| 2020 | | 2019 | | 2018 | | 2017 | | 2016 | | 2015 | | 2014 | | 2013 | | 2012 | | 2011 | | 2010 | | 2009 | | 2008 | | 2007 | | 2006 | | 2005 | | 2004 | | 2003 | | 2002 | | 2001 | | 2000 | | 1999 | | 1998 | | 1997 | | 1996 | | 1995 | | 1994 | | 1993 | | 1992 | | 1991 |
„Úgy néz ki, hogy a Tilos Rádió az egyik legkelendőbb kereskedelmi árucikk a földön"
Z MAGAZIN - 1998/3.
Tóth Szabolcs
Amióta 24 órát adunk az Interneten, egy olyan csatorna nyílt meg, ami egyfelől nagyon mókás, másfelől nagyon progresszív harmadrészt pedig olyan helyeken ismernek meg bennünket ahol eddig a Tilosról még nem is hallottak. Konkrétan arról van szó, hogy keresztadásokat csinálunk. Ez úgy néz ki, hogy elküldjük az adásunkat például Amszterdamba, ahol földi sugárzással kilövik, tehát bekapcsolod a rádiót Hollandiában, és Tilost hallasz. Ugyanez megtörténhet akár San Franciscóban vagy Tokióban is. A keresztadások által ezenkívül szeretnénk megvalósítani egy olyan dolgot, hogy valaki mondjuk Tokióban elindít egy számot vagy alapot, amire Amszterdamban ráfújnak valamit klarinéttal, közben pedig valaki egy londoni stúdióban a maga kis eszközeivel - hamutartóval, villával, egyebekkel - rácsilingel, rázörejezik; mi meg mindezt élőben sugározzuk. Ami a legextrémebb ebben a történetben, hogy eddig egyedülállóan progresszívnek hittük a zenei műsorainkat, most viszont ezek a kinti adók valami egészen mást "várnak" tőlünk: valami sokkal vadabb, még kísérletibb dolgot. Meg "kell" próbálnunk apró kis darabokból újraépíteni a zenét és ez nem feltétlenül a DJ munkája. Bármilyen zene alkalmas erre a rekonstrukcióra, a lényeg, hogy ami megszólal, az csak az illető zenélőről szóljon: tehát saját szemléletről, gondolatról és hallásról.
Mi itt a kilencvenes években punkok vagyunk. Persze nem taréjos meg nem bakancsos, hanem afféle "mentális-morális punkok".
Azt nem tudja űberelni semmi, amikor kapunk egy levelet Indonéziából, Bali szigetéről egy kis közösségtől, hogy: "Dear Good Friend, The Tilos Radio!" Na most, Indonézia messze van - pontosabban: kurva messze van.
ZIZI - Elektro
A vágóhídon kezdtem. Voltam pincér, hentes. Jártam suliba, aztán összetörtem magam motorral, és elmentem dolgozni. Leginkább csapos voltam, szóval ez az egész szórakoztatás valahonnan onnan indult.
Az elektro-techno az, ahol most a zene tart. Az ember sok mindent meg tud szólaltatni egyedül otthon egypár doboz segítségével. Nem kell további négy-öt emberhez alkalmazkodni, mint egy zenekarban.
Igazából nem szeretem ezt a száraz elektrót, amit itt az undergroundban nyomnak. Én a hangokat szeretem. Mindegyik zenének van egy vonzása: tehát, mittudomén, az elektrónak a melegek. Mindennek megvan a szépsége.
Tánczene, igényes tánczene, sokat kell vele foglalkozni. A monoton dolgokból azt veszem ki, hogy az az emberek próbálkozása. Nyomja, nyomja, nyomja addig nyomja, amíg jó nem lesz. Szöveg azért nincs benne, mert lehet, hogy olyan dolgokról szól, amit szavakban nem lehet elmondani: például az ember azt gondolja, hogy skizofrén, tehát beleképzel az életébe egy másik élőlényt, ami folyamatosan kíséri. Ezt nem lehet elmondani, mert úgy hangzik, mint egy mese, amit senki nem hisz el.
Márkos Berci - Kortárs
Zenész vagyok, és játszom is zenét - kortárs zenét is. Cselló szakra jártam a zeneakadémiára, de otthagytam. Lehet, hogy lusta voltam kihasználni az ottani lehetőségeket; a lényeg, hogy amikor a kortárs zene iránt kezdtem érdeklődni, mindig egy szűk látókörrel találtam szembe magamat. Hallgattam lemezeket, koncertekre jártam, figyeltem, amennyire tudtam. Nem vagyok gyűjtő, mint például a Pali. Sem időm, sem türelmem nincs arra, hogy naponta órákat töltsek el egy lemezboltban, mint a Palotai Zsolti (aki egyébként a rádióba vitt, még a Csörsz utcai stúdió idején). Akkor a Mórocz Tibivel csináltuk a műsort, aztán jött a koncepcióváltás, és az lett a műsor címe, hogy Közhely. Egyre inkább érdekeltek a különféle zenék találkozási pontjai. A mai Közhelyben hallhatsz jazzt is, népzenét is, szimfonikus zenét is, kísérleti zenét is. (Magánemberként úgynevezett alkalmazott zenéket írok, például színházaknak.) Megpróbáljuk a pultot, a processzorokat, a CD-ket, a decket - és mindent - hangszerként használni. Loopolgatunk, kevergetünk, és ez által megpróbálunk létrehozni egy alkalmazott zenei folyamatot. Azért alkalmazott, mert tudomásul kell venni, hogy mikor van a műsor, melyik napszakban. A szerkesztői munkát mindig össze kellett egyeztetni a feltételezett hallgatósággal. A jó zene is lehet rossz, a rossz zene is lehet jó. Reggel öt és hat között például jazz standardeket szoktunk játszani.
