"Szeretünk szép helyekre járni nyaralni, kirándulni. Aztán amikor ott vagyunk, kicsit irigykedve szemléljük azokat, akik ott élhetnek. De miért ne költözhetnénk mi magunk is oda?"
Izlandról általában a jeges, hófödte tájak, gejzírek, vulkánok és talán a sarki fény jutnak az eszünkbe. E távoli sziget zord szépsége mágnesként vonzza a turistákat, akik a rövid, hűvös, északi nyár kiélvezése után általában hazautaznak, mert az izlandi sötét telet már nem sokan vállalják.
Vajon mi visz rá egy magyar írót, hogy felkerekedjen és Izlandra, annak is a legészakibb csücskébe költözzön? Hogyan lehet a budapesti mindennapokat a világ végére cserélni? Milyen az, amikor egy hóvihar miatt napokig el se lehet hagyni a házat, amikor kilométerekre nem lakik senki? Miként lehet csupán három szó: igen, nem, nem tudom elég a hétköznapi kommunikációban? És milyen állapot lehet, amikor az ember nagyon közel kerül az élet igazán fontos kérdéseihez, de a válaszok már nem igazán izgatják?
Kálmán Gábor 1982-ben született Érsekújváron, jelenleg Izlandon él. 2006-ban az ELTE BTK magyar szakán diplomázott. 1999 óta publikál verseket, kisprózákat irodalmi folyóiratokban. Eddig három regénye és egy tárcakötete jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában. Nova című első regénye 2012-ben elnyerte a Bródy Sándor-díjat. Legutóbbi kötete: A világ legvidámabb embere
https://kalmangabor.blog.hu
https://24.hu/elet-stilus/2023/04/01/izland-elet-vilagvege-farm-iro-kivandorlas-tel-sarkvidek/
https://www.szifonline.hu/szepirodalom/sosemvolt-szepidonk/1247-a-vil-g-legvid-mabb-embere
http://ekultura.hu/2020/05/13/kalman-gabor-a-vilag-legvidamabb-embere
https://litera.hu/magazin/interju/kalman-gabor-a-szovegalkotas-folyamatanak-nalam-elsodleges-igenye-nemi-boru.html