Mechanikus hangszerek (10) - Conlon Nancarrow / Studies For Player Piano (2)

conlon nancarrow

nancarrow a spanyol polgárháború kitörése után 1937-ben elment harcolni a spanyolországba. az abraham lincoln brigád tagjaként, a köztársaságiak oldalán harcolt franco fasiszta kormánya ellen. nancarrow gyalogos katona volt. két éven keresztül puskával lőtt és lőttek rá, lövészárkokban aludt, félálomban menetelt, ha kellett, napokig ugyanazt az átázott ruhát viselte, hepatitiszben szenvedett, tetvekkel küzdött, és 'soha nem látott mást, csak sarat és mezőt'. a nemzetközi brigádba a toborzást a kommunista párt szervezte, de nancarrow-nak sokkal tisztességesebb okak miatt vonult be, mint azt később a kormánya elismerte volna:
'akkoriban idealista voltam, és úgy gondoltam, hogy ha sikerül ott legyőzni hitlert, akkor talán elkerülhető a következő háború, ami nyilvánvalóan közeledett. hitler terjeszkedett, és területeket foglalt el. úgy gondoltam, hogy talán így megállíthatjuk. természetesen nem állítottuk meg, mert elmaradt a demokratikus országok beavatkozása. nos, hitler megtette, ahogy mussolini is.'
 sok társához hasonlóan ő is úgy gondolta, hogy a harccal segítenek a szovjeteknek megállítani a németeket, és a második világháborúban az egyesült államok is kénytelen lesz ebben segíteni. 
egy alkalommal az újságok azt írták róla, hogy meghalt, pedig csak egy repeszsérülést szenvedett a nyakán. felesége, akit soha nem tájékoztattak a hollétéről, 1940-ben hivatalosan elvált tőle, azt hitte, hogy még mindig spanyolországban van. 
eközben nancarrow zenei karrierje a tudta nélkül haladt előre. 1938-ban nicolas slonimsky nancarrow "toccata, prelude, and blues" című művét választotta ki henry cowell "new music edition" című kiadványának megjelentetéshez. aaron copland egy későbbi számban kedvező kritikát írt a darabokról, amelyben 'figyelemre méltó biztonságról, találékonyságról és fantáziáról" írt, és remélte, hogy a zeneszerző épségben visszatér a fasizmus elleni harcból.
1939-ben franco győzelme után a brigád feloszlott, és csak egy hajszálon múlt, hogy el tudjott menekülni a fasiszta uralom alatt álló spanyolországból. lincoln-brigádos társaival együtt egy valenciából induló olívaolajat szállító teherhajó rakterében menekült el. a franciák az 1939-ben épített délnyugat-franciaországi gursi büntetőtáborba zárták.

a gursi büntetőtábor (1939)

még ebben az évben visszatért texarkanába, majd hamarosan new yorkba költözött, ahol egy éven belül élete legfontosabb zenei kapcsolataira tett szert. itt találkozott elliott carter, aaron copland,  wallingford riegger zeneszerzőkkel és minna lederman zenei újságíróval, a "modern music" című folyóirat szerkesztőjével. nancarrow "over the air" címmel négy rádiózenei cikket ír a folyóirat számára. ezek és egy nem sokkal később mexikóban írt ötödik cikk volt nancarrow összes megjelent írása. 
cage ugyanebben az időszakban megjelent cikkeihez hasonlóan nancarrow is az új amerikai zene felszínességét bírálta, amely "liszti dithirambusai" közé oltott jazz-klisékkel próbált a nacionalista sovinizmusra építeni, és helyesen látta előre, hogy amerikai experimentalizmus nem fog profitálni az amerika őrületből. azt is pontosan felismerte, hogy a kereskedelmi érdekek hogyan rontják le az általuk támogatott zene jelentőségét:
'a jazz esetében a rádió elfogadja azt a "plüss” elméletet, amelyet egyes filmproducerek követnek, hogy minden legyen ragyogó és nagyszerű, legyenek nagy zenekarok, csillogás, hangkavalkádok. az öt-hat zenészből álló együttesek tudják legjobban a kollektív improvizációs típusú jazzt játszani. de nyilvánvalóan a szappant nem lehet ilyen kis zenekarral eladni - a közönség még azt hinné, hogy a szappangyártó nem engedhet meg magának nagyobb zenekart. ha meg nincs elég tőkéje, hogyan lehetne jó az általa gyártott szappan?'
írásai, ugyanúgy, mint beszédei lényegre törők, ami nem teszi lehetővé a kritikusi karriert. lederman később felidézte tapasztalatait, amikor megpróbálta szerkeszteni nancarrow munkáit: 'semmilyen kéréssel nem tudtam rávenni, hogy fűzzön hozzá egy bekezdést, egy mondatot, vagy akár csak néhány szót. elmondta, amit el kellett mondania.'

