Málik Roland, Jagos István Róbert

2024. július 15-én két, fiatalon elhunyt magyar költő művei műsorunk témái. Málik Roland (1876 - 2011) Miskolcon, Jagos István Róbert (1974 - 2017) Szegeden élt.  A két vendég személyesen ismerte őket: Bene Zoltán író, kritikus és Weiner Sennyei Tibor író, költő, irodalomszervező, méhész.

Málik Roland: Elvonás

Csak nem otthonülő lettél,
te hébe-hóba jövő, mindig menő
manó?

Harmadik este nézem innen
loggiámról a senkiföldjét.
Városi fények, hol város
nem lehet.
Érdekes.

Hülye kis dallam.
Mondjuk passzol a szélhez.
Nem tudom, hol hallhattam,
de passzol a szélhez.
Csak hosszú kabátom nincs,
meg nem is sétálok a városban,
bemehetnék éppen a városba,
de nem megyek a városba.

Minek is?
Hogy találkozzam Bíró barátommal?
Esetleg beszéljen a neoimpresszionizmusról?
Vagy gesztenyét vegyek?
Nem bírnám lenyelni.

Utolsó busz?
Tíz perc.
Még elérnéd.
De nem,
nem megyek be a városba,
                        a városba,
                        a városba!!!
Nem mozdulok innen a loggiámról.
Nézem inkább a senkiföldjét, a fényeket.
Tőlem fújhat a szél.

Jagos I. R. utolsó verse

Már pár órája úton vagyok.
Az utolsó út
(pattan a húr)
Utolsó állomások.
Ha jól számolom
holnapra megérkezem.
Igazak lesznek a látomások.
Ma még elköszönök
ettől a makacs téltől.
Viszek magammal minden szépből,
minden virágból.
Isten is kilépett ebből a világból.