Sokfelé és sokféle iskolába jártam, képtelen voltam eldönteni milyen irányba is képzelem a jövõmet. Nagy "szakértõje" voltam a sport világának, magam kezdetben úszó, késöbb megszállott kajakos voltam. Vendéglátóipari Technikumban érettségiztem, majd sorkatonai szolgálat után a BME Vegyészmérnöki Karán folytattam. Két évvel késõbb rájöttem, nem az én világom a magolás, a vegyészi precizitás. Ekkor szakot váltottam, s villamosmérnökként végeztem.
Utolsó éveimet már esti tagozaton jártam, s ezzel párhuzamosan a TF-en kajak-kenu edzõi képesitést is szereztem.
Alig tudom összeszámolni, hány helyen is dolgoztam. Voltam leltáros, darukötözõ, targoncavezetõ, cukrász, analitikai laboráns, diszpécser, kajakos edzõ, operátor, stb.
Késöbb számítógépes mérnökként, hibaelhárító mûszaki szakember lettem, meghívott oktatóként tanítottam a SZÁMALK mérnöktovábbképzõ kurzusain, szakirodalmat fordítottam oroszból.
A rendszerváltást megelõzõ idõkben, egy ruhakészítõ gmk "mindenese" lettem, majd beleszeretve egy balatoni romos ingatlanba, azt megvettük és egy kedves éttermet álmodtunk és építettünk belõle.
Közben rájöttem, hogy mindaddig tévedtem, valójában engem a belsõépítészet, a formatevezés, s az építészet érdekel. Most éppen lakások, házak felújitásával, belsõépítészetével foglalkozom, ill. egy építészeti website cikkeit írom.
Szigorúan otthon, magamnak szeretek gitározni, vagy a billentyûsömön játszani. Sajnálom, hogy késön találtam rá, talán egész jó bárzongorista lehettem volna. Vagy inkább tévedek, a számítógépes grafika az igazi, végül is az megy legjobban.
Ami még nagyon érdekel, az a tudománytörténet, az ürtechnika, csillagászat, a technika világa, teológia, politika és a társadalomtudományok, a zene és egyéb mûvészetek csodái, a sport, a lélektan, sokminden.
Amik viszont egyáltalán nem, az a gasztronómia, s az italok. Ilyen téren tökéletesen alulmûvelt vagyok. Utálok utazni.
Két ördögi, nehezen zabolázható fiú gyámoltalan, és azt hiszem nem túl jó papája vagyok, remélem, ha lassan is, felnövök hozzájuk.
Nem vagyok túl közösségi alkat, mégis rátalálam (rámtalált), egy hihetetlenül érdekes, izgalmas társaságra a Tilos Rádióra, ami a jelenidõm egyik nagy csodája. Különös, vakmerõ, civil kisérlet, a szólásszabadság és az õszinteség profán temploma. Nagy szavak? Nem eléggé.