Az ember hasonlóan minden más tevékenységéhez a zenét is mitikus relevanciával tölti meg. Illetve olyan központtá képes tenni, melyen keresztül megfogalmazhatóvá válnak társadalmának sarkalatos kérdései. Durkheim és Mauss megállapítása szerint az "emberek" a micro környezetet vetítik rá a makro környezetre, így kölcsönözve a közvetlenül megélt jelenségeknek univerzális jelentőséget és jelentést. Így lesz az egyéni tapasztalásból világtörvény, a társadalom rendező elvéből isten, de akár a háborús társadalmi átrendeződésből a tánczenén keresztül megfogalmazott globális ifjúsági forradalom.