Kyle Gann és a Disclavier (1) - Nude Rolling Down An Escalator: Studies For Disklavier

az előző adásokban conlon nancarrowról és a reprodukáló zongoráról, amire művei többségét írta, volt szó. nancarrow munkássága a későbbi generációkra nagy hatással volt, így kyle gannt is megragadta nancarrow elmélete és zenéje.  1995-ben jelent gann nancarrowról írt "the music of conlon nancarrow" című könyve, amiből sokat merítettem az előző adásokban. a könyv alapvetően minden nancarrow munkásságát kutató tanulmány forrása. gann amennyire beleásta magát nancarrow munkásságába, nem meglepő, hogy azon kezdett gondolkodni, hogyan tudná ő is használni a mechanikus (gép) zongorát. a gann által használt hangszer ugyanakkor nem az, amit nancarrow használt.  nancarrow papírtekerccsel működő, régimódi zongorát használt, míg gann az újabb, midi interfészen keresztül ,számítógéppel vezérelt disklaviert használ. 
azoknak, akik nem ismerik a disklaviert, most csak röviden annyit, hogy ez a yamaha által gyártott elektronikus zongora, amely először 1987-ben került a piacra. a tipikus disklavier egy igazi akusztikus zongora, amely a felvételekhez elektronikus érzékelőkkel, és a lejátszáshoz elektromechanikus mágnesszelepekkel van felszerelve. az érzékelők rögzítik a billentyűk, kalapácsok és pedálok előadás közbeni mozgását, a rendszer pedig szabványos midi fájlként (smf) menti az előadás adatait. l,ejátszáskor a mágnesszelepek mozgatják a billentyűket és a pedálokat, és így az eredeti előadást reprodukálják. ugyanakkor gann zenei és gyakorlati okokból Nancarrow-hoz hasonlóan mechanikus zongorát használ. 
a lényeg persze a henry cowell által megfogalmazott és leírt megállapítás, miszerint a hangszer lehetővé teszi a zeneszerző számára, hogy olyan tempóviszonyokkal és ritmussebességgel komponáljon, amelyet emberi előadók nem, vagy nehezen tudnak eljátszani.
még mielőtt a disclavierekről beszélnék, nézzük meg ki is kyle gann. 

kyle eugene gann 1955. november 21-én dallasban született amerikai zeneszerző, zeneprofesszor, kritikus, elemző és zenetudós. zenész családban nőtt fel. édesanyja zongoratanár, aki egyben első tanára is volt.  13 évesen kezdett komponálni. miután 1973-ban végzett a dallasi skyline középiskolában, az ohioi oberlin zenei konzervatóriumban tanult, ahol 1977-ben alapdiplomát szerzett. itt randolph colemannál tanult zeneszerzést, aki úgy gondolta, hogy a korábbi időkhöz képest, amikor csak egy féle zenei stílus volt a meghatározó, a helyzet megváltozott, és egy zeneszerzőt nagyon sok különböző hatás éri, amelyek tanulmányozása, megismerése, saját zenei világába történő integrálása több évtizedbe telik. ennek értelmében egy zeneszerző csak az 50-es vagy 60-as éveiben találja meg saját hangját. akkoriban, a húszas éveiben gann nem igazán értette, de mindenesetre lehangoló kijelentésnek érezte. dacosan gondolta, hogy esetében ez nem lesz igaz. 50-es évei felé el kellett fogadnia, hogy colemannak igaza volt. azt írja erről. 

kyle gann (fotó: susan san giovanni)

