Pilinszky az Egyenes labirintusban – Juhász Annával és Rudolf Pankával

2021 májusában azzal a céllal indítottuk útjára az Egyenes Labirintust, hogy az irodalom és a róla való személyes tartalmú beszélgetés, együttgondolkodás minél többeknek segítsen élni.
A műsor fantázianevét egy Pilinszky-vers inspirálta.
Ennek a kapcsolódásnak a tiszteletére, megünnepelve az idei, lassan a végéhez közeledő Pilinszky-évet is, Pilinszky János műveihez való személyes kapcsolódásainknak szenteljük a következő beszélgetést.

Vendégeink: Juhász Anna és Rudolf Panka, akik más-más terepeken, de az elmúlt időszakban igen sokat dolgoztak Pilinszky-szövegekkel, ezzel élményt és segítséget is adva másoknak. Tapasztalataikon túl saját személyes Pilinszky-olvasatukról kérdezzük őket.

Juhász Anna: Irodalmár, kulturális manager, olvasás- és irodalomnépszerűsítő független alkotó, a Pilinszky100 centenárium év szervezője. Az ország legnagyobb irodalmi rendezvény-sorozatainak megálmodója és megvalósítója. 2005 óta, tizenhat éve dolgozik irodalmi rendezvényeken. 2010-ben alapította meg első saját, független műhelyét, az Irodalmi Szalont. Ma már heti több mint ezer embert ültet le az írók, költők, leginkább a magyar alkotók, az olvasás népszerűsítéséért. A 2021-ben rendezett Pilinszky-centenárium programjaival fél millió embert ért el. Célja, hogy változatos programokkal – a rendhagyó irodalomórától a zenés koncertig – minden generációhoz közel vigye a költő életművének üzenetét, és a versek mellett a prózai munkákra is fókuszt helyezzen.

Rudolf Panka: Irodalomterapeuta. Pedagógus és bölcsész alapvégzettséggel érkezett az irodalomterápiához, amiben a Pécsi Tudományegyetemen képződött. Az irodalom számára egy csodálatos eszköz arra, hogy kapcsolódjunk – egymáshoz, magunkhoz, a világhoz. Pilinszky költészetéről így vall: „Régóta nagyon fontos nekem, mert ahányszor találkozom vele, mindig megérint, nem tudok közömbös maradni. A Pilinszky-centenárium kapcsán indítottam idén többször is olyan csoportot, ahol az ő versei kerültek a fókuszba. Online és sétálós alkalmakon foglalkoztunk a költészetével. Ez utóbbiak különösen emlékezetesek, mert egymásra rétegződött az ő transzcendens eszmevilága és a természetben levés spirituális-relaxáló élménye. Máshogy olvasunk egy Pilinszky-verset egy fáról, ha utána egy valódi fát tudunk megérinteni, egy valódi fával tudunk találkozni. Pilinszky és a természet jó páros.”