Mesékkel a Gyászban - Halottak napja közeleg!

„A gyász teljesen az életről szól” – mondta Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó, meseterapeuta.
Életünk teljességéhez hozzátartozik a halál is. Megélt gyászunk, a veszteségélmény feldolgozása pedig segíti lelki harmóniánk visszaszerzését.
Meséink kapaszkodót jelenthetnek a megküzdésben. A hozzáférhetetlen, letapadt érzések feloldozói. Az elfogadás gondozói és a gyászoló idegenvezetői az életbe való visszatérés útján. A halálhoz való viszonyunkról, a gyász folyamatáról és nehézségeinek mesék általi feldolgozásáról beszélünk.
A gyászfolyamat valóban a gyászolót segíti az „életben maradásban”. Abban, hogy ami itt és most súlyos és bénító, az idővel könnyebbé válhasson, feloldódhasson.

Halál és mulandóság tabuja

„A halál vezető tabu a világban” . Nincs meg a viszony, az elfogadás, csak félelem és hárítás. Amikor pedig nem tagadhatjuk tovább, amikor muszáj vele foglalkozni, eszköztelenül állunk vele szemben. Elborítja az embert. Ezért is akadhat meg sokszor a gyászmunka.

A krízis nagysága függ a családi mintáinktól is. Kifejezhetőek-e az érzések, s ha igen, hogyan? Egy haláleset mindig egy családot is érint. A nyílt, őszinte kommunikáció meghatározó ilyenkor abban, hogy mit kezdenek az élménnyel a családtagok.

Mi történik a gyászfeldolgozás során?

A gyász maga egy normál krízis az ember életében. Egyetemes jelenségről beszélünk, s a gyász során átélt emberi reakciókat is ismerjük. Ez már önmagában gyakran megnyugtató tud lenni a gyászoló számára: „Másokkal is így történik. Velem is oké akkor minden.” A gyászmunkában fontos strukturálni, keretbe helyezni az élményt. Életünk során számos veszteséggel találkozunk. Révész szerint érdemes ezeket összegyűjteni. Az adott gyászfolyamat tárgyát is elhelyezzük az életünk fonalán, hiszen ez is a múlt lesz egyszer, de akkor is az életünk része marad.
Másképp gyászol nő és férfi. A férfiak gyakran nehezebben engedik meg magukat azt az alámerülést, mely átsegíti őket a krízisen

A feldolgozás során a cél a tünetek csökkentése: magas stressz, depresszív hangulat, szorongás, halálfélelem, alvási, táplálkozási nehézségek, test-lelki fájdalom és bánat is megjelenhetnek a folyamat természetes velejáróiként. Az elvesztés együtt járhat olyan negatív érzésekkel, mint a bűntudat, az önvád, düh és harag. A megküzdésben segítenek rítusaink. A régi idők rítusai egyre kevésbé ismertek, noha ezek azok a tevékenységek, melyek ráébreszthetnek bennünket arra, hogy a halál, a gyász nemcsak fájdalomról, de emlékezésről is szól. Az évfordulók, ünnepek mindig érzékeny pillanatok, melyeket egy rítussal keretbe helyezhetünk, s nemcsak a negatív érzéseinket élhetjük újra. Nem feltétlenül kell nagy dolgokra, egész napot igénybe vevő programokra gondolnunk. A halott kedvenc ételének elkészítése, kedvenc zenéjének meghallgatása, az általa gyakran látogatott helyre való betérés, de egy-egy közös pillanatra való visszaemlékezés is melegséggel takarhatja be sajgó szívünket.

A gyógyító rend visszatérése

A mesékkel való munka több szempontból hasznos mankó a gyásztanácsadás során. Az emberiség bölcsességével találkozhatunk ezekben a történetekben. Ezek igazolják, hogy olyan alapélményeink vannak az életben, mellyel szembenézni, megküzdeni több ezer évvel ezelőtt, kontinensekkel távolabb is nehéz volt. A mesék továbbá egyfajta gyógyító rendet közvetítenek felénk. A történetek végére kialakul valamiféle nyugalom. S ez nem feltétlenül happy end, gyakran éppen ennyi:

. A szegény halász sárfala című mese testünk mulandóságára figyelmeztet: „Készülj, mert roskad a sárfalad” – mondja a Halál a halásznak. Ugyanakkor megjelenik benne a humor is, amikor olyan bugyutának tűnik a Halál. Iigazán felszabadító a gyászcsoportokon, amikor a csoporttagok rájönnek, hogy akár nevetni is lehet a halálon.
A mese abban is segít, hogy hogyan éledhet fel ismét a belsőnk.

„Az idő múlásával Yami bánata csillapodni kezdett…bár sosem felejtette el kedves testvérét, a vissza-visszatérő gyász veszített erejéből…könnyei felszáradtak” – a Hogyan keletkezett az éjszaka című történetből idézve a meseterapeuta arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyászfolyamat alakulásához hozzátartozik az is, amikor már a múltba tudja helyezni a gyászoló a halálesetet. Yami is ezt tette a történetben – „Tegnap meghalt” – ami odáig elképzelhetetlen volt számára, hiszen nem volt időfogalma, nem volt éjszaka a birodalomban, csak nappal. Szerettünk elvesztése mintha megállítaná az időt a világunkban, s nem értjük, hogy lehet, hogy minden megy tovább odakint. Sokszor szinte teljesen lemerevedünk érzelmileg, ahogy azt a Kővé vált birodalom meséje is érzékelteti. A világban minden ugyanúgy néz ki, történik, mint előtte, bennünk valahogy mégsem ugyanaz az érzés születik meg, mint ami a haláleset előtt jelent volna meg.

Meséink olyan tapasztalatokat osztanak meg, melyek megtámogatják a gyászfolyamat fordulópontjait. Olyan érzésekkel találkozhatunk általuk, melyekhez nem volt hozzáférésünk, nem mertük, nem tudtuk kifejezni addig. Elhozzák a megértettség, a „tudja mit érzek” élményét. A gyász elfogadása legalább olyan fontos, mint a halálé. Az öngyógyító folyamat során alámerülhetünk, szembenézhetünk és átdolgozhatjuk gyötrő érzéseinket, s tovább léphetünk életünk fonalán tudván, hogy a halál az életünk része.