Olykor a legváratlanabb szituációban villan be egy-egy verssor vagy szövegtöredék egy régen megtanult iskolai memoriterből. Vagy egy hajdani nyári kötelező olvasmány elkallódott mondatai úgy, hogy talán már a mű címére se emlékszünk.
Ugyanígy, filmrészletek is előbukkanak az elme mélyéről és képsoraikkal, atmoszférájukkal hatással vannak ránk.
De mit árulnak el ezek a lelkiállapotunkról?
Működhet-e egy önismereti csoport filmekkel és sorozatokkal az irodalomterápia módszerével?
Csak Tarkovszkij és Bergman filmjei lehetnek alkalmasak filmterápiára vagy egy szerelmes-romantikus vagy lövöldözős akciófilm is?
Milyen témákat vethet fel A pókember, a Jóbarátok vagy épp Miyazaki rajzfilmjei?
Egyáltalán, muszáj-e mindent elemezni?
Vendégünkkel, Borbély Zsuzsa irodalom- és filmterapeutával arról beszélgettünk, hogy miért fontos megtanulni olvasni a filmeket, miben mérhető a filmterápiás csoportok sikere és hogyan nézzünk filmet úgy, hogy annak önismereti szerepe is legyen.