’partch, aki világzene darabjaiból alakította ki saját zenei stílusát, csak az 50-es éveiben kezdett el ütőhangszereket használni zenéjében, és 66 éves kora körül lett híres. nancarrowot, aki a jazzt és bartók béla zenéjét egy új technológiával ötvözte, 65 évesen fedezték fel, és 70 évesen kezdett híressé válni. lou harrisont, aki a kontinens minden zenéjét összegyűjtötte, és akit gann élete nagy részében, egy nem túl fontos, különc figurának tartott, az 1990-es években, közel a 80-hoz, meglepő módon amerika talán legnagyobb zeneszerzőjeként emlegették. robert ashley, némi korai ismertség ellenére, csak 48 éves korában kezdett bele a "perfect lives" című alapművébe, és a 70-es éveinek elején volt legtermékenyebb időszaka – a kor legjobb operaszerzője, és a klasszikus közönség számára még mindig szinte ismeretlen. egy olyan zenei közegben felnőni, amikor egyetlen uralkodó zenei stílus létezik, nem olyan lehetetlen csodagyerekké válni. egy érzékeny gyerek gyorsan képes elsajátítani egy világos, véges szabályrendszert. de amikor a zeneszerző a klasszikus, a modern, a jazz, a pop és egyéb zenék mindenütt bénító választékával találja szembe magát, ez már nem megy olyan egyszerűen. manapság már nemigen akad a 20-as vagy 30-as éveikben járó zeneszerző. a művésznek meg kell teremtenie azt az értékrendet, amellyel értékelni fogják. amikor morton feldman 61 évesen meghalt, a klasszikus zenei világ alig ismerte őt. a következő tíz évben azonban nagyon is nagy jelentőségűvé vált. egy zeneszerző végeredményben olyan zenét alkot, amilyenre belső ösztöne vezérli. saját hangjára befolyással van az összes általa ismert zene, és ezektől önbecsapás nélkül lehetetlen teljes mértékben elszakadnia. lehet, hogy nemcsak a zeneszerzőknek kell évtizedekig feldolgozni és elsajátítani azokat a hatásokat, amelyekből merítenek, hanem a közönségnek is tovább tart megismerni egy zeneszerző életművét - és a zeneszerzők számát tekintve, egyik megismerésére sem jut túl sok a közönség idejéből. nem lepődnék meg, ha idősebb korában sok kortársam kezdene beérni, és sokkal fontosabb figuráknak bizonyulnának, mint azt eddig bárki gondolta volna.'

gann zenei tanulmányait a northwestern egyetem folytatta. 1981-ben szerezte meg a mester diplomát, majd 1983-ban megkapta a doktori fokozatot. itt 1977 és 81 között peter genánál tanult zeneszerzést. az austini texasi egyetemen greg proctornál   reneszánsz ellenpontozást tanult. 1975-ben morton feldmantól, majd 1984 és 96 között ben johnstontól vett zeneszerzés magánórákat.
1997-től a bard college-ban tanít. 
szabadúszóként különféle chicagói újságoknak kezdett zenei kritikákat írni. 1986-tól 2005 között az 1955-ben alapítot new york-i hír- és kulturális alternatív hetilapnak, a village voice-nak más kiadványoknak írt újzenei zenekritikákat. különösen a kortárs zene provokatív és éleslátó kritikusaként vált ismertté.  a village voice három alkalommal kapta meg a pulitzer-díjat, ezenkívül megkapta a national press foundation-díjat és a george polk-díjat. 2015 októberében a village voice-nál tulajdonos váltás történt, és minden kapcsolatot megszakítottak a korábbi anyavállalattal, a voice media grouppal. az utolsó nyomtatott kiadás, amelynek borítóján bob dylan 1965-ös fotója látható, 2017. szeptember 21-én jelent meg. ezután 2018. augusztus 31-ig a voice bejelentette, hogy megszünteti az új szerkesztőségi tartalmak készítését, és a weboldalán keresztül szolgáltatja a napi tudósításokat. 2020. december 23-án r. c. baker szerkesztő bejelentette, hogy a lap folytatja az új cikkek online megjelentetését, illetve negyedévente a nyomtatott kiadást. 2021 januárjában ismét új, eredeti cikkek jelentek meg a weboldalon. a nyomtatott kiadás 2021 áprilisában jelent meg újra. 
kyle gann hét könyvet írt az amerikai zenérő. ezek: 
1.  1995-ben "the music of conlon nancarrow"
2.  1997-ben "american music in the 20th century"
3.  2006-ban "music downtown: writings from the village voice"

4.  2010-ben "no such thing as silence: john cage's 4'33"
5.  2012-ben "robert ashley" (amerikai zeneszerzők sorozat) 

6.  2017-ben "charles ives's concord: essays after a sonata"
7.  2019-ben "the arithmetic of listening: tuning theory and history for the impractical musician" 

számos könyv jelent meg kyle gann előszavával, fejezeteivel vagy cikkeivel. többek között  ő írta a bevezetőket a john cage's silence 50. évfordulós kiadásához és robert ashley "perfect lives" új kiadásához is.

