tematikusnap Tibet
2009.03.10.
vendég: Hendrey Tibor a Tibetet Segítő Társaság vezetője
téma: az aktuális helyzetről
vendég: Hendrey Tibor a Tibetet Segítő Társaság vezetője
téma: az aktuális helyzetről
vendég: Tendzin Sangmo és Kunga Dorje
téma: tibeti diszkó, a Mani lámákról, tibet mesélőiről és eseményekről, ahogyan a szemtanúk látták
vendég: Dr. Agócs Tamás, tibetológus, a tibeti filozófia nemzetközi szinten elismert fordítója
téma: A tibeti Halottaskönyv, melynek nemrég fejezte be a magyar nyelvű fordítását (tibetiről)
vendég: Bivaly, a volt Arvisura színház volt színésze
téma: tibetről sok mesével, verssel, dallal
vendég: Szegedi Mónika, tibetológus, fordító, tanár
téma: Tibet mitikus történelme
Varjasi Géza mesél: egy mese a gyerekeknek, egy a felnőtteknek
Tibet: Az emberiség egyik utolsó spirituális központja volt. Istenkirályság, amelynek 60 évvel ezelőtti (1949-1950) lerohanásakor saját hadserege sem volt.
Tibetről: http://www.free-tibet.hu/
Tibetről (wiki): http://hu.wikipedia.org/wiki/Tibet
Itt elolvashatod, hogy mi történt 1959-ben Tibetben.
Itt pedig megnézheted, hogy mi folyik Tibetben most:
*****
Sötétzöld, hűvös május este.
Írógépem mellett ülök
a télikertben. Tévék szólnak
a szomszédból, meg egy tücsök
az óriási tölgyről. Zsuzska
a szobában olvas. Nekem
a két éve megrendelt könyvön
kellene dolgoznom, de nem
tudok. Kék ég, gyors, rongyos felhők
kartávolságban. Potyog a
teherautókról a sok puffadt
arcú kínai katona.
A kolostorablakból sorra
hajítják ki a könyveket.
Gyapjútakarókba kötötték
a lámát s három szerzetest.
Jakzsírral kenték s meggyújtották
négyüket ott kint a havas
lejtőn. Egy hang sem jött belőlük.
Nem élnek már, de izzanak.
A tiszt a többi szerzeteshez
fordul: – Ilyen a tűzhalál!
A Piros könyvet lapozgatja
kommentárért; de nem talál.
Van, ki a gyalogösvény mellett
lapul, képlékeny, kifagyott
agyagban, állával a sziklán,
s lesi a vörös csillagos
járőrt; de mit ér puskájával
az ágyúk ellen s elfagyott
lábbal, míg repülők köröznek
fölötte, mint a karvalyok?
Van, ki a sárban áll, fiával
vállán s a tankokra mutat:
– Ezeket küldi a Gotáma,
hogy megépítsék az utat.
Van, ki bent imamalmot forgat:
ó te dicső lótuszvirág!
Kint haláltáborral s kolhozzal
megérkezik az új világ.
Van, ki gyökeret s jeget rágott
s futott borzalmas szurdokok
mélyén, amíg a Bráhmaputra
partjához végre eljutott;
vörös zászlók, betonállások,
szögesdrót. Tömlőn úszik át
a vizen, és ha nem lövik le,
eléri egy nap Indiát.
Mily furcsa a párás lapályon,
hol vízumot s konzerveket
vág hozzá a nyugati jóság,
meg a rossz lelkiismeret!
Golfozás közben Eisenhower
bemondja, hogy a tibeti
nép hősi harcát nem segíti,
de nagyon-nagyon tiszteli,
s a hírlapokból nyálas részvét
patakzik; dehát, ugyebár,
ez Kína belügye és hol van
a hadsereg, amely kiáll
Marx és Mao babonái ellen
a Buddha babonáiért?
Ne háborogj. Néhány nap már csak
és a nyavalygás véget ér.
A feledés jön. Közben újabb
áldozatokra vár a kar,
hogy felzokogjon. Sírba tették
rég azt, ki lengyel vagy magyar.
Tibetben bakancsok kopognak,
fegyver meg szögesdrót zörög.
Odahaza némák az utcák
és zsúfoltak a börtönök.
Nyugaton virágzik az üzlet,
zabál, tipródik és röfög
az öngyilkos jólét. Őrlődünk
a kettős malomkő között.
Ülök az éjben. Hol találok
vígasztalást az ég alatt?
Nyomorult, ki eljött hazulról,
nyomorult, ki otthon maradt.