Mechanikus hangszerek (13) - Conlon Nancarrow / Studies For Player Piano (5)

2024.12.17. - 21:00

Lejátszás

a mai adás témája továbbra is nancarow és a reprodukciós zongorárra írt művei.

conlon nancarrow "lost works, last works" (2000, other minds)

kezdésnek egyből jöjjön az előző részben tárgyalt, "piece for tape" című, egyetlen magnószalag darabja, amivel nem volt megelégedve, azért nem is késztett több ilyen művet.
korábban azt is elmondtam, hogy nancarrowra nagy hatással volt john cage preparált zongorára írt "sonatas and interludes" darabja, amiben, a perkusszívebb hangzás érdekébn különböző tárgyak erősítettek a zongorahúrokhoz. körülbelül tíz évvel később ő maga is kísérletezett preparált zongorával, de mivel a reprodukáló zongorái függőlegesen álltak: a zongorakalapácsok ütésére a tárgyak nem maradtak a helyükön, állandóan kiestek. a dátum nélküli "study nr. 30" az egyetlen megmaradt, félbehagyott, preparált zongorára szánt reprodukáló zongora darab, amiről 1988-ban azt mondta, 'csupán csak ritmus volt benne, semmi dallam'. de a perforációs partitúra és a zongorahenger sok kemény munkáról és elegáns szerkezetről árulkodik. a lemezen nancarrow 1960 körül készített felvétele hallható.
a lemez csúcspontja az 1990-es évek elején írt három darab, a "para yoko", a "study no. 51", és a "contraption no. 1". nacarrow mindhármat az 1990. januári betegsége után komponálta, ami egy stílusváltást jelentett. eltűntek az 1970-es és 80-as évek "studies" masszív numerikus szerkezetei, helyébe a dallamvezetés sokkal ösztönösebb, gyakran szokatlan módja és a finomabb textúrák iránti vonzódás lépett. a feleségének, dedikált "para yoko" az egyetlen a reprodukáló zongorára írt darabjai közül, ami nem tanulmány).
amikor sandoval megkérdezte nancarrow-tól, hogy milyen címet adjon a következő, 1992-es zongoratekercsnek, nancarrow viccesen azt válaszolta, legyen "study no. 3750". ennek ellenére végül a mű logikusan, a "study no. 51" címet kapta, amellyel egy rövid életű, új zenei irányvonalat indít el, amelyben a tempók közötti nem egymást követő számarányok bonyolult sorozatát kezdte használni.
nancarrow utolsó elkészült műve az ipp-re (instant prepared piano) írt "contraption no.1", amelyet trimpin, a német származású mérnök-zeneszerző talált fel. trimpinről már volt szó. neki köszönhető az a készülék, ami a zongoratekercseket midi-információkká alakítja át, és fordítva. a contraption ipp gombnyomásra különféle hanghatásokat hoz létre. de mivel nancarrow néhány vonós hangot egymáshoz túl közel írt be ahhoz, hogy rezonálni tudjon, trimpin ezeket,- a zeneszerző beleegyezésével-, számítógépes marimbára hangszerelte át. a "contraption" premierjét trimpin 1993. november 4-én, a san franciscói yerba cuena művészeti központban, az első other minds fesztiválon mutatta be, ahol a zeneszerző is jelen volt.

a 2004-ben a wergo kiadónál jelent meg conlon nancarrow "studies and solos" című cédé, amely nancarrow "study" sorozatából kiválasztott átiratokat tartalmaznak. bár a zongorára átírt darabok nem részei a műsor tematikájának, érdemes vele foglalkozni, az előbbiekben elmondottak miatt.

conlon nancarrow / bugallo-williams piano duo "studies and solos"
(2004, wergo)

1998-ban a new york állambeli buffalóban kezdődött a duó project, nancarrow egy reprodukáló zongorára írt darabjainak, két zongorára történő átírása és előadása. egyik előzménye, hogy a buffalóo egyetem végzős hallgatói, helena bugallo és amy williams zongoristák 1995-ben, bugallo and williams piano duo néven, innovatív kortárszenei műveket kezdtek játszani, többek között igor sztravinszkij, edgar varése, kurtág györgy darabokat, és olyan neves zeneszerzőkkel dolgoztak együtt, mint david lang, louis andriessen, lukas foss, carola cauckholt, eötvös péter és steve reich. a projekt létrejöttéhez a kezdeti impulzust yvar mikhashoff, 1993-ban, 52 éves korában elhunyt, amerikai virtuóz zongoraművész és zeneszerző "study if 15" című, publikálatlan átiratának felfedezése adta. erik oňa zeneszerzővel közösen, nancarrow eredetileg egy reprodukáló zongorára írt "studies" kompozícióiból, tíz olyat választottak ki, amelyeknek el lehetett készíteni a két zongorás változatát. az átírási folyamatnál elsősorban nancarrow publikált partitúrái szolgáltak forrásként. a tekercsek rendelkezésre álló felvételei alapján néhány módosítást is el kellett végezni. ennek eredménye hallható ezen a cédén.

