Garai Péter Sándor - tourette szindrómás vers
szemét ribanc
kint madárcsicsergés hozza a tavaszt
hajnalodik
kel föl a nap
az a lóbaszó hatalmas
hogy láthassalak
kezed vállad
geciszopó
mit nem takar paplan
a fény mosdatja arcod
kurva
hogy szemem pihentethessem rajtad
nagyot sóhajtasz
ajkad mosolyra vált
baszd meg tudom álmodban
a csoda megtalált