Mert élni hogy lehet? *

A boali elnyomottak színháza nyomán igyekszünk rádióműsort buherálni.

Augusto Boal (1931-2009) színházcsináló, teoretikus, balos politikai aktivista többek közt azon dolgozott, hogy bárki jelenlevő részt vehessen olyan eseményeken, ahol a helyi közösség tagjainak problémáit színházi játékokban vizsgálják meg. https://www.democracynow.org/2005/6/3/famed_brazilian_artist_augusto_boal_on

Boal olyan színházi játék-rendszereket rendezett össze, amelyekben a résztvevők maguk fogalmazhatnak meg, játszhatnak el egy problémát. Az előadásban alapvetően protagonista és antagonista képviseli, jeleníti meg egy adott problematika kapcsán az elnyomottat és az elnyomót. A játék lényege a probléma kis cselekménybe és szerepekbe fogalmazása után az, hogyan lehet az adott helyzetet minél jobban – az elnyomott számára minél előnyösebben – megoldani. Miután pedig mindenki megismerte a szituációt: az arra vállalkozó személy (sorban, akár több is) beléphet az elnyomott szerepébe, a szereplő helyére. A játék ekként nemcsak színházi, hanem politikai is.

A fentieken alapuló hangjátékra rádiós kollégákat hívunk, váltva, reményeink szerint minél többeket.

A műsor tervezett menete:

Adás kezdése előtt fél órával korábban bemegyünk a rádióba. Viszünk olyan híreket, amelyekből választhatnak a résztvevők. Ekkor megyünk be adásba. Közzétesszük a hírt / az alapanyagot. A szereplők játékba lendülve bemutatják a választott karaktert, majd felépítik a szituációt, amelyben jellemző, hogy a főhős nem tud kilábalni egy kilátástalan helyzetből. Amint megvan a dráma, bekapcsoljuk a telefont. A betelefonálók javaslatokat tehetnek, stratégiákat ajánlhatnak, mit csináljon / mondjon a főszereplő / protagonista, hogy jobb helyzetbe kerüljön. A javaslat nem lehet idegen a szereplő karakterétől, reálisnak kell maradnia.

A szereplők a betelefonáló javaslatát tehát beépíthetik, fejleszthetik.

* Brecht Koldusopera, Eörsi István fordításában, Második koldusfinálé, refrén