Tóth Pali - No wave
A no wave magában foglalja az összes olyan zenét, ami nem mainstream, tehát - mint azt a neve is mutatja - "nem hullám". Van benne hard rock, szabad improvizációs és zajzene meg minden, amit el tudsz képzelni. Rengeteg zene van, naponta változik minden. Ami a legközelebb áll hozzám, az a szabad improvizációs zene, de még ezen belül is van egy csomó minden, japán, angol, amerikai és ezek ágai. Egyik legnagyobb kedvencem az A.M.M., ők már hatvanöt óta együtt vannak. Eleinte még bemondogattuk a lemezek címét, meg az előadókat, aztán rájöttünk, hogy erre semmi szükség. Volt olyan műsorunk, hogy kizárólag gitárduókból játszottunk zenéket. Aztán összekötöttünk három-négy CD-t meg lemezjátszót, és hirtelen nyolc gitáros szólt egyszerre. A Berciékhez hasonlóan mi is szeretnénk a stúdiót hangszerként használni. Hangszobrok, landscape, soundscape, bárhogy nevezhetjük a végeredményt. Ezt az egészet folyamatában nem mindig lehet kontrollálni, mert egy idő után különféle zenék elindulnak a maguk útján - ezáltal sokszor csak néhány pillanatig élvezhető az összkép. Egyik héten zenélünk, másik héten beszélgetünk.-
Horniák Péter - Reggae
A reggae igazából egy nagyon komoly, nemcsak szórakoztató, hanem spirituális zene. A dolognak a tematikája viszi a zenét is arrafelé, hogy az ember belemélyedjen igazából. Istenről, a hozzá való viszonyról, történelemről, szociális helyzetről - tehát nem a popvilág témáiról - van szó. Azt mondják ezek a fejek, hogy ott van mögöttük négyszáz év, és hát ezzel együtt jár a zenei elmélyülés is. Általában aki a reggae zenét rádióból, tévéből ismeri, annyit tud, hogy Bob Marley. ő volt az, aki annak idején Észak-Amerikában és Európában is népszerűvé tudta tenni a jamaicai reggae-zenét.
A jó reggae nem törekszik arra, hogy populáris legyen: ezzel szemben van egy nagyon monoton alap, aminek a dinamikája visz magával. Emellett ott van egy eredeti, mocskos, karibi szövegvilág, ami nőkről, piáról, stb. szól. Erre leginkább párokban táncolnak, merthogy a reggae-re úgy lehet jól táncolni, ha párban vagy valakivel, és együtt mozog a csípőtök egy közös, belső lüktetésre. A hatvanas évek ska-zenéitől a kilencvenes évek dubjáig mindent játszom. Számomra két nagy név van ebben a műfajban: az egyik Lee Perry, a másik King Tubby. Egyébként szerintem Lee Perry a legnagyobb király.
Vályi Gábor - Easy listening
Azoknak csinálom ezt a műsort, akik egy szombat éjjeli buliról hazaszédülve még ráfordulnának a barátnőjükre egy olyan szeretkezés erejéig, ami karcolja a mennyország alját. Általában a hatvanas -hetvenes évek szex-és krimizenéit játszom, aztán becsúszik egy kis jazzfunk, és néha elengedem magam drum’n’ bassbe meg oldschool hip-hopba. Az easy listening elnevezés azokra a zenékre vonatkozik, amelyeket bárhol, bármikor könnyedén meg lehet hallgatni. Mostanában nagyon erősen kezdenek visszajönni ezek a régi zenék és remixek, lásd Vampyros Lesbos és társai. Több, mint egy éve álltam rá ezekre a zenékre. Egy ilyen gyűjtés során hihetetlen mennyiségű pénzt el lehet szórni. Mindenkit figyelmeztetnék, hogy ha vesz egy James Bond válogatást meg mondjuk Pulp Fiction CD-t, és elkezd gondolkodni, hogy merre viheti ez az egész, csak akkor kezdjen bele, ha nagyon sok pénze van, mert ez a legsúlyosabb narkó. Egyébként én vagyok a DJ Shurriken, azaz dobócsillag. Tudod miért? Mert sok oldalam van. És mindegyik halálos.
