1992-ben kezdtem el színházi neveléssel foglalkozni. Alapító tagja vagyok a Kerekasztal Színháznak és a Káva Kulturális Műhelynek is, utóbbinak jelenleg is munkatársa vagyok. Dolgozom színészként, rendezőként gyermek és diákszínjátszó csoportvezetőként. A részvételi, résztvevői színház felé fordulásom legfőbb oka, hogy hiszek a színház demokratikus voltában.
Minden emberi lény a művészetek készségével születik, rajzol, táncol, képes elhinni hogy ő most valaki más és eszerint cselekszik, ami maga a színházművészet alapja. Később a tehetség nehezen meghatározható fogalma okán ezekből a tevékenységekből legtöbbünket kizárja az oktatási rendszer és a társadalom.
A közösségi színház képes kihozni belőlünk az alkotó, vitatkozó, gondolkodó embert, aki megérti, hogy világ attól olyan szép, hogy nem kiismerhető és leginkább egy másik ember véleménye teszi teljessé. Közösségi színházi alkotóként dolgoztam gyerekekkel, nyugdíjasokkal, kismamákkal, adósságcsapdába lévő falusi emberekkel, fiatalkorú bűnözőkkel, felnőtt értelmi fogyatékkal élőkkel.
"A színház csak ürügy" (Keleti István)