti, hogy gyakran kellett különböző szakaszoknál különböző mértékben kellet hangmagasságot korrigálni, hogy a a szalagon hallott akkordokat a partitúrában szereplő akkordokkal összhangban legyenek. a szalagon körülbelül a kottán lévő anyag van használva, így könnyen elképzelhető, hogyan lehet megkétszerezni a szalag hosszát másik hasonló anyag hozzáadásával. a szalagokon azonban olyan anyagokat is találtam, amelyek nem találhatóak a kottában, ami azt jelentheti, hogy az eredeti hatórás előadás, több anyagot tartalmazott, mint amennyi a kottában fennmaradt. tekintettel arra, hogy az amerikai zeneszerzők mennyire figyeltek akkoriban anton webern zenéjére, nem túlzás johnson két- és háromhangú motívumaiban webern "piano variations" (zongoravariációinak) hatását hallani, még akkor sem, ha johnson nyelvezete általában sokkal egyhangúbb.
gann kicsit a "november" megszállottja lett, szerette volna eljátszani vagy eljátszani a darabot. 2009 szeptemberében a kansas city-i missouri egyetemen megrendezett 2. nemzetközi minimalista zenei konferencia erre tökéletes alkalom volt. gann elkezdett az előadás partitúráján dolgozni. de nem volt tisztában avval, végig tud-e játszani egy 5 óra hosszú zongoradarabot. viszont tudta, hogy sarah cahill is ott lesz, úgyhogy megállapodott vele, hogy óránként váltják egymást. az előadás 4 és félórás lett. 
a darab hosszának az állítólagos hat órára történő kiterjesztése némi nehézséget okozott. az eredeti hatórás előadás, ha valóban ilyen hosszú volt, valószínűleg több anyagot tartalmazott, mint amennyit végül a kotta rögzített. egy hatórás rekonstrukció a fennmaradt anyagok felhasználásával felesleges ismétléseket tartalmazott volna, így a 2009-es az előadás 4 és félórás lett. ennek ellenére az autentikus előadás jelentős kreativitást igényel a zongoraművésztől, valamint az átirat némi elemzését, hogy megértse dennis johnson zenei gondolkodását. 
az eredeti anyag alapján készített új előadás partitúrája lett r. andrew lee által felvett, majdnem öt órás változat alapja. ezt a változatot 2013-ban az "irritable hedgehog" adta ki.

dennis johnson - november (r. andrew lee: zongora)

miután a zene jó kritikákat kapott, jeroen van veen holland zongorista és zeneszerző 2016-ben felvette a "novembert", ami 2017-ben a brilliant classic kiadó "minimal piano vollection volume xxiI-xxviii" című 8 lemezes kiadványának első 4 lemezén hallható. jeroen van veen ezen a kiadványon, még philip glass, tom johnson, peter garland, terry riley, harold budd, la monte young kompozíciókat ad elő. 2020-ban nicolas horváth is felvette ezt a darabot. ez a változat több mint 7 órás, és digitálisan nicolas horváth bandcamp oldalán lehet meghallgatni és megvenni.
a zenetudósoknak még van feladatuk dennis johnsonnal és terry jenningsszel. valakinek meg kell találnia a "the second machine" és a "the 109-bar tune" kottáit, és fel kell tárnia az az eredeti minimalista trió történetének kronológiáját. a "the well-tuned piano" jelentősége növeli a "november" helyét a zenetörténelemben, de a mű önmagában is bőven megállja a helyét. ha a minimalizmus soha nem történt volna meg, dennis johnson "november" című darabja akkor is gyönyörű és radikálisan innovatív koncepció lenne, érdemes rögzíteni és meghallgatni. tekintettel arra, hogy a darab a 20. századi zenében a tonalitás újjászületését idézi elő, a darab a zenetörténet egyik legnagyobb hatású műemlékeként is megállja a helyét.

______________________________________________________________________________

a disklavier a yamaha corporation által gyártott reprodukáló zongorák márkája. 
ahogy egy korábbi adásban elmondtam, a tipikus disklavier egy valódi akusztikus zongora, amelyet az előadás rögzítéséhez elektronikus érzékelőkkel, és a reprodukáló zongora jellegű lejátszáshoz elektromechanikus mágnesszelepekkel szereltek fel. az érzékelők, az előadás közben rögzítik a billentyűk, kalapácsok és pedálok mozgását, és a rendszer ezeket az adatokat szabványos midi-fájlként (smf) menti el. lejátszáskor az elektromos mágnesszelepekkel működtetik a billentyűket és a pedálokat, és ily módon az eredeti előadást reprodukálják.
mielőtt elmélyednénk a disklavier történetében, beszéljünk  zongoráról, annak kialakulásáról.
a zongora története a technológiai változások és innovációk története, amely több mint 300 évvel ezelőtt kezdődött. a zongora feltalálása a padovai bartolomeo cristofori nevéhez fűződik, akit ferdinando de' medici, toscana nagyhercege hangszerekkészítőként  alkalmazott. 