nacarrow egy üres kottatekercset fektet a körülbelül 4 méter hosszú rajzasztalára. az asztal elülső és
hátsó végén található egy, a tekercs fel- és letekerésére szolgáló szerkezet.  (fotó: jörg borchardt)

az amerikai ötök nevű zeneszerzők közül wallingford riegger felvette a kapcsolatot nancarrow-val, és megpróbálta visszacsábítani a kommunista pártba. hamarosan megtudta, hogy néhány lincoln-brigádos barátját az amerikai kormány zaklatja a kommunista pártbeli tagságuk miatt, nem adtak nekik útlevelet. nancarrow is, csak hogy lássa, mi történik, kért egyet. természetesen ő sem kapott. 1940-ben, mivel politikai meggyőződése miatt nem kapott útlevelet, két lehetősége volt, hogy elkerülje a mccarthy-kormány zaklatásait. mexikó és kanada voltak azok azországok, ahová útlevél nélkül beutazhatott, és mivel kanada iránt nem érzett túl nagy a vonzalmat 1940-ben mexikóvárosba költözött, és. élete hátralévő részét ott élte le. ha ott maradt volna, akkor ő is ki lett volna téve a mccarthy-korszakban oly sok művészt ért zaklatásnak. mexikóvárosban elsősorban gépzongorára komponált zenét, és hogy eltartsa magát, más munkákat is végzett. angolt tanított egy keveset, fordított, takarékosan élt, és az otthoni családja segítségével tartotta el magát. 
nancarrow ezen években szerzett első fellépési tapasztalatai katasztrofálisak voltak. 1939-ben, amikor visszatért a spanyol polgárháborúból, a new york-i zeneszerzők ligájának koncertjére írta a három tételes "septet" című kompozíciót, ami sokáig csak hallomásból volt ismert. évtizedekig állította, hogy megsemmisítette a partitúrát, de 1993-ban asszisztense, carlos sandoval megtalálta a műtermében. ellentétben legtöbb korai művével, ezt a darabot röviddel megírása után, 1940. április 21-én new yorkban adták elő. már a koncert megszervezése is nehézségekbe ütközött: egyrészt nancarrow túllépte a tervezett hangszerek számát, így az előadáshoz néhány barátjának további anyagi támogatásra volt szüksége. másrészt probléma volt az előadók a próbákkal szembeni komolytalan hozzáállása. nancarrow visszaemlékezése szerint mindössze két próbát szerveztek, és mindkettőre csak négy zenész jelent meg, és közülük csak egy jött el mindkettőre. ahogy az ilyen előzmények után várható volt, az előadás katasztrófális volt. a "modern zene", 1940. május-június számában harrison kerr kritikájában megjegyezte, a kissé 'túlírt’ és ’időnként kaotikus’ ”septet” tűnt a műsor legígéretesebb darabjának, de a zenészek 'nem játszották túl jól'. Nancarrow később igazi katasztrófaként írta le az előadást, mert a zenészek az elején elkeveredtek, és többé nem tudtak visszatalálni. tény, hogy a darab központi részével szemben, - ami egy laza blues, és nem támaszt komoly technikai követelményeket -, az első tétel és a finálé az erőteljes poliritmikus zenei jellege jelentős ritmikai problémákat okozott a zenészeknek.  (a megtalált kéziratból hiányzik az első nyolc oldal).

