Csattog az idő szapora vasfoga
Csak jobbra ir kört az óra mutatója
Csap robajt midön delet ér vagy éjfelet
Cammogva irt ö megvesztegetni nem lehet
Kihúzgált strigulák elemek dühöngenek
Irt útján impulzál szerepe különleges
Mily furcsán illusztrál szeretetet gyűlöletet
Kifundált ritmusán lengedezve süvöltenek
Hűvés merv vas már a rozsda martaléka
Tűnő percek halála hoz újat tartalákba
Szűkös helyen ring az inga tik-tak alfa-béta
Tűző meleg ás hideg kevereg gyilkos planéta
Véredbe hatol menetel egy huzamban
Végtelen napok sebesen elsuhannak
Féktelen fogaskerkeken utaznak
Vénember a vekkert fogja megmerevedett ujjakkal
R:Aki tudja az nem mondja aki mondja az nem tudja
a jelen a múlt jövője avagy a jövő multja
Honnan van az érc mely vörösen izzik hol van az üllő és a kalapács
Hol a kovács ki megalkotta az idő szuvas vasfogát
Vicsorát elsőként kilátta mely nap mely letünt kor
Vagy talan csak a fogakkal együtt született a mikor
Hol aza a száj amelyben csattog és ha van száj hol a szem
Ha belenézek megláthatom-e közeledő végzetem
Hegyfalba mar sziklákat ropogtat örökké rág sosem nyel
Harap mindent ám úgylehet csak önnönmagát falja fel
Mennyi hős hullott el keresve mi nem veszett el sosem
Öröklétet hajszolván én is eltékozoltam életem
De porrá rágható e vers is csócsált morzsába merül
Vagy a tünékeny szó kicsuszhat e rút agyarak közül
Ha a világ darab kenyér csak benne a Betyárok dala
Legyen egy kis kő min elvásik az idő vasfoga
Álló óra is egy nap kétszer pontos
Ma is holnap is ritka titkot hordoz
R:Aki tudja az nem mondja aki mondja az nem tudja
a jelen a múlt jövője avagy a jövő multja
Akár a saját farkára ráharapó kigyó
A történelem megismetli önmagát és ez igy jó
A törvényeken túl rútul búg a harangszó
Mindenkinek ö parancsol hiába haragszol
Szekundum minutum előtt mögött andalogva araszol
Kérdésemre semleges a válasz vége lesz-e valahol
Homokóra üvegében sercegve folynak a percek
Monoton ütemben menetelve foszlnak szerte
Ha az óramü tengelye megrepedne egyszer
Téved aki azt hiszi az időnek véget vet ezzel
Ezer meg ezer éve van csak számontartva lépte
Eltájol a fertályóra földforgással ellentétben
Mi lesz akkor ha a kor az arcomba markol
Ráncok árkot rajta és a hajam lesz fakó
Ezért mondom én Francois Villon idézetét:
Az emberlét örök veszély ha elszáll vissza sose tér
R:Aki tudja az nem mondja aki mondja az nem tudja
a jelen a múlt jövője avagy a jövő multja