TILOS RÁDIÓ AZ UNALOM ELLEN
Az 1991-ben egy tucat fiatal kalózrádiójaként indult, ma az FM98-as megaherzen sugárzó interaktív közösségi rádió. A telefonnal szerkeszthető „urbánus beszélgető fórum„ kitalálói úgy vélik: 1998-ban ugyanúgy szükség van arra, hogy a gazdasági / politikai érdekek nyomásától mentesen vitassunk meg közügyeket. Az ORTT által kiírt frekvenciapályázatra most 24 órás folyamatos adástervet készítettek, ami minőségi változást jelentene a mostani félnapi adáshoz képest. A médiavilág unalmasságát szerették volna megtörni 1991-ben, amikor játszótereken bujdosva menekültünk a frekvenciahatóság elől- idézte fel Simó György ügyvivő a Tilos hőskorszakát. Ma a Tilos Rádió a közösségi rádiózás független, reklámmentes szemléletét képviseli. A műsorkészítők díjazásban nem részesülnek, támogatói adakozásból tartják fenn magukat. Budapest négy kerületében 500 ezres hallgatói kört tudhatnak magáénak, ( adás este 10-től reggel 10-ig ). Ezzel a hallgatottsággal a Tilos készítői megelőzik néhány „ színtelen és unalmas kereskedelmi adók némelyikét”. A fiatal szerkesztőgárda szeretné, ha a pályázatukat elbíráló ORTT, amely „a magyar közélet tényezőjeként szabályozója a szürke médiavilágnak” venné az üzenetet: szükség van a munkába menet autóban marasztaló beszélgetésekre, az experimentális komolyzenétől a nagyvárosi divatot teremtő progresszív, alternatív könnyűig terjedő zenei kínálatunkra. Sok ötletük még csak pályázati terv: új műfajként jelenne meg például a „ nézd a rádiót, hallgasd a tévét” sáv, amely Knézy Jenő meccsközvetítését és többek között a lottósorsolás konferálását tenné ki a stúdióban ülő nézőtársak kommentárjaival a piaci versenynek.
Saját frekvencián a nonprofit rádiók?
Magyar Hírlap
A budapesti frekvenciapályázattal kapcsolatban tettek javaslatokat és észrevételeket a pályázók, valamint műszaki szakemberek az ORTT közmeghallgatásán. A fővárosban hat rádió és négy televízió frekvenciát pályáztatnak meg, ám jelentkező jóval több akad.
A legtöbb észrevétel a honprofit rádiók képviselőitől érkezett. Felmerült részükről, hogy egyesített pályázatot adjanak be, amire a törvények értelmében csak többfordulós tender esetén lenne lehetőségük. A 98,00 MHz-en jelenleg három honprofit rádió - a Civil, a Fiksz, és a Tilos - működik. Ezek nem akarnak egymás kárára előnyt szerezni, bár a Tilosnál nem tartják kizártnak, hogy majd versengeniük kell egymással. Elképzelhető azonban az is, hogy egymással egyetértésben az eddigi műsormegosztással működnének, de erről csak a pályázat kiírása után döntenek végleg. Ehhez a Tilos Rádió esetében a közgyűlés határozata szükséges.
A nem nyereségorientált rádiók szorgalmazzák azt is, hogy az ORTT különítsen el egy frekvenciát számukra. A testület várhatóan foglalkozik majd a javaslattal. A honprofit rádiók - mivel kevés pénzből gazdálkodnak - sokallják a kétmillió forintos kötelező óvadékot is, de valószínűleg nem kapnak könnyítést.
A közmeghallgatáson szó volt arról, hogy várhatóan növelik a rádióadók teljesítményét. Ezzel nagyobb területen lenne fogható az adás, így a hallgatói létszám is növekedne. Eiselt Béla, a Hírközlési Főfelügyelet igazgatója elmondta: előbb hét környező ország nemzetközi egyeztetésére van szükség, és csak ez után hirdethetők ki a végleges teljesítményadatok. Előzetes számítások szerint mindegyik adó többszörös teljesítménnyel sugározhat majd, az emelhetőség mértékére azonban nem tudnak garanciát vállalni.
Bohus Péter
ADNI JOBB, MINT KAPNI
BESZÉLŐ - 1998 JÚNIUS
A közszolgálati és a kereskedelmi műsorszolgáltatók mellett "harmadik típusú rádiók"-nak becézett, nem nyereségérdekelt adók között sajátos helyzetben van a Tilos. Mint a szó szoros értelmében nulláról induló, politikai és gazdasági érdekcsoportoktól független, ugyanakkor hallgatottságát, pénzügyi támogatását és kulturális befolyását folyamatosan növelő és tudatosan menedzselő adó, kitűnően alkalmas arra, hogy példázza a non profit rádiózásban rejlő lehetőségeket. Úgy látszik azonban, hogy ezeknek a lehetőségeknek a kihasználásában a többi nonprofit adó nemigen tudja követni, miközben a rádió, mint vállalkozás, hatékonysága szempontjából több tekintetben a kis vételkörzetű kereskedelmi adókkal vetekszik. Ennek a több szempontból is megkülönböztetett helyzetnek egyik oka a rádió előtörténetével függ össze, a kalózidőkkel, amikor a Tilos szellemi alapértékeként deklarált műsorkészítői szabadság a törvényen kívüli állapot által kikényszerített "intézményesült" szabadsággal együtt mintegy rákényszerítette a rádiót, hogy szervezetét és működésmódját a fennálló politikai, gazdasági, szakmai befolyástól, sőt, a tisztázatlan jogi szabályozástól is függetlenedve alakítsa ki.
