A slam poetryben több hasonló hatótényező megjelenik, mint ami az irodalomterápiában is fontos: az énközpontú történetmesélés, a saját érzelmek, élmények, traumák megosztása, a személyes, közösségi, interaktív találkozás a nyelven, költészeten keresztül, és egyfajta egyetemesség érzés, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal. De vajon a performativitás hogyan vihető át az irodalomterápiába? S hogyan látják mindezt az irodalomterapeuták és a slammerek? Van-e átjárás, közös nevező a két műfaj között, és hogyan segítheti egyik a másikat?
Jakobovits Kitti (1995) pszichológus, irodalomterapeuta. AZ ELTE pszichológia szakán, valamint a PTE biblioterápia szakirányú továbbképzésén végzett. Frissen megjelent könyve az Irodalomterápia. A könyvespolcod pszichológusszemmel címet viseli. (Fotó: Jakobovits Lili)
Pion István (1984) költő, slammer, újságíró. A PPKE kommunikáció-magyar szakán végzet. 2006 óta publikál verseket, első kötete Atlasz bírja címmel jelent meg. A magyar slam poetry közösség első generációjának tagja. (Fotó: Bokor Krisztián)
Dome Bulfaro (1971) költő és performer. Az olasz slam poetry liga (LIPS) alapítója. 2016-ban könyvet írt a slamről Guida liquida al poetry slam címmel. 2009 óta folytat irodalomterápiát. 2020-ban alapítja a Poetry Therapy Italia folyóiratot és a "PoesiaPresente LAB”-ot, amely versterápiás, kreatív írás és performatív költészeti képzéseket tart. Nicholas Mazza Poetry Therapy című nagyhatású művének olasz fordítója. (Fotó: Dino Ignani)