bartolomeo cristofori

cristofori (1655 padova - 1731 firenze) gyakorlott spinét és csembalókészítő volt, és tisztában volt a pengetős billentyűs hangszerekkel kapcsolatos ismeretekkel. A billentyűszerkezetek és a billentyű működésének ismerete segítette őt az első zongorák kifejlesztésében. nem ismert, hogy cristofori mikor épített először zongorát. a munkaadói, a medici család által készített leltár szerint, 1700-ban már létezett egy zongora. a ma még létező három cristofori-zongora az 1720-as évekből származik. a cristofori által létrehozott hangszerben,- amelyet  gravicembalo col piano e forténak (halkan és hangosan szóló csembalónak)  nevezett el-, a csembalóban lévő pengető szerkezetet olyan kalapácsmechanikával cserélte fel, mely a húrokat nagyobb vagy kisebb erővel is képes megütni, így a hangerőkülönbségek megszólaltatására is képes volt. anév a név a zongorának arra a – csembalótól különböző – jellemzőjére utal, hogy a hangerő a billentyűkre gyakorolt nyomással arányosan változik. 1732-ben az elnevezés pianoforte-ra, fortepiano-ra rövidült, majd később egyszerűen csak zongora lett. (a zongora szót barczafalvi szabó dávidnak köszönhetjük, aki a nyelvújítás korában számtalan új magyar szót gondolt ki).

girolamo zenti féle csembaló, 1666, róma (doboz magasság: 27 cm,
szélesség: 91 cm, mélység: 243 cm)

cristofori zongorája a hangszerre ma is jellemző  alkatrészekből állt. kalapácsainak sorát külön kalapácslécben helyezte el. a kalapács feje nem fából, hanem göngyölt pergamenből volt, amelynek a húrt ütő része bőrrel volt átragasztva. minden egyes billentyűhöz külön hangfogót helyezett el, amely a billentyű elengedésekor hozzáért a húrhoz, hogy megakadályozta annak további rezgését. az új hangszerben a kalapácsnak kellett megütnie a húrt, de nem szabadott érintkezésben maradnia vele, mert a folyamatos érintkezés lecsillapítja a hangot, és megakadályozza a húr rezgését, ami a hangot adja. ezért a húr megütése után egy mozgó kapcsolómű biztosította, hogy a kalapács a húr megütése után, erőteljes visszapattanások nélkül, visszaessen eredeti helyére, egy olyan nyugalmi helyzetbe, amelyben készen áll egy újabb hang megszólaltatására, hogy a zongorista szükség esetén gyorsan megismételhesse ugyanazt a hangot. a billentyűzet és a kalapács összekapcsolása a kor nagy megoldandó problémájának számított. 

bartolomeo cristofori egyik, 1720-ban firenzében készült hangversentzongorája (teljes magasság: 86,5 cm,
szélesség: 95,6 cm, mélység: 228,6 cm)