nancarrow a két reprodukáló zongorájával

mexikóvárosba érkezése után, a mexikói zenei életben történt próbálkozásai nem sok sikerrel jártak. összebarátkozott rodolfo halffter (1900-87) spanyol zeneszerzővel, aki az 1939-es vereség után mexikóvárosba menekült, és aki később mexikó első kromatikus zeneszerzője lett. 1942-ben halffter felkérésére az általa mexikóvárosban szervezett koncertekre nancarrow megírta a “Trio for clarinet, bassoon, and piano” című darabot. a próbák rosszul sikerültek. a klarinétos nem volt hajlandó olyan darabot játszani, amelyről - mint mondta - a közönség azt gondolná, hogy hamisan játszik, és így végül a művet nem játszották el. Szerencsére nancarrow-nak már ekkor volt egy jó ötlete, amely olyan mértékben szabadította fel a más zenészektől való függéstől, amit sok zeneszerző megirigyelhetne. new yorkban megszerezte és és 1939-ben és 1940-ben el is olvasta henry Cowell "new musical resources” című korszakalkotó elméleti írását. cowell újításai közé tartozott az osztott ritmus átfogó elmélet, amely egy nagy ritmikai egységet (vagy ütemet) egyszerre különböző számú egyenlő részre osztott, ezzel olyan hatást keltve, mintha különböző tempók egyszerre változnának. felvázolta az egyidejűleg egymásnak ellentmondó tempók ritmikai elméletét, és azt mondta, hogy az ilyen ritmusokat zongorista képtelen eljátszani, ugyanakkor ezek gépzongorával megvalósíthatók. apjának köszönhetően, nancarrow számára nem volt idegen a hangszer, és elkezdett foglalkozni a lehetőségekkel.

a kereskedelemben kapható ampico kottatekercsek
 
'cowell "new musical resources" című könyve valószínűleg a legnagyobb hatású zenei könyv, amit valaha olvastam. sőt, most olvastam újra. sok éve nem olvastam, gondoltam, talán most már nem így gondolnám, de még mindig nagyon jó könyvnek tartom. és még mindig sok olyan ötlet van benne, amit nem valósítottak meg. van két-három hely, ahol megemlíti, hogy egy adott dolog milyen érdekes lenne, de csak gépzongorán lehetne megvalósítani. és ő soha nem csinálta meg! ez az, ami engem meglep.'
1940-ben nem volt annyi pénze, amit a bonyolult zenei technológiára lehetett volna fordítani. apja azonban, hogy a gazdasági válság idején a családját támogassa egy vagyonkezelői alapot hozoot létre. halála után tizenöt évig csak nancarrow édesanyja férhetett hozzá, de 1947-ben a fiúk már jogosultak lettek a  saját részükre, és így nancarrow kezdett annyi pénzt kapni, amiből meg tudott élni. tekintettel takarékos életmódjára, ez a pénz még a hatvanas években is jelentős támogatást nyújtott, és már csak keveset kellett nem zenei témájú munkát végeznie. mindvégig úgy vélte, hogy a zenéből soha nem fog megélhetésre elég pénzt keresni. (ez a szemlélet charles ivesre emlékeztet.) nancarrow a pénz egy részét arra használta, hogy lépést tartson az aktuális zenei fejleményekkel. a későbbi években előfizetett a "perspectives of new music", a "musical quarterly" és a "source" című folyóiratokra. 1947-ben new yorkba ment gépzongorát keresni. itt, két-három hónapig barátoknál lakott, és vett egy használt ampico reprodukáló zongorát valamint egy zongoratekercsek lyukasztására szolgáló kézi perforálógépet.

nancarrow egyik marshall & eendell ampico zongorája. középen található a perforált tekercs olvasására szolgáló
zenetekercs doboz. jobb oldalon a tekercs hajtására szolgáló szélmotor látható, három ésszerűen elhelyezett fújtatóval.

