Arszenyij Avraamov - Symphony of Sirens (Гудковая Cимфония)

symphony of sirens, conducting scheme, c.1923

00:00:00   műsorismertető

a 19. század végére, a 20. század elejére sokan voltak elégedetlenek az addigra kialakult klasszikus zenei formákkal, rendszerekkel. az első adásban a futuristák lázadásáról, a zaj jövőbeli szerepének elgondolásról, luigi russolo által feltalált zajkeltő eszközről, az intonarumori volt szó. a mai adásban a lázadás egy újabb változatáról lesz zsó, ami egyben jelzi, hogy világszerte elindult az új zenei formák, megoldások keresése, kutatása, amelyből egyenesen következik az új hangszerek feltalálása, létrehozása. 
a mai adásban arszenyij avraavomról, és a "gudkov simfoniya"-ról,  ("гудковая симфония", "symphony of syrens", "gyári szirénák szimfóniája") lesz szó. ez a nagyjelentőségű, mű, amire sokszor hivatkoznak, sajnos örökre elveszett, de a rendkívüli eseményt több esteben megpróbálták rekonstruálni.
az egyik, talán a legismertebb leopoldo amigo és miguel molina 2003-as változata. ők megpróbálták, az eredeti élményt megközelítő térbe helyezve, aprólékosan rekonstruálni. ez egy 28 peces változat, ami többek között a rer megacorp által 2008-ban kiadott "various – baku: symphony of sirens. (sound experiments in the russian avant garde)" dupla cédén is hallható.
egy másik, a sergey khismatov  által 2009-ben készült, "symphony of industrial horns" című elektoakusztikus változat. itt több csatornáról játszottak be hangokat, hogy utánozzák a város hangját. ezt több városban, szentpéterváron, moszkvában, permben, kijevben, athénban, liverpoolban, budvában, londonban, bécsben, münchenben is bemutatták.
létezik még egy rövidebb részlet az 1923-as moszkvai előadásról, ami szintén leopoldo amigo és miguel molina által 2003 és 2006 között rekonstruált darab. 
mindhárom változat az alábbi lemezen hallható:

arseny avraamov - works 1922-1923 (2020, lp, wd records)

2017 október 12-én brnoban andreas ammer és fm einheit rendezte meg a szimfónia nagyszabású előadását, amin volt szerencsém személyesen ott lenni.

arszenyij avraamov (aрсений aвраамов), más néven revarsavr (forradalmi arszenyij avraamov), ars, arslan ibragim-ogli adamov, zeneszerző, zeneelméletíró, előadói kezdeményező, a kaukázusi népzene szakértője, a komolyzenei (tizenkét hangból álló hangrendszer) rendszer szókimondó kritikusa, 1886 áprilisában született. néhány írásá szerint arszenyij mihajlovics krasznokutszkij néven született, ugyanakkor más feljegyzéseiben ezt tagadta.  avraamov a forradalom után a narkomprosz (közoktatás ügyi népbiztosság) művészeti biztosa volt, aki a kifejezetten a proletár művészet és irodalom megszervezését és támogatását szorgalmazó, 1917 és 1925 közötti művészeti mozgalom, a  proletkult létrehozásában is közreműködött.
avraamov 1908-11 között a moszkvai filharmóniai társaság zenei osztályaiban ilja protopopov és arszenyij korescsenko professzoroknál tanult zeneelméletet. szergej tanejev zeneszerzőtől vett zeneszerzésből magánórákat. 1910-től ars álnéven különböző kiadványokban írt zenekritikákat. 1912-ben, miközben a kozák katonai hadosztályban szolgált, propagandatevékenység miatt letartóztatták és bebörtönözték. megszökött a börtönből, és norvégiába költözött, ahol a malm land nevű teherhajón matrózként dolgozott. 1913-ban lovas akrobataként, akrobataként és zenész-bohócként dolgozott egy vándorcirkusznál. ugyanebben az évben szentpétervárra költözött.
nyikolaj roslavets zeneszerző levelet írt nyikolaj kulbinnak, amelyben arra kérte őt, hogy segítsen barátjának, arszenyij avraamovnak, "a képzett zenésznek és a tehetséges, főként a művészetről író, újságírónak", a társadalomba beilleszkedni. "szentpétervári tartózkodásom alatt beszéltem önnek avraamovról, aki a természetes (felhang alapú) zenei skála propagálója és a vele kapcsolatos zenei eszközök feltalálója".

arszenyij avraavom két égő fáklyával vezényli a "szirénák szimfóniá"-ját (moszkva, 1923. november 7.)

