december 17-én egy tunéziai utcai árus, Mohammed el-Búazízi az őt zaklató rendőrséggel és a bürokráciával folytatott hadakozásának kilátástalansága miatt felgyújtotta magát – a többi világtörténelem. Amikor rá pár hétre, 2011 elején a tömegek gyülekezni kezdtek Tunézia, Egyiptom, Líbia és más autoriter arab országok utcáin, majd az évtizedek óta regnáló rezsimek a nép akarata előtt meghajolva lemondtak, a világ az új, demokratikus arab térséget ünnepelte. A kezdeti eufória azonban hamar szertefoszlott. Noha voltak sikertörténetek, a forradalmi országok zömében hamar megindult az autoriter visszarendeződés, máshol pedig véres harcok kezdődtek. Azóta az arab világ problémái csak súlyosbodtak. https://mandiner.hu/cikk/20210113_az_arab_tavasz_oroksege (Nem gondoltam volna, hogy Mandinert ajánlok.)
"Arab tavasznak" nevezik a 2011 elején kirobbant kormányellenes tüntetéssorozatokat, amelyek az arab államokban törtek ki. Az elnevezés a „népek tavasza” kifejezéshez visszanyúlva terjedt el, amely az 1848-as európai forradalmi hullámra utal. https://hu.wikipedia.org/wiki/Arab_tavasz
Ezzel kapcsolatban Bandito kérdezte LOSONCZ ALPÁR vajdasági magyar filozófust, aki készített egy rövid rádiós jegyzetet korábban.