ezt a fontos epizódot így meséli: 
'a legfontosabb dolog, amiért new yorkba mentem, az volt, hogy utánanézzek a reprodukáló zongoráknak és perforáló szerkezeteknek. semmit sem tudtam a reprodukáló zongorákról, a gyártás módjáról, a tekercsekről, semmit, amit ki akartam deríteni. elmentem az akkor bronxban működő qrs-reprodukáló kottatekercs gyártó céghez. akkoriban ez még meglehetősen nagy üzlet volt a populáris zene számára. találkoztam j. lawrence cookkal, aki ott dolgozott. voltak ezek a nagy gépeik, amelyek tömegesen gyártották a zongoratekercseket. de volt neki egy kis perforáló szerkezete, – ennek semmi köze a gyárhoz –, olyan dolgokhoz, amiket a nagy gépeken nem lehetett megcsinálni, de ő meg akarta csinálni. semmi sem olyan bonyolult, mint ahogy én csináltam. akkor még nem tudtam, hogy ezt meg tudtam volna venni, mivel ez egy kereskedelmben kapható árú. még mindig léteznek, antikváriumokban ahol reprodukáló zongorával együtt lehet ilyeneket találni. nagyon primitívek, de rugalmasabbak, mint a nagy gépek. de mivel nem tudtam, hogy ezeket a dolgokat meg lehet venni, megkérdeztem tőle – nagyon kedves srác volt –, nem bánja-e, ha valaki lemásolná, amir azt válaszolta: 'természetesen nem.' talán nem is tudta, hogy  ha körülnézek, találhattam volna egyet. 


leabarjan perforáló szerkezete

nem tudtam, hogyan tudom lemásolni ezt a szerkezetet. átsétáltam a falun, és volt ott egy bolt, amit egy fura fickó vezetett, aki régi hangszereket, lantokat és mindenféle barokk és reneszánsz hangszert javított. elkezdtem vele beszélgetni, és véletlenül megemlítettem, hogy keresek valakit, aki letudna másolni egy tekercslyukasztó gépet. nem tudott róla semmit, de volt egy gépműhely tulajdonos barátja, aki nagyon pontos fémmunkás volt. rávettem, hogy jöjjön velem bronxba, nézze meg ezt a gépet, és végezzen el rajta minden mérést. és ezt ő elkészítette. elég sokáig tartott, körülbelül egy hónapig. miután visszatértem  mexikóba és elkezdtem használni, rögtön láttam a korlátjait és olyan dolgokat, amin változtatni kellett. szerencsére mexikóban találtam egy fantasztikus szerelőt, aki újjáépítette azt a gépet. az eredeti kis, alapvető készülékhez képest ez egy nagy, szilárd szerkezet volt. olyan állapotba hozta, hogy mindenféle dolgot meg tudtam rajta csinálni. a gép még mindig jól bírja. csak az ütőszegeket többször kellett cserélnem, mert elhasználódtak.' 

nancarrow, a régi leabarjan kézi lyukasztógép alapján megépített, lyukasztógépe (fotó: jürgen hocker)
j. lawrence cook nevében a 'j ' valószínűleg a leabarjanra utalt. a "leabarjan és cook" nevét világszerte ismerik a reprodukcáló zongora kedvelői. a leabarjan és hasonló perforálógépek időnként még ma is megtalálhatók. j. lawrence cook emlékét, aki mindenkinél több népszerű tekercs feldolgozást készített, a modern zenetekercsgyártók még mindig őrzik. a perforálógépet egy idő után, hogy hogy a gépzongorával finomabb ritmusokat és gyorsabb ütemeket lehessen vele eljátszatni, jelentősen átalakították. többek között a kalapácsok végét a perkusszívabb hangzás érdekében filcekkel vagy fémlemezekkel vonták be. 

nancarrow 1. számú zongorájának átalakított kalapácsa. a basszus hangtartmányban a kalapácsfilceket
egy bőrszalaggal fedték be, amelybe fémszögeket szúrtak. a magas hangtartmányban fémszögek helyett
keskeny fémcsíkokat helyeztek el a bőrszalagokra. (fotó: jörg borchardt) 

 

nancarrow 2. számú zongorájának átalakított kalapácsa. a kalapács filceit teljesen eltávolították, és a
fa töveket fémlemez csíkokkal fedték be. 