Innen eredeztethető a Tilos működésének több olyan sajátossága, amely 1995 után, a törvényes keretek között is jól kihasználható lehetőségeket biztosított a rádió számára, és a politikai befolyás médiatörvénybe épített formáinak az ismeretében vélhető1eg fog még biztosítani a számára a jövőben is. "A médiatörvény esetében az ördög nem a részletekben rejlik, és csak abban bízhatunk, hogy mivel a törvény minden hibája ellenére lehetővé tette a valódi médiapiac kialakulását, ez idővel kikényszerítheti a törvény racionális módosítását, illetve a médiatestületek józanabb és mértéktartóbb működését." (Molnár Péter: Telefonüzenet kis kockás papíron, Beszélő, 1998. április, 20. o.)
Az 91-ben egy jól felszerelt hátizsákkal, heti 12 óra adásidővel és alig egy tucat emberrel indult Tilos mára 128 emberrel dolgozó, napi 24 órás adásra kész, 75 ezres (!) lemezállományát havonta további ezerrel növelő rádió, a magyarországi nyilvánosság történetében példátlan média-sikersztori hőse. Az indulás óta soha egy percnyi reklámot nem sugárzó non profit adó, amelynek minden munkatársa ingyen dolgozik, éves viszonylatban több millió forinttal rendelkezik, és bevételei a hallgatottság ugrásszerű növekedésével párhuzamosan egyre nőnek. A hallgatók számáról ezzel együtt a Tilosnak sincsenek megbízható adatai. A kis vételkörzetű adók hallgatottsága országos mintán nem mérhető, és míg a kereskedelmi adóknak elemi érdekük, hogy mérjék a hallgatottságukat és minél magasabb értékeket mutassanak föl, addig a non profit adók hallgatottságáról csak becslések vannak forgalomban, holott a hallgatottságnak számukra is van jelentősége, hiszen a törvény szerint a non profit adóknak meg kell célozniuk bizonyos célcsoportokat, azonkívül a célzott műsorokra elnyerhető pályázati pénzek szempontjából sem mindegy, hogy ezeket a rétegeket milyen hatásfokkal képesek elérni. Tóth Szabolcs, a Tilos ügyvivője közvélemény kutatóktól származó saját információja alapján jóval 100 ezer fölöttire taksálja a hallgatótábort, amelynek kimutatható létszámánál sokkal fontosabb az innen érkező tényleges anyagi támogatás. "A Marathonnak nevezett adománygyűjtő kampányból másfél millió forint jött be, az adó 1 százalékokból 1 411 000 forint.
Ez elég sok, ha azt vesszük alapul, hogy a Titanic-fesztivál kapott 300 000-et az adóból, vagy a Katona József Színház 800 ezret. Ez tavalyi adat, az idén nagyságrendekkel többre számítunk. Az egy százalék és a Marathon a rádió teljes költségvetésének a felét teszi ki. Ezenkívül vannak a pályázatok. Szerencsések voltunk az elmúlt negyedévben, bejött egy nagy európai pályázat, 24 millió forintot kaptunk az Európa Parlamenttől "demokráciafejlesztés" címszó alatt. Demokráciafejlesztési projektünk arról szól, hogy csinálunk egy CD-ROM-ot, könyvet és ehhez kapcsolódó előadássorozatot, ami ingyenes segédanyag bárkinek arról, hogyan lehet rádiót csinálni, a nulláról felépítve. Emberileg, jogilag, stúdió, technika, minden. Tehát a Tilos Rádió az Európa Parlament szerint a demokráciafejlesztés eszköze. Három év alatt utalják át ezt a 86 ezer ECU-t, ami kb. 24 millió forintot jelent; ehhez képest havi félmillió a költségvetésünk, vagyis évente hatmillió. És ez eddig is megvolt. Partikból, koncertekbő1." Ehhez járulhat még hozzá - sikeres pályázat esetén az ORTT-vel megkötött szerződés alapján - a különböző koncessziós és egyéb díjakból felállított Műsorszolgálati Alap éves bevételének a nem nyereségérdekelt műsorszórók között szétosztandó egy százalékának a Tilosra eső része. Vagyis 15-20 milliárd forintos éves bevétellel számolva, mondjuk, 150 millió forint oszlik majd meg az érdekképviseleti egyesületek taglétszámából következtethetően félszáznál kevesebb non profit műsorszóró között.