1916–17 között a don melletti rosztov város pressman konzervatóriumán zenei akusztikát tanított. közvetlenül az 1917–1918-as októberi forradalom után, a narkompros művészeti kormánybiztosa és a petrográdi proletkult zenei osztályának vezetője volt. 1918–1919-ben a kazanyi narobraz (oktatási bizottság) művészeti osztályának vezetője volt. a polgárháború alatt a vörös hadsereg politikai osztályán kulturális kurátorként dolgozott, valamint az "on the guard of revolution in rostov-na-donu” ( "a doni rosztov forradalom őrzőiről") című újság szerkesztőjeként dolgozott, és a konzervatórium etnológia professzora és 1920-ig a szovjetunió nemzeti oktatási minisztériumának (narobraz) zenei szektorának, a muzonak a munkatársa. 1922-23 között bakuban a kommunista párt gimnáziumának tanára. armavir városában az aksm (azerbajdzsáni fiatalok kommunista szövetsége) központi bizottság katonai tanfolyamainak kulturális támogatója volt.
avraamov 1914–16 között petrográdban a muzikalni sovremennik (kortárs zene) és a letopis (krónika) folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja volt. ezzel párhuzamosan a moszkvai muzika magazin munkatársa is volt. avraamov már 1916-ban "a zenetudomány jövője és a zenetörténet új korszaka" című cikkében bemutatta és elmagyarázta a hangszintézis különböző megoldásait, beleértve a mai legújabb technikák fizikai modellezését.

avraamov az "ultrakromatikus zene" Music előadása közben. avraamov előadásaihoz akár négy újrahangolt 
harmóniumot vagy speciálisan preparált zongorát használt, amelyeken a kezére erősített kis rátétek
segítségével meghosszabbított ujjaitval játszott. (Moszkva, 1923 körül).

avraamov kutatásainak és munkásságának fő témája a zenei rendszer reformjának gondolata volt. 1914-ben arra a meggyőződésre jutott, hogy szükség van egy radikális változásra, egy forradalomra a művészetben. egy 1914–16-os cikksorozatban kidolgozta a mikrotonális "ultrakromatikus" zeneelméletét, és ennek előadásához speciális hangszereket talált fel. nem sokkal az októberi forradalom után, anatolij lunacsarszkijnak, a népi felvilágosítás biztosának javasolta, hogy égessék el az összes zongorát – a megvetett tizenkét hangú, oktáv alapú "egységesen temperált” skála szimbólumait, amiről úgy vélte, hogy több száz éven keresztül károsan befolyásolta az emberi hallást, megnyomorította az emberek és a zeneszerzők fülét.
az 1920-as években avraamov „preparált” zongorákkal, harmóniákkal és különféle zajforrásokkal, valamint egy szimfonikus zenekarral kísérletezett, hogy új hangzási módszereket dolgozzon ki, amelyek nagyon hasonlítanak az elektroakusztikus és spektrális zene legújabb technikáihoz. új, városi környezetre dolgozott ki és mutatott be zenei formákat, köztük az 1922-ben bakuban előadott, híres "symphony of sirens"-t.

avraamov a "symphony of sirens" előadása előtt (moszkva, 1923. november 7)