az előzetesen megbeszélteknek megfellelően, nancarrow kifizette a 300 dollárt a new york-i gépésznek a munkájáért. 'a férfi mikor fizettem azt mondta: mondtam, hogy 300 dollár, de ha még egyszer meg kell ezt csinálnom, nem tudom, mennyiért tenném meg!' évekkel később nancarrow további 500 dollárt küldött a gépésznek.
ugyanezen new york-i tartózkosása idején találkozott henry cowell-lel, aki akaratlanul is jelentős hatással volt karrierjére.
'minna lederman megszervezett vele egy találkozót, mert tudta, hogy csodálom az ötleteit. ez a börtönügy után volt, amikor 'erkölcsi' vádak alapján a san quentin-i börtönben, raboskodott, de végül kiengedték és kegyelmet kapott. egy délután néhány órát  beszélgettünk. korábban soha nem találkoztam vele, így nem tudom korábban milyen volt. de most egy rémült ember volt, aki attól félt, hogy 'el fogják kapni'. lehet, hogy egész életében ilyen volt, de nem gondolom. szerintem ez a börtönélményei miatt lehetett. és persze ezután politikailag teljesen befogta a száját. korábban pedig politikailag radikális volt. elég szomorú eset.'
nancarrow, valószínűleg lederman nyomására, részt vett john cage preparált zongorára írt "sonatas and interludes" (amiben csavarok, radírok és egyéb tárgyakat erősítettek zongorahúrokhoz, hogy perkusszívabban szóljanak a hangok) című művének bemutatóján is. az ötlet nyilvánvalóan lenyűgözte nancarrow-ot, mert évekkel később a "study no. 30"-ban ilyen preparátumokat használt.
az utazás másik nagyon fontos eredménye az volt, hogy nancarrow megismerkedett második feleségével, annette margolisszal, aki művész és diego rivera asszisztense vol. miután összeházasodtak, a nő mexikóvárosi lakásában éltek, de időközben, a nő előző házasságából származó ingatlanon, felépítettek egy házat és egy stúdiót, ahol nancarrow az összes reprodukáló zongora írt művét komponálta, lyukasztott, játszotta el és rögzítette. a házasság körülbelül öt évig tartott.

anette margolis és conlon nacarrow acapulcoban

amikor elváltak nancarrow megkapta a kis házat a stúdióval együtt. később, a hetvenes években, miután feleségül vette harmadik feleségét, yoko seguira-t, nancarrow egy új, nagyobb házat épített a stúdió másik oldalán.
nehéz leírni azoknak, akik még nem jártak ott,  és nyilvánvalóan lehetetlen volt meggyőzni nancarrow-t, azok akik szeretik az ott készült zenéit mennyire szentélyként tekintik ezt a stúdiót. a helyiség körülbelül akkora és olyan alakú, mint egy háromautós garázs, magas mennyezettel. a helyiséget körbe-körbe fából készült könyvespolcok veszik körül, amelyekben Nancarrow kiterjedt zenei könyv- és folyóirat-könyvtára található. (a matematikáról, pszichológiáról, főzésről, irodalomról, történelemről és a tudomány minden területéről szóló több tízezer könyve egy külön, zsúfolt könyvtárat foglal el.)  a terem egyik oldalán áll a két gépzongora, melynek teste a terem  üres középre néznek. (egy harmadik, nancarrow fiának használatára hagyományos zongorává átalakított gépzongora a nappaliban áll.) mögöttük polcok állnak, amelyeken mintegy hetven zongoratekercs található, köztük az összes "player piano studies" különálló tételekkel, valamint néhány nem gépzongorára írt mű zongoratekercs átirata, amelyeket, mint például az "first string quartet" és a "tango?" nancarrow hallani akart. a stúdió másik oldalán egy hosszú, téglalap alakú asztal áll, amelynek mindkét végén egy-egy kurblis görgő van. nancarrow itt rakta ki az üres tekercseket a ritmikai felosztás jelölésére. az asztal mellett egy egyedi készítésű szekrény áll, apró polcokkal, tele hosszú papírcsíkokkal, amelyek mindegyike más-más arányban van jelölve egy közös térbeli tempóhoz képest. ezeket a sablonokat nancarrow az évek során gyűjtötte össze, hogy a zongoratekercseken a tempókat jelölje. a tényleges lyukasztás a stúdió előtti folyosón álló gépen történt. nancarrowék gyakran álmodoztak arról, hogy egészségügyi okokból elköltöznek mexikóvárosból (a terület szennyezettségének és magasságának kombinációja még a legjóindulatúbb betegséget is súlyosbítja), de ahogy nancarrow mondta,
'ha továbbra is gépzongorákra fogok zenét írni, álmomban jutna eszembe, hogy a stúdiót bárhová is áthelyezzem. életem hátralévő részét azzal tölteném, hogy megpróbálnám azt, az itteninek megfelelően berendezni. mindent úgy állítottam fel, ahogyan használni akartam őket. mindezt újra kezdeni? nem, az kizárt!'