A Tilos tehát tud hét évre előre tervezni, sőt, a következő fél év bevételeibő1 a következő öt év működését is meg tudja finanszírozni. Számára a pályázat során inkább az jelentene hátrányt, ha a Budapesten fogható hat kereskedelmi frekvencia mellett a törvény szerint kiosztandó három non profit frekit előre meghatározott profil szerint, mondjuk kisebbségi adó, egyházi adó, egyetemi adó stb. hirdetnék meg, vagyis még nem működő rádiók számára írnák ki a pályázatot. "Jelen pillanatban az egyetlen olyan non profit rádió vagyunk, amelynek jelentős hallgatottsága van, pénze van, tervei vannak. A pályázatok egymást erősítik, most már nehezebb minket visszautasítani. Adunk az Interneten 24 órában. A pályázat mellett ott lesznek mellékletként azok az írások, hogy Tokióban, San Franciscóban, Torontóban hallgatnak minket, meg az a csomó rádió, amellyel keresztadásokat csináltunk a Neten keresztül, tehát mi kiadtuk a jelet, San Franciscóban sugározták, és ha ott bekapcsoltad a rádiót, akkor a Tilos jött. Nemcsak Magyarországról beszélünk mi, hanem külföldről is.
De például eddig konkrétan négy olyan vidéki rádió fog pályázni, ami a Tilost akarja eljuttatni a helyi közönséghez, mert szerintük ez nem csak budapesti rádió, hanem országos érdekű. ők egy az egyben Tilost akarnak nyomni. Aztán különböző üzleti kezdeményezéseink vannak. Most fogunk nyitni egy lemezboltot, pontosabban beszállunk egy lemezboltba, nem akarjuk, hogy a rádiónak tulajdona legyen. Most akarunk egy könyvkiadót csinálni, de ezek a külső vállalkozások olyan módon működnek, hogy gazdaságilag nem, csak jogilag erősítik a rádiót. Tehát biztonságossá teszik, de közmegegyezés szerint azt a pénzt, ami az ilyen helyeken befolyik arra fordítjuk, hogy az adott hely nagyon jó legyen, illetve hogy azok az emberek, akik dolgoznak benne, fizetést kapjanak. Vagyis a rádióműsor készítésért senki nem kap pénzt, és ki van mondva az alapszabályunkban, hogy a rádió működése meg is szűnik, hogyha valaki pénzt vesz föl ilyesmiért. Akármennyi pénzünk lesz, mindig mindenki ingyen fog dolgozni, mert ez biztosítja a színvonalat. Viszont a rádió körül ezekkel az ügyletekkel a lehető legtöbb embernek adunk munkát. Itt csak olyanok dolgoznak, akik rádiót is csinálnak. Ezek az emberek éveken át ingyen dolgoztak a Tilosnak. Nemcsak műsoridőben, hanem bármikor. Ezt nem szabad elfelejteni." A Tilos mint kultusztárgy valójában kulturális presztízzsel honorálja a munkatársait, ami piaci konvertálhatóságát tekintve ugyanolyan ösztönző lehet, mint a pénz, ugyanúgy érdekek kapcsolódhatnak hozzá, és ugyanúgy függetlenségi vagy hatalmi dilemmák forrása lehet.
A rádió működésének hét éve alatt kialakult szervezeti formák jelentősége valószínűleg eltörpül az organikus önszabályozás íratlan processzusai mellett. [A rádió tulajdonosa a Tilos Kulturális Alapítvány, kuratóriuma jelenleg azonos a rádió kétfős ügyvivői testületével (ÜTI) és a háromfős ellenőrző testülettel (ET), mindkettőt ellenőrzi és választja az összes műsorkészítőt magában foglaló közgyűlés.] A szabad rádiózás ügyét nagy hatékonysággal képviselő szervezetnek a jövőben a nonprofit tevékenységbő1 származó profitot és ennek paradoxonát is kezelnie kell, a nagyobb lehetőségek az arculatváltás irányába hatnak. Kérdés, hogy megőrizhető-e az eddigi "voluntary" jelleg, vagy profizmus és piac által bedarálván kiüresedik és felszámolja önmagát, és lehet az is, kérdés, hogy baj-e, ha így lesz. Az eddigi történet (akárcsak más összefüggésben a Magyar Narancsé) arra utal, hogy az erős énkép egyszerre lehet ellenálló és alkalmazkodó képes. Akár így, akár úgy, a Tilosminden bizonnyal még inkább meghatározó kulturális tényező lesz a médiapiacon, önmagán túlmutató jelentőséggel. a jövőben
Turai Tamás
TILOS RÁDIÓ
168 Óra -1998.11.24.