a wergo 2007-ben adta ki conlon nancarrow "quartets and studies" című lemezt.

conlon nancarrow / arditti quartet "quartets and studies" (2007, wergo)

ez tatalmazza az 1942 körül komponált, 3 tételes "string quartet no. 1"-et, az 1987-ben írt "string quartet no. 3"-t, valamint a "study for player piano no. 1", no. 31 és no. 33 vonósnégyes átiratát az adrditti vonósnégyes előadásában. ezek a felvételek szintén nem tartoznak a műsor tematikájához. viszont a lemezen hallható az 1935-ben írt, 1980-ban átdolgozott "toccata for violin and player piano", melyben irvin additi játszik hegedűn. a lemezen van még a műsor szempontjából érdekes "trilogy for player piano", ami a "string quartet no. 3" három tételének reprodukáló zongorára átírt változata, amelyeket a "toccata for violin and player piano"-val együtt, 2005-ben conlon nancarrow marshall & wendell ampico reprodukáló zongorájával játszottak le.

szintén a wergonál jelent meg 2011-ben az "as fast as possible" című cédé.

conlon nancarrow "as fast as possible" (2011, wergo)

a cédén mindhárom kategóriából találhatók felvételek. ezen a legkorábbi kompozíció, a három tételes "septet", amelyet régóta csak hallomásból lehetett ismerni, de 1993-ban asszisztense, carlos sandoval megtalálta a műtermében. de erről korábban már bővebben beszéltem.
a "septet”-től egyenes út vezet az 1940-es évek közepén mexikóvárosban írt "suite for orchestra”-ig, ami "piece for large orchestra" címen is ismert. ez, egy nem sokkal korábban írt, ma "piece for small orchestra no. 1" néven ismert kamarazenekari művön alapul. a mű kissé heterogén lett, amelynek gyökerei nyilvánvalóan a jazzben gyökereznek, de amely a poliritmikus és kánonikus szerkezetek széleskörű alkalmazásával távol áll a kor "populista” amerikanizmusaitól. miután a szvit előadásához fűzött reményei szertefoszlottak, nancarrow a második tételt, a "blues"-t, és a negyediket, a "finale"-t, átdolgozta mechanikus zongorára, és évtizedekkel később a "studies" sorozatba "no. 3d" és "no. 2b" -ként kerültek be. ezáltal a szvit nemcsak korai, hanem későbbi műveivel is szorosan összefonódik.
korai műveihez képest nancarrow utolsó alkotói periódusának zenéjét nemcsak nagyobb texturális áttekinthetőség jellemzi, hanem a belső folytonosság érzése is. erre példa a new york-i parnassus ensemble megbízásából készült, 1993-as "three movements for chamber orchestra", amely csak részben tekinthető nancarrow eredeti kompozíciójának. egy 1990-ben bekövetkezett agyvérzés következtében nem volt képes új művet komponálni, ezért több régebbi reprodukáló zongorakompozíció feldolgozását javasolta. úgy tűnik, ennek megvalósítását (átírását és hangszerelését) nagyrészt átadta akkori asszisztensének carlos sandovalnak. valószínűleg megosztott szerzőségről van szó. emiatt, valamint a kompozíció feltételezett játszhatatlansága miatt, végül a megbízó együttes nem volt hajlandó előadni a művet. a bemutatóra végül 1999. június 26-án, aldeburgh-ban, került sor. a darabot thomas ades vezényletével a birmingham contemporary music croup adta elő. thomas ades korábban, 1998. október 17-én, a második tételt is előadta. a "three movements for chamber orchestra" egyik különlegessége az, hogy az első tételt ütőhangszerek (pergő, tambura, indiai tabla, clave és bongo) játsszák, ami arra a mechanikus ütőzenekarra emlékeztet, amelyet egy reprodukáló zongora aktivál, és amelyet nancarrow 1950-ben kezdett építeni, de aztán, a megoldhatatlan technikai nehézségek miatt feladta.
a lemezen van jó néhány, a "studies for player piano" kompozíciókból készült átirat. az össze "studies" közül, élő előadásra a legalkalmasabb a "no. 26", mivel ez a mű teljes mértékben mentes a poliritmikus technikáktól. az átiratot az eredti darabból, hangról hangra nancarrow készítette, hét kézre és négy zongorára. egy korábbi, hét kézre és két zongorára írt verzió kivitelezhetetlennek bizonyult. az átiratot először 1988. október 15-én, kölnben, a wdr "music and machines" című koncertsorozatának részeként,"nancarrow és ligeti kölnben" című előadáson mutatták be.