nancarrow két marshall & wendell gyártású ampivo zongorája

az 1950-es években mexikóban vásárolt egy egy második ampico reprodukáló zongorát azzal az ötlettel, hogy két zongorára írjon műveket, bár ez a terve csak a hetvenes évek végén valósult meg.
a negyvenes évek végén egy ideig kísérletezett egy tekercs által vezérelt mechanikusan működtetett ütőhangszeres zenekarral is, de mechanikai képességei nem voltak elegendőek a projekt megvalósításához. (a sandoval által felfedezett hatvannyolc zongoratekercs közül több, a hangmagassági szempontból teljesen érdektelen, emiatt csakis ütőhangszeres szerkezetre íródhatott.)

nancarrow és egy ampico reprodukáló zongorával vezérelt  ütőhangszeres zenekara (kb. 1950)

egyszer nancarrow szerzett egy szalagos magnót, és készített egy konkrét zenei darabot - elektronikus szalagzenét természetes hangok felhasználásával -, melyhez aprólékosan összeollózott, ellentétes ritmusú dobütéseket használt, de néhány zeneszerzőkhöz hasonlóan, ő is elégedetlen volt az eredménnyel, és lemondott mind a darabról (bár a magnószalag még mindig létezik), mind a médiumról. nancarrow az ötvenes és hatvanas években nagyon elszigetelten élt, mint ives óta egyetlen zeneszerző sem, de azért nem teljeseb. közeli barátja lett juan g'gorman falfestőnek. az ötvenes években o'gorman készítette azt a gyönyörű kőmozaikot, amely nancarrow kicsi, régebbi házának homlokzatát díszíti, a hetvenes évek elején pedig nászajándékként ő tervezte a műterem másik oldalán álló újabb házat.

nancarrow első háza juan o'gorman mozaikjaival

nancarrow egy vacsorán találkozott ernest hemingwayjel, ami után nagyon csalódott volt: 'egész este két szót sem szólt." nancarrow még ismerte frida kahlo festőt is.

__________________________________________________________________

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2)

00:00   zendülő elektronok szignál

00:42   műsorismertetés

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD2

Volume I & II    /    Volume II  

02:03  2   Study For Player Piano No. 5

04:43   műsorismertetés folytatás

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD2

Volume I & II    /    Volume II  

07:12  8   Study For Player Piano No. 35

14:49   műsorismertetés folytatás

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD4

Volume III & IV    /    Volume IV   

16:08  3   Study For Player Piano No. 12

20:33   műsorismertetés folytatás

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD4

Volume III & IV    /    Volume IV   

22:47  2   Study For Player Piano No. 34

27:21   műsorismertetés folytatás

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD4

Volume III & IV    /    Volume IV   

29:32  15   Study For Player Piano No. 47

36:11   műsorismertetés folytatás

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD2

Volume I & II    /    Volume II  

39:25  11   Study For Player Piano Tango?

42:09   műsorismertetés folytatás

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD2

Volume I & II    /    Volume II  

44:37  5   Study For Player Piano No. 22

48:31   műsorismertetés folytatás

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD4

Volume III & IV    /    Volume IV   

49:40  4   Study For Player Piano No. 13

52:27   műsorismertetés folytatás

Conlon Nancarrow – Studies For Player Piano (1999, 5xCD, WERGO – WER 6907 2) CD4

Volume III & IV    /    Volume IV   

56:33  4   Study For Player Piano No. 16

59:56  vége