A fiúk nem sírnak 2. - alkoholba fojtott bánat

Böcskei Balázzsal beszélgetünk a fiúkról, férfiakról, a bánatról és az alkoholról.

A fiúk nem sírnak. Pláne nem a férfiak. Hisz a férfi erős, bátor és rendíthetetlen, mint a szikla az óceán közepén. Egy szikla állja az élet tengerének hullámveréseit, a tűző napot, a fagyot, szélvihart. Egy sziklára építeni lehet. Feltéve, ha idő előtt nem kap szívrohamot, agyvérzést, gyomorfekélyt vagy rákot. Van, hogy a szikla olykor iszik, hogy szikla maradhasson. Hogy a mélyre elfojtott érzések, fájdalmak iszapos süppedéke ne nyelje magába, hogy a szürke hétköznapokban legalább a pohár mellett azt érezze, a feje még kint van a vízből. Nem bánt senkit, türelmes, szelíd, kedves, dolgozik, családja van, csak a mája hízik rettenetesen.

Az átélt traumák, a gyerekkorban elszenvedett, majd később is csak szégyellt és elfojtott bántalmazások lenyomatai és a társadalmunkban meglévő téves sztereotípiák a férfiakról sokakat a söntéspult vagy a bárszekrény felé terelnek. Az alkohol az érzelmek eltompítására szolgál, hogy az, ami eddig lent volt, lehetőleg maradjon is lent. Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon, és különösen Erdélyben az iszákosság az érzékeny, sokszor sérült, traumatizált férfiak napi csöndes lemondása önmagukról. Az alkoholizmus egyfajta lassú öngyilkosság, melyet ráadásul a beteg, torz társadalom széleskörűen legitimál és bátorít. Az érzések, traumák tudatosítása, elfogadása és feldolgozása helyett szeszfőzésre buzdít és pálinkafesztiválokat szervez.

Böcskei Balázs, politológus, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa, az IDEA Intézet kutatási igazgatója. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán addiktológiai konzultánsnak képződik.
Legutóbbi, a tárgyban megjelent írása: Átölelni a felnőttben (f)élő ötévest – Az alkoholista szülők „elveszett gyerekei” felnőttként sem találják magukat https://nlc.hu/csalad/20220918/alkoholista-szulo-csalad-gyerek-felnott-erzelmek/