"Egyre több szoknya suhogott a gyalogúton. Így jutott el a kicsi tárca egy másik hőshöz, Krúdy Gyulához.
- Taníts meg valamire, kérlek szépen - kérte őt is.
- Jól van, kicsi tárca, megtanítalak arra, hogyan kell szólni a lányokhoz, a nőkhöz, az asszonyokhoz, hogyan kell a szívükkel bánni, fölpántlikázni azt, kifesteni, hevesebb dobogásra bírni. És Krúdy Gyula zsongani, búgni kezdett, színes, kalandos, csodás álmok lepedőit aggatta a kerti szárítóra, és láss csodát, kaland lett minden érzésből, álom lett minden vágyból! Akkor Krúdy Gyula oldalra dőlt, és horkolni kezdett, mert már nagyon részeg volt. Álmában hányt is valami csülköset, de azért ujjai még ezután is úgy mozogtak, mintha egy éhessé dalolt pinácska vöröses kócait borzolgatnák." Szív Ernő
- Taníts meg valamire, kérlek szépen - kérte őt is.
- Jól van, kicsi tárca, megtanítalak arra, hogyan kell szólni a lányokhoz, a nőkhöz, az asszonyokhoz, hogyan kell a szívükkel bánni, fölpántlikázni azt, kifesteni, hevesebb dobogásra bírni. És Krúdy Gyula zsongani, búgni kezdett, színes, kalandos, csodás álmok lepedőit aggatta a kerti szárítóra, és láss csodát, kaland lett minden érzésből, álom lett minden vágyból! Akkor Krúdy Gyula oldalra dőlt, és horkolni kezdett, mert már nagyon részeg volt. Álmában hányt is valami csülköset, de azért ujjai még ezután is úgy mozogtak, mintha egy éhessé dalolt pinácska vöröses kócait borzolgatnák." Szív Ernő