75 évvel ezelőtt volt Bibó István és Lukács György vitája a magyar demokrácia válságáról. Erről beszélgettünk visszatérő vendégünkkel, Lugosi András történésszel, aki maga így ír a történelmi eseményről:
„Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.”
(József Attila)
Kis híján 100 évvel az 1849-es orosz katonai intervenció után a szovjet vörös hadsereg 1944 végén átlépte a Magyar Királyság határát. Ez persze nélkülözhetetlen volt a német nemzetiszocialista rendszer legyőzése érdekében, de a kortársak számára világos volt, hogy Magyarország politikatörténetében véget ért az az évszázad, amelyet külpolitikai szempontból alapvetően az a törekvés határozott meg, hogy mindenáron elkerülje, hogy az ország az orosz érdekszférába kerüljön. Az új, rövid és átmeneti korszak politikai elitje számára a feladat már az volt, hogy megpróbáljon kialakítani valamiféle modus vivendit a szovjet megszállókkal és a hegemón szerepbe kerülő kommunistákkal a proletárdiktatúra bevezetésének, illetve Magyarország teljes szovjetizálásának elkerülése érdekében. A kísérlet halvány esélyeit jelezte, hogy a debreceni népfrontos kormánykoalíció egy éves teljesítményét kritikusan értékelő, de előremutató szándékkal elemző Bibó István tanulmányának még a megjelenését is meg akarta akadályozni a kommunista párt egyik vezéralakjának számító, Révai József.
A kézirat kefelevonatának operatív eszközökkel történő megszerzése a nyomdából, és a publikálás megakadályozásának kísérlete több volt, mint udvariatlan 1945 novemberében-decemberében, noha a budapesti helyhatósági, majd az országgyűlési választások elvesztése érthető módon kissé hisztérikussá tette a kommunistákat. Bár Bibó tanulmányában a kommunista párt és a három koalíciós partnere közötti együttműködésre alapozott kibontakozás lehetőségét kereste, de azt kénytelen volt megállapítani, hogy a kommunisták 1917 bűvöletében élnek, és évtizedekkel és egy világháborúval a hősi idők elmúlta után is csak az érdekli őket, hogy ismételhetnék meg azt, amit a bolsevikok Szovjet-Oroszországban már megcsináltak. Bibó válasza egyszerű volt: ugyanazt sehogy. Nem lehetett könnyű olvasmány mindez Révai elvtárs számára, amikor az ellopott kefelevonat sorain pásztázott végig sokat látott szeme, de a tanulmány megjelenését nem tudta megakadályozni, mert ezt maga Lukács György sem tartotta jó ötletnek. A reggeli adásban arról beszélgetünk a tanulmányról folytatott nyilvános disputa, az ún. Bibó-Lukács vita háromnegyed évszázados évfordulóján, hogy volt-e esélye a kis magyar demokráciának a válság meghaladására, vagy a szovjet típusú politikai rendszer bevezetése elkerülhetetlen volt.