tanulmányozta az 1921-es "imazhinisty” (imaginisták) című könyvet, ami szergej jeszenyin és anatolij marienhof verseinek szerkezeteivel foglalkozott.
avraamov szerint olyan hangszert kell létrehozni, amely minden elméletileg kívánatos összhangzást reprodukál. a meglévő hangszertípusokat erre a célra teljesen alkalmatlannak tartotta, és olyan hangszer létrehozását tűzte ki feladatul, amely a következő tulajdonságokat egyesíti:
1) hosszan tartó hang, amelynek erősségét az előadó a hangzás bármely pillanatában szabályozhatja;
2) teljesen szabad intonáció: "folyamatos" hangzás a szubkontrától a pentaton oktávig bezárólag;
3) polifonikus szerkezet, amely lehetővé teszi, hogy egyetlen előadó bármilyen összetett hangot elő tudjon állítani.
1916-os "a zenetudomány jövője és a zenetörténet új korszaka" című cikkében avraamov a zeneszerzés jövőbeli lehetőségeiről álmodozva írta:
„a hangszín a zenei hangzás lelke. absztrakt harmóniai sémákat létrehozni, majd "hangszerelni" őket, az már nem igazán kreatív; így lehet eljutni a zenei alkotási folyamat teljes elértéktelenedéséhez, egészen a kompozíciós gyakorlatok folyamatáig: kitalálni egy hangsorozatot, beépíteni bármilyen ritmust, harmonizálni a kapott dallamot, és végül elkezdeni annak színezését, egy régóta készen kapott palettát használva... az igazi kreativitás aktusában minden hangnak már megtestesült formában kell megszületnie... és mi lenne, ha ma már lehetséges lenne a fuvola hangszínének kitartott akkordját tíz másodperc alatt (az akusztikai elemzés számára teljesen észrevétlenül) a rézfúvósok erőteljes tuttijává alakítani, majd három másodperc alatt észrevétlenül a klarinét csendes és tiszta hangszínévé fakítani...? és mi a helyzet az emberi beszéd magánhangzóinak csodálatos hangszínével? hol vannak ezek a modern hangszeres zenében? berlioz "mourning march" ("gyászinduló")-ban? szkrjabin "prométheus"-ában? a kórus szerény hangterjedelmével korlátozottan? és mi van akkor, ha egy skálaszerű átmenetre van szükségem egy hangszínen, 'o-o-h' felfelé, egészen a legmagasabb hallható hangmagasságokig? és nem szeszélyből, hanem egyértelmű alkotói szükségszerűség szerint?".

a "symphony of sirens" kottájának első oldala 

mivel avraamov saját maga által képzett jó akusztikai szakember volt (fiatalkorában nagy érdeklődéssel olvasta hermann von helmholtz munkáit), sokkal tovább ment - a theremin feltalálása előtt és harmincöt évvel az első elektronikus zenei stúdió létrehozása előtt, a hangok mintavételezésére, elemzésére, feldolgozására és újraszintetizálására javasolt egy módszert. avraamov azt mondta: „ha ismerjük a legbonyolultabb hangtextúrák fonográffal történő rögzítésének módját, a hangbarázda görbe szerkezetének elemzése után, a rezonáló membrán tűjének irányításával, megfelelő alakú, szerkezetű és mélységű barázda kialakításával mesterségesen, bármilyen, akár a legfantasztikusabb hangot is elő lehet állítani...” hat évvel később moholy-nagy lászló is hasonló gondolatot fogalmazott meg.
"produkció-reprodukció" című esszéjében azt javasolta, hogy "tudományos alapossággal vizsgáljuk meg a fonográf barázdáinak lehelet finom kialakítását, hogy pontosan megtudjuk, milyen grafikai alakzatoknak milyen akusztikai jelenségek felelnek meg", és kezdjük "laboratóriumi kísérletekkel: a különböző hangok által létre hozott barázdák kialakításának (hosszúság, szélesség, mélység stb.) alapos vizsgálatával; az ember által készített barázdák vizsgálatával; és végül mechanikai-műszaki kísérletekkel a barázda által maghatározott kotta tökéletesítésére."
itt már nemcsak az egyes hangszíneket meghatározó felhangok számtani sorát kell figyelembe vennünk, hanem a rezgő húr, nád, légoszlop fizikai működésének elvét is. ezen értékek kifejezésére már magasabb matematika szükséges. itt van például az a képlet, amely leírja a hegedűhúr vonó által létrehozott mozgását:

avraamov képlete (1919)