cristoforival szinte egy időben jean marius párizsi csembalókészítő, németországban pedig gottlieb schröter orgonaépítő és zeneszerző próbáltak ilyen jellegű hangszereket készíteni, de találmányaik cristoforiéval szemben alulmaradtak. a cristofori által készített új, zongora jellegű hangszert először scipione maffei, az 1711-ben velencében megjelent "giornale dei letterati d'italia"-ban írta le részletesen. ennek német fordítását a johann mattheson német zeneszerző, szakíró, énekes, zenetudós szerkesztésében megjelenő "critica musica" 1725-ös évfolyamában közölték. ennek azért van jelentősége, mivel cristofori csak kevés zongorát készített, és ennek a leírásnak az alapján indult el európa-szerte a zongoragyártás. 
a folyamatos fejlesztések eredményeképpen a mechanika egyre kiegyensúlyozottabbá és érzékenyebbé vált. az érard mechanikának köszönhetően a billentyűt gyorsabban lehetett újra lenyomni, mivel az ismételt lenyomásához nem kellett a billentyűt teljesen felengedni, illetve  nagyobb dinamikai tartományt lehetett használni, amely meglódította a romantikus zeneszerzők fantáziáját, hiszen többnyire maguk is kiváló zongoristák voltak, és így virtuóz és kifinomult műveket alkottak.
a zongora, a billentyűs zenészek, a zeneszerzők és hangszerkészítők szenvedélyes interakciójának köszönhetően folyamatosan, dinamikusan fejlődött. a zongora mai formája a 20. század elejére alakult ki. ma kétféle, angol és bécsi mechanikájú zongorabillentyűzet létezik. e két billentyűzetrendszer lényegében a következő:
- az angol billentyű-mechanikánál (ez a cristofori-silbermann-féle mechanikából fejlődött ki) a kalapácsokat külön kalapácslécbe ágyazzák be, így a billentyű mozgása a tolóléceken keresztül mozgatja a kalapácsokat. a kalapács egykarú emelőként működik.
- a bécsi billentyű-mechanikánál (ez a stein-féle) a kalapácsot közvetlenül a billentyűre erősítik, és ennek lenyomásakor a kalapács vége egy hornyolt akasztólécbe ütközve üti meg a húrt. az akasztóléc egy kapcsolómechanikát is tartalmaz, amely biztosítja a kalapács visszaesését. a kalapács itt kétkarú emelőként működik.
mindkét mechanizmusnak megvan a maga előnye. egy xix századi vélemény szerint:
'a bécsi billentyűzeten finomabban lehet játszani. a zongora jól s tisztán szól, tartósak és az ára az angol billentyűzetű zongorának közel a fele. az angol mechanika tartósabb, a zongora hangja tömörebb, viszont nem lehet rajta a bécsihez hasonlóan gyorsan játszani, mert a billentés lényegesen több erőt kíván.' 
azóta persze az angol rendszerű billentyűzetet is alkalmassá tették a gyors játékra, de a bécsi mechanikájú billentyűzet előállítása a mai napig olcsóbb.
a 19-20. században a zongora nemcsak hangversenyhangszer, hanem az otthoni zenélés legkedveltebb és legsokoldalúbb hangszere is volt. számos formáját alakították ki, amíg jelenlegi alakja kifejlődött. két alaptípust különböztethetünk meg: a vízszintes rezonátortestű zongorákat és az álló húrozatú, pianínó jellegű zongorákat. a 19. század első felében számtalan, alakjában és fajtájában különböző,  zongorát fejlesztettek ki. a csembaló alakú zongorákat az álló zongorák és az asztalzongorák váltották fel. a helyszűke, azaz a városi polgárok lakásának kis méretű szobái tették szükségessé a kis méretű hangszerek kialakítását. kezdetben, helykímélés céljából, a húrozatot függőlegesen helyezték el. az álló zongorák úgynevezett piramis-, zsiráf- vagy szekrényzongorák voltak. elnevezésüket külső burkolatuk formája után kapták. 
a zongora billentyűzet kiosztása is fokozatosan fejlődött. ma a legtöbb zongorának és pianínónak 88 billentyűje van (52 fehér és 36 fekete). a bécsi bösendorfer cég készíti a legnagyobb hangterjedelmű koncertzongorát, amelynek hosszúsága 290 cm, és 8 oktávot fog át.
a modern zongora felépítése.


zongora sematikus felépítése: 1-öntvénykeret, 2-fedél (elülső), 3-húrfogó (kapodaster), 4-tompító, 5-fedél,
6-tompítókar, 7-sostenuto-sín, 8,9-pedálmechanizmus, 10-pedálrúd, 11-pedálok, 12-híd. 13 húrtartó-szeg,
14-keret, 15-rezonáló szekrény, 16-húr

 

billentyűmechanika (angol): 1-billentyű, 2-oszlopcsavar, 3-alsó szár, 4-lökőnyelvszabályozó, 5-lökőnyelv,
6-kalapácstengelytok rögzítőcsavarja, 7-beállítócsavar, 8-kalapácstengely, 9-mérlegnyelv, 10-kalapács,
11-visszafogó, 12-tompítóalsótag, 13-tompítóhordozó, 14-kanál, 15-tompító, 16-húr, 17-keret, 18-agráf,
19-hangolószög, 20-tőke

a zongora eladások 1924-ben érték el csúcspontjukat, amikor 354 000 darabot adtak el. a piacnak ez a szegmense az 1940-es években, amikor a zene más formái, például a rádiók és a lemezjátszók népszerűvé váltak, kezdett visszaesni. megváltoztak az otthoni zenehallgatási, lejátszási formák. a zongoraeladások évtizedeken át csökkentek. ennek okai a zenei ízlés megváltozása, a zeneoktatás iskolai költségvetésének csökkentése, az olcsó elektronikus billentyűs hangszerek népszerűsége és az otthoni szórakoztatásra szánt összegek csökkenése. ennek a csökkenésnek megállítására mutatkozott esély a disclavier-k megjelenésével. persze az sem ment egyik pillanatról a másikra.

_________________________________

00:00   zendülő elektronok szignál

00:41   műsorismertetés

Kyle Gann – Hyperchromatica (2018, 2xCD, Other Minds – OM 1025-2) CD1

04:40  1.  Andromeda Memories

13:00  műsorismertetés folytatás

Kyle Gann – Hyperchromatica (2018, 2xCD, Other Minds – OM 1025-2) CD1

16:57  2.  Futility Row

25:48  műsorismertetés folytatás

Kyle Gann – Hyperchromatica (2018, 2xCD, Other Minds – OM 1025-2) CD1

29:45  6.  Ride the Cosmos

30:04  műsorismertetés folytatás

Kyle Gann – Hyperchromatica (2018, 2xCD, Other Minds – OM 1025-2) CD1

40:51  5.  Star Dance

47:32  műsorismertetés folytatás

Kyle Gann – Hyperchromatica (2018, 2xCD, Other Minds – OM 1025-2) CD2

51:21  6.  Romance Postmoderne

59:54  vége