gann mikrotonális és konvencionális hangolású zenéket is komponál. zeneszerzői munkássága általában három kategóriába sorolható:
- tiszta intonációjú, elektronikát is magába foglaló, mikrotonális művek,
- ritmikailag összetett, disklavier-e (számítógép által vezérelt akusztikus zongorára) írt művek,
- ritmikailag általában kevésbé bonyolult  és egységes tempó keretén belül maradó zongora és együttes zenék.

zenéjének körülbelül egynegyede mikrotonális, oktávonként maximum 58 hangmagasságot használ. ritmikai nyelvezetét áthatja a több tempó együttes használata, a fáziseltolás, a prímszámos metrumok és más hasonló numerikus eszközök. korai műveiben, egészen a "custer and sitting bull"-ig, ami egy mikrotonális, egyszemélyes zenés színházi mű, gyakran merít amerikai indián forrásokból. jelentős művei közé tartozik két zongoraverseny (az egyiket, zongorára és fúvósra, az amszterdami orkest de volharding, a másikat zenekarra, emanuele arciuli megrendelésére komponálta); az indianapolisi szimfonikus kórus megbízásából kórusra és zenekarra írt 35 perces szimfónia , a "transcendental sonnets"; a relâche együttes megbízásából 1994 és 2008 között fuvolára, oboára, altszaxofonra, fagottra, brácsara, nagybőgőre, szintetizátorra és ütőhangszerekte (tom-tom, cimbalom, és vibrafon) írt "the planets (astrological studies: sun, moon, venus, mars, jupiter, mercury, saturn, uranus, neptune, pluto) "; 2015-ben írta írta a 6 dalból álló "proença" című kamara dalciklusát. az 1. és 4. dal szövege két eredeti provence-i nyelven írt két trubadúrdal; a 3. és 5. két, ezra pound által fordított trubadúrvers, a 2. és 6. pound két verse bertrans de bornról.
2007-ben mark morris koreográfus gann öt disklavier művére, egy nagylétszámú táncegyüttesre koerografálta a "looky" című táncos előadást.
gann pályafutásának egy nagyon fontos mozzanata dennis johnson ötórás "november" című művének rekonstruálása és átírása. ezenkívül gann előadás, illetve lemezfelvétel céljából rekonstruálta és átírta harold budd "children on the hill" című művét. ezenkívül az 1825–98 között élt george frederick bristow 1872–73-ban, a brooklyni filharmonikus társaság megbízásából írt "symphony no. 4 in e minor, op. 50 (arcadian)" című művének előadói változatát is ő készítette el, amelynek eredményeként a művet előadták és felvették. George Frederick Bristow-t sok kortársa a tizenkilencedik század második felének legjobb amerikai zeneszerzői közé sorolja, a new york-i zenei színtér oszlopos tagja volt. eltérően korábbi szimfóniáitól, amelyeket egyes kortárs kritikusok túlságosan 'európainak' minősítettek, az "arcadian" egy igazi amerikai zene. a szimfónia korai előadásai széles körű elismerést váltottak ki, de ez a mű is, sok más amerikai zeneszerzők kompozíciójával, feledésbe merült. 
gann társalapítója volt a minimalista zenei társaságnak (Society for Minimalist Music), és szerte a világon konferenciákon tartott vitaindító előadásokat. több mint 45 kiadvány számára, több mint 3500 cikket írt, köztük tudományos cikkek la monte youngról, henry cowellről, john cage-ről, edgard varése-ről, ben johnstonról, earle brownról, julius eastmanről, mikel rouse-ról, john luther adamsról, dennis johnsonról és más amerikai zeneszerzőkről.
2003 és 2016 között készítette a "postclassic" nevű, nagyon olvasott zenei bloggját. 1999-től 2010-ig ő írta  a chamber music magazin "american composer" nevű rovatát. írásaiért 1999-ben megkapta a stagebill-díjat, 2003-ban pedig a peabody- és a deems-taylor-díjat.
a bard mellett tanított a bucknellen, a columbián, a brooklyn college-ban és a school of the art institute of chicago-ban. 2003-ban az american music center steve reichhel, wayne shorterrel és george crumb-bal együtt gannnak is odaítélte a letter of distinction díjat.
kyle gann így magyarázza, hogy miért töltötte pályafutása nagy részét kevéssé ismert zeneszerzők munkásságának bemutatásával: 'nem lehetsz ismert zeneszerző egy alig ismert zenei környezetben, és senki nem írt jól arról a területről, ahonnan én jöttem.' ez a terület a kísérleti komolyzene, különösen a mikrotonális zene.