Volt egy rádió, amelyet szerettem. Van egy rádió, amelyet szeretek. Az egyiknek szerkesztője voltam, a másiknak hallgatója vagyok. Lehetnék éppenséggel aktív résztvevője is, mint bárki más, aki reggelente fölhívja a Tilost telefonon, beleszól az adásba, vitatkozik a műsorvezetőkkel vagy az előző betelefonálókkal. A programkészítő és a hallgató mintha ismerné egymást. Mintha egy padban ültek volna valamikor az iskolában. Mintha egy klubba járnának esténként, mintha olyan ”telefonikrek” lennének, akiket ez a közös vonal véglegesen összekapcsolt. Itt mindenki élénk, nyitott, érvel, hülyéskedik, ismereteket közöl; egyikük sebtében helyreigazít, ironizál, igazat ad, a másik nem ad igazat, kiegészít, megpörgeti az éppen szóban forgó témát, és új aspektust keres. Van, aki halálosan komolyan beszél, van, aki ízetlenkedik. Mások tiszteletlenkednek, káromkodnak. Egy dörmögő hang úgy szól be, hogy mondanivalójának mélysége van, de humorral adja elő. Egy vékonyabb hang ökörködik, mint kiskölyök az elemiből, ám eközben oly bonyolult összefüggéseket tár fel, mint egy egyetemi tanár. Kicsit pösze fiatalember malackodik , cigarettától rekedt nő vihog, csacsiságokat hord össze a szexről; álmos ember filozófiáról, szellemi irányzatokról elmélkedik; tanárnőhang gyereknevelésről, történelemoktatásról, felelősségről beszél; de szól még a csevely nagy, piás bulikról, csajozásról, fociról, autóról, a médiasztárok etikátlanságáról, megélhetési dilemmákról, pénzről, pornográfiáról, családi életről, hapsizásról, hivatásról, karrierről; arról, hogy lehet-e büntetőjogi eszközökkel megfékezni a drogfogyasztást, szól a demokráciáról, a divatról, a bokszeralsóról, a melltartóviseletről, Monica Lewinskyről, rendőri túlkapásokról, a hitvilágról, a rapbandákról és az ”egész pályás letámadásokról.”
Kifulladtam a felsorolásban, holott végtelenségig folytathatnám, ha bírnám szusszal és memóriával. A lényeg úgyis az: fiatal értelmiségieknek van egy rádiója, rádióműsora, amelybe mindenki olyan magától értetődő természetességgel szólhat bele bármikor, hogy az számomra maga a csoda. A megtestesült szólásszabadság, a felnőtt társadalom igazi kommunikációja. És minden tekintélytisztelet, méltóságteljesség, öblögetés, ravaszkodás, mögöttes sunyi szándék nélkül.
Igen, a Tilos Rádió: csoda. Még akkor is az, ha elismerem: szóhasználata, szlengje, olykor goromba, trágár kiszólásai, a sugárzott zenék némelyikének alpári szövege, a néha nyegle dumák és üres fecsegések taszíthatják azokat, akik szelídebb beszédhez, szolidabb társasághoz szoktak. Akiket zavar, hogy olykor még kicsúszik a mondatvégi ”bazmeg”, és akiknek furcsa és megszokhatatlan, hogy itt mindenki tegeződik. A betelefonáló hallgató letegezi a műsorvezetőket, ők is pertuban vannak mindenkivel. Itt senki nincs tekintettel a másik korára, nemére, itt az is tökéletesen érdektelen, hogy amúgy fontos helyen állsz-e a társadalmi hierarchiában. Itt bizony megmondják neked, ha sületlenséget beszélsz. Ha nem a moderátor, akkor egy másik hallgató. De az is lehet, hogy valaki ismeretlenül és kéretlenül a védelmedre kel. Előfordulhat, hogy az egyik rádiós veled ért egyet, a másik nem, ez esetben a te észrevételedből lesz az igazi műsor, olyan különös produkció, amelyben nyílt mikrofon előtt két felturbózott a 168 óra olvasóinak: feldúlt) moderátor egymást zrikálja a Tilos-hallgatók kedvéért: basztatja).
Mármost, mi ebben a jó? - kérdezheti bárki, aki, hozzám hasonlóan, kicsit konzervatív ízlésű, és aki jól érzi magát a saját konvencionálisabb világában; öltönyben, nyakkendőben, egyenesre húzott választékkal na, itt most kezdek kihátrálni a mondatból), aki ugyan nem csinál életelvet abból, hogy elkerülje a vitát, a konfrontációt, de aki minden ütközésben szeretne mérsékelt maradni, diszkrét, tapintatos és elegáns. Hogy ez miért nem lehetséges, azzal most ne foglalkozzunk, térjünk inkább vissza arra a kérdésre, hogy mi ebben a jó. Esetleg tegyünk hozzá még néhány kérdést: és ha valóban olyan jó, akkor te miért nem vagy a betelefonálók között? Te miért nem hallatod azt a valamikor közszolgálatira beskálázott hangodat? Te miért nem vagy klubtag ebben a Tilos-nyilvánosságban?
Megmondom. Azért, mert értem ezt a nyelvet, de nem beszélem. Mert az én korosztályomat másra dresszírozták. Mert nekünk ezen a pályán annak idején inkább az egyeztetett szövegek közlésére adott csak jogosítványt az úgynevezett központi akarat. Az meg más kérdés, hogy mi megtanultunk kijátszani őket. Megtanultuk nem kimondani, hanem érzékeltetni a véleményünket, kérdésbe göngyölni az állításainkat. Megtanultunk a ”sorok között” beszélni a rádióban, és elsajátítottunk egy metakommunikációs reagálást a tévében, hogy a hallgató és a néző is megértse, miként lehet velünk egy húron pendülni. Persze, ez a különös közbeszéd nem tűrte a lazaságot, ez csak kicentizetten működött: nagyon árnyaltan, nagyon udvariasan, nagyon ügyelve arra, hogy ugyanazt a mondatot másként is lehessen értelmezni, hogy szükség esetén másként is lehessen magyarázni. Hogy a hangsúlyozottan talányos fogalmazás gondolati íve mindig úgy kanyarodjék, hogy ne legyen felismerhető a rejtett egérút , ha visszakozásra kényszerülünk, vagy ha ügyetlenségünkben nyilvánvalóvá válik a valódi szándék.
