Irodalomterapeuta, személyközpontú tanácsadó és magyar-olasz szakos bölcsész vagyok.
Hiszem, hogy az irodalom egyik legfontosabb célja, hogy olvasói legyenek, hogy személyes közünk legyen hozzá, és rajta keresztül jobban tudjunk tájékozódni a külső és belső világunkban. Az irodalom nem mint a vájtfülű kevesek kiváltsága érdekel, hanem ha a "lakosság" tudja használni, ha mindnyájunknak segít élni.
Ezért is foglalkozom az olvasás és az írás kreatív és (ön)reflektív, interaktív alkalmazásával a személyiségfejlesztés, az önismereti fejlődés és a mentálhigiéné területén. Sok éve a Pécsi Tudományegyetem tanáraként dolgozom, a PTE biblioterápia (irodalomterápia) szakjának alapítója és vezetője, valamint a Magyar Irodalomterápiás Társaság aktív tagja vagyok.
2012 óta facilitálok irodalomterápiás csoportokat, személyközpontú szemléletben. A hétköznapi létkihívásokkal, nehézségekkel, életfordulókkal való megküzdésben és a lelki egészségvédelem, karbantartás, önismeretfejlesztés céljával alkalmazom az irodalomterápiát. Dolgoztam hátrányos helyzetű középiskolásokkal, gyermeket váró szülőkkel, anyaotthonban lakó anyákkal, a pécsi senior akadémián tanuló idősekkel, de a legtöbbször a női identitás és életút kérdéseit fókuszba állító női csoportokat, valamint tanári pályára és irodalomterapeutának készülő egyetemi hallgatóknak szánt önismereti csoportokat vezetek.
Legszívesebben a kortárs magyar irodalom szerzőinek szövegeivel, főleg versekkel és novellákkal dolgozom, amit kreatív és expresszív írásos feladatokkal, illetve Dixit, OH és AnyaTermészet asszociációs kártyákkal egészítek ki.
Erről és az olvasás-írás kapcsán sok minden másról (pl. a Z és alfa generáció olvasóvá neveléséről, az élő könyvtár módszeréről, a kritikai gondolkodás fejlesztéséről) is szól „Azért olvasok, hogy éljek” Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig (Pécs, Kronosz, 2017) című könyvem.