kyle gann (fotó: lewisburg studios, 1999)

kyle gann 1977-ben kezdett el disclavier-re zenét írni. mint a műsor elején elmondtam, gannre hatással volt nancarrow munkássága, de ő disclavierre írta kompozícióit. emlékezzünk, mit mondott nancarrow. hogy ha számítógéppel vezérelt mechanikus zongora esetleg szintetizátor már lett volna, akkor amikor ő komponált, valószínűleg ő is ilyenekre írta volna a műveit. mindenesetre az egyik legfontosabb érv ezen hangszerek használatára, hogy olyan műveket lehet így létre hozni, amelyek ritmikailag olyan bonyolultak, hogy általában egy zenész nem képes lejátszani őket. másrészt az előadás nem függ az előadótól, mindig ugyanúgy szólal meg. volt még egy ok, hogy gann ilyen hangszerre komponált. úgy érezte, nem játssza elég ember a zenéjét. így hát nancarrow, lou harrison, harry partch és sok más amerikai zeneszerző "csináld magad” szellemében úgy döntött, hogy saját virtuális kezébe veszi a dolgokat. bár gann a mechanikus zongora használatára vonatkozó való indokai nancarrow-éhoz hasonlóak, a zenei eredmények egészen mások. gann ott folytatja, ahol nancarrow abbahagyta. kifejleszti saját, több tempóréteggel való munkamódszerét, és populáris és klasszikus zene elemeket sző élénk és jellegzetes zenei szövetébe. gann zenéje a különböző zenei hatások széles választékát foglalja magába, de hangzása senki máséhoz nem hasonlítható.  az összetett tempóstruktúrák és a mikrotonális hangolások iránti vonzódása cowelltől la monte youngig terjedő, kísérletező szellemű hagyományban határozza meg őt. zenéjének közvetlensége és hozzáférhetősége mégis az olyan amerikai populistákhoz való rokonságáról árulkodik, mint roy harris és virgil thomson. az experimentalizmus és a populizmus ebben a rendkívül személyes keverékében gann legközelebbi zenei elődei partch és charles ives. ives szellemében gann zenéjében a ragtime, a jazz, a népzene és az amerikai őslakosok zenéje egyenrangú a klasszikus zenével és a tisztán absztrakt hangzásbeli elképzelésekkel.
gannek 2005-ben az amerikai new world recordsnál jelent meg "nude rolling down an escalator: studies for disklavier" című albuma, amely tíz, 1997 és 2004 között, disclavier-re írt kompozíciót tarlamaz. a lemezen hallható kompozíciókhat gann, a thomas young által, 1799-ben használt, kiegyenllített hangolású yamaha disklavier-re komponálta. ezen a lemezen gann még csak egy disclaviert használ, szemben a későbbi, fő művének számító "hyperchromatica" című zongora ciklusával. gannak fontos volt az, hogy lehetőleg mást csináljon, mint nancarrow, hogy az emberek ne hasonlítsák öket egymással össze, és nem is akart egy egyszerű nancarrow epigon lenni. 
hasonlóan, ahogy nancarrow a reprodukáló zongorára írt darabjait tanulmányoknak nevezte és sorszámmal látta el őket, gann is tanulmányoknak nevezi, és ugyanúgy sorszámmal látta el a lemez hallható 10, 1997 és és 2004 között disclavier-re komponált zongora darabját, annyi különbséggel, hogy mindegyiknek címe is van.
ebből néhány, ami talán érdekes lehet:

- "despotic waltz (mechanical piano study no. 1)". ez volt gann első próbálkozása. úgy gondolta a hangszer kipróbálására kezdetnek legjobb eljátszani a gondolattal, mi született volna abból ha chopin találálkozik nancarrow-val.
- "the waiting (mechanical piano study no. 2)". gann szerint a midi-szekvenáló kottaszoftver és a disklavier kombinációval könnyebb az összes olyan hatást megvalósítani, amelyekről henry cowell csak álmodott a "new musical resources"-ban. a  darabot joan tower-nek ajánlotta, aki egy álmát teljesítette azzal, hogy szerzett neki egy disklavier-t az irodájába.
- "nude rolling down an escalator (mechanical piano study no. 3). 'a 20. század "egy lépcsőn lefelé lépkedő akt" ("nude descending a staircase" - marcel duchamp) képpel kezdődött, és úgy gondoltam, hogy így is kell befejeződnie. eléggé feldobott az a tény, hogy az időben vagy a regiszterben bárhová elhelyezhetek egy hangot, és azt hangszer képes megszólaltatni. Még a modernizmusnak is vannak nagy pillanatai."
- "folk dance for henry cowell (mechanical piano study no. 4)". a darabot henry cowell "new musical resources" című forradalmi jelentőségű könyve inspirálta. 'cowell ebben azt javasolta, hogy a hármas negyedhangokat nem kell mindig hármas csoportokban előadni, és hogy nincs avval semmi baj, ha hármas, ötös, hetes, és így tovább csoportokkat helyezünk el egymás. tehát ebben a szomorú kis táncban kipróbáltam azt az ötletet, hogy egy ütemben van három triola és öt kvint, de az egyik triolát követheti két kvint, majd egy másik triola és még három kvint, és így tovább. az újmódi számítógépes notációs szoftverek nem tudják kezelni ezt a jelölést, de néhány régi hülye program igen. a harmónia sokkal világosas, de vajon milyen az ütem?
- "texarkana (mechanical piano study no. 5)". texarkana volt conlon nancarrow és scott joplin szülőhelye is. nancarrow kedvenc zongoristája earl hines és art tatum volt. ha nancarrow (1912-1997) és joplin (1868-1917) valaha is együtt dolgoztak volna, talán hatással lettek volna egymásra, talán egy transzcendens ritmikai komplexitású ragtime-t hoztakak volna létre. joplin azonban a ragtime-ot lassan szerette, a disklavier pedig gyors hangszer, így gann a joplin és hines közötti különbséget kettéválasztotta, és nancarrow technikáit egy james p. johnsontól (1894-1955) származó, korai jazzes, még mindig ragtime-os stílusra alkalmazta.

_______________

00:00   zendülő elektronok szignál

00:41   műsorismertetés

Kyle Gann – Nude Rolling Down An Escalator: Studies For Disklavier 
(2005, CD, New World Records – 80633-2)

03:00  6.  Etude No. 1: Despotic Waltz (1997)

05:06  műsorismertetés folytatás

Kyle Gann – Nude Rolling Down An Escalator: Studies For Disklavier 
(2005, CD, New World Records – 80633-2)

08:56  8.  Etude No. 2: The Waiting (1997)

16:12  műsorismertetés folytatás

Kyle Gann – Nude Rolling Down An Escalator: Studies For Disklavier 
(2005, CD, New World Records – 80633-2)

19:23  2.  Etude No. 3: Nude Rolling Down an Escalator (1997-1999)

24:40  műsorismertetés folytatás

Kyle Gann – Nude Rolling Down An Escalator: Studies For Disklavier 
(2005, CD, New World Records – 80633-2)

26:06  7.  Etude No. 4: Folk Dance for Henry Cowell (1999)

28:11  műsorismertetés folytatás

Kyle Gann – Nude Rolling Down An Escalator: Studies For Disklavier 
(2005, CD, New World Records – 80633-2)

31:11  1.  Etude No. 5: Texarkana (2000)

34:54  műsorismertetés folytatás

Kyle Gann – Nude Rolling Down An Escalator: Studies For Disklavier 
(2005, CD, New World Records – 80633-2)

37:07  10. Etude No. 10: Unquiet Night (2004)

53:26  műsorismertetés folytatás

Kyle Gann – Nude Rolling Down An Escalator: Studies For Disklavier 
(2005, CD, New World Records – 80633-2)

56:18  4. Etude No. 6: Bud Ran Back Out (2001)

59:55  vége