Volt ebben a kommunikációs kötéltáncban, egyensúlyművészetben egy kevés kockázat, de volt benne rengeteg öröm is. Főleg az előző időszakhoz képest, amikor még tilos volt a rögtönzés, amikor a rádióriportnak nemcsak a bevezetőjét írták le és olvasták fel, hanem az egész úgynevezett beszélgetés - minden kérdés és válaszlimitált volt! Amikor a nyilatkozatkészítő és a nyilatkozó úgy végszavazott egymásnak, mintha egy királydrámában szerepelne, nem pedig politikai színjátékban. Ilyen körülmények között soha, semmikor nem volt szükség arra, hogy a kényszerpályatársak előhívják magukból azokat a képességeket, amelyekre egy mai hivatásos kérdezőnek minimálisan szüksége van. Sőt: ezeket a képességeket ha voltak egyáltalán) a múló idő magától redukálta, s a mikrofon elé lépők kezdték önmérsékletnek becézni saját gyávaságukat, fegyelmezettségnek azt ami csak félelem volt.
A puha diktatúra és a látszatdemokrácia éveiben a szabad diskurzust hivatalosan már nem korlátozta semmi. De azért megmaradtak még az élő beszédet mímelő álinterjúk, az irodalmias röcögtetések, a túlcizellált modorosságok, és csak a fiatalabb rádiós nemzedék ma már bőven középkorú, persze) kezdte kialakítani saját hangkarakterét. Nekik már kezdett fontossá válni az improvizáció, az ”átjárás” az emberi és a riporteri attitűd között. őket már foglalkoztatták a riporteri ”lazaság” kudarc esélyei, tudni akarták, miképp lehet befékezni a saját támadó kedvüket. ők már nem voltak híján nyelvi leleményeknek, dramaturgiailag fontos, hirtelen stílusváltásoknak, nekik már volt szellemi felszerelésük és verbális muníciójuk arra is, hogy közelebb kerüljenek az elkendőzött igazsághoz. Ám közben - akaratlanul és ösztönszerűen - mindig igazodtak illetve: igazodniuk kellett) az aktuális ”elvárásokhoz”. Tudták ugyanis, hogy egzisztenciájukkal kell felelniük minden kimondott szóért. És azt is tudták: az általuk kérdezettek sem beszélhetnek teljesen szabadon. Hiszen holnap tőlük is számon kérhetik, amit ma mondtak nekünk. Szánalmasnak és nevetségesnek tetszhetnek a nem is oly régi idők interjúi, amelyekből megpróbáltuk kikacsintani vagy kiköhögni az igazságot oly sok féligazság és félhazugság közül. De az biztos: akit erre treníroztak, annak bizony nem könnyű megtanulnia a szinte szabadnak született emberek kommunikációját. És ha érti is, nem ez lesz az anyanyelve.
A Tilos Rádióban az a jó, hogy olyan, amilyen. Úgy beszélnek benne, hogy biztosan hihetem: nem félnek semmitől. Sem a kifinomultak kritikájától, sem a kényes ízlésűek averziójától, sem a pártoktól, sem a politikától. És bár ez annak is tulajdonítható, hogy itt mindenki megőrizheti inkognitóját, ez semmit sem változtat a lényegen. Mert a Tilos Rádió nekem azt sugallja: a nyilvánosság ne a hatalom kegye legyen, hanem a polgári lét természetes velejárója. Azt üzeni: mindent vegyél komolyan, ami összefügg az emberi szabadságjogokkal, a demokráciával, de önmagadat kezeld öniróniával. Értsd pontosan a világot és légy laza. Tájékozódj arról, hogy mi történik, de próbáld megérteni azt is, hogy miért. Ne fogadd el a látszatokat, legyenek kérdéseid, kétségeid. Legyen véleményed. Legyenek érveid a véleményed elfogadtatásához, de legyen bátorságod ahhoz is, hogy elfogadd az ellenérdekűek valóban meggyőző ellenérveit. Lehetsz monomániás, de akkor is toleráld a ”más véleményt”. Lehetsz pimasz, de nem lehetsz pofátlan. Lehetsz nagyképű, de nem lehetsz fennhéjázó. Beleugathatsz bármibe, de számíts arra, hogy leugatnak, ha hülyeséget beszélsz. Ne idegi alapon reagálj. Mert nevetséges leszel, ha tévedtél. Legyen humorod a saját hülyeségeidhez, és próbálj önmérsékletet tanúsítani, ha a mások baromságain szórakozol. Légy zavartalan, légy jóban önmagaddal, keress kapcsolatokat másokkal, de engedd, hogy ők is kapcsolatba lépjenek veled, és....