a lemezen ezenkívül még, az inkább nancarrow poliritmikus és többtempós kompozíciós módszereire jellemző, "studies nos. 16, 20, 32, és 44" átirata található, melyeket erik oňa és helena bugallo szintén hangról hangra, egy vagy két zongorára (négy-nyolc kezesre) készített. természetesen a fentiek miatt ezek egyikét sem játszom le. ugyanakkor, a a műsor szempontjából is fontos a lemez utolsó darabja, a már korábban említett, paul usher féle "nancarrow’s concerto for pianola and chamber orchestra". conlon nancarrow az 1980-as évek második felében, rex lawson, akiről egy korábbi adásban már volt szó, pianola virtuózzal történt találkozásainak hatására, elkezdett érdeklődni a pianola iránt. mivel a zenész jelenléte, a tempó szempontjából, a reprodukáló zongoránál nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé, további jele lehet annak, hogy nancarrow megbarátkozott az élő előadás műfajával. a találkozás hatására az amerikai zenszerző egy pianolásra és kamarazenekarra írt versenyművön kezdett dolgozni, amelyet sajnos már nem tudott befejezni. nancarrow összes eredeti elképzelését azonban az angol zeneszerző, paul usher zseniális, nancarrow szellemiségét tükröző átdolgozásával született meg a "nancarrow’s concerto for pianola and chamber orchestra". ushernek rendelkezésére álltak a felvázolt versenymű vázlatai, valamint a tervezett versenymű alapjául szolgáló, háromrészes "study no. 49 (a, b, c)". ez a mű eredetileg egy szvit része volt, amelyet nancarrow 1987-ben sikertelenül nyújtott be a grawemeyer-díjra. e korai változatokat elemezve, usher azonban arra a következtetésre jutott, hogy azok nem teszik lehetővé a tervezett mű "rekonstrukcióját”. ezért úgy döntött, a fent említett anyagoka, illetve más műveket felhasználva, nancarrow szellemében ír egy saját művet. az, hogy mennyire rugaszkodott az el eredeti forrásoktól, az különösen a teljes egészében usher által komponált "concerto" békés, harmadik tételében mutatkozik meg. de még a következetesen virtuóz első, második és negyedik tételben is, usher messze túllép nancarrow feltételezhető elképzelésén, annak ellenére, hogy a nancarrowra jellemző "hangzás" mindvégig jelen van. A darabot 2004. november 13-án, kasper de roo vezényletével, rex lawson és az ensemble modern előadásában, a wdr "tempo tempo" koncertsorozatának részeként mutatták be. usher "nancarrow’s concerto"-ja a technikai túlzás és a nyugodt elegancia sajátos kombinációjával figyelemre méltóan sikeres kísérlet nancarrow zenei gondolkodásának xxi. századi folytatására.
1997-ben, a conlon nancarrow gyűjtemény, a baseli paul sacher alapítványhoz került. az anyag kezdettől fogva nagyon sokféle tárgyat tartalmazott. különböző típusú zenei kéziratokat, eredeti zongoratekercseket, a zeneszerző levelezését, lyukasztógépét és egyéb munkaeszközöket, bútorokat, valamint a két egyedileg átalakított reprodukáló zongorát. később ide került nancarrow személyes könyvtárának zenei része, és a korábban jürgen hocker birtokában lévő anyagok. a kutató számára felbecsülhetetlen értékű forrás ez az átfogó gyűjtemény, amely nemcsak nancarrow hagyatékának történelmi és analitikai szempontból történő mélyreható tanulmányozását teszi lehetővé, hanem annak a környezetnek a kulcsfontosságú összetevőinek rekonstrukcióját is, amelyben alkotói teljesítménye megvalósult.
evvel vége a nancarrowról szóló résznek. a következő adásokban egy lépéssel tovább megyek. kyle gann zeneszerző, aki könyvet is írt nancarrowról, és a disclavier lesz a téma. kyle gann tovább fejlesztett nancarrow reprodukáló zongorára írt munkásságát, ő már számítógéppel midi interfészen keresztül vezérelt reprodukáló zongorára, disclavierre ír kompozíciókat. egy korábbi adásban már említettem, hogy nancarrow elmondta azt, hogy csak amiatt írt ampico reprodukáló zongorára zeneműveket, mert az adott pillanatban ehhez jutott hozzá. azt is elmondta, hogy ha akkor, amikor reprodukáló zongorára kezdett komponálni, már léteztek volna a számítógéppel vezérelt zongorák vagy szintetizátorok, valószínűleg ő is ilyenre komponált volna. tulajdonképpen ezt valósította meg kyle gann, aki több darabot írt számítógéppel vezérelt reprodukáló zongorára.

__________________________________________________________________________

00:00 zendülő elektronok szignál

00:41 műsorismertetés