Miután voltam szakács, piaci hordár, mozgó újságárus, takarító, bébiszitter, néptáncos és újságíró gyakornok, életem első nagy traumája, hogy bár (sportlövőként) utazó kerettag lettem, de a bojkott miatt nem jutottam ki a Los Angeles-i olimpiára. Helyette Moszkvába vittek, ahol tőkebefektetőként akartam működni, de a piaci környezet erre még nem volt elég érett. Vettem ui. pár ezer forintért négy Trapper farmert, amiket 5-szörös feláron jegyeztek odakinn. A Dzserzsinszkij szobor mögött lebonyolított tranzakciót azonban a KGB annulálta.
A kommunista rendszer iránti rokonszenvem később tovább növelte egy, utcai demonstráció miatti két napos prágai börtönlátogatás-fogva tartás, majd egy Csehszlovákiából való örökös kitiltás, mert a vállamra emeltem egy enyhén ittas hangoskodót ’89 augusztusában a Vencel téren, majd „megmogyoróztam” egy titkosrendőrt.
Kompenzálásul a következő évben eljuthattam egy nyári egyetemre San Francisco-ba, majd autóstoppal San Diego-ból New Yorkba, hála Gyuri bácsinak...
A negyedik trauma életemben az volt, amikor az egyetem elvégzése után 1990-ben felvettek az Arthur Andersen auditor céghez, ahol meglepően sok időt, 4 évet töltöttem. (A cég később tönkre is ment.) Később multinacionális cégeknél voltam gazdasági igazgató. A Tilos Rádióval 1994 óta foglalkozom, előbb mint hallgató, később betelefonáló, pár éve mint alkalmankénti műsorkészítő. Az otthonszülés és az ötgyerekes családmodell híveként ennek megfelelő életvitelem is. Öt gyerekem és feleségem egyedül nevelem.