ahol P: a húr közepének rezgési amplitúdója, L: a hossza; T, t és A: a húr különböző pontjainak rezgési periódusai; n: a rezgő mikroszkópikus elemek rezgésszáma, amelyet a mozgás megfigyelésére használunk stb. még bonyolultabbak a fül hangot érzékelő részének, a cochlea (csiga) baziláris membránjára vonatkozó rezgés képlete. mindezeket már megvizsgálták, kiszámították, de - sajnos! - évtizedek óta a polcokon hevernek anélkül, hogy a művészet fejlődésére a legcsekélyebb hatást is gyakorolták volna."
avraamov szerint a "welttonsystem"-nek nevezett új, negyvennyolc hangból álló, mikrotonális ultrakromatikus skála lehetővé tenné az egyenletesen temperált skála és a felhangsorozatokon alapuló természetes skála kombinálását. a mikrotonális ultrakromatikus zene korai úttörői közül egyedül avraamov képviselte azt a megoldást, hogy a hangmagasságon alapuló harmóniastruktúrák és a hangok spektrális szövete közötti különbséget megszüntesse. a jövő ultrakromatikus hangszereit nem annyira az új mikrotonális harmónia elérésének, mint inkább az additív szintézis új, izgalmas lehetőségeinek megvalósítási módjaként képzelte el.
annak érdekében, hogy emlékeztesse a proletariátust valódi szerepére - arra, hogy ők dönthetnek saját sorsukról -, avraamov egy monumentális proletárzenei művet tervezett, amelynek megalkotásához kizárólag közvetlenül a gyárakból és gépekből származó hangokat használt volna fel. ennek érdekében több monumentális koncertet szervezett, amelyeket 1918 májusában petrográd éjszakai látványosságai, valamint gasztyev és majakovszkij szövegei hatására "szirénák szimfóniájának" (simfonija gudkov, гудковая симфония) nevezett el. ezeket a koncerteket végül több, az októberi forradalom évfordulóit ünneplő szovjet városba is elvitte: 1919 nyizsnyij novgorod, 1921 rosztov, 1922 baku és végül 1923 moszkva. ezek közül a legimpozánsabb és legjobban kidolgozott, a forradalom 5. évfordulóján, 1922. november 7-én, az azerbajdzsáni baku kikötőjében megrendezett koncert volt. ez egy arszenyij avraamov által komponált és vezényelt látomásszerű nyilvános hangverseny volt, amely aktivizálta az egész bakui kikötővárost: a város összes gyári szirénáját, a teljes kaszpi-tengeri flottilla hajókürtjeit, két tüzérségi üteget, több gyalogezredet, teherautókat, hidroplánokat, huszonöt gőzmozdonyt és sípokat, valamint több ezer főnyi kórusokat. erre az eseményre több hordozható eszközt is feltalált, amelyeket gőzsípgépeknek nevezett el, és amelyek 20-25 darab, az "internaciónálé" hangjaira hangolt szirénából állt.

a „magistral” gőzmozdonysíp-orgonába szerelt szirénák beépítésének grafikus vázlata. ez egy mobil hangszer
volt, amellyel avraamov a "szirénák szimfóniáját" kívánta előadni, számos, kifejezetten az ő „ultrakromatikus” 
skálájára hangolt mozdonysíp beépítésével. az elektromos billentyűzetet, amely a sípokat aktiváló elektromos
szelepeket vezérelte, a mozdonyvezető fülkéjében kellett volna elhelyezni. a gyári szirénák az 1920-as évek
elején a legnépszerűbb hangforrások voltak, a korábbi „polgári” templomi harangok helyettesítésének tekintették
őket, és népszerűek voltak az új hanggépek építésénél.

a szimfóniát egy erre a célra épített toronyból, a hajórajra, az állomáson álló vonatokra, a hajógyárakra, a szállítójárművekre és a munkáskórusokra irányított jelzőzászlók segítségével saját maga vezényelte. avraamov a zenében rejlő lehetőségekről és a környezetünket meghatározó hangok hatásáról - jelentőségükről és az októberi forradalom után betöltendő szerepéről – alkotott elgondolása segít megérteni a "szirénák szimfóniája" megkomponálásának végső értelmét:
„az összes művészet közül a zeneének van a legnagyobb társadalomszervező ereje. a legősibb mítoszok bizonyítják, hogy az emberiség teljesen tudatában van ennek az erőnek (...) a közös munka, a földműveléstől a katonaságig, elképzelhetetlen dalok és zene nélkül. még azt is gondolhatnánk, hogy a kapitalizmusban a gyári munka magas fokú szervezettsége végül is a zenei szervezettség elismerésre méltó formáját hozhatta létre. a "symphony of sirens" (szirénák szimfóniája) koncepciójának megvalósulásához azonban el kellett jutnunk az októberi forradalomig. a kapitalista rendszer anarchikus irányzatokat generál. félelme attól, hogy a munkások egységben menetelnek, megakadályozza, hogy zenéje szabadon alakulhasson ki. minden reggel kaotikus ipari morajlás fojtogatja az embereket. (...) de aztán eljött a forradalom. hirtelen egy felejthetetlen este - a vörös pétervárt sok ezer hang töltötte meg: szirénák, sípok, és vészjelzők. válaszul több ezer katonai teherautó haladt át a városon, megrakodva katonákkal, akik a levegőbe lőttek. (... ) abban a rendkívüli pillanatban, a boldog káoszt egyetlen olyan erőnek kellett volna átrendeznie, amely szirénák hangját képes lett volna a az "internacionálé" győzedelmes himnuszával helyettesíteni. a nagy októberi forradalom! - újra szirénázik és oroszország összes ágyúja egyetlen hang nélkül, azon munkálkodik, hogy egyesítse őket”.