És itt talán meg is állhatunk. Végtére is nem egy életprogramot dicsérek itt, hanem egy rádióprogramot, amely az FM 98-as frekvencián fogható. Úgy hívják: Tilos. Azt jelenti: Szabad!
Hírek szerint hamarosan megszűnik, mert az ORTT nem fogja nekik ítélni a megpályázott frekvenciát. Így most az a kérdés, mit tehet értük egy soha be nem telefonáló állandó hallgatójuk, aki nemrégiben is éppen arról ” fesztelenkedett ” egy vezércikkben, hogy mennyire idegenkedik a szellemi vadulásoktól. Mit tehet? Töpreng, tűnődik, a ”Tilosban járó” kedvenceinek hatalomban lévő nemzedéktársaira gondol, és halkan megjegyzi: Tiltakozom.
Mester Ákos
Átadták az idei Tolerancia Díjakat
Lapunk munkatársát is jutalmazták
Magyar Hírlap - 1998.12.11.
Az Autonómia Alapítvány az idén is átadta az emberi jogok napján a Tolerancia Díjat. Azokat az újságírókat jutalmazták, akik munkáikkal a legtöbbet tettek a tolerancia közvetítéséért. Lapunk munkatársa, Scipiades Erzsébet több riportja elismeréseként kapta meg a zsűri harmadik díját. MH-összefoglaló
A Tolerancia Díjat az írott sajtó munkatársai mellett rádiós és televíziós újságíróknak adja az Autonómia Alapítvány kuratóriuma. Az idén a rádiós kategóriában Hegyi Imre és Kovalik Márta kapták a 200 ezer forinttal járó első díjat a Kreol Mise című műsoraikért. A televíziós kategóriában Varga Ágota kapta az első díjat Zsuzsa című filmjéért. Az írott sajtó kategóriában Mihancsik Zsófia kapta a Beszélőben megjelent. Nádasdy Ádámmal készített interjújáért. Spiciades Erzsébet, lapunk munkatársa harmadik díjat kapott több írásáért.
Különdíjjal jutalmazták a Tilos Rádió és a Magyar Narancsból alakult MaNcs szerkesztőségét.
Az emberi jogok napján alkotmányos jogaik érvényesítését kértek az Országgyűlés elnökéhez és az egészségügyi 1miniszterhez intézett petíciójukban a sclerosis multiplexes betegek. Az SM-esek, akik próbapert is indítottak, azért emelték fel szavukat, mert az egészségbiztosító felül kívánja vizsgálni egyik gyógyszerük tb-támogatását, egy másik készítményt ugyanakkor nem szándékozik befogadni a finanszírozott szerek közé. Álláspontjuk szerint Magyarországon a betegjogok nem érvényesülnek maradéktalanul, mind a jogalkotás, mind pedig a jogalkalmazás diszkriminál a betegcsoportok között.
Nincs nyertes a rádiók között
Magyar Hírlap - 1998.12.19.
Nem hirdetett nyertest a non profit budapesti rádiók számára kiírt pályázaton az Országos Rádió és Televízió Testületet (ORTT). A 98-as frekvenciára beérkezett négy ajánlat közül hármat formai okok miatt érvénytelenített a médiahatóság, az egyetlen talpon maradt - a Fiksz és Civil Rádió közös - pályázata pedig nem kapta meg a szükséges támogatást.
A non profit frekvenciára pályázatot beadó négy társaságból háromnak már korábban érvénytelenítette ajánlatát az ORTT, mivel késve vagy egyáltalán nem fizették be a kötelezően előírt 6250 forintos illetéket. A kizártak között volt a Tilos Rádió, a Spitzer „Soma” Gyöngyi által tervezett női rádió és az angol nyelvű műsorral pályázó Starlit Alapítvány.
A Testület tegnapi ülésén végül nem kapta meg a kétharmados támogatást az utolsó érvényes - a Civil és a Fiksz Rádió közös - pályázata sem. Értesülésünk szerint a Civil Rádiózásért Alapítványra az ellenzéki pártok kurátorai igennel szavaztak, a kormánypártok delegáltjai azonban tartózkodtak.
"Úgy érzem, mintha egy maratoni futás után beérkeztünk volna a célba, ahol bejelentik, hogy sajnos ki kellett zárni mindenki mást, ezért új verseny indul" - nyilatkozta lapunknak Péterfi Ferenc, a Civil Rádió főszerkesztője, a pályázó alapítvány kuratóriumának elnöke.
Péterfi szerint az ORTT döntése azt jelenti, hogy a testület nem támogatja azokat az értékeket - így a szociális érzékenységet, a toleranciát vagy a tradíciók megtartását - amelyek a pályázatban szerepeltek.
Az új pályázatot hatvan napon belül írja ki a testület, addig a 98-as frekvencián továbbra is a Tilos, a Civil és a Fiksz rádió osztozik. Döntöttek ugyanakkor arról, hogy a Rádió Bridge további hét évig használhatja eddigi (102,1 MHz-es) frekvenciáját...
H. Z.