"symphony of sirens", Moszkva, 1923. november 7. látható a "magistral" gőzgép és a karmester a tetőn

Utasítások a "gyári szirénák szimfóniájá"-hoz

az útmenti állomásról (12 óra körül) az első ágyúlövésre a zych, a white city, a bibi-heybat és a bailov üzemek vészjelző szirénái megszólalnak.
az ötödik ágyúlövésre a product management azneft és a dokkok gyári szirénái szólalnak meg.
a tizedikre a csernogorodszkij körzet második és harmadik csoportjának szirénái szólalnak meg.
a tizenötödik a black város első csoportját és a flotta szirénáit szólaltatja meg. ugyanakkor a vörös parancsnokok armavir tanfolyamainak negyedik százada és a "warszawianka"-t játszó fúvószenekar a mólóhoz megy. a 18. ágyúlövés jelez a gorrayon üzemeknek és a hidroplánok felszállnak.
a 20. ágyúlövés a vasútállomás raktárhelységeinek és a vasútállomáson maradt mozdonyok kürtjeit szólaltatja meg. az egyszerre belépő géppuskák, gyalogság és gőzzenekar közvetlenül a karmesteri toronyból kapják a jeleket.
az utolsó 5 ágyúlövés alatt a vészjelzés a maximumra emelkedik és a 25. lövéssel megszűnik. szünet.
visszavonulás (a magisztral jelzése).
a szirénák hármas akkordja. a hidroplánok leereszkednek. a mólóról felhangzik a „hurrá” kiáltás. a magistral jelzést ad.  négyszer elhangzik az "internacionálé". a második versszak felénél a fúvószenekar elkezdi játszani a "marseillaise”-t. az "internacionálé" első ismétlésekor az egész tér énekelni kezdi az "internacionálé" mindhárom versszakát egészen a végéig. az utolsó versszak végén a zenekarral érkező armavir-csoportok visszaérkeznek, akiket a térről jövő „hurrá” kiáltások fogadnak. az "internacionálé" alatt az összes gyári sziréna és a vasútállomás (depó és mozdonyok) elhallgat.
közvetlenül ezután 3 percen át, ágyúlövések és harangzúgás kíséretében, mindenki diadalittasan együtt énekel. 
ünnepi menet. a végső felvonulás során, vezényszóra, az "internacionálé"-t még kétszer eléneklik. az (utolsó) harmadik után, egy vezényszóra, baku és a környék összes szirénája még egyszer közösen eljátszanak egy dallamot.”
Arszenyij Avraamov
„horn” magazin, 1923

textonoti (szöveges partitúrák) a "symphony of sirens" második 
részéhez. minden előadónak volt egy külön megjegyzésekkel
ellátott egyedi lapja. mindegyikük csak két meghatározott hangot
játszhatott a „gőzsíp orgona” ötven hangjából.

____________________________________________________________________________________________

Arseny Avraamov - Works 1922-1923 (2020, LP, WD records)

00:04:45   3.  Symphony of Industrial Horns (1923)

00:21:56   műsorismertetés (folytatás)

Arseny Avraamov - Works 1922-1923 (2020, LP, WD records)

00:31:38   1.  Symphony of Sirens (1922)

00:59:49   vége